Szamos, 1904. május (36. évfolyam, 35-43. szám)

1904-05-01 / 35. szám

2-ik oldal S Z A M~Ő a 35. s/,ám nemzet el nem múló szeleteiének, örökös békének géniusza fog le­begni. Mi a királyé vagyunk s a király a miénk. Titkári jelentés a szatmári jótékony nöegylet 1903. évi működéséről. Irta: dr. Fechtel János. A legkedveltebb eszme, melynek szolgálatába buzgalommal és odaadás­sal lépnek világszerte az emberek: a humanitás, az emberszeretet erénye. A királytól a koldusig mindenki érzi a krisztusi szent eszmének világot átölelő, embereket boldogító hatal­mát s e hatalom jótéteményének fel halmozására, kincseinek gyarapítá­sára, áldásainak sokszorosítására kiki erejéhez képest siet megtenni a tőle telhetőt, siet szítani azt az oltári tüzet, melynek melegénél milliók enyhülnek meg életterheiknek leros- kasztó viselésében és milliók könnye szárad fel az égi szeretettel teli kéz munkájára. Isten a szivek várát ostromolja első sorban, a szivek erősségeit veszi be kezdetül mindig, midőn az üdvös­ség szerző erényre virágait akarja fakasztani az emberek nagy társa­dalmának termékeny talajában. A sziveket hódítja be szelíd nyá­jassággal és kegyelmének bőséges pazarlásával, mert tudja azt, hogy a szivek életösztönei, a szivek nemes indulatai az a kovász, melyből a világ-társadalom boldogsága és meg­elégedése fakad, e szivekből fakad az a fény, mely világit, melegít, ra­gyog és fónyeskedik kelettől nap­nyugatig az egész ismert föld felü­letén. Az emberi szív a humanitás varázserővel, átalakító hatalommal teli kincses bányája, melyből a csüg­gedő és már-már kétségbeeső embe­rek mindig újabb reményt, újabb bizalmat, felfrissülést, gyarapodó élet­kedvet merítenek. A szívből árad szét a világfen­az okos rut asszony mondta szóval és tettel, hogy nem hisz. Uj vendégek érkeztek, köztük özvegy Láng Sándorné a leányával, Sárikával. Csodálatosan szép jelenség volt ez az alig 20 esztendős Sárika, aki vei oly bőkezüleg bánt el a termé­szet, mint egy fecsérlő Krözus. Láng Sárika lett a sziget ben- lakó vendégeinek csillaga; a gócz- pont, a mely köré az egész fórfikö- zönség csoportosult. — Hát te még be sem mutat­kozol a világszép leánynak? Kérdezte Baál Pista Kállay Miklóst — Ezzel is többnek érzem ma­gamat nálatok ; vetette oda a titkár. De egyszer mégis úgy hozta a véletlen, hogy nem kerülhette ki az ismerkedést. Csak enynyit mondottra: — Együgyü liba! És dühbe borult, mikor látta: hogy törik maguk mind a szép Sá­rikáért. De fokozódott dühe, mikor egy társas kirándulás alkalmából melléje került Sárika. Sehogy se akart pedig rósztvenni a kirándulásban, már csak azért se, mert a tábornok özvegye nem tarthatott velük. Eleinte alig felelt Sárika pittyegésére. De azokon az irigj7 tekinteteken mégis mulatott, a melyek ráirányultak, a miért a vi­lágszép leány neki adott előnyt a többiek fölött. De furcsa valami ez a hiúság. És mert a kirándulás alatt bi­tartó égi béke, és az a szent igazság, mely felé, mint végezel felé töreked­nie kell a gyarló s lázas izgalommal dolgozó népeknek, mérv. ezen igazság napja nélkül megdermesztö hidegség és áthatlan sötétség borul a vakon botorkáló földi vándorokra. Béke és igazság! két kalauzoló tüzoszlop, mely az utánuk járókat elvezeti az igazi üdvösség boldogító birodalmába. Ezért első Isten előtt a szív birtoka és az emberek előtt, az ő gyermekei előtt a szív nevelése, kiképzése és szavának, ékesszólásának követése. Az ész a maga számrend­szerével, kérlelhetlen számadásaival és számításaival az a szükséges gé pezet, mélynek működése a művelő­dés nagy tényezője, az anyagi és szellemi boldogulás erős rugója, a világcsodák létreszólitója, a természet erőinek leigázója, de a lélek boldo­gító javainak összehalmozására és kiosztására képtelen. Éppen azért az ész a szív mögött marad messzire az élet versenyében a maga alkotó és fényt szóró műszereivel. Ls ezt a jó szivet az isteni Gondviselés mindenek felett a