Szamos, 1904. május (36. évfolyam, 35-43. szám)
1904-05-08 / 37. szám
2-ik oldal SZAMOS 37. szám Titkári jelentés a szatmári jótékony nőffjjylet/1303. évi mokMesáflI.s . ‘ \ Irta: Űr. Féfchtel JánfisC? > \. -i' • *mI Az és segítő gárdájának: Dr, Fejes 1st,vám:a? ’t>&áBgyÚózsefné. Neuwirth Nándorné, Éakcsy Domo- kosné, a kik összefogva és egyenkint úgy a szegények vizsgálatában, mint a mulatságok rendezésében oroszlán- részüket áldozatkészséggel vették ki. Ezen úrnőket szintén bálás köszönet illeti azért a páratlan buzgalomért és lelkesedésért, melyiyel a siker elérésén fáradoztak. Felelőséggel teljes és nagy fáradságot igénylő munkát végeztek a szegények felügyelői, Fürst Viktorné és Fésűs Andrásné urhölgyek, a kik napról-uapra, hónapról-hónapra dől goztak nagy szeretettel és türelemmel ott, a hol a munkára kész kezet igen nehéz megtalálni. Mély elisme rés és hála legyen osztályrészük. Az árvaház gondnokát Sepsy Károly urat nemkülönben nagy hála illeti egyletünk részéről, mert nemcsak hogy lelkiismeretes pontossággal végezte elvállalt teendőit, hanem sokszor a magáéból, a maga zsebéből hozta meg azt az áldozatot, melyet jelentékenynek kell feljegyeznem. Isten áldja érette s fizessen meg azért ezerszeresen. Választmányi ülést tartottunk 3-at Jékei Károly né al elnöknő vezetése alatt. E választmányi ülések legfőbb tárgya mindig konczertuek és mulatságok rendezése volt jövedelem szerzés végett. Foglalkoztunk ezen kivül a szegén}7-ügygyei és árvaházi ügyekkel is. A szegények vagy állandó segélyt kaptak havi utalással, vagy rögtöni segélyben részesültek. Az összegek később lesznek megnevezve. Általában véve e téren szép tevékenységre és áldásos eredményekre mulathatunk vissza, mert mindkét iránt ban nagy összegeken adhattunk ki s igy sokat és sokszor segítettünk mindig ott, a hol a segély legindokoltabb és legégetőbb volt. A szegény rengeteg számmal jelentkezik, miudeniknek segélyezésére nem gondolhattunk, de megtettük a lehetőt, s ez elég. Pénztárunk gyarapítására kon- czerttel egybekötött 2 mulatságot rendeztünk. Az egyiket, a Kataiin- estélyt 1903. november 18-án a Társaskör termeiben, a másikat 1904. január 9-én a Pannóniában. A január 9-én rendezett táncz- estóly nagyobb szabású és nagyobb jövedelmű is volt. Főórdekessége ezen jótékonyczólu mulatságnak az volt, hogy egy élösakkjátszma lett előadva, melynek hatalmas vonzó ereje nagy közönséget gyűjtött a Pannónia nagy táncztermébe össze. A sakkjátszma összeállításában óriási fáradságot kellett kifejteni s a kik kifejtették, olyan itt-ott emberfeletti munkát végeztek. Az eszme a Pirkler Józsefné úrnőé volt, a kivitel az al- elnöknő gondja maradt jókora részben, mellette buzgólkodtak Pirkler Józsefné, Neuwirth Nándorné, ki 1 öl fát is ajándékozott a terem fűtésére, a másik ölet Hiedelbergnó úrnő adományozta, Bakcsy Doino- kosnó és dr. Fejes Istvánná úrnők, kiket mindnyájukat osztatlan elismerés és bála illet. A tiszta bevétel 638 korona 12 fillér volt. Meg kell még említenem azt, hogy 1903. évi deczember hó 23-án az árvaházba,n karácsonyfa-ünnepélyt rendeztünk, melyen hölgyeink közül többen jelentek meg. A gyermekek verseket mondottak és ajándékokat kaptak. Ezen az igazán megható ünnepségen, melyen a kis Jézus a maga összes szeretetóvel és áldásával van jelen, kár, hogy többen nem jelentek meg, hogy a szegény árvák szivbeli örömén bensöképen örvendezzenek. A Hermán Mibálynó elnöknő által kezdeményezett böjti u. n. kötőkéket az idén sem tartottunk, mert egyrészt hiányzik az azokra alkalmas helyiség, másrészt mert a közönség egyéb ilynemű szórakozások által eléggé igénybe van véve. Ha a körülmények kedvezőbbek lesznek, az elejtett fonalat alkalmasabb és czél- szerübb változtatásokkal újból fel lehet venni. Tége kör. hírrovat. Bakavirtus, Ersatz Rezervist Johann Bagó a berukkolás előtt való napon kegyetlenül berúgott és ebbeli hangulatában egy ártatlan czivilt elagyabugyált. Természetesen másnap feljelentés folytán póttartalékos Bagó ur a rapportra került, hol felelősségre vonták tettéért, ráparancsolván, hogy adja elő az esetet. — „Kérem, melde gehorsamst megütöttem egy czivilistát. — Hát maga nem volt akkor szintén czivilist ? — Az vótam, de most katona vagyok mint a tűz.