Szamos, 1904. március (36. évfolyam, 17-25. szám)

1904-03-13 / 20. szám

I

nagy buzgóságot fejt ki a kereskedők egy táborba gyűjtése érdekében. Brázai Zoltán fiatal, agilis nagykereskedő és még mások is közreműködnek a szervezkedés terén, amely most már, miután a soproni kongresz- 8zus által kiküldött végrehajtó bizottság az alapszabály tervezetet létrehozta, biztos bázison, gyorsan halad előre. Eddig Budapesten, Győrben, Aradon, Szombathelyen tartottak né pes értekezletet, sőt az országos egyesület győri és soproni vidéki központjai is megalakultak már.

Az ügy élén állók azonban túllőnek a czélon, amidőn a véres kardot az országban meghordozva, a kereskedőket védelmi harczra hívják fel és nagyon is előtérbe állítják a kereskedelem ellenes áramlattal szemben kifejtendő küzdelmet Kótsógte len ugyan, hogy a kereskedők országos egyesületének egyik feladatát a kereskedelem érdekeinek minden irányban való megvédése is képe- zendi, de még sem helyes, mert nincs rá ok, hogy a vészharangot az egyesülés vezéremberei folyvást kongassák s a kereskedőket üldözött páriáknak tüntessék fel. Idáig még hálTstennek nem jutottunk, nem is félünk attól, hogy ide jutunk, minélfogva az agráriusok — mert hiszen ezekről van szó — és a kereskedők közt ellenséges indulat szitása nem tapintatos dolog, annál kevósbbé előnyös az ügyre nézve.

Másfelől a vidéki kereskedők nincsenek minden tekintetben megelégedve az országos egyesülés kon- templált szervezetével és sokan azt hiszik, hogy az első sorban a fővárosi kereskedők specziális érdekeit fogja szolgálni Mindjárt a mozgalom kezdetén a debreczeni kereskedelmi egyesületek állást foglaltak a szervezet ellen; felszólalásuknak lett is némi sikere, az alapszabály-terv kívánalmaiknak több tekintetben megfelelően módosíttatott, de mindez még nem elégíti ki a vidéki kereskedők igényeit. E kívánalmakat az aradi és aradvidéki kereskedők közelebb megtartott értekezlete a következőkben összegezte : a vidéki gócz- pontoknak megfelelő hatáskör és autonómia biztosítandó, az egyesülés határozott állást foglaljon el a fogyasztási szövetkezetek egyenlőtlen versenye ellen, vívja ki az egyesülés,

hogy az adókivető bizottságba egy kereskedő is feltétlenül helyet foglaljon, sürgesse a megrendelésgyüjtési törvény olykép való módosítását, hogy az hatályosabb védelemben ré- szesitsa a vidéki kereskedőket, végül vívja ki a kereskedés képesítéshez kötését.

De más kívánalmakat is hangoztatnak e vidéki kereskedők ; többek közt permanens szakosztályok létesítését és Annak biztosítását, hogy a köz- és választmányi ülésekben a fővárosi kereskedők a vidékieket semmiesetre se majorizálhassák.

(K. A.)

Színház.

Aranykakas. Csütörtökön este Tábori Emil, a társulat komikusa tartotta meg jutalomjátékát Blum- menthal és Kaldenburg pompás bohózatában az Aranykakasban. A földszint, a páholyok, karzat és állóhely szorongásig megtelt közönséggel, mert hiszen mindenki mulatni akart Dach- selmayer Nepomuk Johan soproni lámpagyáros osztrák-magyar alakján. A kitűnő bohózat — konstatáljuk — ezúttal se tévesztett hatást. Jelenet- ről-jelenetre harsogó kaczaj, taps hangzott fel a nézőtéren, mely javarészben Tábori Emilt illette. Az első felvonás végén egy 5 pecsétes levélkét, és egy pálma ágat adtak át neki a zenekarból, a minek a színfalak mögött ő is tapsolt és kaczagott. Az előadás pompásan gördült. A darab többi szereplői Kornai Margit (Szikra Julis), Papír Sándor (Fürge Tóni), Szentes (Horvát professzor), Széli Gizella és Garai Ilus is kivették részüket az est sikeréből.

Ripp van Winkle. Péntek este Plauquette mester még most csudaszép zenéjü operettjében volt részünk gyönyörködni. Azaz, hogy csak lett volna, mert az előadás még a „zóna“ rendes keretébe se illett be. Ennek a helytelen szereposztás volt az oka s úgy tűnt fel, mintha a szatmári

szinház tagjai sztrájkoltak volna. A szinlapon feltüntetett szereplők és az előadók között óriási különbség volt. Első rangú szerepeket ugyanis a szir- lap a várakozásnak megfelelően jelezte, az előadás alkalmával ugyanazon elsőrangú szerepekben kóristákat és olyan szereplőket láttunk, a kik részint tehetségüknél, részint pedig más szerepre való hivatottságuk mián tönkre tették az előadást Egyedül Ferenczy az, a ki a czim* szerepet kitünően játszotta és a ki minden tekintetben kivált a többiek közül. Aztán végig kellett nézni egy második felvonást, a hol a szellem jelenetből egy két taktus kivételével csaknem minden énekszáma kimaradt és látnunk kellett Reviczky Rózsit, a kinek csak az ajka mozgott, mert hangocskáját vagy a „kék hegyek visszhangja“, vagy a zenekar njmmta el. Jött e.ztán a harmadik felvonás, a melyben a tenorista énekszám elmaradt, mivelhogy a tenorista szerepébe Papír Sándor ugrott be. Szóval a pénteki előadás páratlan volt a maga nemében.

