Szamos, 1904. május (36. évfolyam, 35-43. szám)
1904-05-15 / 39. szám
XXXVI, évfolyam. Szstmar, 1904. vasárnap május hó 15. 39-ik szán. SZAMOS. 904 v iB POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAPN&^j^ MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Uindennemü dijak Si&tmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä tömegek gondolkozása. Nem csoda, ha a lélekbúvárok figyelme manapság mind na- gobb érdeklődéssel fordul annak a megállapítására, hogy az ember miképen gondolkodik, ha tömegbe áll s ilyen esetben vájjon alkalmazható-e az egyesekre cselekvésükért az erkölcsi és jogi felelősség oly mértékben, mintha külön- külön saját egyéni elhatározásuk ból kifolyólag cselekedtek volna? Az idevonatkozó lélektani megfigyelések eredménye az, hogy az ember, tömegbe verődve, vagy alakulva, lényeges külömbséget mutat attól az embertől, mely a tömeg befolyása nélkül önmaga, vagy csak nehanyad magával alkotná meg bizonyos dolgokról Ítéletét s határozná el magát bizonyos irányú cselekvésre. Az első és legíőbb külömb- ség mindjárt abban nyilvánul, hogy az ember, tömeggé alakulva, bátrabb, merészebb, mert erejét sokszorosítva érzi. Ez az érzés ösz- tönszerü s az embernek még abból az ős tulajdonságából ered, mi kor a nyers erővel szemben folyÄ zug ur. A „Szamos“ eredeti tárezája. Irta: Balassa Sándor. A zug úrral érdekes körülmények között ismerkedtem meg. Egy kellemetlen esős délután történt, hogy a kávéházba egy szenzácziós öltözetű ur vetődött be és leült egy ablakba. A pinczérek majdnem mind el voltak foglalva és igy nem ugorbattak hozzá, hogy többé kevósbbó elegáns über- czigerjét lesegitsék. Ekkor hallottam, hogy harsányan kiáltotta : — Micsoda szemtelenség ez, hogy még a kabátot se húzzák le az emberről. Azt hiszik zug úrral van dolguk ! Egy nehány pinczér odarohant hozzá és megrendeltette vele a fekete kávét Eltelt nehány perez, de a fekete még késett. Az idegen ur újra kiáltott: — Hát hol az a fekete, azt hiszik zug úrral van dolguk. Végre előtte állott a kávé. Annak köszönhetem, hogy megismerkedtem. A zug ur ugyanis elfelejtető már, hogy a fizika törvényei szerint nem szabad a forró fekete kávét a pohárba önteni, mielőtt a ezukrot, vagy kanalat elhelyezte volna. így történt aztán, hogy a mikor a forró vást fokozott erővel kellett szembe- szállania. Ez az őshajlam fejlesztette ki a czivilizált emberek körében is az egyesületi életet, a testületi szellemet, a szolidaritást, a melyek az emberek közt megbecsülhetetlen társulások, ha a közjó érdekében jönnek létre. Hiszen maga a nemzeti állam is a polgároknak egy hatalmas solidaritásán épül fel, s a nemzet egy oly hatalmas kollektiv embernek tekinthető, melynek fejéből az államrend biztosítására irányuló törekvések, szivéből a honszeretet érzelmei támadnak. Napjainkban úgy tetszik, hogy a fejnek és szívnek imént említett természetes viszonya kezd megváltozni. Az emberek tömegbe állása nem a jogért, hanem magáért az erőszakért történik olyan helyzetnek kierőszakolására, melyeket nem a természetes fejlődés kényszerűsége jelöl ki, hanem az egyéni jólét erőszakos fokozása sugall. Talán fölösleges is említenünk, hogy az egyre szélesebb rétegekbe elhatoló sztrájkokat értjük a szóban forgó törekvések alatt. fekete a hideg pohárba ömlött, a pohár elrepedt és a fekete folyadék végigcsurgoit kitűnő pepita nadrágján. A zug urnák több se kellett. Újra ordított. Jobb an mint egyfalka sakál a beduinok sírja között. — Ez már mégis disznóság. Ilyen poharat adnak az embernek. Be fogom perelni. Ki fogom nyiltterezni azt a vendéglőst. Még mindig azt hiszik, hogy zug úrral van dolguk. Ott ültem a háta mögött, Egyszer csak felém fordult, miközben zsebkendőjével erősen törölgette a nadrágját. Megszólított : — Uram az ón nevem Bragov- csik. Ügyvéd vagyok, már három hónapja lakom a városban, végre rászántam magam, hogy felkeresem ezt a kávéházat. És ime látja mi történik velem. Azt hiszik, hogy ón zug ur vagyok. Kérem a szavam becsületére esküszöm önnek, hogy beperelem a kávést. A mikor jól megtürülgette a nadrágját, odatelepedett az asztalomhoz és kikapta a kezemből az újságot. Olvasni kezdte. Ez a vakmerőség felébresztette bennem a kíváncsiságot, hogy ugyan miféle ember lehet ez a Bragovcsik. Kinos csöndben eltelt vagy tiz perez. A pinczér az elömlött fekete helyett újabb adagot