Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)
1904-07-03 / 53. szám
1 2-ik oldal SZAMOS r *, \ *,• * k, t f, 53' szám *7—7—'------csa torna nagylontosságu terve, holott az előtanulmányok már évek óta lolynak s a jelenlegi miniszter is hive volt ezen tervnek. Műszaki alkotásokra tehát bőven kinálkozik tér, az a lényeges, hogy ezzel arányban meg legyen a vállalkozási szellem is. A polgárság szegény, tessék az államnak jo példával előljárni. Ä konzulátusok. Nagy vihart támasztott a bel politikai szemhatárou a napokban az a dolog, hogy a gaiaczi osztrák é« magyar konzul német nyelven szerkesztett megkeresést intézett Debre- •czen város polgármesteréhez. Kissé szégyenkezünk miatta mi is, sőt. rósz preczedensnek tartjuk a kereskedők megmagyarosodására nézve, mert hogy kívánjuk mi meg a nagyszebeni kereskedőtől, hogy magyarul megtanuljon, könyveit magyarul vezesse, üzleti leveleit mag ar nyelven irja, ha konzuljaink, akik végre is a magyar állam hivatalos közegei, német megkeresésekkel fordulnak a magyar hatóságokhoz. De ezt a keserű falatot csak «lnyelnők valahogy, ha az éremnek nem volna még egy másik—ennél is csúnyább oldala, a melyre a „Magyar Kereskedők Lapja“ irányítja rá a figyelmet s ez az, hogy németül irkáié konzuljaink legalább magyar érzéstől volnának áthatva és a külföldön megfelelő buzgóságot fejtenének ki, a magyar ipar és kereskedelem érdekeinek kellő képviselése terén. De fájdalom, konzuljaink a magyar közgazdasági érdekeket nemcsak magyarul, de sehogysem képviselik. Okét a „Gesammt—Monarchie“ eszméje hatja át,, czimüukbeu a .magyar“ jelzőt csak afféle semmitmondó pótléknak tekintik és legkevésbbé sem disztingválnak afölött, hogy az osztrák, meg a magyar gazdasági érdek igen gyakran különálló, sőt sokszor ellentétes. A magyar iparos, a magyar kereskedő igen gyakran hasztalan fordul tanácsért, útbaigazításért az osztrák-magyar konzulhoz : még német választ sem kap, mert konzuljaink azt tartják, hogy ha németül megszerkesztették és az osztrák kereskedelmi minisztériumhoz a külügyi hivatal utján beküldtók elavult időszaki jelentéseiket, azokban minden útbaigazitást megadtak és magánczégek kérdezösködésére válaszszal nem tartoznak. Azt az agilitást, amelyet más országok konzuljai, nevezetesen a német és angol konzulok a külpiaezok meghódítása érdekében kifejtenek, mi a mi konzulátusaink körében ritkán tapasztaljuk, nem különösen a magyar ipar termékeire nézve, mezeket az illető konzulátus legfeljebb csak ak kor részesít némi figyelembe, ha a kérdéses iparczikk véletlenül nem konkurrál hasonló osztrák iparczik- kel. Ha azonban a versen}' esélye forog fen, bizonyosak lehetünk afelől, hogy az osztrák és magyar ko zul az osztrák iparczikknek csinál propagandát, még akkor is, ha a magyar versenyczikk érdemelné meg az előtérbe állítást. Mi elismerjük, hogy a konzulok helyzete felette nehéz, mert ha az osztrák ipar érdekében buzgólkodnak, a mi iparunknak és kereskedelmünknek ártanak, és megfordítva A két- kulacsosság szerepe nagyon hálátlan és éppen nem csodálkozunk azon, ha konzuljaink megunják, hogy két urat szolgáljanak. És, ha kérdjük : meddig tart ez az áldatlan állapot ? E kérdésre csak egy felelet adható : addig, mig a közös kereskedelmi külképviselet meg nem szüuik. a torkát, a sajt sokáig ált Herkules ként a válaszúton, de félórái keserves munka után mégis lecsúszott. Akkor Harpagon újabb beszédet intézett önmagához : — Fiam, óh édes fiam, látod-e milyen nagy szamár vagy, hogy behagyod magad csapni ! Mert ne gondold ám. hogy komolyau kapsz pálinkát, nem bizony. Azzal a palaczkot szépen visz- szazárta a szekrénybe. Előfizetési felhívás. A félév lejártának közeledtével, tisztelettel felhívjuk lapunk mélyen tisztelt olvasóit, hogy az előfizetést megújítani, úgyszintén a hátralékot beküldeni szíveskedjenek. * Személyi hir. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter tegnap este ref főgimnáziumi fentartó- testületi elnöki minőségben városunkba érkezett. Ma délelőtt elnökölni fog a fentartótestületi ülésen s d. u. 2 órakor visszautazik a fővárosba. |Isaák Dezső f| Közéletünknek ismét gyásza van. Isaák Dezső, n- szekeresi földbirtokos, kinek élete sokoldalú összefüggésben állott me gyei és egyházi közéletünkkel, jun. 30-án az élők sorából elköltözött. Temetése tegnap délután igen széleskörű részvét mellett ment végbe. A c egboldogult életéből a következő adatokat jegyeztük fel : Kisdobronyi Isaák Dezső nagyszekeresi földbirtokos Cs.-Újfaluban 1836. jan.22-ón született Atyja Lajos, szatmármegyei főszolgabíró volt. Tanult a szatmári ref. gimnáziumban, majd katonai növel- débe vitetett, aztán Eperjesen, Pozsonyban, Debreczenben tanult, hol jogot végezte, 1861-ben megyei es küdt lett 1867-ben közfelkiáltással a szamosközi járás szolgabirójává választatott, l868-ban főszolgabírói czi- met kapott, az 1872 jan. 3 iki uj rendezéskor a gyarmati kér. szolgb. járás szolgabiiójává ismét megválasztatott. Mint megyei tisztviselőt az alispáni jelentés mindég dicsérettel emelte ki, hivatali erély, hűség és gondosság tekintetében egyik sem szárnyalta túl. 16 évig volt országgyűlési képviselő, mindvégig a fügetlenségi pár Ulászlója alatt működött, 1884-. áprilisén let* a szatmári egyházmegye .gondnoka^, a mely- tisztéről liWQ-'ben rnoudim le, 1892 ben a pesti zsinat tágja volt. Úgyis mint politikust, úgyis mint az egyh. megye vezető térfiát elveihez való szigorú ragaszkodás, határozott magatartás jelemezte, melyben megalkuvást nem ismert, társai érintkezéseiben megnyerő modora, családja iránti gyöngédsége sokáig felejthetetlen emlékében fog élni azok leikében, kik ismerték. Az elhunyt családja a következő gyászjelentést adta ki : Ozv. kisdobronyi Isaák Dezsőnó, szül. lekcsei Sulyok Berta mint neje, kisdobronyi Isaák Dezső, kisdobronyi Isaák Elemér, és neje csebei Pogány Mariska és leányok Mariska, kisdobronyi Isaák Zulima mint gyermekei; özv. borosjenöi Jeney Dánielné szül. kisdobronyi Isaák Erzsébet mint testvére, úgy a maguk, valamint a a számos rokonság nevében megtört szívvel tudatják, a szeretett férj, atya, nagyapa, após, testvér és rokonnak kisdobronyi Isaák Dezső volt országgyűlési képviselő, ev. ref. egyházmegyei volt gondnoknak stb. ez évi jun. hó 30-án d. e. 11 órakor életének 69-ik, boldog házasságnak 36-ik évében hosszas szenvedés utáu történt elhunytát. A megboldogult hült tetemei július hó 2 án délután 2 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint Nagyszekeresen a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Nagyszekeres 1904 juu. 30. Béke poraira ! * Rendkívüli közgyűlés. A Szatmári Kölcsey-kör vasárnap d e. 11 órakor, a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tartott, mel. en a tagok szép számmal jelentek meg. Dr. Fechtei János elnök, megnyitván az ülést, lendületes szavakban emlékezett meg arról, hogy Meszlényi Gyula püspök ur O exszelencziája az utóbbi időben meleg érdeklődéssel kiséri a kör működését és legutóbb is nagy hálára kötelezte a kört bőkezű ajándékával. Javasolta tehát az elnök, hogy a Kölcsey-kör a föpásztor eme ajándékát olyformán hála ja meg, miszerint válassza meg diszelnökéűl. A kör megjelent tagjai nagy lelkesedéssel és örömmel járultak Dr. Fechtei János elnök indítványához, s egyben megbízták, hogy a diszelnökó történt választás okmányát egy küldöttséggel juttassa a püspök ur kezeihez A közgyűlés ezután Orosz naiv és „uj“ volt. Úgy tetszett, mint ha a jövendő élet egy sugara ért volna, amelyben a lelkek átalakulnak. Mintegy álomban suttogtam : — Mindig, mindig csak önre fogok gondolni. Azután is, hogy az országúton eltűnt, még sokáig megmaradt bennem ez a csodálatos benyomás. Nem voltam már annyira szomora. Lelkem legmélyén vaiami uj reménység támadt, bizonytalan és csekélyke, mint amilyen egy fának a földben rejtőző magva. Egy nagy tölgynek egész ereje, egy nagy czódrusnak egész hosszú élete rejlik benne. * Evek tűntek Külföldre mentem. Kalandos életet folytattam Mexikóban. Az ezüstbányákban milliókat szereztem, amelyeknek azonban semmi értékük sem volt reám nézve. Maximi- lienne emlkéke úgy élt bennem, mint az első napon. Szivem, amelyet ez a kielégíthetetlen szenvedély töltött