Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)
1904-02-28 / 16. szám
magasabb horizontjára és akkor városunk érdekeit fogja képviselni. Egy város, mely arra van hivatva, hogy nemzeti missiót teljesítsen, egy város, mely ezt a missiót teljesiti is, minden utógondolat nélkül megérdemli érdekeinek nyílt támogatását. Ezt a támogatást várjuk az uj főispántól s szeretjük hinni, hogy reményeinkben nem is csalatkozunk Dr. Lénárd István. Főispáni installáczió Nagykárolyban A beiktatás nagy ünnepségekkel folyt le a szomszédban, melyen a vármegye, a város, Szatmár törvényhatósága, idegen küldöttségek fényesen és népesen voltak képviselve. Kristóffy József, az uj főispán Károlyba f. hó 24 ón délutáni 1 órakor érkezett nagy kísérettel külön szalon kocsiban. Az állomáson, mely szépen fel volt diszitve, a város nevében a polgármester üdvözölte, a megyeház lépcsőjénél pedig Nagy László alispán. Este 7 órakor nagyszabású fáklyásmenet volt, meljmn, bár az idő kedvezőtlenre fordult, nagy sokaság vett részt. 8 órakor a nőegylet estélyén jelent meg a főispán, a hol igen vidám hangulat uralkodott. Az ünnepélyes beiktatás 25-én délelőtti fél 11 órakor ment végbe. A mi küldöttségünk : Pap Gf éza polgármester, dr. Feohtal János, dr. Va- jay Károly, Uray Géza, Bartha Kálmán, Erdélyi Istváu 10 órakor érkezett Károlyba, a hol reája De midor Ignácz főkapitány várakozott, a ki a kirendelt kocsikat küldötteink ren delkezósére állította s őket a vármegye házára el is kisérte. Ugyanekkor érkeztek külön vonaton Deb- reczen város és Hajdú vármegye de- putatusai Ko vács József polgármester és a hajdnmegyei alispán vezérlete alatt számszarint 12 en, a főispán Domahidy Elemér, már előző nap hazaérkezett Szatmár és Nagykároly környékéről; a birtokosok szintén a reggeli vonattal utaztak a központba. A vármegyei székház, a lépcsöbáz, a gyülésterem czimerekkel, zászlókkal és drapériákkal Ízléssel és fónynyel voltak diszitve, a kapu előtt álló, érkező robogó kocsisor, beljebb és a folyosókon diszruhás, kardos megyei hajdúk őrködtek mindenütt. A nagyteremben nyüzsgött a tömeg, a mely kis csoportokba verődve kérdezősködött, jósolt, kíváncsiskodott és ismerkedett. Az alispán gondfcerkes arcz- czal járt-kelt, intézkedett. A mi de- putácziónk a főispáni termekbe lépett, a hol polgármesterünk egyenkint bemutatta a deputátusokat a főispánnak, a főispán igen barátságosan és szívesen szorított kezet mindnyájukkal. Ott tömörültek a Pestről lejött képviselők: Sacelláry György, Luby Béla, Mandel Pál, Brkó Lajos. Luby Géza, Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, Feilits báró, a képviselő- ház alelnöke, Domahidy Elemér főispán, Kállay András v. főispán, Ko vács József debreczeni polgármester, Domahidy Viktor, Domahidy István, gr. Károlyi György, Bóth törvsz. -elnök stb. mind festői diszmagyarban. Pontban fél 11 órakor egy küldöttség jelent meg a főispán előtt, a melynek élén Kölcsey Antal melegen, magyaros szívességgel üdvözölte az uj főispánt s a gyűlésbe őt meghívta. Á küldöttség távozása után feltárult a szárnyas ajtó, a melyben káprázatosán fényes kísérettel megjelent a főispán fiatal daliás alakja és szűnni nem akaró tapsvil ar és éljenzés között fellépett azemelvényre. a hol reá helyeiken már várakoztak a tisztikar tagjai. Az alispán felszólította a székébe ült főispánt a hivatalos eskü letételére, melyet Ilosvay Aladár főjegyző előolvasásával azonnal le itt tett. Az eskü letétele után Ilosvay Aladár egy szép beszédben üdvözölte a főispánt, mire ő magasan szárnyaló, eszme és tartaiomdus, formás, ékes beszédet mondott, melyben programmját bőven kifejtette. A beszédet többször szakította meg a helyeslés éljenzése. A beszéd elhangzása után gr. Károljú György képviselő szólott és reflektálva a Programm pontjaira, szerencsés kormányzást kívánt az ünnepeltnek. A főispán még kinevezte t. szolgabirónak gróf Teleki Pált, gróf Teleki Géza v. b. t t. fiát és miután Kölcsey Antal indítványát, a beszédek jegyző könyvbe való foglalását a közgyűlés elfogadta, azt az elnök bezárta. Közgyűlés után fogadta ■ /őis- pán a küldöttségeket számszerint 24 et. Első volt a papság, utolsó a vármegyei tisztikar. A fogadás d. u. egynegyed 3-kor ért véget, a mikor aztán asztalhoz, illetve lakomához ült az illustris társaság. A banket az úri kaszinóban volt, melynrk dísztermében körülbelül 150—160 an foglaltak helyet, mig a mellék-termekben még ugyanennyi teríték