Szamos, 1904. augusztus (36. évfolyam, 62-69. szám)

1904-08-11 / 64. szám

2-ik oldal SZAMOS 64 szám biztosítékát a közgyűlés egy bizo­nyos összegben rendelte megálla­pítani és egyben a szervezési sza­bályrendelet' 'módosítását határoz­ta,eS'. v \ k rfémeti gör. kát. egyház kántpri, javadalmához tartozó föl­dek használatára’a. közgyűlés hatá- rozatilag kimondotta, hogy azok eredeti rendeltetésüktől el nem vonhatók és azok használata kizá­rólag a kántort »Heti. Ez irányban rendeli tehát a közgyűlés az érdem- legi határozat hozatal végett, az ügyet a közigazgatási bizottsághoz terjeszteni. (Hatósági átiratok,) Nyitra vármegye átiratot kül­dött a törvényhatósághoz, melyben a magyar laj védelme tárgyában hasonszellemü feliratot kér a kor­mányhoz felterjeszteni. A közgyü lés ezen átiratban foglaltak szerint elrendelte a hasonszellemü felirat felküldését, nem külömben elren­delte, hogy az Országos Gazdasági Egyesület azon átirata, melyben a galicziai, orosz és oláhországi be­vándorlás megakadályoztassék, a kormánytól hason szellemű felirat­tal támogattassék. (Magán kérelmek.) A közgyűlés ezután Bartha Kálmán gazdasági tanácsosnak, Ferenczi Ágoston tb. közig, taná­csos és tanácsjegyzőnek 5-5 heti, nemkülömben Bodnár Lajos Írnok­nak egy havi szabadság időt en­gedélyezett. Ezzel a közgyűlés más tárgy hiánya miatt, kevéssel négy óra után véget ért. Magyar fürdők. Most mikor a napsugár melege már elviselhetetlen, és merőlegesen tűz le a kiszáradt földgolyóra, mikor be­köszöntött a kánikula, egyszeribe fel­merül a jobb családok körében az a nehéz kérdés, hol töltsük a nyarai ? ! S e gond a szegény családapá­nak annál nehezebben sulyosodik gör­férj mély fájdalmán, némán várja a koporsót. Még egy utolsó, néma öle­lés, bosszú csók az érczbüvelyre, ami annyi sok boldog-boldogtalanságot rejt magában — s vége a pompás szertartásnak, a szomorú, megható temetésnek, a bus városi képnek Sötét, borús estén — a halotti tor éjjelén — a gyorsvonatból izga­tottan, mintegy lopózva, titkon száll ki a férfi s nekiindul sebtiben hosszú, türelmetlen léptekkel egy magános urilak verendája felé. Lélekzetét visszafojtva, karjait kitárva buli fe­hér asszonya lábai elé. Halk sikoly jelzi csupán, bogy a szép asszony külső lényében változás történt. Kép­zelete ép ez álomképet szőtte. — E gyönyört, ez örömöt. De úgy meg­szokta a boldogságot csupán képzelni, hogy annak valósága kihozta halk temperamentumából Örömsikolyát csók tompitja, osó- kok áradata. Élte tavaszának elfojtott vágya-mámora remeg karjaiban. Ed­digi fájdalma, nélkülözése ott dobog szivében, amint mohón öleli oly soká késett szerelmesét, ki csak most jö­hetett érte, „nyár hevében.“ nyedt vállaira, mennél nagyobb -csa­láddal áldotta meg öt a Gondviselés kegyelme, s mentői díszesebb társa dalmi polczra állította szorgalma, te­hetsége, szerencséje ? Mert a magyar közállapotok sajnos úgy vannak megteremtve, hogy a jövedelem soha sincs arányban az állás méltóságával, vagyis represen- tationalis kiadások mindig felülmúl­ják az állással járó silány dotácziót. S e mizéria miként a legkisebb hivatalnoknál épugy, sőt talán foko­zottabb mértékben feltalálható a leg­magasabb ranguakuál is. A fürdőzés pedig a bou-tonhoz tartozik. Nem is