be egészen, a mexikói nők szépsége iránt érzékteleu maradd. Anyám halála óta család nélkül, három év óta Franczia- országtól való elszakadásom után minden értesülés nélkül, de csak azért dolgoztam, hogy dolgozzam és türelmetlenül vártam azt a pillanatot, amikor a föld újra befogad. így lettem harminczöt éves. Egy este, amikor friss levegőt szívtam a kertemben, heves borzon gás futott át egész valómon és a narancsfák mögött, a csillagfénybeu, úgy véltem, az öreg nyárfát látom a forrás mellett, amelynél olykor Maxi- miliennet vártam A látomás olyan világos volt, hogy felsikoltottam. — Eltűnt lassan, és én egy hangot hallottam, amely, mintha messze távolból jött volna, egészen tisztán az volt az érzésem, mintha hazámba hivott volna vissza .valaki.“ * Engedelmeskedtem ösztönömnek. Francziaországba hajóztam s novemberi felhők borultak már a földre, amikor Bordeauxba megérkeztem. Útközben hovatovább eltűnt sejtel mem s csak az a méla vágy élt bennem, hogy meglássam megint halmainkat, erdőinket és szép mezőinket. Amikor a pervenchei kis vas iti állomásról elindultam, elhatároztam, hogy mindenekelőtt a forráshoz zarándokolok el. Lassan és bánatosan mentem utamon, mint azok a szürke felhők, amelyek az égen tovavonultak s emlékeim sorra ébredeztek a lelkemben. Délután volt. Végre elértem az öreg nyárfát, a forrás azt a gyöngéd nimfadalt zengte. Semmi sem változott meg. Ugyanaz a levegő, ugyanaz a köd lebegett a fák koronái körül, ugyanazon levelek hullottak halk, melankolikus susogással, mint azon a napon, amikor szobámat gyógyulóban odahagytam. Ugyanaz a fájdalom is töltötte el a szivemet. — Oh, — gondoltam magamban — meghalni szeretnék. Hirtelen lódobogást hallottam és csakhamar megpillantottam Maxi- miliennet, amint a nagy almásszür bén közeledett felém. Halk, fojtott sikoltás tört ki belőlem, ő pedig le- szállott a lováról és hozzám jött. — Csak mikor egészen közel volt hozzám, tűnt el illúzióm, de csak azért, hogy valami fantasztikus valóság lépjen a helyébe a mellettem álló leányban, a menyeien tiszta arczban, a kimondhatatlanul naiv arczban ama másik korszakból, aki Maximílieuue- ben tizenhét évvel ezelőtt egy pillanatra megjelent nekem. * Bizonyára megértették már a dolgot uraim, — folytatta Luc álmodozó arczczal. — A fiatal leány, akit visszatértemkor a forrás mellett találtam, Maximilienne leán}a volt. — Ő már több mint tizennégy évvel azelőtt halt meg. A vóletlenségnek micsoda rendkívüli összetalálkozása, vagy titokzatos akaraterők révén került akkor éppen hozzám? Hogyan ismertem rá egy „másik arczon“ ? Miért érezte meg, hogy meg kellett szeretnie az ismeretlen embert, akit először látott életében ? Mindezt megmagyarázhatatlannak tartanám, ha nem tudnám, hogy vannak tudatos erők, amelyek sorsunk felett határoznak. És valahányszor csak a boldogságomra gondolok, minden reggel és minden este, amikor hitvesemet megölelem, a titokzatos erőkre gondolok, a melyek a világegyetemben ural- kodnakA tavaszi és nyári idényre selyemkelme, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja : SZÉNASY HOFFMANN és TSA selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. A legnagyobb választék mindenféle selyem árukaan. Az idény összes újdonságai folyton raktáron vannak. Minták vidékre bérmentve küldetnek. HÍRROVAT. Harpagon ur vacsorája. Lakik Szatraáron egy rendkívüli spórolós ember, aki havi 40 forint fizetéséből össze takarított már any- nyit, hogy jelenleg házat épit, A kosztját a minimumra redu kálja, húsz fokos hidegben sem fűt, a ruháit állítólag maga varja. A napokban hazakerült este a hivatalból s elkezd kutatni a szekrényben, hogy van-e vacsora ? Biz ott csak egy darab száraz kenyér .olt, meg két ujjnyi penészes sajt A ke nyér lehetett egy, a sajt qtven hetes. Mellettük szerényen húzódott m g egy palaczk illatos baraczk-pá linka. Harpagon ur kipakolt mindent, aztan beszédet intézett önmagához : — Fiam, ha megelégszel ezzel a vacsorával, jutalmul kapsz egy pohár pálinkát. A biztatásra felcsillant a szeme s mohó buzgósággal fogott neki az evésnek. A kenyérmorzsák feltóptók