hozott. Ekkor A fejlődés természetes rendje az, hogy a kereslet és kínálat, mint két legfőbb meghatározó tényező, önmagától állapítsa meg a szellemi vagy testi munka értékelését. Nemcsak a természetben, hanem a társadalomban is kell érvényesülnie annak a természetes kiválasztási folyamatnak, hogy az erők a maguk szükségességükhöz képpest találják meg mintegy fajsúlyúk szerint elkelyezkedésüket. Hogy azok közül csak egy példát hozzunk fel a szellemi tőke túltermelése köréből, általánosan ismert dolog, hogy 10—15 évvel ezelőtt annyian készültek papi pályára, hogy egy részük csak nagyon későn talált elhelyezést. Most már, kivált kis eklézsiába, alig akad pályázó s önként következett be a papi javadalmak fölemelése. Ellenben ismeretes dolog az is, hogy a vasúti sztrájk alkalmával, daczára a mostani fizetéseknek, ezrével jelentkeztek többé-kevésbbé képesített egyének szolgálattélelre. A .is mtsnk'> értékelésének terme szetes kialakulására is csak egy közeli példát hozunk fel. Mikor a szatmárhegyiek kimondták a 2 K megmagyaráztam neki, hogy a hőtan szabályai szerint a pohárba a fekete előtt ezukrot szokás tenni. — Köszönöm uram, mondta de azért ne higyje, hogy én zug ur vagyok. — Dehogy hiszem, hogy hinném, hiszen Bragovcsik ur máskép néz ki. — No hát tudja nem azért mondom, hogy én zug ur vagyok, hanem azért, mivel ritkán megyek nyilvános helyre és ilyenkor semhogy azt higyje még a pinczér is, hát előre szoktam jelezni, hogy én olyan ur vagyok, mint tiz főispán. Bragovcsik nagyot sóhajtott. Majd a bajusza alatt mormogott valamit. Nem hallottam tisztán, de úgy rémlett mintha női nevet emlegetett volna. A mig a kávéház vendégei ka- czagtak a furcsa emberen, én olyan szánalmat éreztem iránta, mivel a viselkedésén észre lehetett venni, hogy valami nagy eset nyomja a lelkét. — Uram, szóltam hozzá, engedjen meg egy kérdést. — Parancsoljon velem. — Mindig ilyen kedély álapot- ban szokott lenni. — Miért kérdi ezt ? — Hát mert látom az arczán, hogy valami gyötri. napszámot, jöttek másunnan elegen 1 kor. 40 fillérért is s a hegyiek botokkal akarták útját állani a munkaérték természetes kialakulásának. S hogy mennyire hiányos fogalmuk s erőszakos felfogásuk van a szellemi és testi munka értékéről, nagyon is kitűnt a sztrájkolok egyikének azon hozzánk beküldött leveléből, mit kuriozumké- pen közöltünk s ami valószinüleg a többiek gondolkozását is hiven fejezte ki. Az efféle gondolkozás és álláspont pedig úgy tejlődik ki, hogy valamely demagóg beszédének, vagy bizonyos irányú sajtó állandó suggestiójának hatása alatt az emberek tömegbe állanak s e sug- gestió hatása alatt azt hiszik, hogy az erőszakhoz joguk is van. Ha akad is közöttük, ki a helyzetet megfontolva máskép gondolkozik, nem mer nyilatkozni, mert a soli- daritás emelkedik ilyenkor legmagasabb erkölcsi törvénynyé, melyet megszegni vonakodik, de más felől a jobb helyzet elképzelésének az ingere egy kis tétovázás után az ilyent is csakhamar a tömegbe sorozza. — Dehogy. Ön téved. Semmi semmi. Erre olyan irtózatosan kezdett kaczagni, hogy megborzadtam — No de most már ne tagadja, önnek nagy fájdalma van. — Nincs. Nézze én vig vagyok és tánczolok is, ha kell. — Elhalt valakije ? Vagy talán nagy veszteség érte a börzén. — Dehogy. Én a börzén nem szoktam játszani, elhalni pedig mindenkinek elszokott valakije, ez ellen nem lehet tenni. Nem halt el senkim, de én gyászolok. — Ugye asszony van a dologban. A zug ember rám nézett. A két szemében könny csillant meg s úgy meglátszott rajta, hogy most már nem habozik többé, hogy elmondjon mindent. — Igaza van. Az asszony a tragédiám. — Mit csinált ? Nem szerette.-- De igen, imádtam azt a nőt. Arabellának hívták. Nyolczesztendő előtt történt, hogy én, mint egy igazi ur utazgatással töltöttem a nyarat. Minden évben elszoktam volt látogatni egy egy kies tengerparti fürdőhelyre. Ott ismerkedtem meg Arabellával, írástudatlan leány volt, de csodaszép. Megszerettem. Nem soká haboztam, hogy megkér djem vájjon akar e a feleségem lenni ? _________________ Ró th Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat M ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. |l Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraküra. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Valódi Schervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben.
