Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)
1904-07-28 / 60. szám
2-ik oldal SZAMOS 60. szám Megjegyzések egy nyílttéri közleményre, Volt egyszer egy ember, ki sehogy sem volt megelégedve azzal, hogy a saját kicsiny körében ismerik, tisztelik és becsülik s szüntelen azon törte a fejét, hogyan szerezhetné meg a hallhatatlanság babérkoszorúját. Hírnévre, dicsőségre áhítozott, szerette volna, ha a késő századokban is úgy emlékeztek volna meg róla, mint azon kevesekről szokás, a kik nevüket arany betűkkel vésik be az emberiség történetébe. Nagy volt az ambicziója, minden jogosultsága s a megfelelő tehetségek, erők nélkül. S mert zseniális alkotásokat nem tudott produkálni, elhatározta, hogy egy kolosszális ostobaságot követ el, amin mindenki mulatni fog s kész lesz a hírnév, a dicsőség. A kapaszkodás ezen epizódja jutott eszembe akkor, midőn a „Szat- már“ czimü lap julius 2B-iki számának Nyiltterében a Császy Bálint nyilatkozatát olvastam. íme, akik eddig nem tudtátok, tudjátok meg, hogy van egy Császy Bálint nevű tisztes németi polgár, aki nem elégszik meg a mindennapi élet közönséges sikereivel, nem elégszik meg azzal a poziczióval, mit a maga kis körében becsületes munkájával kivívni képes, hanem beáll az „egyéni szabadság“ őrének, a „jog- tiprók“ leverőjének s a németi polgárok mentorának s meghúzza a vészharangot, amikor nincsen vész, a polgárjogok megsértéséről panaszkodik, mikor nincsen sérelem, s elégtételt kíván, amikor nincsen sértő, nincsen sértés. Hiába, a hírnévre való vágy sok mindent képes az emberrel elkövettetni. Dehát térjünk magára a nyílttéri közleményre. Mi mindenekelőtt szükségesnek tartjuk megindokolni, hogy miért is foglalkozunk mi ezzel a nyílttéri közleménynyel. Ha Császy Bálint eyszerüen a saját Sérelmeit hozza benne a nagy nyilvánosság elé, szavunk se volna reá. Jussa vau hozzá s kinek mi köze ahhoz, a közvetlen érdekelteken kívül, hogy mi lát napvilágot egy nyílttéri közleményben. Sőt tovább megyünk, ha Császy Bálint a legutóbbi sajnálatos tüzesetek alkalmából az ellenőrzés lanyhasága ellen panaszkodna, ahhoz sem volna szavunk legfeljebb az, hogy a nyílttéri közleményt alkalmatlan módnak ,találnók, mert jogában áll minden polgárnak, hogy a mulasztást elkövető hatóság, vagy hatósági közeg ellen, illetékes felsőbb fórumnál panaszt emeljen. Ehhez sem volna — ismétlem — hozzászólásunk. De a mikor Császy Bálint, Szatmár-Németi sz. kir. város rendőr-főkapitányát, törvénytelenséggel, sőt mi több, a szabad polgári jogok, az egyéni szabadság letiprásával s semmibevevésével vádolja meg nyílttéri közleményben, ahhoz nekünk is a közér dek szempontjából van szavunk. Mert ha igaz lenne, ha igaz lehetne a Császy Bálint állítása, ha a főkapitány csakugyan olyan intézkedést tett volna, mely az egyéni szabadságot sérti, akkor visszaélt a hivatalos hatalmával, akkor olyan cselekményt követett el, mit szó nélkül hagyni nem szabad, mert a magyar alkotmánynak sarkalatos tétele, mely legkülönbözőbb törvényeinkben kifejezésre jut, hogy a polgárok egyéni szabadsága szent és sérthetetlen. Jól ismerjük a főkapitány egyéniségét, működését s igy már eleve kizártnak vettük a vád lehetőségét. De ne vegyítsük a bírálatba