Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)
1904-07-17 / 57. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. vasárnap július hó 17. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Statmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Tanügyi szemle az év végén városunkban.*) i Az állami elemi iskola. A második tanévet végezte be városunkban az állami elemi iskola. Palotaszerü iskolákban, modern berendezés és kellő felszerelés mellett, gyakorlati tanerők vezetése alatt, méltán a legteljesebb sikert várhattuk az állami iskoláktól. A hallott és látott záróvizsgák után nyugodtan mondhatjuk el, hogy az osztályok majdnem kivétel nélkül megfeleltek a hozzájuk (űzött várakozásnak. A tananyagot — daczára a két hónapi kényszer szünetnek — az osztályok felölelték, feldolgozták. Fegyelem, módszer, felügyelet, eredmény ellen senkinek kifogása nem lehet, hiszen képzett tanerők, igazgatók, tanfelügyelők állanak élén az iskolának, kik amb'czióval s nagy ügyszeretettel dolgoznak ama nagy eszme érdekében, hogy a Szatmár városi állami iskola, mint világitó torony, szórja szét a ma gyár nemzeti állam sugarait a nemzetiségi sötét vidékekre. Hát ami illeti ez iskolák pedagógiai és didaktikai értékét, jól esik elismernünk, hogy magas színvonalon állanak már is. A magyar állam, ha akar, tud minta iskolát teremteni. De bocsánat, ha hozzáteszem, hogy csak a magyar vidékeken. Mindig mosolyogtam a lölött, mikor az állami iskolák azzal hivalkodtak, hogy a magyar nemzeti állam kiépítésében ők valami nagy tényezők. Ne tessék hangzatos szólamokkal, hanem tényekkel előállani. A szatmári állami iskolák ugyan mit végeznek a magyar állami eszme diadalának érdekében ? Magyarosit csak egyetlen gyermeket? Hiszen a 2637 növendék között csak egyetlen egy román gyermek volt az idén, tehát ezt az egy gyermeket magyarosíthatta meg. Volt még 16 német anyanyelvű, a többinek anyanyelve magyar volt. Vagy talán hazaszeretetre, hazaliságra kellett őket megtanítani ? Azt hiszem, hogy Szatmár város polgársága minden időben elég hazafias volt, hogy ne kelljen arra az iskolában tanitani gyermekeit. Vagy talán a különböző felekezeti lakosokat kellett testvérekké tenni s magasabb egységben ösz- szeolvasztani! Hála Istennek, e város lakosai különböző templomaik mellett a testvéri szeretet oltárai körül eddig is egyesülni tudtak. Itt tehát az állami iskolák missiójáról ilyen értelemben ne beszéljünk, hanem mondjuk meg egymás között őszintén, hogy az állami iskolákat a város anyagi érdeke hozta létre egyedül. Ezt a ténybeli igazságot hangzatos szólamokkal ne akarjuk elíedni, vagy elhomályosítani. Ami az állami iskolákat illeti nemzetiségi szempontból, megvallom, hogy keresve, kutatva sem találtam meg egyenértékét ama nagy áldozatnak, amit az állam 3—4 évtized óta fordított iskoláira. Nt tünk csak szét Erdélyben, hol m a legtöbb állami iskola van Mit tapasztalunk ott 1868. óta? Azt, hogy az oláhság terjeszkedik, a magyarság fogy. Tessék bárkinek megczáfolni a statisztikát. A székely nép lábai alól maholnap kihúzza az oláhság a földet. A magyarság s a székelység kivándorol Romániába, de az oláh mindig jobban érzi magát Erdélyben. A szászok talán hivebb magyarok ma, mint voltak ? A példás egyetértés az erdélyi egyházak között ma talán melegebb, mint volt ? Az uj nemzedék jobban ragaszkodik az államhoz, a hazához, mint a régi? Tessék megmutatni, hogy miben, hol láthatjuk az állami iskolák oly annyira hangoztatott sikerét az egész Erdélyben? Itt van Szatmármegye. Az oláhsáp számban és erőben nő, a magyar nép a Szamos, Tisza áldott vidékéről kivándorol. Az állam nagy áldozattal iskolát állít Szatmáron, Nagyecseden s állítani akar a megye magyar vidékein. S mikor a bikszádi nyári gyermek- menhelyet a Széchenyi Társulat egy nyáron megnyitotta, egyetlen gyermeket sem tudott fölrendelni a szolgabiró, mert a pópa átok alatt megtiltotta, hogy a gyermekek magyarul tanuljanak. S ez a Pihen a laut. . . . Pihen a lant. Múlt idők ködében vész el a dal, Nincs öröm, nincs élet, babér is eltűnt. Pihen a szív hamvadt lángjaival. De mig elvonultan, emberektől távol Elmereng a költősziv fájó sebén : Tört