Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)
1904-09-18 / 75. szám
2-ik oldal SZAMOS 75. szám. Az amerikai világkiállításon összeülnek a müveit világ előkelő kiküldöttei és tartanak békekongresszust. Talán az oroszoknak íehér czárja is el fogja meneszteni követét, ki jánusi képpel log jere- miádokat zengeni az atyuska békés jóindulatáról s a japánok barbarizmusáról melylyel, a minden oroszok békés cárját, háborúba kényszeri- teUék. — Senki sem fog neki hinni, de nem hiszem, hogy akadna egy ember, ki azon a kongresszu son indítványt tenne, hogy az emberi jogok megóvása czéljából. kényszeritenék békére a cárt, mert az európai koncertet nem zavarja az, ha a sárga muslicát gyilkolja ez az európai medve. Nincs szava Európának ehhez a rettenetes mészárláshoz, nincs szava, mely felébresztené a cár szunnyadó lelkiismeretét, vagy lángra lobbantaná az orosz nép öntudatát. A harcz folyni fog. Döglele- tes bűzt fog árasztani a teménte- len hulla s veresre fogja festeni a patakokat a vér. S ez a szag nem undorítja meg, ez a vér nem borzongatja meg a müveit Európát ? Mi közünk hozzá ? Az orosz cár dolga — mondta a németnek lovagias császárja. Az orosz cár pedig azalatt, mig parancsából ezren és ezren maradnak holtan a csatatéren s végső sóhajukkal áldásukat küldik az atyuskának, — bizonyára boldog mosolylyal néz arra az arany bölcsőre, melyben a minden kozákok hatalmas hetmanja „oákol“ s jól elzárt kastélyába nem hatol fel a szülők jajja és átka, kik reménységüket, öreg napjaik támaszát, vigasztalóját kénytelenek elveszteni a hatalmas cár akaratából. „Folytatom a háborút, mig egy katonám lesz!“ Nem remegett-e meg a cár szive, mikor ezt a rettenetes szót kimondta ? Nem csábos démon. Hívja, csalogatja ; ígér neki mindent, ami után csak beteg lelke sovárog. Csodá é aztán, ha meg- tántorodik a gyönge ember és el nyomva lelkében minden tiltó, józan szózatot, rohan vakon abba a fekete semmibe, mely gyógyulással, üdvvel kecsegteti. Nem olyan betegséggé fajult szenvedóly-e a halálvágy is, mint a kártya, az ital, az opium s minden ilyen, mely örök rabjává teszi a földi testet ? Sőt még veszedelmesebb is, mert gyógyithatlanabb és pusztitóbb. Testet, lelket egyaránt tönkretesz. Halálos betegség ez, még pedig legtöbbször titkos, mások által nem is sejtett baj, melyet a benne szenvedő féltékenyen rejt szive mélyébe s ajkára mosolyt kényszerít álarczczal. A mi kis jogászunk is igy tett. Küzdött hősiesen a démon ellen, sőt még azután is megpróbált élni, mikor az önmagában való csalódás is bekövetkezett. Gondolkozott és egy más megoldást próbált, hogy kijátsza a kisértő démont: szeretni akart. Hátha egy földi angyal legyőzi azt a tulvilági démont. Hátha két szép női szem megadja neki azt, amit az egész világ sem adhat Keresni kezdett, talált is, de természetesen nem olyat, milyenről álmodott. Ez már az ő fátuma volt. 0 beleszeretett ábrándos jutott-e eszébe,* azt a bölcsőt nézve, keserve annak a többi atyának, kiknek fia érte vérzik el a csatatéren ? Nem suhant-e el előtte rémes árnyként a nép szava, a nép akarata, mely, hogyha egyszer megszólal, tuldörgi a cár szavát s érvényt szerez az emberi jogoknak? — Bizonnyal nem. A cárnak nyugodt a lelkiismerete s boldogan álmodik a diadalról, melyet hü vazallusai érte kivívni fognak s a mészárlás tart tovább, mert a cár igy parancsolja s a cár szava — Isten szava. Szövetkezetek, A napokban a fővárosban lezaj lőtt nemzetközi szövetkezeti kong- ressus ismét a szövetkezetekre irányította a társadalom figyelmét. Pe d g ez alakulatok, főleg hazánkban, ercskölcstelen kinövéseikben sokszor adnak alkalmat arra, hogy a közfigyelem, rendesen a megbotránkozott közfigyelem feléjök forduljon. A szövetkezet a modern nemzet - gazdaság szülőije. Konczeptiójában egészséges, hivatásánál fogva üdvös. Czélja : a kis tőkék egyesítése utján, részére a nagy tőkék minden előnyét, minden kedvezményei megszerezni. Ez igy alapjában véve igen üdvös, a szegényebb néposztályra pedig felette kedvező volna, ha nem lenne mögötte az az ármányos, minden jót roszra fordító, — „ha szócska“ Pedig hát ottan vau. Az üdvös tervezető, humánus intézménynek induló