egyéni meggyőződésünket s nézzük, hogy mely ténye volt a főkapitánynak az, mivel az egyéni szabadságot megsértette. Megmondja Császy Bálint minden kétséget kizárólag. Megsértette a főkapitány az egyéni szabadságot, a „polgári szabadság jogát“ azzal, hogy egy „hirdetményt“ bocsátott ki, melyben utalva, a mostanában sűrűn elő fordult tüzesetekre, elrendelte, hogy a németi polgárok bizonyos megjelölt rendszer szerint őrizzék házaikat az éjjeli órákban. Erre a hírre pattan fel Császy Bálint, ez a hirdetmény sérti annyira polgári szabadságát, hogy odakiált a főkapitánynak : „honnan meritette azt a jogát, hogy a szabad polgárság fe lett rendelkezzék.“ A főkapitány is megtenné azt a szívességet Császy Bálintnak, hogy barátságos, vagy hivatalos felkérésre beigazolná a jogát, de miután Császy Bálint egy köztisztviselőt nyilttórileg interpellál meg, megadjuk mi reá neki a választ. Mindenekelőtt is Császy Bálintnak e kirohanása előtt tájékozódnia kellett volna s akkor megtudta volna, hogy a tűzrendészet tárgyában kibo csátott miniszteri rendeletén alapszik a főkapitánynak azon joga, hogy tűzvészek s más hasonló esetekben a a gyermekén. Megtalálnak s talán épen a szabóm fog észrevenni. A nyomorult pedig, mig egyrészt igaz könyeket fog hullatni halálomon, (rendezetlen számláira gondolva,) másrészt felébredhet benne a démon s ezt a rossz vicezet fogja elkövetni felettem: „íme, Smock ing!“ — Na hát semmi esetre sem öngyilkolom meg magamat ! — döntöttem el a kérdést. — Hogy felet tem kecskék szellemeskedjenek, arra már nem vagyok kapható ! Ebbe a gondolatba kapaszkodtam bele móntő-gerenda gyanánt s bár egy kissé boszantott, hogy szabó-számláimtól ilyetén módon sem szabadulhatok meg, mégis elég életörömmel tértem haza s egyenesen a sörösnek vettem utamat. Alig eresztettem le 4—6 korsó bajort, észreveszem, hogy egy távolabbi asztalnál az én vérszomjas barátom ül s ugyancsak nyeldesi a komlónedvet. Azon hitben, hogy a habzó sör-ital mindennemű szomjúságát, még vérszomját is, lehűtötte : oda mentem hozzá. Beszédünk részleteire nem emlékszem tisztán, csak azt tudom, hogy miután a párbajra vonatkozó „elvi kijelentésemet“ erélyesen visszautasította, igen alázatos hangon beszéltem tovább. Most ő sem volt goromba s a legerősebb czimeket is jóakaró mosolylyal intézte hozzám. Engem pedig talán a beszedett bajor érzékenyitett el kissé : könnyes szemmel s kérő hangon igjmkeztem lebeszélni szándékáról, úgy rimánkod- tam ne öljön meg ! összehordtam neki mindent, ami csak embert megindíthat, végül gyöngéden megemlítettem, hogy ő lesz az oka, ha leendő gyermekeim, mint apátián árvák fognak a világra jönni. Már ezt a sör mondatta velem. Homályos volt egy kissé az értelme. Én se tudom mit akartam vele mondani, de a fő az, hogy sörközi állapotban lévén, zsarnokom sem értette meg teljesen s mert az embert minden relytéjes, úgy őt is ez a mondás meghatotta. De azért mosolyogva igy szólt : — Sajnálom barátom, (ahá : már barátom“) — de egy kicsit megvagdalom. Erre a szóra a belém nyilalló fájdalom még egy végső érvet juttaváros polgársága felett ilyetén módon rendelkezzék. De ha ez külön rendeletben megmondva nem is volna, a főkapitányi állás természetéből