Szamos, 1904. május (36. évfolyam, 35-43. szám)
1904-05-22 / 41. szám
2-ik oldal SZAMOS 41. szám A SzatmárYármegyei Széchényi- Társulat működéséről. Megyei kultur-egyesületeink között, kitűzött czéljaikat tekintve, egyiknek sincs olyan széles munkaköre, mint a Széchényi-Társulat- nak. A czél, melyet megvalósítani törekszik, nem közelfekvő s épen ezért tevékenysége úgynevezett mutatós sikerekkel nem dicsekedhetik, de lassú, öntudatos munkáját nagyon megbecsüli a szocziologus, ki ismeri, hogy a nemzetfejlesztés lassú átalakító folyamatában az egyes erőhatások épen úgy közreműködnek a nemzet arczulatának jellemzetes kialakulásában, mint akárcsak a fizikai tényezők. Ilyen erőhatások kifejtésére a kultúra félvilágositó, békés fegyvereivel egy nemzetnek sincs any- nyira szüksége, mint nekünk magyaroknak, kik lépten-nyomon tapasztalhatjuk azt a nagy hajlandóságot s itt-ott meg épen azt a nagy mohóságot, melylyel a nemzetiségek a magyar állameszmének integritása ellen végzik akna munkájukat. Erről a nagy belső harczról, mely különösen az ország exponáltabb területein észlelhető, egy pillanatig sem volna szabad eltorditni szemünket s azzal az energiával kell ellensúlyoznunk a nemzetiségi törekvéseket, ami lycnt azoknak a vezetői részéről tapasztalhatunk. — Nem mondjuk, hogy a társadalom figyelme nincs eléggé e nagy feladat felé irányítva, de temperamentumunkban gyökerezik, hogy egy-egy nagyobb felbuzdulás után ismét csak a konstatálás, a szemlélődés szinvo nalára esünk, mialatt a szú ismét zavartalanul őrölheti azt a fát, melyből táplálkozik. Hogy közelről hozzunk fel példát, csak az Országos Nemzeti Szövetség szatmári osztályának megalakulására utalunk. Az ünnepélyes fogadtatáson, diszközgyülévagy a vérpadon fejezi be életét — mert megalkudni nem tudott és nem akart. Nemcsak mi magyarok, de a szo- cziálisták is teljes joggal hirdetik öt magukénak. Mint a széles medrében nyugodt méltósággal hömpölygő folyam olyan az Arany János élete és költészete. Pedig de sok fájdalomnak, keserűségnek hajója hasított mély sebet e folyamon, mégis összecsaptak ismét a nyugalmas hullámok a sebek felett és folyt, folyt előre a nagy viz, áldást és éle tét keltve, a merre ment. Toldival kezdte és a ki az igaz, egyszerű és nemes magyar költészet kedvelője, az ma is Toldi első énekét tartja legelső müvének. De számos évtizeddel a Toldi után gyönyörű reneszánszban lett része az öregség felé haladó poétának, balladái mind meg annyi gyöngye a világirodalomnak. A forma és erő kiaczélosodott munkái e balladák. Arany János tipikus fia volt a nehéz, barna magyar földnek Szenvedélyei őt soha el nem ragadták, nem kúszott fel az örömök Jákob lajtorjáján és nem zuhant soha a kétségbeesés örvényébe. Nyugalmas sen és az ezt követő banketten és dikcziókon kívül mit tudunk belőle felmutatni ? — Legfennebb talán még azokat a nemzetiszinü nyakkendőtűket, miket az alakulás emlékére vettünk. Ebből s az ezekhez hasonló nagyhangú felbuzdulásokból egye* bek közt azt a tanulságot is menthetjük, hogy meg kell becsülnünk és támogatnunk kell azokat a kulturegyesületeinket, melyek, bár kevesebb zajjal, de intenzive munkálják nemzeti fejlődésünk ügyét s melyeknek szép multjok is garanczia arra, hogy a maga helyén és gyümölcsöztetőleg használják fel azokat az erkölcsi és anyagi erőket, melyek rendeikezé- zükre állanak. Ilyen a mi Szalmármegyei Széchényi-Társulatunk, melynek az elmúlt évi működéséről Nagy Béla igazgató a következő jelentésben számolt be. E jelentést teljes szövegében a következőkben adjuk : Tekintetes Közgyűlés! Az elmúlt 1903. év hazánk történelmében a nagy szenvedélynél vívott politikai harezok esztendeje volt. — E harcz legjobbjainak erejét, idejét teljesen lekötötte, az egész közvéleménynek nyugalmát felzavarta. S ha igaz a régi latin közmondás : „Inter arma silent musae,“ bizony megbocsátható volna, ha mostani jelentésem annak beismerésével kezdődnék s belőle az a kép domborodnék ki a mélyen tisztelt Közgyűlés előtt, hogy Társulatunk történetében az 1903. év, mint a bizonyos fokú