szövetkezet, hazánkban sajnos, a sze gény nép filléreire utazó annak kizsákmányolását czélzó üzleti vállalattá sülyedt, mely nélkülöz minden tisztességes tendentiát, becsületes szándékot. Ha talán akad is egynéhány szövetkezet széles ez országban, amely elüt a nagy többség typusától, az csak arra szolgál, hogy mint kivétel, a szabályt erősítse Számuk pedig még a fehér hollónál is kevesebb. A társadalom szögecses korbácsát pedig első sorban a pénzműveletekkel foglalkozó szövetkezetek érdemlik meg. Hogy mit müveinek ezek ifjú szive egész melegével, a leány pedig csak amolyan tuczat-leány vala, akinél mindaz a kedvesség, jóság, szelídség, melylyel az ifjút lebilincselte, csak betanult kaczérság volt, csak himpor, máz, nem pedig valódi természet, ami lassankint, de már későn, nyilvánvaló lett az ifjú előtt is. Ekkor aztán el volt döntve a sorsa. Azt gondolta, hogy a jó Isten most már nem fogja tőle rossznéven venni e tettet, hisz ő mindent megpróbált, de semmi sem sikerült. Kóla az van megírva a csillagokban, hogy öngyilkos módon pusztuljon el. Május volt, ragyogó, friss, szép, de ő nem látta, nem érezte. Az a fekete dómon magvakitotta öt már a világ szépségei iránt. Gondosan elégetett minden Írást maga után. Az a sok firka hadd pusztuljon, úgy is csak a kudarczát beszélné el. Aztán megnézegette azt a csepp fényes szerszámot, benne a borsónyi golyócskával és oda állott a tükör elé, úgy czélozta meg a halántékát. Valószínűleg nem is remegett a keze, ha csak az örömtől nem ... és mikor megtalálták ott a szőnyegen, némán, sápadtan: arcza békés, szelíd, boldog volt, mint aki megkapta azt, ami után egész életében hiába sóvárgott. És mégis oly érthetetlennek találták a tettét ! . . . a hálójukba került szerencsétlen áldozatukká', arról hajmeresztő krónikákat regélnek a napilapok hasábjai. Mint szipolyozzák, mint fosztják ki utulsó garasától is a szegény vergődő áldozatot, minő ezerféle csalafinta módon tudják ők rávenni, hogy 25—50 százalékos pánzkölcsönökkel tegyék tönkre a sorscsapásoktól hozzájuk üldözőt szerencsétleneket. Kamat, biztosítéki alap, kezelési dij, nomtatvány, értesítési költség s ezer meg ezer más czimen szedik ki zsebéből a garast, mig a sok fizetéstől tönkre tett deliquens végkóp be adja a kulcsot, mikor is az intézet jogtanácsosát uszítja reá, ki azután elvégzi a végső teendőket, a melylyel megássa a szerencsétlenek anyagi romlásának sírját. így segíti a szövetkezet tagjait, ily módon végez kivétel nélkül min- demkkel, hacsak ideje korán észre nem tér a szerencsétlen tag, s roncsolt financziakkal nem igyekszik menekülni, az áldásos működésű szövetkezet polyp karjaiból. De már a szövetkezetek alakulása is, magában involválja annak kárhozatos ténykedését. Ha már az alap erkölcstelen, mikép várhatunk attól tisztességes gyümölcsöket ? ! Nehány úriember, kinek pár ezer megtakarított koronája van s szeretné azt gyümölcsözőleg kamatoztatni — összeáll s megalakítja a szövetkezetei. Aláír a törvény által előirt részjegyet, egy kevés ügyü fiskálist, ki szintén nehány ezer koronáját fekteti a vállalatba, mint annak ügyészét megvá- laszsza, magukat pedig a szövetkezet igazgatóivá kiáltják ki. Azután megindul a tagak toborzása, vagyis a szerencsétlen deliquen- sek után való hálókivetós. A törvénynek elég van téve, megindulhat a rablógazdálkodás. Hány szerencsétlen embertársunkat vitt a végső romlásba a hitel- szövetkezet, mennyi keserves köny- hullatásba került az az egy nehány száz korona, melyet hiteleztek neki, s a melyből felét mindjárt a kölcsön kiadásánál lecsiptók, azt nehéz volna számokban kifejezni — a csillagok milliárdjaira s a tenger mérhetetlen vizére volna szükségünk. A szövetkezeti kongressuson mindezekről mitsem hallottunk. Ott csak szépet, jót s üdvösöket beszéltek a szövetkezetekről. De már a kormánykörökben felébredt az érdeklődés a szövetkezetek manipulá- tiói iránt s lázas tevékenységgel dolgoznak a szövetkezeti törvény újjá szervezésén. Hiszsüzk és reméljük, hogy e törvény alkotás meg fogta szüntetni rövidesen azokat s miseriákat, melyek a szövetkezetek eddigi működésével együtt jártak s a hülye« mederbe téríti őket, melyből soha