nők kebelébe rejtette s ott termeli a szív­ben a legnagyobb emberi erényeket s ezek első csillagát, a felebaráti szeretetet. Az irgalom és könyörület esz­méjének ők az önfeláldozó letétemé­nyesei, a szegények, az éhezők, szom­jazok kenyér és viz osztói, a mezte­lenek felruházói, a betegek ápolói, az árvák és elhagyatottak gondozói. Ök minden, a mit e szó anya, és az ebben rejlő felséges fogalom jelent és kimerít. — ök e földön járó angyalok, kik mindenütt megjelennek, ahol a szükség réme meredezik, ahol a nyomorúság siró jajjai a kezek tördelé ével felhangzanak, a hol a szeretet és a segély kenyerére és balzsamára a legnagyobb a szükség. A szegények az ő világuk, az ő birodalmuk, ahol a könnyeket letö­rölni, a hideg hajlékban tüzet gyúj­tani az ő hivatásuk. A nöegydetek ezen ideál szolgá­latában végzik világszerte fenséges missziójukat. Nevüket az áldás gló­zalmasabbá vált az ismeretség, Kál­lay ezentúl sem szigetelte el magát, mint ezelőtt a szép Sárikától. Újra egy hét telt el. — A tábornokné útra készült. Kopogtak az ajtaján — Isten hozta, kedves Kállay. — Amint értesültem, a délutáni vonattal utazik. A függőben maradt feleletért is jöttem. Mintha a szokottnál sokkal sápad- tabb lett volna a titkár ur és a hangja is olyan bizonytalan volt. Rövid szünet után felelt az özvegy: — Maga tulon-tul korrekt em­ber, kedves Kállay, a lelkiismeretó- vel szemben. Nyugtassa meg, mert a mivel tartozott, azt lerótta neki. Is­ten magával, örökre. Erősködött ellenvetést tenni, de az özvegy egy mozdulattal útját vágta. — Azt mondta, hogy szellemi­leg fölötte állok, minden más nőnek, remélem ez nem volt frázis. Isten velünk. Mosolyogva integetett búcsút a helyéről is az okos szellemes asszony. És mosolygott mikor alig egy hét elteltével e rövid hymen hirt hoz ták, a lapok: „Kállay Miklós miniszteri titkár eljegyezte Láng Sárikát a Margit­szigeten.* Mosolygott, hogy még a könye is utána csordult. Kővér Irma. riája övezi s munkájukat az Isten szeme és áldása kiséri. Boldogok ezen egyesületek, mert a legnemesebb czél felé törnek, az általános hála jár nyomukban s jutái műk bizonyára a legnagyobb leszen. Folyt. kör. HÍRROVAT. A bíró előtt. — Modern bűnügy. — — Hány éves ön ? — Huszonnégy. — Foglalkozása ? — Magánzó. — Vagyona van ? — Igen. — Miért ütötte ön meg itt a pa- naszosnét ? — Kérem én nem ütöttem meg. — Minek tagadja ? Hisz itt tanuk bizonyítják, hogy arczul ütötte ? — Csak arczul legyintettem. — Ez is elég. Nem resteli ma­gát egy védtelen nőt megütni ? — Nem sajnálom. — Maga ott lakó volt ugy-e ? — Igen ! A férje vitt oda, akivel üzleti összeköttetés révén ismerkedtem meg. És mi adott okot önnek, az in­zultusra ? — Biró ur, a dolog kényes. Mi félévig békén éltünk együtt. Mint szoba urnák, semmi panaszom nem volt. De azon az emlékezetes napon egyszerre vége lett minden nyugalmunknak. Én ugyanis rájöttem, hogy ez az asszony engem megcsal. — Megcsalta ? Mivel ? — Megcsókolta a férjét. Az asszony. (Közbevág.) — Esküszöm, biró ur, hazudik. Egy év óta nem csókoltam meg a férjemet. A férj (előáll.) — Biró ur! Ézt én is bebizonyít­hatom . . . A biró: (ingerülten.) — Maga is bizonyítja ? Hallatlan ! (A vádlotthoz.) hogy történt az arczul ütés ? — Én a szomszéd szobában vártam, mig a háziúr távozik. Mikor elment, egy csattanást hallottam ... Az asszony: (közbeszól.) — A tenyerem csaptam össze ! A vádlott: (folytatja.) — A férjét csókolta meg. Én be­rohantam és arezulütöttem. Az asszony: (esdve.) — Nem csókoltam meg biró ur, ártatlanul ütött meg ez az ember. A biró : (töprengve.) — Ártatlanul ? Valóban ? Nos akkor (a vádlothoz) ön föl van mentve. Kotródjanak . . . ! * Kossuth ünnep Szatmáron. Tudvalevő, hogy Kossuth Lajos szü­letésének százéves évfordulója alkal­mából Szatmár város közönsége is elhatározta, hogy a legnagyobb ma­gyar arczképét megfogja festetni a városháza nagyterme részére. A köz­gyűlés annak idején bizottságot