lankadtság, mozdulatlanság, sőt talán vissza fejlődés éve van feljegyezve. A csendes, zajtalan munka jellemezte Társulatunk működését műdig. így munkálkodtunk az elmúlt évben is. Anyagi erőnkhöz képest igyekeztünk az alapszabályainkban lefektetett összes czélokat híven szolgálni; ha egyben-másban hiányosság tapasztalható, nem másban, mint anyagi erÖDk korlátoltságában keresendő. S ez igy lesz mindaddig, mig külső körülmények között igyekezett élni, csendes meleg otthonába érezte jól magát s inkább borongós volt mint vidám. Itt-ott, a szabadságharcz leveretése után s mikor élete vége felé sok testi s lelki szenvedés gyötörte, szivetrázó panasz jajdult fel a húrján, de ez is inkább szomorúságával, mint szenvedólyességével ragadta meg az embert. Neki is, mint Jókainak hosszú életet adott az Isten. Látta mint vergődik kábultságából a levert nemzet s óriási czizmákat öltve halad a modern kultúra felé. De ő nem tudta magát bele találni ebbe az uj világba. Arany János idegennek érezte magát a gőz és villamosság korszakában az aszfalt helyett többre becsülte a végtelen magyar róna porát sarát, a kaczér paloták helyett a kertel övezett falusi házikót. Jókai fiatal maradt élete végéig. Nagy lelke, amely telve volt tudással és érzéssel, felszívta az újat s a legutóbbi tiz-tizenöt óv óta irt müveiben a modern élet kereteibe illeszkedett bele. Ezek a müvek is éppen olyan gyöngyei az irodalomnak, mint a régiek voltak. Ugyanaz a szerény, idealista az állam az 1891. évi kisdedóvási törvény végrehajtásával — szintén anyagi okok miatt — kóslelkedik, vagy Társulatunk uj erő forrásokhoz nem jut. Mert mig ez be nem követ kezík, bevételeinknek legnagyobb részét a kisdedóvási intézmények, a gyertnekmenhelyek fentartása veszi igénybe s kötözi le. Megkíséreltük az újabb időkben óvről-óvre, megkíséreljük a jelen évben is, hogy Társulatunk igy lekötött anyagi erejét felszabadítsuk. Kértük és kérni fogjuk a nagy- méltósagu vallás- és közoktatásügyi m. kir. Kormánytól Társulatunknak a menhelyek fentartása czimén fokozottabb anyagi segélyezését, hogy igy felszabaduló erőnket mástéren, hol oly sok volna a tennivaló, s oly szép feladatot lehetne igen szép eredményűvel végeznünk, érvényesíthessük. Az 1903. évben 108 nyári men- helyünk volt működésben, ezek közül 28 teljesen a községek által tartatott fent, segélyeztünk 80 menhelyet, ösz- szesen 10696 kor. 7-4 fillérrel, egy menhely segélyezése átlag 133 koronába került. A menhelyek költségvetéseinek, a községek teherbírási képességének szigorú elbírálásával az 1902. évi állapothoz képest a segélyben nem részesült menhelyek száma 7 el emelkedett, a társulati segély végösszege pedig 600 koronával csökkent. Ez eljárást fokozatosan, óvről- óvre alkalmazzuk, mert czólunk az, hogy legalább a tehetősebb községek, kik úgyis csekélye mérvben szorulnak Társulatunk auyagi támogatására, menhelyeiket s ját erejükből tartsák fent Hogy e czólt minél fokozódót tabb mérvben érhessük el, inkább az állandó elhelyezésnél, alkalmas helyü- sóg építésénél részesítjük e községeket némi segélyben. A menhelyek fentartása ez évben összesen 39032 koronába került, melyből Társultunk fedezett a fentiek szerint 10696 koronát, a községek 26349 koronát, 1987 kor. pedig részint mérsékelt óvási dijakból, ré szint más forrásokból fedeztetett. Látogatta a menhelyeket 8829 gyermek, kiknek vallási és nemzetiségi megoszlása a következő: róm. kath. 1598, gör. kath. 2388, ev. ref. 4172, izr. 671, magyar 6744, német, 397, román 1688Egy gyermek gondozása átlag 4 4 kba, társulatunknak T2 kba került. Ez oly csekély áldozat, hogy becsületes, álmodozó jellem maradt Jókai Mór, mint amikor nemes hevétől elragadtatván 48-ban a forradalmi párthoz csatlakozott. Hitt az emberekben, hazájának jövőjében s az istenben. Hitt és neki volt igaza. Nem hiába, hogy ő ólt legtovább a triászban ; a legtöbbet közöttök ő dolgozott. Mint regény és drámairó, költő, újságíró és politikai szónok szédületesen nagy és sokoldalú munkálkodást fejtett ki. Nem volt a napnak egy órája, melyet ébren töltve, fel