Szamos, 1904. augusztus (36. évfolyam, 62-69. szám)

1904-08-25 / 68. szám

2-ik oldal SZÁMOS 68 szám nem más, mint a hitéletnek, a vallásosságnak úgy a gazdag, mint a szegény osztályban való hanyat­lása és ennek .nyomán az erköl­csöknek hanyatlása. A termény- és áruraktár megnyitása, A Szatmár-vármegyei Takarék­pénztár Részvénytársaság által kez­deményezett és általa létesített ter­mény- és áruraktár ang. hó 20-án lett a közforgalomnak átadva. Régi hiányt pótol ezen külsejére nézve is hatalmas épület, gazda kö­zönségünkre nézve, különösen a kis gazda érzi rrajd ezen vállalatnak áldást hozó gyümölcsét, mert a jövő­ben nem lesz azon kényszerült hely­zetbe, hogy a vásárra behozott ter- ménj'ét potom árért elfecsérelje s bármilyen szüksége legyen is pénzre, a termóny-áruraktár nyitva áll előtte, hol ha szüksége van pénzre, azonnal adnak neki a beszállított terménynek megfelelő összeget, és igy nem kény­telen más kölesön után nézni, avagy terményét lelketlen szenzálok kezére bizni. A Szatmárvármeg3rei takarék­pénztárnak régi eszméje már ezen ter­ményraktár létesítése és a nevezett pénzintézet, mely éppen augusztus 20-án ülte meg fennállásának 10 éves évfordulóját, azon kellemes helyzetbe jutott, hogy ezen közhasznú intéz­ményt a forgalomnak a jelzett napon átadhatta Bizonyos ünnepség keretében folyt le a megnyitás, mely délelőtt 10 órakor ment végbe, közvetlenül a máv. pályaudvar mellett épült nagyarányú és bizonyos csínnal épült ujraktár helyiségben. A megnyitáson az igazgatósági tagokon kívül nagyszámú meghívott vendégek jelentek meg, kik csopor­tokba verődve alaposan megszemlélték a nagyszabású és modern berende­zésű raktár épületét, melynek hossza 42, — szélessége 12 méter, belső be­rendezése pedig különösen tűzrendé­szet! szempontból igen praktikus. Tetőzete aszfaltlemez, kavics réteggel behúzva, úgy hogy a kívülről támad­A kis hegyi lovon porogzkálva, az útvesztő fenyvesek kanyargó utain, ahol a félhomály felé hallgató csend borul, amelyet a távolban csobogó kis patak diszkrét zaja csak félve, rettegve ver fel, ahol az égi madarak csicsergő raja énekével csak a teremtő Istent magasztalja, — elmereng az ember s magábaszállva átérzi a Gond­viselés miudenhatóságát s a maga elenyésző csekélységét. Siegmethhez hasonló emberekre van szükség, bogy a turisztika iránt való szunyadó érzést felkeltsék, fej- leszszók, megerősítsék, hogy reábir- ják a magyar intelligenoziát a ma­gyar haza természeti szépségeiben való gyönyörködésre, a nyári időnek a honi hegyek és erdőségek alkalmas telepein való eltöltésére, ahonnan időnként tanulságos, testedző, tüdőt aczélozó, ismeretgyarapitó kirándulá­sokat kellene tenni, a szomszédos és távoli bórczekre, völgyekbe s a lá­tottakról Írásban és beszédben a vi­lágnak beszámolni, egyesült erővel, vállalkozással vasutakat ópiteni, ké­nyelmes menbázakat, vendéglőket angol comforttal berendezni. Bizonyos vagyok benne, hogy a befektetett töke dús kamatokat hozna s hazánknak a külfölddel való meg­ismertetésében pádig missiót telje­sítene. Hiszen van oly szép a magyar Kárpátok öve, mint a szász Svájcz, Németország déli hegyes vidéke, a ható tűz ellen teljesen biztosítva van az épület. Mintegy két emelet ma- gasságnyira tehető az épület, mely kívülről is tetszetős formával rendel­kezik s közlekedés szempontjából, amennyiben a máv.