kül­dött ki a további teendők elintézése czéljából. A Kossuth kép még tavaly ősz táján elkészült s azóta a város­háza nagytermében függ, de a lelep­lezési ünnep még nem történt meg. A Kossuth kép bizottság végre teg­napelőtt délután ülésezett a leleple­zési ünnepség ügyében s elhatározta, hogy a nagy hazafi arczképét dísz­közgyűlés keretében leplezik le. Az ünnepségre a Kossuth családot meg­hívja a város. Az ülésen Uray Géza indítványára elhatározták, hogy a díszközgyűlés Kossuth Ferenczet a város díszpolgárává válassza meg. A bizottság a részletes programm és határnap ügyében leg, az ünnepi beszéd elmondásával Kelemen Samu drt bizták meg. * Vármegyei közgyűlés. Vár­megyénk törvényhatósági bizottsága folyó évi május hó 5-én fogja Nagy­károlyban rendes tavaszi közgyűlését megtartani. A következő ügyek ke­rülnek tárgyalás alá : 1. Alispáni félé­ves jelentés. 2. Kereskedelemügyi mi­niszteri leiratok. 3. Vármegyei átira­tok. 4. Egy szolgabirói állás betöltése. 5. Az 1902 évi házipénztári zárszá­madás. 6. Alispáni jelentés a várme­gyei tisztviselői nyugdíjalap 1903. évi tulkiadásaínak fedezete iránt és a tiszabecsi Rákóczi emlékmű szá­madása ügyében. 7 A vármegye tisztviselői nvugdij-alap 1908. évi számadása. 8. Ä vármegyei muzeum és könyvtár 1903. évi számadása és 1904. évi költségvetése 9. A marha­levelek kezelése és kiállítása dijainak szabályozása iránt alkotott községi szabályrendeletek. 10. 1903. évről több rendbeli számadások. 11. Köz­ségi ügyek és kérvények. * Uj gyorsvonatok közlekedése Szatmáron, Május l-től, vagyis má­tól kezeve uj gyorsvonat-összeköt­tetéseink léptek életbe. A Buda­pestről d. u. 2 órakor indul ) gyors­vonat, mely este 6 óra 26 pkor érkezik Debreczenbe. tovább is gyorsvonat marad s mint ilyen indul Debreczenből 6 ó. 41 pkor és Szatmárra érkezik este 8 óra 48 pkor. — Ezenkívül Szatmárról indul az 1703. sz. gyorsvonat reggel 6 óra 44 pkor és Buda­pestre érkezik d. u. 1 ó. 50 pkor. Az uj gyorsnonatok beállítása nem­csak Szatmár, hanem a vidék kö­zönsége részére is nagy kényel­met és forgalmi előnyt jelent, a miért Hieronymi Károly képvise­lőnk iránt elismeréssel és köszö­nettel tartozunk. * Kinevezések a postánál. A posta és távirda vezérigazgatója ifj. Farkas Gerö postagyakornokot a X. fizetési osztályba postatisztté, Vass István és Verzár Rezső gyakornok­jelölteket pedig postagyakornokokká kinevezte. * Az erdődi várhoz kirándulók érdekében. Rébay Dezső ur, a gróf Károlyi Lajos erdődi uradalmának in­tézője lapunk utján hívja fel a vár­hoz kirándulni szándékozó közönsé­get arra az esetleges veszélyre, mely a kiránduló közönséget érheti a miatt, hogy a tél folyamán a bástyafalnak egy igen veszélyes uj repedése tá­madt. Egy esetleges szerencsétlenség elhárítása érdekében a várkertet tel­jesen el kellett zárni a közönségtől s e helyiség mindaddig nem látogat­ható, mig a várrom legveszélyesebb részei helyre nem hozatnak. A t. in­téző urat mindenesetre köszönet il­leti, hogy a közönség figyelmét a helyzetre fölhívja. * A szatmári országos nagy­vásár május 3-ikán és 4-ikén fog tartatni * Uj postahivatalok. A m. kir. posta és távirda igazgatóság ez utón is közzéteszi, hogy Botpalád, Gábor­ján és Tartolcz községekben május l-től kezdve postaügynökségeket szervezett. * Választás. A nagy-ecsedi ev. ref. egyház kétezer korona javadal­mazással meghirdetett vallástanitói és s lelkészi állásra f. hó 15-én egy­hangúlag választotta meg Jakab La­jos exmittált s. lelkészt. * Kiállítás Nagykárolyban. Nagykárolyi levelezőnk Írja : A szal- nera döntött vég-1 mafonó tanfolyam munka-kiállitását A nyári idényre érkezett angol gyapjúszövet újdon­ságokra felhívjuk a n. é. • úri közönség figyelmét* WEIß! GYULA 1 1 posztókereskedő ■ Szatmár, De’áktér, a hol az egész kontinensen elismert Martin Sohns & C° Ltd. angol gyapjúszö­vet gyárosnak egyedüli • • raktára van. ® 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom