Szamos, 1904. június (36. évfolyam, 44-52. szám)
1904-06-12 / 47. szám
XXXVI. évforyam. Szatmár, 1904. vasárnap juntos bo 12. SZAMOSI POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 47-ik szán, Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak S/atiuarcn, a Inp ki&dóhivaíalfiban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Aratási perspektíva. Régóta nem néztünk oly félve az aratás elé, mint most. A nagy tavaszi szárazság felette rossz hatással volt gabonanemüinkre, különösen a búzára, amelyből a legtöbbet termeli Magyarország. A jó, vagy rossz búzaterméstől függ, mondhatni, az egész gazdasági esztendő eredménye, s midőn látjuk, hogy a búza pusztul a kalászon, méltán fog el bennünket az aggodalom. Igaz, jött eső, de bizony már sokhelyütt későn. A nagy, tartós szárazság folytán betegségek csíráztak a búzában s első sorban a rozsda pusztította a kenyeret adó kalásztengereket. S ezért most már kétségtelenül megállapítható, hogy első sorban búzában jóval kisebb eredményt várhatunk, mint tavaly, vagy harmadéve, amikor pedig csak közepes volt a termés. A többi gabonanemüek, ha nem is állanak olyan rosszul, mint a búza, szintén megsínylették a szárazságot és sem rozsban, sem árpában nem várhatunk nagy eredményt. A tény tehát az, hogy az aratás általánosságban nem fogja meghozni a magyar gazdaközönségnek azt a jövedelmet, amelyre pedig okvetlen szüksége van, hogy kötelezettségeinek eleget tehessen. Az aratás nem lesz éppen rossz, az Ínséges esztendő réme sem fenyeget, de úgy mennyiség, mint minőség dolgában alatta fog állani az eredmény egy közepes esztendő termésének. Egy bekövetkezendő kedvezőtlen tény előtt állunk tehát, amelyre elkészülnünk kell mindenképpen. Sopánkodni a gyenge termés miatt, felesleges dolog, inkább arra kell törekedni egyesült erővel minden tényezőnek, hogy a gyenge aratási eredmény káros hatását tőle telhetőleg ellensúlyozza. Ezt pedig csak megfontolt czéltudatos- sággal érhetjük el. Ha elgondoljuk, hogy amúgy is felette nehéz a szegénysorsu magyar nép helyzete, amelyet a kivándorlás és a szocziálisztikus izgatás lokozódó erővel lázit meg, ha elgondoljuk, hogy milyen óriási terhek nyomják ezt a földet, amely nem log most jó termést adni, felette komolynak látjuk a a helyzetet. De azért nem kétségbeejtő- nek, ,nem is elcsüggesztőnek. A gyenge aratásnál nagyobb bajok sújtották már ezt a népet, anélkül, hogy mélyebb nyomot hagytak volna. Kiheverte ez az egészséges nemzet a bajokat, a rossz esztendők után jó esztendők jöttek. Elmúlt a hat forintos búza is, amely pedig nagyobb csapás volt a gazdaközönségre nézve, mint egy közepesen aluli termés. A helyzet az, hogy a gyenge termés ellenében jobbak lesznek a búza árak. Igaz, hogy a papiros búza útjában áll még most is az egészséges áralakulásnak, de azt a tényt, hogy az idén nem lesz annyi búza, mint tavaly volt, a papiros búza nem fogja tudni elnyomni. Az egy-két forinttal magasabb büzaár pedig alkalmas arra, hogy a gyenge termés által okozóit kárért részben kárpótolom Viszont meg fogja ezt siny- leni a fogyasztó közönség, mert drágább lesz a liszt meg a kenyér. A fogyasztó közönségnek azonban meg kell hozni ezt az áldozatot azért a gazdaközönségért, amely a fundamentális ereje ennek az országnak. A hatóságoknak is le kell vonni a helyzet konzekvencziáját. Ne zaklassák a gazdát az adóért. Az ex lex folytán óriási mérvben felszaporodott az adóhátralék s a jó termés esetén is nagy áldozatot követelt volna a gazda részéről a törlesztés. Azonban a termés nem jó, ha a nagy áldozatot teljes mértékben meghozná a gazda: tönkre menne vele. Nem szabad kivánni tehát a gazdától, hogy olyan nagy összegű adóhátralék-törlesztést teljesítsen, amelyet ki nem bir. Semmi jogot, semmi okot el nem ismerhetünk arra, hogy a gyenge termésen felül az adóekzekucziók is siettessék a gazda tönkre jutását. Ezért tehát az adóbehajtás terén humánusabban és méltányosabban kell eljárni, mint valaha. Ezt jegyezzék meg jól maguknak azok, akiket illet. Mert ellenkező eljárással mértföldcsiz- mákkal siettetik a kivándorlás és a szocziálizmus által elgyöngitett föld népének rontását. Az állam tud magán segíteni Egy kis tükör. Irta 8 a »Szatmári iparos dalegyesület“ május 22-iki dalestélyén felolvasta : Osváth Elemér. Jerünk be egy divatkereske- dÓ8be, ott okvetlen satin-nal, barchet, ruche, peluche, gouvirozott, Crepe-de Chine, schottis, maschli. escharp, mo- uslin, rnanchet, kravatlival, s az isten tudja micsoda lival, ti-val, bi-val ki- nálnak. A szabónőhöz okvetlen