-tál lesz összeköt tetésben, a forgalom könnyebb lebo­nyolításánál nagy előnnyel bir. A 30 ezer mótermázsa termény magába fogadására épült raktár-he­lyiséget Fogarassy Sándor mérnök tervezte nagy szakértelemmel és az építkezést is ő vezette, melynek be­kerülési ára 70000 koronára rúgott. Miután az egybegyűltek a rak­tár helyiségeit alaposan megszemlél­ték, Dornahidy Sándor vezérigazgató üdvözölte a megjelenteket és tarta- lomdus szavakban ecsetelte a létesí­tett termény- és áruraktár czélját és aunak a gazdaközönségre irányuló hasznát. Végül a raktárt meguyitott- nak jelentette ki, azt a közhasználat­nak ünnepélyesen átadta. A jelenvoltak zajosan megélje­nezték a megnyitó beszédet, majd a két igazgató meghívására villásreg­gelihez ültek s úgy fél 12 óra tájban kocsikra ülve, a pénzintézet Deák- tóri helyiségébe vonultak, hol az in tézet fenállásán k 10 éves jubileuma alkalmából szükebbkörü igazgatósági ülés volt, mely alatt leleplezték a két igazgató Dornahidy Sándor és Teitelbaum Herman jól sikerült arcz- kópeit. A két igazgatót eme nem várt meglepetés igen kellemesen érintette, úgy, hogy hirtelen alig találtak sza­vakat annak megköszönósóre. Az igazgatósági ülésen különben dr. Böszörményi Emil ügyvéd, az intézet agilis titkára tartósra az üd­vözlő beszédet, mely a következő: Tekintetes Igazgató Tanács! Az emlékezet napja a mai. Tiz évre, a kezdet nehéz éveire nézünk vissza intézetünk életében a mai napon, mint határkőről a vándor. Elfogult szívvel teszem ezt, mert eb­ből az akkor egymásnak nagyrészt idegen férfiakból összekovácsolt tes­tületből sokan, de sokan, nekünk kedvesek, nekünk büszkeségünk, meg­tértek az örök pihenőre öregek ifjak egyaránt; elfogódott szívvel állok e határkőn, mert látom, hogyan szán­tott az ifjú arczokra redőket az el­Rajna völgye, melynél felségesebb panoráma még a Vág völgye is. Pe dig a Rajnát öt világrész magasztalja, a magyar hegyvidékeket pedig k6- vósbbé ismerik, mint az „Urgel“ köz­társaságot. Az Adelsbergi barlangnak millió látogatója van, — Aggteleknek szóra sem érdemes az évi vendég-közönsége. Vájjon a mi mozdulatlanságunk­ban nincs-e része az ázsiai kényelem­szeretetnek ? Például a felsőbányái nagygyű­lésen itthonról, a helybelieken kívül, dr. Nuszer Lajos főorvos fiával, Sieg- meth Károly Lajos fiával és Irma leányával, Stoll Béla ügyvéd 2 fiával, Czibur műszaki tan. 2 fiával, e sorok írója, Nagy József s két hölgy, Marga­réta Istvánná leányával jelent meg, mig Lengyelországból egy nagy tu­rista csoport: Lechiczki József, Kara novitz József, Tangl András tvszóki birák, Hoffbauer őrnagy, Schwartz főmérnök, Faciewitz Bazil prépost, Endemann bányagondnok, dr. Ha- czewski Szaniszló és Kazimir, Sysák Eduárd — jött közénk, — a sziléziai osztály képviseletében pedig Müller János jelentkezett. A lengyelek vig czimborák, akik Szatmárt annyira megszerették, hogy egy délutánt és egy éjét vidám kedvvel töltöttek városunkban és ugyancsak emlegették a Márkusz Marczi jó borát s a czigány muzsikát. Vége köv. múlt tiz év és hogyan vált ez alatt komoly férfiúvá a vidám, könnyű vérü ifjú, És mégis, mégis az öröm érzete vegyül az elfogultságba, a mikor azt látom, hogy e tiz év egygyé forrasztott bennünket s a kik 10 évvel ezelőtt csak becsülni, tisztelni