sem lett volna szabad kilépniük. HÍRROVAT. Meghívó. Szatmár-vármegye szabadelvű pártja e hó 28-án délelőtt 11 Órakor Szatmáron, a Vigadóban tartja alakuló gyűlését, melyre a párt tagjait tisztelettel meghívja: az Elnökség. * Jubileum a kir. katk. fő- gimnasiuinbau. Tegnap, folyó hó 17-én, a megyés püspök aranymiséjó- nek alkalmából a gymnasium tanárkara és ifjúsága fényes ünnepséget rendezett. Az intézet ormán lengő nemzeti lobogó hirdette az egész városnak, hogy az iskolának örömnapja van, az ifjak ünneplő ruhában siettek 9 óra tájban a gymnasium felé s vidám aezczal beszélgettek a fő pásztor aranymisójóröl. Az ünneplő kath. tanintézet, az ifjúság és tanárkar sokat köszönhet a püspökségnek, mely iránt éppen ezért kiváló hódolattal és tisztelettel van. Püspökök állították, püspökök tartották fel, püspökök istápolták bőkezűen a szegény gyermekeket s ma is érzik a tanuló ifjak e püspök jótékony szivének melegét, kegyességét minden évben. A püspök az iskola nagy jótevője s így méltó sőt szent kötelesség, hogy részt vegyen az intézet hálás szívvel a főpásztor örömében. 9 órakor a gymnasium kápolnájában fényes istenitisztelet volt, melyet dr. Fechtel János tanár celebrált, mig az ifjak gyönyörű éneket zengettek. Evangélium után a celebráns dr. Fechtel lelkesítő beszédet intézett a hallgatósághoz, magasztalva a főpásztor fényes erényeit, nagy érdemeit s Isten áldását kérte reá. A jelenvoltak mélyen meghatva hallgatták az ünnepi beszédet s szívből éljenezték a jubiláló püspököt. Dr. Fechtel János a következő beszédet mondotta : Kedves Ifjak! A mint már tudjátok, a ma i ünnepélyes istenitisztelet azért történik, azért van szabad napotok, szüneti időtök, mert az egyházmegye kegyelmes főpásztora, jóságos püspökünk ma mondja aranymiséjét, a mi annyit jelent, hogy ma 50 éve mutatta be 0 Excellentiája, mint fiatal ember örömrepeső szívvel első szent mise-áldozatát, zsengéjét a mindenható Istennek. 50 óv nagy idő az emberi életben— egy egész élet, melynek végső határához csak kevesen érnek el, a legtöbben leroskadva az élet nyomasztó terhe, súlya alatt, kora sírba dőlnek. 50 évet tölteni az Ur szolgálatában, lemondva a világról, a világ legnagyobb örömeiről, vállalkozva a lemondás-, önmegtagadás-, a keresztényi szent alázatosságnak a sírig való gyakorlására, 50 évig dolgozni jó és balszerencse között Krisztus földi országában, osztogatva az egyház kegyelmi kincseit és Jézus ajándékait; 50 esztendőt tölteni a felebaráti szeretet göröngyös földjének terhes és verejtékes művelésében, 50 esztendőt tölteni az emberszeretet, nagy áldozatokat követelő felebarátainak alázatos szívvel való megoldásában, 50 esztendőt tölteni egy nagy egyházmegyének nagy bölcsességet, határtalan szeretetet, Krisztusi bőkezűséget és angyali türelmet kívánó kormányzásában, — az Istennek oly ritka kegyelme, oly drága, becses ajándék kincse, hogy abban a jubiláns püspök iránt való kiváló jóságot fel nem ismerni lehetetlen. És e Főpásztor mindezek élénk tudatában, vissza nem tartva az aggkor természetes gyengeségei által, zarándokúira kelt a boldogságos Szűznek hires kegyhelyóre, Mária-Pócsra ment, hogy ott az O szentsóges égi Pátronájának, Magyarország védő- asszonyának óvenkint a hívők ezrei által látogatott kegykópe előtt mutassa be aranymiséjét az Urnák, ki Őt teremtette, egy hosszú életen át kezénél fogva kegyesen és gondosan vezette, kegyelmeivel dúsan elhalmozta, s a papi pályán az egyházi méltóság legmagasabb, legfelsőbb polczára ültette, ezen egyházmegye püspökévé rendelte, jó erőben, vidám lélekkel áldásainak bőségében megtartotta. S ma, midőn az ősz aranymisós főpásztor szive határtalan szereteté- ben Isten és az emberek iránt, körülvéve papjai, tisztelőinek sokasá ga és a hivek seregei által, felruházva a Pápa Ő Szentsége legmagasabb kegyelmének fényes kitüntetéseivel, elárasztva, egy ország szerencsekivána- taival, papjainak, híveinek, mindenSr Szőke Ödön- Szatmár kézmü éz divat üzletébe megérkeztek a legújabb divatu ruha kelmék, cosmanosi barchetek, téli alsóruhák, Berliner kendők. A legolcsóbb szabott árak! - --------Li—---------- ----Ka zinczy-utcza 3. szám. (Lengyel ház). -