remények szárnyán, szétzúzott [bilincscsel Kitör kebléből az elfojtott szenvedély : . . . Emeltem oltárt, szent Eszme tenéked! Szárnyalt magasan büszke képzelet; Lantomon megszólalt minden mi nagy, [dicső, Te tőled vettem a teremtő ihletet ! Rajongó lélekkel végetlent kerestem, Elhagytam merészen por teremtményeit, Elhagytam merészen, megvetettem bal[gán Röghöz kötött létünk szűk határait. Ám hozzá az jut csak, kit magához [szélit S az elérhetetlen ahonnan felénk int : Oda megy az ember, oda mentem én is, De hajh, nagy utamban nem leltem [emberit. S most ezt keresem! megfogyott erőm[nek Romjain építem az ősember tanát ! Reszkető reménnyel vágyó reménységgel Megyek — ha kell — száz harczon is át ! És megy a költő ! . . . . . . Pihen a lant. Múlt idők ködében vész el a dal, Nincs öröm, nincs ihlet, babér is eltűnt: Rohan a szív égő lángjaival. És megy a költő ! keresi, kutatja Forgó sártekénknek gyarló emberét Talán megtalálja, talán köztük élve Nyugton tölti végig tévedt életét. . . . Gyarló emberéltünk apró bajain Nem bámul a költő hosszú ut után. Hiszi már, tudja már, hogy létének czélja Nem fenséges eszmét üldözni csupán. De egy érthetetlen előtte még most is : Mi szikra járja át milljók kebelét ? Zokogó sirályok, búgó vadgalambok Szivében mi kelti bánat énekét ? ... S mig újra kezdi megpihent erővel, S amig njra átfut egy uj életen Utjának végczélja tisztán áll előtte, Utjának végczélja . .. leomlik előtte — Ez a szerelem ! Szivében uj dal kél most már egy leányról, Amilyen nincs is több tán a nap alatt. Pattant húru lantját uj dalra fesziti, Pattant húru lantján bűbájos dal fakad. S a költő csalódott !... Éltetadó mámor Szétfoszlik előtte édes szerelem, Kihűl a szív ! ... Pihen a lant. Múlt idők ködében vész el a dal. Nincs öröm, nincs ihlet, babér is eltűnt Pihen a szív hamvadt lángjaival. B. Á gentleman. Irta: Aniáne. Tikkadt nyári éj volt. Holdvilág nem sütött, csak csillagok ragyogtak veszedelmesen kaczérul. Villogtak, biztattak, integettek, valósággal üzengettek. A nagy sötétben is kéklö égboltozat tisztának s véghetetlen óriásnak látszott s mintha csillagok sohsem lepték volna úgy el körül az égalját, mint ma. Az óriási terebélyes körösfán keresztül amint ficzán- koltak, bukdostak, apró lámpásoknak látszottak, karácsonyfává változtatva gyönyörű körösfámat. Amint bámulom, tulvilági sejtés azt sugalja szivembe, hogy tán elköltözött lelkek szerelmes pillantásai villognak ki belőlük, azért rezeg oly szépen, fényesen. E nagy, szép mindenségben e bűbájos, varázslatos éjszakában egyedül ábrándozom, a magányt keresve Oly nagy szükségét érzem egy kicsit vélem s véle lenni. Vele, ki nem jöhetett ma el. Kit oly rég láttam s pillanatokra el nem felejték. Kinek, ha idő s viszonyok kedveznek, valami ürügy alatt holnap itt lesz. Oh, e gondolat kábító! Egyedül, egyedül kell lennem a természet megnyugtató, lágy ölében, mert benn, a harsogó zene mellett a vidám társaság nem érti meg nagy lelki magányomat. De azt sem élvezhetem. Férfi közéig felém, zavar álmodozásomban. Régi, leánykori hódolóm. Nagy, erős, vérmes, hétköznapi ember. Kifejezéstelen arczu, kéjes tekintetű, duzzadt ajkú antipatikus külsejű Felesége rut, sovány s ő minden fess asszonynak udvarol. Daczára annak, hogy nem szenvedhetem s ösmerem, élénken beszélgetek s foglalkozom vele, hogy izgatottságomat elpalástoljam, hogy észre ne vegyék, mint keresem a lakodalmi sürgönyök között azt az egyet, — a magamét. Árnyéknak mögéje bújni, mig magánügyeimre vigyázok, jó ez a nagy, buta ember, ki el van ragadtatva elevenségemtől; még akkor is ott ólálkodik körülöttem, mikor már nincsen szükségem árnyékottartó oszlopra. Már nem vibrál bennem rettegés, izgalom. Már édes nyugalom, boldogító mélázés költözött lelkembe. A magányt keresem. A sürgönyöm nézegetem, czirógatom. S újból felkutat magányomban a nagy, undok dón Juan Mintha egy óráig neki kaczagtam volna idegesen. Neki elRóth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés I í I Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő színes nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. ....... ■ - '/'■ ..... ,. .■■■—.... .........i-