A jövő hét műsora A jövő

heti műsor eléggé változatos. Kedden márczius 15-én II Rákóczy Ferencz fogsága ez. történelmi színmű, szerdán Márkus Aranka felléptével a „Makranczos hölgyek“ ez. operett kerül színre. Ez az előadás minden tekintetben műélvezet számba fog menni, mert Márüus Aranka, a kit betegsége gátolt abban, hogy az előző előadásokon fellépjen, énekszámain kívül még betétet is fog énekelni. Csütörtökön Garai Ilus jutalomjátó- kául a „Kis lord“ kerül színre, pénteken pedig a „Drótostót-“ot adják elő.

HÍRROVAT.

Az újságírók és a párbaj.

— Pályadij a vidéki újságíróknak. —

A párviadalok leküzdése czól- jából Nagyváradon alakult párbaj ellenes szövetség érdekes és lényegében nagyfontosságu levelet intézett a napokban a vidéki hirlapirók országos szövetségének elnökéhez

Ezen levélben köszönetét fejezi ki a szövetség vezetősége a magyar hírlapok lélekemelő pártfogásáért, amivel egyesületük törekvéseit, mely a valódi becsület és az erkölcsi haladás utjain mozog, nagyban elősegíti és támogatja. Részint ezen pártfogás miatt érzett hálája jeléül, részint pedig az ügy érdekében 200 koronás pályadijat kíván kitűzni a szövetség anuak a vidéki hírlapírónak, aki a párviadalok leküzdése tekintetében az ügynek a leghasznosabb vagy legjelentékenyebb szolgálatot teszi az 1904. évi deczember hó 31. napjáig.

Akár irodalmi, akár társadalmi utón végzett mii vagy cselekedet jutalmazva leend. Tehát nemcsak azok közül kívánják a pályadij nyertesét kiválasztan , akik irodalmilag, czikkekkel vagv tanuimánynyal az ügynek a legtöbb vagy legjelentékenyebb szolgálatot teszik, hanem azok közül is, akik tényekkel, pl. párbajellenes szövetség alakítása vagy a szövetség valamely törekvésének előbb vitele vagy a komol.y becsületügyek- Dek a párviadal föltétien mellőzésével való elintézése, — fogják a mondott határidőig az ügyet tevékenyen szolgálni.

A pályázatból ki vaunak zárva a nagyváradi párbajellenes szövetségnek a pályázat meghirdetése napjáig volt tagjai. — Szándékozik továbbá a szövetség a pályadijakat időről- időre, anyagi viszonyai által megengedett módon, esetleg fölemelve, megújítani és azok, akik az első alkalommal nem lesznek nyertesek, a most kitűzött határidőig elért eredményeikre az újabb pályázatnál szintén hivatkozhatnak.

A beérkezett jelentkezők közül a pályadijra való elsőbbséget egy 7 tagú bizottság fogja megállapítani, melynek tagjait a V. H. 0. Sz. és a párbajellenes szövetség fogja kiküldeni.

A gazemberek.

Nehány ur összeállt, hogy bankot alapítson a szegény emberek számára: megválasztották a legfehérebb galléru urat igazgatónak, bebutoroztak két szotökéletesebb messzelátó segélyével meggyőződést szerezhet a „Stuart“ hatalmasságáról.

A kapitány parancsára az üsző vár megváltoztatja útirányát. Teljes gőzzel rohan most a „Washington“ a „Stuart“ felé. Még csak hét kilométer a távolság a két hajó között. Négyezer méternél a lővegek működni kezdhetnek.

A „Washington“ tisztjei kiadják a vezényszót: „Csatára készen“ A két hajó nagy sebességgel közeledik egymáshoz. Minden perezben ezer méterrel kisebbedik a távolság. A mérnökök a gépeknél állanak, a matrózok a hajófelszereléseknél várják a vezényszót, a katonák ágyúiknál lesik a parancsot, a tüzérek puskáikat szorongatják a kezükben az aczólpán- czélozott mellvédők mögött. A revolverágyuk és kézifegyverek csak két ezer méternyi távolságban használhatók. A hajó mélyén orvosok készítik a kötszereket és várják a sebesülteket. Már a betegek ápolói is helyükön vannak.