sorolhatja magát a jó családok közé az, kinek családja a nyári hónapokat valamely^ divatos für­dőhelyen át nem mulatozzák s legyen bár otthon városukban a legjobb vi­déki levegő s legyenek bár oly egész­ségesek mint a makk, azért a társa dalmi kötelezettség ferde nyűge kény­szeríti őket, sok pénz kidobással még több kellemetlenséget végig szevedni. Nem akad egyetlen család sem, a mely meg merné próbálni letörni a ferde előítéletek rozsdás iáucz; it, ha­nem viseli annak nyomasztó terhét, még akkor is, ha anyagi romlását idézi is elő. Mem is az a czélunk jelen czik- künkkel, hogy küzdelembe bocsájt- kozzunk ezen kinövése ellen a társa­dalomnak. Hiába való erőlködés lenne az, sokkal hatalmasabb, sokkal hiva- tottabb elmék folytattak meddő küz delmet ellene. Mi csak helyes mederbe akarjuk terelni azt az anomáliát, hogy a ma gyár ember megszámlált garasait, sok­szor nem is a sajátját — a külföldi fürdő helyeken prédálja el. Ha már meg kell lenni a fürdőzésnek, keres sük fel honi fürdő helyeinket, gvá- molit8uk, pártfogoljuk azt pénzünkkel s jelenlétünkéi s ne engedjük, hogy mig a külföld fürdő helyei magjar pénzen emelkednek, virágzanak, az­alatt a mi fürdőhelyeink, mindegyre jobban elzüllenek pártolás hiányában. Tudjuk az ellenvetéseket, melyek felhívásunkra válaszképen elhangza­nak. Ismerjük mi is a mi fürdőjeink hiá­nyát. Jól tudjuk, hogy az a kényelem s az a szórakozás nálunk nem kínál­kozik, mint esetleg a külföldiekben. De viszont természeti szépség és gyógybatás szempontjából a mi fürdőhelyeinkkel, semmiféle külföldi fürdő nem vetekszik. Azt is tudjuk, hogy a mi fürdő­helyeink aránylag költségesek. De ennek mind természetes magyarázata abban rejlik, hogy a fürdőző kontin­gens kicsiny s igy ha a fürdötulajdo- uos, vendéglős, stb. megélni akar, a kisközönség rovására történik. Láto­gatnák honi fürdőinket oly arányban, csupán a magyarok mint a minő arányban a külföldieket, bezzeg mind­járt olcsóbb lenne a honi fürdő, mert a nagy kereslet eloszlatná a fürdő költségeit, akkor azután javulna a kényelem, több szórakozást tudna juttatni a magyar fürdőhely a fürdőző közönségnek, egyszóval mindenben vetekedne a külföldi fürdőkkel. f Epen ezért fordulunk szózatunk­kal a fürdőző közönséghez. Pártolják honi fürdőinket. Azok fellendülése, gazdagodása szoros nexusban áll, a nemzet, a haza virágzásával, gazdagodásával s vájjon melyik magyar honleány, avagy ha­zafi nem kívánna a haza boldogulá­sát ? ! Hisszük és reméljük, hogy e néhány sor irásunkal visszahódítunk nem egy lelkes honleányt és hazafit honi fürdőinknek s bizunk a jövőben, hogy az meghozza a mi fürdőhelye­inknek is azt a gazdagságot, látoga­tottságot és virágzást, melyben a külföldi fürdők oly érdemetlenül ré­szesülnek. HÍRROVAT. I nem pontos kereskedő. Egyik fiatal kereskedőnk azt vette észre, hogy feltétlenül csődbe kerül, ha nem tesz valamit. És tény­leg cselekedett is olyant, amit kriti­kus időben a hagyományok alapján, tenni minden jó kereskedőnek köte­lessége: a szóban forgó kereskedő megnősült. Ettől fogva az üzlete föllendült. A kis felesége folyton a boltban ül­dögélt és azok, akik gyakran jártak oda, azt beszélik, hogy néhány hó­nap múlva az asszonyka apró csipke- holmin dolgozgatott. Ha pedig