tudtuk egymást, megtanultuk kölcsö­nösen szeretni, a kikkel a szatmár- vármegyei takarékpénztár íg. taná­csában egy széket ültünk. Ma egyek vagyunk az egymás kölcsönös tisz­teletébe!! és szeretetében. Megismerve egymás gyengéit, mint egy test s egy lélek zavartalanul működünk in­tézetünk, sőt büszkén állíthatom, hogy a köz érdekében, komoly, terv­szerű, czéltudatos munkával. Az öröm érzete kerít hatalmába, mert e tiz év nem remélt mértékben meg­hozta a sikert, melyet 10 év előtt a jövő köde borított el szemeink elöl. Elfogódva bár, de férfias önérzettel nézek tehát vissza a 10 éves szép múltra, mert a sablonos munka mellett a 10 év termette meg azt, hogy intézetünk megszilárdult s hogy mint úttörők felállítottuk intézetünk­nél a jelzálogkölcsön üzletet oly for­mában és alapokon, mellyel ez üz­letágat eddig vidékünkön egy pén- intézet sem művelte s ezzel lehetővé tettük, hogy nemcsak a nagybirtoko­sok és nagybérházak tulajdonosai, hanem a legkisebb birtokos s a ki­sebb házak tulajdonosai is élvezhe­tik a jelzálogkölcsön előnyeit, E tiz év gyümölcse a fehérgyar­mati és erdődi fiókintézetek létesí­tése, melyek közül az első a virág­zás magas fokán á l, melynek eléré­sében nagyban segédkezetet nyujtott- tak nekünk a fehérgyarmati fiókinté­zet jeles szakértelmű és körültekintő munkás bizalmi tanácsa és tisztvi­selői; a másik, — az erdődi — még ugyan a kezdet nehézségeivel küzd, de bízunk Istenben, ki eddig is si­kert adott becsületes munkánkra, hogy e vállalatunknál sem hagy cserben áldása. E tiz év gyümölcse a ma meg­újított termény- és árúraktár, me­lyet szép auspiciumok között bocsá­tottunk működésére, és a mely vál­lalatunk városunk és megyénk te­rületén szintén úttörő, hézagpótló alkotás. Ez a múlt jogossá teszi intéze­tünk jövőjében a mosolygó reményt, az erős hitet, a mely megaczélozza, erőinket a további munkára. „Éltünk rögös határain két ge­nius vezet Remény s Emlékezet“ És a mikor a szelid Emlékezés géniusza visszavezet a múltba, az elért szép siker okait kutatom. In­tézetünk minden tényezőjének hatá­rozott, komoly összemunkálásában találom ezt fel. És ezért köszönetét mondok kiváló felügyelő bizottsá­gunknak és tisztviselőinknek, a kik szorgos napi munkájukkal mint a hangyák porszemekből segítették fel­építeni intézetünk sikerének épületét. Különösen köszönetét és hálát mon­dok annak a két férfiúnak, kik ig. tanácsunk élén álva, önzetlen és ki magasló vezetéssel lehetővé tették az elért sikereket. E két férfiú Do- mahidy Sándor vezérigazgató és Teitelbaum Hermann ügyvezető igaz­gató Emennek éles és kiváló szak­tudása, újabb és újabb sikeres esz­méi ; amannak bölcs, higgadt és az akadályokat elsimító vezetése tette intézetünket, mire 10 évvel ezelőtt sandán és kétkedve nézett városunk és megyénk pénzvilága, a közbiza­lom letéteményessévé, erőssé és olyanná, mely ma vezető szerepet visz városunk és megyénk közgazda- sági életében. E két férfiú iránti szeretetünket* tiszteletünket és hálánkat szerény tehetségünkhöz képest legméltóbban e két képppel gondoltuk kifejezni, hogy megörökítsük az utánunk jövő nemzedéknek őket és hogy mi is e két képre tekintve erőt merítünk a további sikeres munkálkodáshoz. Úgy érzem hogy ezt a két képet a Remény geniusa repdesi körül, a mely ragyogónak festi előttünk in­tézetünk