szótárt kell vinnünk, hogy megérthessük az ilyen kifejezéseket : beh fesch ez a slepp ; nem pászol ez a tournier ; de jó helyen van ez a korz ; rövid ez a suzz ; látszik a slitz ; szűk a ruha slussba ; aztán kell még reá bezetz, pie, volán, zsop, gourli, ringli, jais csipke, ballon, vagy sonka ujj. (nem jobb lenne egy disznó sonka ?) igen sepri a port ez a tűnik. (Hely pedig azzal be sok apró, pénz tűnik.) A férfiszabónál frakkot, zsakettet, zakót, redingotot, kaiserrockot, vagy gérokkot szoktunk rendelni. Házainkat a czokliig czémenttel vonatjuk be, azon felül malterrel. Az ács pláj j»1, Vinciivel mér, — montíroz, rámol, grundol, pangeisdit ver a falba, fül- lungot tesz az ajtóba, sprosznit az ablakba, quaderrel diszit, rezenat tesz a fedél alá. Ma nem is asztalos, vagy ács az olyan, ki nem ismeri, s nem használja a következő szavakat: falcz, kapitel, dimzistei, nuth, nuthfedeles deszka, riegelvand stb. A czizmadia flecket tesz a czizmára, dikicscsel musta, stietni, kautni, faczang, oupasz, ovájjal dolgozik, hársponttal mutatja a dufla talpot, branzolt tesz a bélésbe, s stuplit a szárra, melyet ványoló géppel tűr ketté. Á debreczeni cziz- madiáról beszélik, hogy midőn egy egész délelőtt válogatott a kereskedésben a dikicsek között s végre sem vett meg egyet sem, igy szólott az egyik segédhez: „Én ezt a dikicset acceptálnám, sőt honorálnám, ha a végének a karaktere kissé magasabb természetű volna*. A vendéglőben krieglivel, stu- czel vagy schniettel kérünk sört, schnelziderben forraljuk a tejet, vagy a vizet, csuspájszt, peischlit, kájzer- zsemlót s rostbeuföt eszünk. És igy tovább, köteteket lehetne Írni azokról az idegen kifejezésekről és szavakról, melyekkel rontjuk a mi drága anya nyelvünket s nem vesszük észre, nem akarjuk észrevenni, hogy ezzel milyen óriási kárt csinálunk önönmagunknak, saját nemzetiségünknek. De még egyebet is mutat ez a kis tükör, nézzünk csak bele jól s ne engedjük, hogy homályos legyen az üvegje. Látni fogunk abban egy pár divatképet, olyanokat, minőket a di- vatujságok szoktak pingálni. — hogy én is egy jó magyar szóval éljek. Az asszonyi rend a Gvadáuyi idejében testtoldó abroncs, buffán, filagoris fökötö, pókháló recefice, s ezerféle módis, csúfos, majmos, honiból álló öltözetet viselt, a magyar leány csipkekötőben, korzikán kalapban, párisi czipőben, spanyol kravát libán piperkedett. Délfelé szokott felkelni a pehelyből, s a legelső dolga, hogy elkezdi kendőzni magát, előtte a sok bóbita, gyöngy, pántlika, csipke és kenőcs, délben előjönnek a gavallérok, vezetgetik mint egy pávát, vagy nyomorékot, külömben kitünően tánczol, bőven költ, putzos, jó fran- czia, még jobb német, — sütni, főzni, varrni, vagy talán magyarul beszélni, — no ahoz nem ért. Már pedig nincs párja a magyar ruhának, abban a magyarnőt még az Isten is jobban szereti. Milyen is volt ez abban az időben ? A fejen aranyos főkötő, melyre drágaköves reszketőt tűzdeltek a mennyi csak rátért, néha fá tyollal kötötték be, melynek csipkés vége lefutott s összeomlott a szoknya reczéjével. A nyakot gyöngysor ékité, ' a kart bíbor borította ránczokba szedve bodrosan, fodrosán, és pántlikával átkötve módosán. A felső testet feszes derék szorította össze, kétsor gyöngygj’el s balról, szép bokrétával diszitye, ehez simult a ruha bársonyból, ezüstös vagy aranyos brokátból, elől és hátul félig prómezve, gyöngyös öv és csinos cziztna, vagy saru tette teljessé az öltözetet. De nemcsak az asszonyi rend vetkőzött ki a nemzeti viseletből, hanem a férfi nem is. íme az első alak, kivel a nótárius szembetalálkozik, egy deli ifjú, fordított kápáju sarut visel, a két szárán csattal, alsó haczukája kurta, mellén az ing taréja kifityeg, felsőruhája hoszabb egy arasz- szal, mint maga, s oly szoros, hogy alig állja, kalapja akkora, mint egy malomkő, nyaka — mintha golyvája lenne — valami asztalkendővel háromszorosan van körül csavarva, inge- gallérja négy ujjnyira kimered, mint a juhász kutya örve, bugyogójáról horogra akasztva csüng le békanyu- zója, mely nagyságra nézve közel áll egy konyhakéshez Ilyen maszkurával cserélték fel őseink a világ legszebb öltönyét, a magyar ruhát. De jöjjünk csak ismét vissza magunkhoz, ma is láthatunk a tükörben furcsaságokat. Hogyan is mondja Don Pedro ? „Tegnap divat, hátul hosszú tűnik, Ma elül hosszú, hatul eltűnik ; Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. ö a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők $ Valódi Schervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. £39£29