meg­kérdezték tőle, hogy mit csinál, fele­let helyett elpirult . . Házasságuk hetedik hónapjában bekövetkezett az, ami fölött mindenki csodálkozott. A kereskedő egyik ba­rátja elbeszélte az esetet egy isme­rősének, aki egész közömbös arczizal hallgatta a fura históriát. — Mi az, ön nem tartja ezt különösnek ? — Egyálta án nem. — Hogyan ? — Mert ismerem azt a keres­kedőt és tudom, hogy soha életében nem volt pontos ember, hát akkor ne csodálkozzunk afölött, ha a fele­sége sem pontos . . . * Személyi hir. Dr. Róth Fe­rencz a helybeli kir. törvényszék el­nöke e hó 8 án kezdette meg hat hétre terjedő szabadság idejét. A kir. törvényszéki elnököt szabadság ideje alatt Papo’czy Gyula dr. táblaibiró helyettesíti * Hymen. Weiner lgnácz köz­ségi aljegyző Simában, eljegyezte özv. Jeremiás Imréné leányát, Etelkát Tasnád-szán tóról. * Élj egy zé«. Reich Mór vízak­nai kereskedő eljegyezte Sternberg Adolf n.-károlyi kereskedő leányát, Bellát. * Gyászhir. Istennek szent vég­zésén való alázatos megnyugvással és a hosszú élet kegyelméért imáda- tos bálával, de szivünk mélységes fájdalmával tudatjuk, hogy fórrón szeretett édes jó anyánk, özv. Stein- berger Jánosné szül Mülbacher Mag­dolna aug. 7-én fél 6 órakor, életé­nek 91-ik. özvegységének 32-ik évé ben, a halálra az egyház szellemében elkészülve, végelgyengülés következ­tében az Urban elhunyt. Drága meg­boldogultunknak lelki üdvéért a gyász sz. mise áldozat f. hó 8-án reggel 9 órakor a premontrei rend templom ában tartattott meg. Földi részét f. hó 9-ón d. e. 10 órakor a Schlauch- tér 20 sz. gyászházból az újvárosi központi temetőbe örök nyugalom­ra helyeztetett. Nagyvárad, 1904. augusztus 7. Á maga, testvérei és az egész rokonság nevében a raegbol dogultnak gyermeke : dr. Steinberger Ferencz. * Dónáth napja a Szatmárhe- gyen. A szatmárhegyi szőlők véd- szentjónek évfordulója évek óta nem volt oly zajos, mint az idén Szatmár- ról már szombaton tömegesen vonultak fel a kirándulók, kiknek száma vasár­nap még fokozottau növekedett, úgy, hogy a vasút minden egyes indulásakor „megtelt“ kocsikat szálitott. Tik kasztó bőség uralkodott egész napon keresztül, úgy, hogy még a legárnyó kosabb helyeken is érezhetők voltak a nap tűző sugarai, annál kellemesebbé vált azonban az est. A délelőtti órák­ban a dombon levő kápolnában a szokásos mise tartatott meg, mig a környéken különféle vásárosok ütöt­tek sátort, felélénkítve a Hegy egy­hangú kópét A délutáni órákban daczára az óriási hőségnek a hegyi fiatalság megkezdte a csárdást és járta tüzesen késő éjfélig. Zene hang­jai töltötték; be a forró levegőt égés« nap, elfeledtette egy pá r órára, azoa szomorú csapást, melyly el az JÜg hó­napokon keresztül tartó szárazságával a gazdákat sújtja. Hímem valami szokatlan dolog történt az idén. El­maradtak a szokásos elszámolások. Ugyanis a hegyiek az egymás közötti nézeteltéréseket, melyek az év folya­mán felmerülnek, Donáth napján szok­ták kiegyenlíteni. Nem volt semmi féle komolyabb összetűzés, vagy ve­rekedés. De hisz jól van ez igy ! Különösen érezhették azon kirándulók egy befásitott árnyékos hely hiá­nyát, kiknek szőlőjük nincsen. Kény­szerítve voltak a Koib-fóle telek al­jában a kiégett gyepen egy pár ke- vósbbé lombos fa alatt