jövőjét. Hadd hulljon le hát a lepel róluk ! És most fogadják igen tisztelt igazgató urak az igazgató tanács eme megemlékezését szívesen, a mely ig. tanács saját költségén megfestetve arczképeiket, ezennel felajánlva azt intézetünknek, kérve azok szives meg­őrzését. Az Isten áldása kisérje továbbra is a szatmármegyei takarékpénztárt, annak részvényeseit és minden vál­lalatát ; ig. tanácsát, bizalmi taná­csait, felügyelő bizottságát és tiszt viselőit. Éljenek soká Dornahidy Sán­dor vezérigazgató és Teitelbaum Hermann ügyvezető igazgató I! Az ülés végével az igazgatósági tagok és a meghívott vendégek a két igazgató által rögtönzött családias jellegű ebédre, a Pannonia-szálló kü­lön éttermébe vonultak, hol fesztelen jókedv közepette volt együtt a tár­saság a késő délutáni órákig. Mondanunk is felesleges, hogy az ebéd alatt számos pohárköszöntő hangzott el, mely csak fűszerezte az amúgy is vidám társaság hangulatát. a Dalegyesület és Zeneiskolája múlt évi történetéből­A lefolyt esztendő korszakalkotó és mindég emlékezetes éve lesz a Dalegyesületnek. Nagy és komoly' munka után ebben az évben érte meg a Dalegye­sület működésének alapszabályszerü s valódi czélját, a Z nőiskola meg­alapítását, hogy városunk zenei mű­veltségét nem csak az énekművészet- tel, hanem oktatás utján tudással is gyarapítsa. Az énekmüvészettei a szokásos dalestólyeken kívül más alkalmakkor is szerepelt. A lefolyt évben adott 4 dalestélyt. Van az egyesületnek tiszteletbeli tagja öt, alapitó 12, működő 32, és pártoló 178. A választmány 1903. év február hó 3-án elhatározta, hogy a Zeneis­kola felállításának ügyét az ezen évi február 15-iki közgyűlés elé pártoló- lag terjeszti elő : Ez meg is történt. A közgyűlés örömmel fogadta a Zeneiskola felállításának tervét és kivitelét a választmányra bízta, egy­úttal kikötötte, hogy az alaptőkéhez soha és semmi féle körülmények kö­zött nem szabad nyúlni, még kölcsön- képen sem. Ezek után a választmány ülésről, ülésre foglalkozott az iskola ügyévé! es tanácskozott az anyagi források­ról is. Kellő előkészítés után az igaz­gatótanács gondoskodott a szükséges tanerőkről, kiket a próba óv után. f. év augusztus 12-én véglegesített. Beszerezte a szükséges hangszer­eket és bútorzatot. A városi tanács az iskola kérelme folytán átengedte a volt óvoda helyi­ségét a zeneiskola czóljaira, ezenkívül 1200 korona évi segélyt szavazott meg a közgyűlés. Az igazgatótanács a zeneiskola helyiségeit a szükség szerint átalakí­totta. A beiratások 1903. szept. 1—5-ig mentek végbe. A növendékek létszáma összesen 1-t volt. Az iskola az óv folyamán 3 nyil­vános hangversenyt tartott, melyett nagyszámú közönség keresett fel. Az évi bevétel volt 12,836 kor. 78 fillér. Kiadás 12,780 kor. 67 fillér. Maradvány 59 korona 11 fillér. hozom m t. vevőimuek, hogy a nyári saisou-árukat az idény végével, tehát augusztus hó 1-től igen olcsó árakért száudékozom elárusítani és igj', ki még szükségletét nyári tennisz sport ingekben, rövid lábravalók, egész könnyű posztó és szalmakalapok, czérna harisn ák és nyári keztyük, gyermek sport tricot, Netz háló-ingek stb. nem fedezte, felhívom a kedvező alkalom feíhaszuálására. — Maradók cartonok, voilok, batistok és delinek minden árban eladatnak. — Tisztelettel 1#“ Vajda Mihály. rr

Next

/
Oldalképek
Tartalom