“ Hab‘t Acht! Rapport abtreten ! * Koszorú Jókainak. A Szat- márnémeti-i Társaskör babérkoszorút küldött elhunyt nagy költőnk ravatalára ezzel a felirattal: „Örökemlókü disztagjáuak — a Szatmárnémeti-i Társaskör.“ * A szatmári ev. ref egyház presbyteriuma f. hó 5-óu tartott gyűlésében számos egyházi adó-kérvényt intézett el s nehány gazdasági ügyben hozott határozatot.. Egyik nevezetes tárgya volt a gyűlésnek a lelkészek javaslata, mely szerint pres- byterium tegyen előterjesztés a vallás- és közokt. minisztériumhoz, az állami iskolákhoz hitoktatói állások szervezése iránt. Most úgy áll a dolog, hogy a szatmári lelkészeknek e tanévben a szatmári oldalon heti 69 tanórát kell adniok, a mi jövőre szaporodni fog a kültelki iskolák óra számával. Ennyi órát ellátni fizikai időhiány miatt lehetetlen. Igazán jól teszi az egyház, ha őszintén megmondja a miniszternek, hogy vallásos oktatás nélkül nem lehet iskolát állítani s ne akarjon épen a valláserkölcsi oktatáson spórolni, hanem állitson rendes hitoktatót minden telephez. * Artér költség czim alatt tudósítónk lapunk előző számában közölte a városi gazdasági szakosztály azon álláspontját, mely a szatmári e^-. ref egyház néhány’ darab földjére kivetett ártéri költségeknek a város által leendő fedezését megtagadta. E tárgyban „egy presbyter“ a szakosztály’ álláspontját bírálva, a következő észrevételek közlésére kérte fel lapunkat: Szatmár város, mint az ev ref. egyház pátronusa, az egyházi tisztviselők dotáczíójához nehány darab „ földet adományozott. Ezek a földek állandóan a város telekkönyvi tulajdonát képezték, ezektől a város fizette az adókat és fizeti ma is. A szatmári egyház azt kérte a várostól, hogy ezekre a földekre eső ártérköltséget is fedezze a városi pénztár, mert ez is adóter- mészetü terhe a földnek. Kérte pedig azon az alapon, mert az 1891. évi 1525 sz. belügyminiszteri rendelet azt mondja, hogy az ármentesitési költségeket nem a birlaló, hanem a tulajdonos tartozik viselni. Kérte azon az alapon, mert az egyházi bíróságok mindenütt, a hol az ártérköltségek fizetése vitás lett a tulajdonos és a haszonélvező között, állandóan akként döntöttek, hogy az ártérköltségek a földtulajdonos által fizetendők. Igaz, hogy a város most azt mondja, hogy ő e földek tulajdon jogáról lemond, de ki fogja elvállalni a tulajdonjogot, ha azzal terhek járnak? A kérdés csak azok előtt látszik bonyolultnak, a kik azt nem ismerik, vagy ismerni nem akarják s akik azt a régi viszonyt a város és egyház között több százados fenállása után megszakítani igyekeznek, holott azt a város jól felfogott erkölcstársadalmi érdekéből ápolni s szorosabbra fűzni volna kívánatos. Hiszszük is, hogy a törvényhatóság bölcsessége felül fof emelkedni azon az évi 260 korona kérdéses kiadáson. Egy presbyter. * A Lorántffy Zs. egylet választmányba f. hó 9-én d u. 5 órakor az ev. ref. egyház tanácstermében ülést tart, melyre a t. választmányi tagokat tisztelettel meghívják Hel- meczy’ Józsefné, Biki Károly alel- nökök. * A fehér ház. A fehérházat, úgy látszik, nem sárgára, hanem feketére kellett volna annak idején meszeltetni. Valóságos tengeri kígyója lett ez a hires épület a városnak azóta, mióta bérlőjnek a város x bérletet felmondta. Tudvalevőleg a bérbeadás iránt megtartott árverésen uj bérlője lett volna a fehérháznak, ha az uj bérlő bánatpénzének A kegyelmes ur barátja. Az utolsó mulatság járta a farsangon a Selestyey kastélyban. A hatalmas ősi termekben, a szó szoros értelmében ott tolongott hét vármegye minden valamire való népsége. Kivetni való nem is volt belölle csak egy, valami Éles nevű ur, akinek őseit még nem igen vették szerbe- számba. D© hát épen Bonza Ákos az államtitkár, a ki véletlenül most ott hon időzik, ajánlotta az öreg Selestyey figyelmébe s az öreg akárhogy fintorgatta is az orrát a ny’ulbörszag- tói, nem térhetet ki az államtitkár kérése elől, mikor