következik, hogy a főkapitány jogosult, sőt köteles mindazon intézkedéseket megtenni, amelyeket vészek alkalmával a város s a polgárság személyi és vagyoni biztonsága tekintetéből szükségesnek és hasznosnak tart. Honnan meríti azt a vaskos so phismat Császy Bálint, hogy a közhatóságok, a rend, a közbiztonság ha tósága ne rendelkezhetnék az egyénekkel, ha szükséges a polgárok összeségével ? Az egyéni, a polgári szabadság, melyet mi s minden hatóság, ezt bátran merjük állítani, nálunk a legszélsőbb határig tis zteletben tartja, nincs azzal megsértve, ha az egyén a hatóság üdvös, hasznos rendelkezésének eleget tenni tartozik s az egyéni szabadság tultengése volna, ha nem lenne megengedve a rendőri hatóságnak a polgárok felett való bizonyos irányú rendelkezés akkor, mikor ezt a közérdek s az egyeseknek s benne Császy Bálint urnák is az érdekei megkívánják Érdemben nem is tud Császy Bálint semmitsem a főkapitány hirdetménye ellen felhozni, mert kétség télén, hogy tűzveszélyek alkalmával, a mikor közel fekvő annak a feltevése, hogy a gyakori tűz gyújtogatok kezétől származik, leghatályosabb ellenőrzést az egyes polgárok magok gjmkrolhatnak s feltétlenül hiszem, hogy szívesen is gyakorolják. A mi kor az ember bőréről, vagyonáról van szó, akkor nem elegendő az az ellenőrzés, a melyet a hivatalos hatalom nyújthat. Nagyon egyszerűen be lehet ezt bizonyítani. Az volt a hir a mostani tüzesetek alkalmával, hogy gyújtogatásból ered. Már most, ha egyáltalában lehetséges lenne a katonaság igénybe vétele az éjjeli ellenőrzésre, kérdem elegendő lehetne-e az? Hiszen az őrt álló katona nem ismeri, hogy az éjszakában járó egyén a ki valamely házba épen azzal a czéllal fordul be, hogy ott az, mondjuk pl. az istállót felgyújtsa, nem tartozik-e az illető házhoz, nem jogosult e bemenni a házba, mert nem ismeri őket, s csak természetes, hogy az ily irányú ellenőrzést, már ezen fontos szempontból is nézve a kérdést, helyesen egyedül csak a polgárság maga gyakorolhatja. Császy Bálint nyílttéri közlmé- nyéből kitetszőleg nem is annyira az tott eszembe, ha ez sem használ, — akkor „szervusz világ“ ! — De hát mi szüksége van önnek az én nyomorult életemre ? — kérdem tőle. — Tudja-e milyen emberrel akar kiállani párbajra ? Én egyetlen fia vagyok az anyámnak, annak az anyának, aki a felett való szégyenében halt meg, hogy egy ilyen fiúnak életet adott ! Ez hatott : hirtelen felugrott. Azt hittem, szóth.nul távozni akar, kezét felém nyújtotta, gondoltam : búcsúzóul s részvéte jeléül melegen megszorítja kezemet. Ő azonban nem a kezemet, hanem — nyakamat szorította meg azon melegen ; aztán egy ajtónyitás ... egy szempillantás . . . s künn voltam az utcza közepén. Egy-két lélekzet vétel után talpra ugrottam s jóízűen nevettem magamba : Ha, ha, ha ! A szamár ! Most ő rajta vasalják be a söröm árát ! Nagy Vincze. intézkedés érdemét rójja az egyéni szabadság megsértéséül fel, mint azt, hogy ez intézkedésben, a hirdetményben a „rendelem“ szó fordul elő- Kicsinyes és nevetséges ok. A közhatóság, a rendőri hatóság ilyen esetekben nem kérelemmel fordul a város polgáraihoz, hanem, tényleg valósággal rendelkezik a mihez kétségtelenül joga van. Hogy pedig a főkapitány, igen