Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)
1904-09-25 / 77. szám
2-ik oldal SZAMOS 77. szám tovább ? vagy nem volna czélszerübb a kínálkozó alkalmat felhasználva a telep bajaitól végleg menekülni ? Mikor Szatmár a villamvilágitást behozta, ez még egészen fejletlen iparág volt hazánkban. A mi városunknak a dicsősége és baja is, hogy ezen a téren utat tort másoknak. Nem volt előttünk példa, és nem volt (a mi azóta keletkezett) külön osztálya a kormányhatoságnak, ahol ingyen becsületes tanácsot kapnak azok a városok, amelyek közvilágításukat villámmal szándékoznak ellátni. Igen természetes, hogy el.-ő berendezkedésünk emiatt drága is volt, meg tökéletlen is. Százezrekkel olcsóbban sokkal jobbat lehet ma ezen a téren elérni. Alkalmaztunk vezetőket, akiknek írásban kiváló kvalifikácziójuk volt. A kellő gyakorlat és komolyság hiányában azonban a kezök alatt nem fejlődött az üzlet, hanem ehelyett tönkrement a berendezés. Ez okozta, hogy a jelenlegi igazgatónak kifogástalan tudása, szorgal ma és törekvése is csak úgy mentheti meg a bukástól villamos válla latunkat, hogy a holt tőkét óriási összeggel elevenítjük fel. Ha összegezzük a szemünk előtt lefolyt eseményekből levonható következtetéseket, az eleven életben megtestesülve áll elénk a régen ismert szabály, hogy üzlet nem való a hatóságnak. Ebből meg parancsolólag szól felénk az egyedül helyes intelem : túl kell adni a villamtelepen. Túl kell adni akkor is, ha nagy haszna lesz belőle annak, akinek átengedjük, amit mi is nemcsak elhiszünk, hanem bi zonyosra is veszünk, mert tudvalevő, hogy a vállalkozók rendszerint csak olyasmibe fognak, ami őket jövedelemmel kecsegteti. Ez tehát kérdésen felül áll, és nem lehet tárgya a vitának. De igenis beszélhetni arról, vájjon okozzunk-e magunknak kárt, csakhogy ne legyen haszna másnak, mely esetben pedig nekünk is számos előny kínálkozik. Mindez azonban csak elméletnek néz ki, jóllehet, mint fönnebb kimutattuk, elég hosszú és az elégnél is költségesebb tapasztalatból szűrődött le ismeretünk. Próbáljunk azonban számolni is. Üzletet józan eszü ember úgysem köthet enélkül. Az ajánlat szerint első sorban is megmenekszünk a befektetett kölcsöntőke terheitől. Magyarán szólva, leesik a vállunkról a jelenlegi 800 ezer és a még fölveendő 400 és egy nehány ezer, összesen tehát egy millió és kétszázezer korona adósság. Tett-e valaki számítást arra nézve, hogy ennek a tőkének évi körülbelül 65 korona kamatja, a fölszerelésnek kopása fejében legalább 20 ezer korona és az óriási üzemköltség mikép fog megtérülni, úgy, hogy haszon is maradjon ? Mert ne feledjük ám, hogv az ajánlat a jelenlegi áramdij egv negyedének leszállítását Ígéri Ez a csekélység most 20 ezer koronát tesz ki, néhány év alatt pedig, lassú fejlődés mellett is, 50 ezer koronára fog rúgni óvenkint. Szabad-e a törvényhatóságnak a fogyasztók zsebéből ilyen óriási ősz- szeget kiemelni, hogy némileg egyensúlyban tarthassa a maga monopóliumának e költségvetését? Hogyan venné ki magát, hogy mi 8 fillért fizessünk tovább is azért az áram- mennyiségért, amit az ország egyéb városaiban hatért kapnak a fogyasztók ? és amikor nekünk is alkalmunk kínálkozik ilyen olcsón hozzájutni a villám világításhoz Semmi, még csak valószínűségi számítás sem történt arra nézve, hogy ha (az üzemet megtartván) a város szinten