meghúzódni. Ideje volna, hogy akadna valami élelmes vállalkozó, aki egy csinosan berendezett nyári vendéglőt létesítsen. Bizonyára tetemesen megnőne a ki­rándulók száma és emelkedne a vasút forgalma is. * A román liga mely megyénk s a szomszédosokban szatmár ugocsai „Román Közművelődési Egyesület* czim alatt te jeszkedik, f. hó 7-én tartotta rendes közgyűlését Remete- mezőn, hol a környék összes oláh papjai, erdélyrészi egyesület vezető alakjai is megjelentek. A gyűlés Is­tentisztelettel kezdődött, azután azon román tanítok jutalmaztattak meg, kik a nyelv és szellem terjesztése körül szereztek érdemeket. Úgyszin­tén szegény tanulók is segélyeztelek. Az üiós végén Barbul Gábor fejte­gette a működés fontosságát az össze­gyűlt nép előtt. A közös ebédet hang­versenyt „sírba“ követte, mely reg­gelig tartott. Szomorú jelenség az megyénkre nézve, hol a magyarság túlnyomó számban vau, hogy átengedi a czivilizáezió terjesztését oly szövet­kezésnek, mely nem csak nem viszi előbbre a magyarosodást, hanem még attól el hódit. * Közkórházunk kimutatása az elmúlt hóról. Dr. Kölesei Ferencz, a helybeli közkórház igazgató főor­vosa, a kővetkezőkben terjesztette be a közkórbáz múlt havi kimutatását: Pénztári maradvány junius hóíól 1458 kor. 99 fillér, ju ius hóban bevé- rel 4391 kor. 96 fillér, összesen 5850 kor. 95 fiiér. Kiadás julius hóban 729 kor. 80 fillér, pénztári maradvány julius végén : 5121 kor. 15 fillér. * A Termény és áruraktár megnyitása. A Szatmárvármegyei Takarékpénztár részvény társaság Szatmáron az államvasuti állomás mellett újonnan épült „Termény és Áruraktár“ telepét 1904 augusztus hó 20-án d. e. 10 órakor a közforgalom­nak átadja, ugyan ekkor az érdeklő­dőknek a „Termény és Áruraktár épületét bemutatja“. * Kiutalás. A múlt hóban elő­fordult Honvéd titozai tüzesetek al­kalmával az illető bérkocsik és fuva­rosok által összesen 277 bordó viz szálittatott a vész színhelyéhez ; hor­dónként egy koronájával számítva 277 koronát utalt ki a városi tanács a tűzoltó alapból az illető fuvarosok­nak. * Központi választmányi ülés. A központi választmány e hó 9 én d. u. 4 órakor a városháza tanács­termében ülést tartott, a melyen Izsák Herman és Kelemen Antai kérelme illetve fellebbezése tárgyaltatott. Az illetők ugyanis a választó névjegy­zékbe való felvétel iránt adták be fellebbezésüket, a melyeket a központi választmány a vóghatározat hozatal szempontjából az illetékes fórumhoz terjesztett föl. * Egy vidéki tűzoltóparancs­nok jelentése. Nemrégiben tűz pusz­tított egy kis felvidéki faluban. A i már nyoloz esztendeje szervezett tűz­oltóság parancsnoka, jámbor szitakötő mester az elöljárósághoz a következő jelentést tette erről : A tűz Varga hozom m. t. vevőimnek, hogy a nyári saison-árukat az idény végével, tehát augusztus hó 1-től igen olcsó árakért szándékozom elárusítani és igy, ki még szükségletét nyári tennisz sport ingekben, rövid lábravalók, egész könnyű posztó és szalmakalapok, ezórna harisnyák és nyári keztyük, gyermek sport tricot, Netz háló ingek stb. nem fedezte, felhívom a kedvező alkalom felhasználására. — Maradék cartonok, voilok, batistok és delinek minden árban eladatnak. — Tisztelettel 8W“ Vajda Mihály. "90 -r1.-.--1';1

Next

/
Oldalképek
Tartalom