ne használt volna. Hanem irt, szőllőt és rózsákat ültetett. Isten áldása volt az életén. Babérból s anyagiakból is neki jutott a legnagyobb rész, nemcsak a munkából. De sem az egyik, sem a másik nem volt kellő megjutalmazása az ő világraszóló munkálkodásának. S ha a hálás nemzet milliókat rakott volna a lábához, ezzel sem rótta volna le a tartozását. Jókai ezerszer többet adott hazájának, s polgártársainak, mint ezek neki. Sírba dőlt a nagy triász, a héroszok elmúltak. ezt a gyermekóvás ügy® megérdamli még akkor is, ha tisztán csak a gyermeknek veszélytől mentességét biztosítja is a menhely fentartása. „Legyen e hazának minden polgára a magyar állameszmének hive és tudjon magyarul u Ezen jelmondatban van kitűzve Társulatunk czélja, melyet minden intézményeinkkel szolgálni tartozunk. E czólt kellene szolgálnunk raen- helyeinkkel is. ügy hogy Társulatunknak tulajdonkópeui feladata az volna, hogy a menheiyek, ifjúsági egyesületek, felnőttek részére esti tanfolyamok szervezése, a magyar beszéd tanítása és hazafias szellemben működés terén érdemeket szerzett tanítók jutalmazása által egj'-egy rószbeu vagy egészben nemzetiségű község kulturális ügyét kezébe vegye, s ott lábát megvetve, a jelmondatunkban kitűzött magasztos czólt elérni és megvalósitaui igyekezzék. Ha a fenti adatokat a gondozott gyermekek anyanyelvi megoszlását illetőleg figyelemre méltatjuk, be kell ismernünk, hogy menhelye- iakkel e czólt nem kellő mértékben szolgáljuk, mert azok tekintélyes részben még mindig magyar vidékeken vannak elhelyezve. Ez állapot megváltoztatására következetesen törekszünk, de részint anyagi erőnk korlátoltsága miatt, mely a szegény nemzetiségi községekben a menhely szervezésével járó nagyobb költségeket nem engedi, részint azért, mert egy-egy évtizedes menhelyet egyszerűen be nem szüntethetünk, e czél elérése csak hosz- szabb idő tervszerű munkájával lesz elérhető. Különben a jelen állapot sem valami kedvezőtlen, mert a 108 men- helynek fele nemzetiségi, vegyes ajkú, vagy nemzetiségi községek által környezett magyar községekben, melyek a nyelvhatár végpontjait képezik, vannak elhelyezve és egy nehány, már magát magyarnak valló sváb községben, melyekben annak, hogy az ifjabb nemzedék tökéletesen beszél magyarul, menhelyeinknek igen nagy érdeme van. A menhelyek vezetésénél, felügyeleténél rendetlenség nem fordult elő. A vezető nőket kinevezésük alkalmával évről-évre komolyan és részletesen utasítom. A felügyelő bizottságok kötelességeiket teljesítik. Általában, hogy e kellő rend és pontosság mindenütt betartassák, ezt személyes látogatásainkkal is ellenőrizzük, igy pl. az elmúlt év folyamán, a rendelkezésre bocsátott úti átalány terhére 47 menhelyet látogattunk meg. Megemlítem, hogy ez évben uj menhelyet létesítettünk a kir. kohóhivatal szives támogatásával Alsó- Kapnikon, melynek állami jelleggel óvodává fejlesztése iránt a vallás és közoktatásügyi minisztériummal a tárgyalások a kir. tanfelügyelőség utján megindultak. Ha e szervezés sikerül, ez óvoda, mely, mint vármegyénk majdnem valamennyi óvodája, társulatunk szerény menhelyóből fogja kinőni magát, ez óvoda, az ottani állami iskolával, ifjúsági egyesülettel, esti tanfolyammal, e község megma- gyarositásának hatalmas tényezője lesz. Uj menhelyet szerveztünk továbbá az Avasban, Kányaházán, mely igen szép eredmónynyel működött már ez első évben is, amennyiben 48 gyermek között 37 román ajkú látogatta. Esti tanfolyamok a szokott helyeken, Kányaháza, Dengeleg, Ilo- babánya, Apa, Aranyosmegyes, Pató- háza, Vámfalu, Felső-Falu községekben tartattak fent, melyeken a beérkezett jelentések szerint 575 felnőtt egyén részesült igen szép eredménynyel magyar nyelvű és szellemű okA nyári idényre érkezett TA7'T?TC!,7 nVTTT A a hol az egész kontinensen-----------------w JI/IÖZj IJ X U L/V elismert Martin Sohns & angol gyapjúszövet újdonságokra felhívjuk a n. é. • úri közönség figyelmét* posztókereskedő O Ltd. angol gyapjuszöSzatmár Deáktár vet §yárosnak egyedüli ozatmar, ueaKter, m Ä raktára van. * * Kádár László.