helyes érzékkel, gyújtogatásból eredőnek tartotta a tűzvészt, a mit a combinatiók egész seregével akart megczáfolni Császy Bálint, mutatja az a tény, hogy a gyujtogatót csakugyan el is fogták. A hibát belátni s érte megvezekelni sohasem késő. Császy Bálintnak be kell látnia, hogy a midőn ő egy köztisztviselőt, városunk rendőr főkapitányát alaptalanul ilyen súlyos váddal illette, helytelenül járt el s bizonnyára hisszük, hogy a németi polgárok alkalmat fognak venni maguknak, hogy tiltakozzanak a Császy Bálint azon jogosultsága ellen, hogy a németi polgárok nevében fellépett. HÍRROVAT. * Aranymise. Tegnap volt 50 éve annak, hogy Meszlényi Gyula püspök áldozó pappá szenteltetett. Méltó lett volna nagy ünnepség keretében meg ünnepelni e napot, de a kegyelmes ur nem barátja a zajos ünneplésnek, a mint csendben, elvonulva gyakorolja a jótékonyságot, úgy jár el a személyét illető nevezetesebb eseményekkel is. A jó kívánságot azonban tiltani nem lehet, s igy ha ünnepet nem ülhetünk is, e nagy nap alkalmából azt kívánjuk neki, hogy a jó Isten hívei és e város javára friss jó egészségben még számos éven át éltesse. * A polgármester szabadsága. Pap Géza, városunk polgármestere, hat hétre terjedő szabadságidejét e hó 26-án kezdte meg. Ezen idő alatt Kőrösmezei Antal főjegyző helyettesíti. A polgármester szabadságidejének egy részét Balatonfüreden tölti, azután Olaszországba utazik. * Személyi hirek. Fekete Benő kir. tan. szolnoki pénzügyigazgató, városuak fia családjával, édesanya látogatására városunkba érkezett és néhány napot körünkbe tölt. Dr. ítóth Ferencz kir. törvényszéki elnök az elmúlt héten a szinérváraljai kir. járásbíróságot vizsgálta, tegnap pedig Nagybányára utazott, hogy az ottani kir. járásbíróságot vizsgálja meg. * Megbízás. Az igazságügyiminiszter Dr. Orosz Sándor alügyészt megbízta és feljogosította, hogy a kir. ügyész képviseletében a vármegyei közigazgatási bizottság ülésein rószt- vehessen. * Felmentés és kinevezés. A földmivelósügyi miniszter Hofmann Ferencz erdődi és László Endre nagybányai m. kir. állatorvosokat ideiglenes minőségű kir. állatorvosi szolgálatuk alól felmentette, mivel az előirt tiszti vizsgaminősitést meg nem szerezték. Nevezettek helyett Magyari András és Puskás Ferencz okleveles állatorvosokat ideiglenes minőségű állatorvos gyakornokokká kinevezte s előbbit Nagybányára, utóbbit pedig Erdődre osztotta be szolgálattélelre. * Kinevezés a postánál. A kereskedelemügyi miniszter Verzár József kir. posta s táviró gyakornokot a helybeli 1, sz. m. kir. posta « táviró hivatalhoz tisztté nevezte ki. * Esküvő. Huszár Aladár helybeli fiatal könyvkereskedő vasárnap esküdött örök hűséget Deutsch Margit kisasszonynak, Deutsch Mór helybeli jónevü kereskedő szép és kedves leányának. egész könyü posztó és szalma kalapok tenisz sport és batist ingek, sapkák, nyakkendők nagy választókban olcsó árakért Vajda Mihálynál, Szatmár Deáktér 10. Batistok. earto- nok, delinek, szerbvásznak, egész és fél női kesztyűk, áttört és sima női harisnyák, gyermek rövid harisnyák (socken) előrehaladt idény miatt olcsó árakért lesznek eladva — Vajda Mihálynál Deák tér 10. ■ ' Napernyők minden elfogadható árért. — .........