éppen arra irányult minden igyekezete, hogy kedvességgel szívességekkel halmozza. A társaságot nem igen feszélyezte Éles ur, sőt a megye ifjú ga- vallérai közzül nagyon sokan már szoros barátságban is állottak vele. A legeltéphetetlenebb kötelék Bonza Ákost fűzte Éles Dezsőhöz és ezekről a kötelékekről pontos könyvet vezettek a pesti és vidéki bankokban. Talán ha Selestyey Boldizsár mindezt ilyen világosan tudja, nemcsak Éles ur, de maga a kitűnő állam- férfiú sem kapta volna meg a meghívóját. Nem is az adósságok miatt. Adósságot csinálni, tönkre menni, úri dolog. Oh ilyesmin Selestyey dehogy is botránkozik meg, A bankadósságon sem, mert az már mindegy, a bankba vagy a zsidónál csinálja az adósságot az ember, hanem igen is azon, hogy Bonza Ákos szavának hitelére egy meggazdagodott zsidó ember fiát kell előrántani, no az rettenetes De hát az öreg minderről nem tudott semmit s boldogan látta leánya oldalán a kopaszodásnak induló államtitkár fejét fel bukkanni. Csak az boszszantotta, hogy Éles ur folyton az ő Blankáját környékezi, sőt mintha az a tudatlan liba gyakrabban tekint- getne Élesre, mint a jeles diplomatára. Talán éppen azért olyan kedvetlen, mintha nem is itt járna a gondolata, néha úgy elróvedezik. — Ez igy’ nem jól vau — gondolja Selestyey s igyekszik szerét ejteni, hogy leányát kioktassa. — Légy figyelmesebb édes kis bogaram biztatja Selestyey a leányát. — Én papa ? — Természetes, Bonza nagy ember s micsoda kitüntetés az, hogy veled foglalkozik. — Bonza ? — Persze, Persze. Ha anyuskád élne, lásd ö jobban megtudná ezt magyarázni, hogy . .no. igen, igen : nem múlik el minden csak úgy . . . No igen, ha ma nem is, egy két óv múlva, amikor talán már miniszter is lesz.- Bonza ? — Az, az galambom. Mulass jól s ne feledkezz meg rólam. A termek zsongtak a mulatók zajától, a mely hullámszerűen járt végig a hatalmas kastélyon. Kiki a maga kedvére, a maga mulatságára csinált itt mindent, meg volt rá a módja alkalma. Mig az öreg Selestyey az ő Blankáját igyekezett felvilágosítani, Bonza és Éles a tömegbe vegyültek — Miért vagy oly szótalan ? kérrdezte Éles kegyelmes barátját. Rosszul mulatsz ? — Az igazat megvallva, bánt valami — Ugyan ! — Úgy, úgy, s éppen te tőled jön ez. — Nem értem. — Ha akarnád, értenéd. — Nyíltan nem beszélhetsz ? — Miért ne ? Ne vedd rossz néven, de ma egy kissé tapintatlannak talállak. Úgy viselkedel velem szemben, mintha csak egyenesen ki akarnál hívni magad ellen. Most már csak érted ? — A legtevósbbó. — Nos, hát mi nem vagyunk a sziámi ikrek s nem kell okvetlenül mindég együtt járnunk. Te nagyon jól tudod, hogy az egész vidék a Selestyey Blanka titkos vőlegényének tart s te elköveted azt a tapintatlanságot, hogy ott lógsz mindég a nyakunkon. Sőt talán, ki tudja, még vetélvtársamat is tisztelhetem benned ! Bonza élesen, metszőn fölkacza- gott, utolsó ötletére, amitől Élesnek az arczába szökött minben vére. — S ha úgy lenne ? — vetette fel daczosau a fejét. Az államtitkár ur most már igazán elkaczagta magát. — Kedves Auer ur ön megfeledkezik a múltakról. Élesnek az atyját még Auernak hívták, erre történt a czólzás, amiben benne volt Bonza Ákos felháborodásának minden kifejezése. Éles Dezső nem sértődött meg úgy, mint Bonza gondolta, sőt olyan nyugalommal, mely megfagyasztotta ereiben a vért, vágott vissza. — Igen engem valamikor Auer- nek hívtak, de mióta Éles vagyok, sohasem jutott eszembe másként leírni a nevemet. Bonza elsápadt. Mielőtt Királyhalomra jött, elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy az É'es nevével szerzett magának pénzt. Akkor azt hitte, hogy Éles, a ki eddig szó nélkül írogatta alá a váltóit, mosolyogni fog kegyelmes barátja ötletessógón. Valamit mormogott, de már akkor Éies bent volt a nyüzsgő tömegben s sietett a tánczosok felé. Kiss Gereben. Róth Fülöp kárlsbádi czipőrakitárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és Yidéke legnagyobb czipőraktára. a a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők ^ Valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. £208#