leszállítja a magánfogyasztók áramdiját huszonöt százalékkal, jövedelmezőnek igórkezik-e akkor is a házi kezelés ? Mert hiszen józanul csak nem lehet azt feltételezni, hogy a város magas dijakat akarjon szedni a lakosai egy részétől csak azért, hogy az ajánlattevő czég ne csináljon jó üzletet. Ez, ha sikerülne is, nem volna egy monopólium okszerű kihasználása, hanem a fogyasztóknak hallatlan kizsarolása a hatóság által, anélkül, hogy belőle bárkire is előny háramlanák. Ezek szerint néhány száz fogyasztó terheinek az apasztását jelentené a bérbeadás, amiből a városnak a fentemlitett kedvezményen kívül az is jutna, hogy a tetemesen üdeségében gyönyörködtünk. Távcsővel ki lehetett venni a kitörő kúpokat, melyek közül 50 nagyobb és vagy 700 kisebb horpadás mutatja a láva kiömlésének pusztító nyomait. A tenger legszorosabb helyén láttuk a hajósok rémét, a Scylla és Casyb- dis örvényeket, melyeknek szirtjei alatt sok hajó és sok ember lelte fel hullámsirokat. Mi ezen szörnyetege két' kikerülve* itt már gyönyörködhettünk a lomha delfinek verseny- ugrándozásaiban, melyek hajónkat kisérve, mohón nyeldesték a részükre dobált hulladékokat. Jó sorsunk gondoskodott arról is, hogy a hajón élvezett mulatságok mellett vallásos érzéseinket is kielégítsük. Ma bájolt el bennünket Hock János utitársunknak lelkesítő szónoklata, melyet a hajó kápolnájában hallgattunk végig nagy áhítattal. A szivünket megragadó egyházi beszéd azon tenorja: „aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre és ott megtanul“ viszhangra talált és megille- tődve mondtuk utána, hogy „ne vigy minket a kisértetbe, de szabadíts meg a gonosztól.“ Augusztus 15-én délután Paler- mónak kopár, de magas-sziklás hegyektől övezett nagyszabású tengeri kikötőjében vetettünk horgonyt. Kevés időnk lévén, először is egy séta- kocsizást tettünk a városban, útközben megtekintvén ezen régi stílben maradt város nevezetességeit. Ezek között megnéztük a Monte Rozali kolostort és a Domot, melynek falai a világhírű olasz mozaikképekkel vannak kirakva. Sírboltjában fekszik a Ho- henstaufenek két hires királya IV.-ik Henrik és Il ik Frigyes. Említésre méltó régiségek még a királyi palota és az antik kincsekkel megrakott múzeumok. Virágzó selyem és pamut gyárai ma már az angol kereskedők kezében vannak. De mindezeknél meglepőbb itt a növény- és állatvilág. A szebbnél szebb közterek és kertek telve vannak pálma, agave, füge, narancs és olajfákkal, melyek ezen éghajlat alatt vadon tenyészve, a fejlődés tetőpontját érik el. Az állatvilágból alig látni egyebet, mint öszvért, szamarat, kecskét. Ezek elégi tik ki a benlakók szükségleteit a Szicíliai sziget északi pontján lakó olass népnek, mely az idegenekkel szemben nagyon tolakodó- s renyhének látszik. Ez lehet az oka, hogy a kereskedelem már angol kézbe került. Nagyszerű látvány volt este az erő- ditvónyekkel körülvett kettős kikötőnek világítótornyaiból szétáradt és a mólót megvilágító reflektorok fény árja. Még eddig itt állottuk ki a legnagyobb meleget, mely árnyékban 34 R. fokra emelkedett. Dr. Domahidy Pál. kibővített közvilágítása sokkal kevesebbe kerülne a mostaninál. Mert az ajánlat a hatóságnak a fogyasztók tói szedendő áramdijból. tehát a nyers bevételéből, olyan százalékot enged ár., au ely rövid nehány év alatt a felére fogja okvetlenül leszállítani