A „Washington“ négy forgó tornya következőképen van felszerelve. A két főtornyon négy tizenkét fontos ágyú van elhelyezve. Minden tornyon két hasonló nagyságú löveg áll lövésre készen. Ezeken kívül a hajó még nyolez nyolezfontos gránát löveggel rendelkezik. Egy húsz hatfontosból álló üteg egészíti ki a hajó

J.

ágyufelszerelését s még két revol- verágyu mellett is éberen örködnek a tüzérek. A felső lővegek 25 láb magasságban vannak elhelyezve a vizvonal felett. A legalacsonyabb fekvésű ágyú 16 lábnyira emelkedik a viz felett. A fedélzet pedig valóságosan hemzseg a sok ágyútól . . .

A hajók közelednek. A jel a csatára minden pillanatban várható Rövid beszélgetés után a kapitány parancsára az első tornyon levő hadnagy a fedélre megy. Ez azért történik, bogy a kapitány elesése után a hajó ne maradjon parancsnok nélkül.

„Négyezerötszáz méter távolság az ellenségtől!“ jelentik az árbocz- kosárból. Az üteg parancsnokok 4000 méterre állítják be ágyúikat. A tüzérek elektromos gyújtókkal készülnek a bombavetésre.

„Vigyázz!“ hangzik a parancs szó. „Tűz,“ reá a felelet. Borzasztó dörej és nyolez csőből két négyfon tos és hat hatfontos löveg hasítja át a léget.

A „Stuart“ a csata megnyitását nehéz lövegekkel várta, mert félper- czig vár, mig a támadását viszonozza A „Stuart“ könyü lövegei a „Washington“ egyik hatfontosát elhallgattatja és két embert megöl. A csata tovább főijük. A tornyokon a tisztek messzelátókkal figyelik a lövések hatásai. A „Washington“ kapitánya

meggyőződik róla, hogy méltó ellenféllel van dolga.

A hajók most kétezer méternyire közelednek egymáshoz és a „Washingtonéról két tizenkét és egy nyolezfontos dördül el.

Egyszerre a „Washington“ első tornyán egy véres jajkiáltás hallatszik és egy tizenháromfontos bomba az amerikai hajó pánczéljára hull, egy másik az első tornyán dörren szét s egy tizfontos gránát behor- pasztja a fedélzetet, mig egy hasonló löveg léket üt egy kissebb torony oldalán. Tizenkét ember halott, tizenöt sebesült. Lényeges kár nem esett a „Washingtonéban.

A hajókat már csak ezerkót- száz méter választja el egymástól. Mindkét részen a leghatalmasabb golyószórók okádják irtó golyóikat. Az öregágyuk dörrenése egybevész a gyorstüzelők bömbölésével és a revolverágyuk ropogásával. A könyü tüzérség, úgymint a kézi fegyveresek, a lövéseknél irányítják gyilkai- kat az ellenre, hogy az ellenség tüzéreit jól czélozott lövéseikkel lete ritve, az ágyúzást megakadályozzák. Ezalatt a nehéz lővegek a bajó alsó részére irányulnak, de csak a „Washingtonnak“ sikerült ebbeli czélja, mert „Stuart“ pánczólozása gyöngébb ellenfelénél.

Lángtól és füsttől borítva, foly Ionosán bömbölés és dörgés közepette,

halált osztó lövegeket okádva, közeledik egymáshoz háromszáz méterre a két ellenséges hajó. Czélozni immár lehetetlen. Minden ágyú, minden puska a iegelképzelhetőbb gyorsasággal ropog. Nem látni mást, csak tüzsugarakat, nem hallani egyebet, mint dörgést és csörrenést. A hajók már imbolyognak a vizen. Ez a halál és pusztulás pokla . . .

Lábnyi vastagságú aczélpánczó- iok robbannak szét, hatalmas aczól- bástyák söpörtetnek el, torony emelvények dőlnek romba, óriási ágyuk csövei pattannak ketté, az emberek úgy hullnak, mint a legyek. A „Washington“ egyik tornya, melyen nyolezfontosok voltak, ledől. Egy ti- zenkótfontos bomba a „Stuart“ egyik tornyát rántja le. Mig a „Washington“ kisebb sérüléseivel szakadatlanul küzd, addig látni lehet, hogy a „Stuart“ a hajótestben, az orrán szót vau roncsolva.

Mindkét hajó torpedókat is küldött egymásra. A „Washington“ torpedói nagyon mélyen a vízbe vesztek, a „Stuart“ ennek ellenében nagyobb sikereket ért el. Csak a kellő és gyors óvóintózkedések mentették meg az amerikai hajót, hogy egy torpedó derékon kettózuzza. A hajók ismét közelebb jutnak egymáshoz. Az amerikai kapitány látta, hogy a „Stuart“ előrósze a vízbe sülyed,

ajánlom eredeti , gyöngyi árpámat métermázsánként 14 korona és „quassitz“ árpámat ára métermázsánkint 12 korona.

Németh Elemér Gyűrtelek vasút Mátészalka.

A gazda Közönség figyelmébe