a jelenlegi közvilágítás költségeit. Más szóval, a város még jobban jár, mint a magánfogyasztók. És mindezek nem üres kilátások, hanem kézzelfogható kész tények. Ezekkel szemben áll a házi kezelés, amire nézve még körülbelül sem ismerjük a jövőt. Csak annyiban, a1 mennyiben villamüzletünk sötét múltja veti rá előre az ijesztő árnyékát. * Egy hírlapi czikk keretébe ezekről a dolgokról lehetetlen többet beilleszteni. Komoly embernek ez is elég. Ha nem is a meggyőzésre, de legalább a gondolkozás fólkeltésére. A többit úgysem az újságban kell elintézni. "Véleményünk szerint újból föl kell venni az üg}'et. A tanács dől goztasson ki a szakértőjével terveze tét, amelyből lássuk, miként alakulna az üzlet házi kezelés mellett, a tér vező számítása szerint ? Ezzel hason litsuk majd össze a czég ajánlatát és igy, csakis így fog élesen kidomborodni a szemünk előtt a bérbeadás és házi kezelés között való különbségnek az igazi természete. Akkor lehet csak tiszta látással alapos véleményt alkotnunk a nagy kérdésben, amit pro és contra szónoklatokkal a zöld asztalnál eldönteni, mikor a dolgot jóformán .csak a külsejéről ismerjük, nagyfokú elhirte- lenkedés volna egy olyan komoly testület részéről, amelynek minden egyes tagja joggal megköveteli a föltevést, hogy Ítélkezésében nem vezeti semmi egyéb, mint polgártársainak a jóléte. Tanódi Márton. A szövetkezetekről. Nagy meglepetéssel olvastam e lap legközelebbi számában ismeretlen szerzőtől egy czikket, mely „Szövetkezetek“ czim alatt íratott. A kik a szövetkezetek harczosai vagyunk, szinte megszoktuk már azt az ádáz gyűlöletet, meiylyel szokszor pellengérre állítják a szövetkezeti eszmét. Nem is igen védekezünk ellene, mert hát „a kinek nem inge, ne vegye magára“ de a fent említett czikkbeu általában a szövetkezetekről oly hamis és komp- romitáló hang szólal meg, hogy ha az igaz volna, úgy a legelső hazafias cselekedetünk az volna, hogy az ösz- szes magyar szövetkezeteket melinit és ekrázit bombákkal szétrobbantanánk, hogy magva veszszen azoknak az embereknek is, a kik a szövetkezetekben „rablóul gazdálkodnak“. Nem hagyhatom a czikk iró állításait szó nélkül, mert általánosít. Tény, hogy vannak rablógazdálkodó szövetkezetek, de leginkább a fővárosban. — Az úgynevezett „koronás szövetkezetek“ ezek. Az ilyeneket én nem is védem, — sőt a czikkiróval egyetértőleg elítélem, de azért a közvéleményt félrevezetni nem szabad Először is nem jelenti ki, hogy milyen szövetkezeteket ért : hitel, vagy fogyasztási szövetkezeteket ? Általánosságban szövetkezetekről beszél. Nézzük csak mit ? „Az üdvös tervezető, humánus intézménynek induló szövetkezet, hazánkban sajnos, a szegény nép filléreire utazó annak kizsákmányolását czélzó üzleti vállalattá sülyedt, mely nélkülöz minden tisztességes tendentiát, becsületes szándékot. Ha talán akad is egy nehány szövetkezet széles ez országban, mely elüt a nagy többség típusától, az csak arra szolgál, hogy mint kivétel a szabályt erősítse. Számuk pedig a fehér hollónál is kevesebb. A társadalom szögecses korbácsát pedig első sorban a pénz műveletekkel foglalkozó szövetkezetek érdemlik meg !“ stb. A „pénzműveletek“ ruganj’os kifejezése alatt, úgy hiszem a hitelszövetkezeteket érthetem. Hát t. czikk iró ur, hogyan állíthatja ön azt, hogy a hitelszövetkezetek nagy többsége .rabló ? A becsületes szövetkezetek csak fehér hollók ? Adatokat, neveket követelünk a becsületes szövetkezetek nevében. Az országos központi hitelszövetkezet kötelékében van 1700 szö- yetkezet. A többi szövetkezetek száma pár száz ha lehet. Az állami támogatással létesült központ szigorúan ellenőrzi szövetkezeteit és az alapszabályokba befoglaltatta s ez mindenik szövetkezetének alapszabályában ott van : „A szövetkezet által szedett kamat legfeljebb 2 százalékkal lehet csak magasabb, mint a mennyit a szövetkezet az orsz. központnak fizet. Az adós ezen felül sem irásdij, sem más czimen nem kötelezhető további fizetésre-, Tehát ha a kamaton kívül más czimen követelnének is valamit, az mindig a kamat jövedelemnek 2 százalékos határán belül lehet, vagyis 2 százaléknál többet a központnak fizetett kamaton felül semmi czimen egy í-zövetkezet sem szedhet. Ez igy van 1700 szövetkezetben, vagyis az orsz. közp. szövetkezet összes kötelékeiben s a hol a központ azt látja, hogy ettől eltérés van, úgy felszólításának eredménytelensége esetén- egyszerüen a szövetkezetét felszámoltatja. Ha czikkiró ellenkezőt tud, miért nem tartja hazafias és becsületes kötelességének az ilyen szövetkezetetet a központnál följelenteni s ha sikere nem volna, a központ ellen kérni a pénzügyminisztériumtól a vizsgálatot ? Ismétlem, hogy a szövetkezetek nagy többsége az orsz. közp. kötelékében van s czikkiró a nagytöbbségről szólván ezeket akarja a közvélemény előtt befeketíteni méltatlanul. Sőt, midőn a Nagy Ferencz-féle törvény javaslatban, meiylyel épen most foglalkoznak az ország összes keresk. és iparkamarái, az czéloztatik, hogy a szövetkezetek a szedett kamatlábon felül még 2 százalékot szedhetnek külömböző czimeken hasznot, tehát a kamattal együtt 4 százalékot, éppen a központ emelte föl erélyesen a szavát ez ellen s előre is jelezhetjük, hogy teljes sikerrel. Nem is ismeri a czikkiró, bár ki legyen is, a szövetkezetek „nagy többségének“ berendezkedését, mert akkor tudnia kellene, hogy ezek ügyészt, ügyvédet nem is alkalmazhatnak, mert mindennemű keresetüket csak a központi ügyész utján érvényesíthetik, épen azért, hogy kebele- zés. vagy per esetén se legyenek sújtva nagy költségekkel a tagok. A központ ügyészének pedig rendes tarifája van, igy pl. bekebelezésnél ezer koronáig 2 korona, minden további 2000 koronától 1 korona. Hol itt a fosztogatás még az engedetlenekkel szemben is ? Hogy pedig a nemzetközi kong- ressuson a visszaélések ellen kifogás nem hangzott volna : nem áll. Mint tárgy nem vétetett fel, mert csak egyes visszaélésekről van szó, nem „nagy többségről“ s az elnök már megnyitójában is jelezte, hogy hazánkban „üdvös törvény javaslat készült, mely hivatva van az egyesek által kompromittált szövetkezeti ügyet megvédeni“. Szíveskedjék tehát czikkiró jól megjegyezni, hogy egyes visszaélélk leéÉövSióbb taoé'ok is or AVaao«Wl máot bAhatóé « úgymint idült tüdőbetegségeknél, légzőszervek ( humtos bajainál^ bronchitis szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in- 1— ......... fluenza után ajánl tátik. : ■ ■ - ■■ ms1 mü M étvágyat és a taetmtyt, elMvoHtja a köhagéat és a köpetek és megedtateti u éjjeli «adást. Kellemes szaga és jé i *• gyweksfc k sst A gyógyszertárakban irvegeakÍBt 4 t ért kapha*. áttétre : F. BoWmaa lo *Oo Rgyeljéak, hogy műdén öreg alanti gyér Basel Mja.