lehetett. Fél B-kor lépett a lakoma helyiségébe a főispán a Rákóczi hangjai mellett és kezdetét vette az ételek felhordása. A 3-ik fogásnál felemelkedett Kristóffy főispán és pohárt köszöntött a királyra, utánna Nagy László a főispánért, N. Szabó Antal a képviselőház jelenlevő tagjaiért, Majos Károly szép beszédben a törvényhatóságokért, gróf Károlyi György az alispánért emeltek poharat, e hivatalos tósztok után szólották: Jékey Móricz igen kedélyesen és szépen a főispánnéra mondott sikerült tósztot, dr Fechtel János a mi deputátusaink közül általános figyelem közt üdvözölte az uj főispánt, a ki a szerencsés kormányzás első feltételét, a szivek meghódítását már elvégezte s azért neki di csőséges és hosszú kormányzást jósolt s egyedüli kívánsága volt-, hogy jó próféta legyen. A tósztót nagy taps követte. A főispán pedig meghatva mondott köszönetét. Üdvözölte még a főispánt Luby Géza ügye3 es fordulatos beszédben, Jékey Zsigmond, és a Hajdú vármegyei alispán. A bankét 5 órakor végződött, amikor a vendégek szerte oszlottak s az idegenek a vasút felé vették utjokat. Fatális vouatkósós ez egy szer nem történt s igy a mieink 7 órakor már itthon voltak. Általános a meggyőződés, hogy az uj főispán rendkívül szellemes, értelmes, nagy szakképzettségű, nagy műveltségű férfiú, a ki a szó hatalmát pompásan bírja s azzal sikerrel hódit és győz meg mindenkit. Öröm mel várjuk körünkbe s óhajtjuk, hogy köztünk most s mindig szívesen időzzék s állandóan jól találja magát. „Simonyi óbester.“ A kemény katona lágy szerelmi históriája nem vonzott közönséget szerdán este. Természetes. Vendégszereplés volt előtte, ami megfeküdte a zsebeket. Jutalomjáték jeleztetett utána, amire sokan számítottak. Lapos volt a „Simonyi óbester“ előadása. Nem voltak sokan szereplőink közzü! „disponálva“ . . . Simonyi óbester szerepével miért kínozták újra Pápait? Sebaj! mondta ö, meglássátok! S megki- nozta ö is azt a szerepet. Szentes kezd nem játszani. Mókázik csupán. Kiabál jól, igaz; de sok nála a fülsértő nyekegés. Volt szerepnemtudás csőstül. Stb. „Nebántsvirág.“ Kedves Operette. Hervé tudta, mit csinált, mikor ezt a zenét megírta. Aranyos zene ez. A „Nebántsvirág“ csütörtökön Kornai Margit jutalomjátékául jött színre. Telt ház volt ez estén. A jutalmazottat, a ki a czimszerepet adta, megjelenésekor zajos tapsokkal és éljenzéssel fogadták s babérkoszorúkkal, virágcsokrokkal, rokonszenves megjelenésű pecsétes levéllel, s más ajándékkal lepték meg. Egész este sűrűn tapsolták a jutalmazottat. A előadás gyönge volt. Nem elég az előadást csak néhány jó jelenetre, s egy pár röhögös részletre alapítani, hanem játszunk meg mindent kellő rend szerint. Némelyek azt hiszik, hogy kielégítő, ha holmi grimászokat csinálnak, rossz eksztem- porizációkat potyogtatnak el. Az ilyen zamatból nem kérünk. Szentest kedveljük, de neki sem nézhetjük el, hogy nem alakit kellően. Zajt csinál, hogy fele Í3 elég lenne. De sokat kapkod ide-oda. Amolyan bizonytalanság ez a játékban. Öröme telik neki az operette-szerepekben, de nagyon is könnyűeknek tartja azokat. Táborin sokat mulattunk, bár jobb Loriotot is láttunk már. Bátosi őrnagya olyan volt, mintha egy skót református papot látnánk katona egyenruhában. Előadás után egy tömeg verődött össze az öltöző előtt s Kornai kocsijából kifogták a lovat, aztán a lucsokban körülszaiadták a kocsival a piaczot, s úgy tértek meg a Pannóniához. Megjegyezzük különben, hogy e, az ünnepelt kisasszonynak is bizonyára kellemetlen tumultus közvetlenül szereplői közt egyetlen diákot sem láttunk. „Boszorkány vár.“ Millöcker nek, a dicsőséges zeneköltőnek remek, operaszerü operettjét zónaelőadásban nézte meg telt ház péntekem A zenekisóret korrekt volt Ezzel szemben az énekszámok kevésbé sikerültek. Pl. az első felvonás első karéneke, a második felvonás ének- hármasa, a harmadik felvonás férfi kettőse és az ezt követő hármas nem voltak sikerültek. — A zenekiséretre még azt jegyezzük meg, hogy a fagott és az oboá hiányoztak. Talán maródit jelentettek e hangszerek ? Nátha ? Köhögés ? A felvonás közök gyötrően hosszúak voltak Ismeretlen nevű operette rendezőnk, — aki ugyan nem igen szokta magát kizavartatni senki fiának, szóra érdemes sablonjaiból, lennhagyathatta volna a második felvonásban a zöld tüllfüggönyt a végjelenetnél, a misztikusság kedÉs a milyenné soha semmiképen Te nem lehetsz, hitvány haszontalan, Mert bárgyú arczod, melyre most kezem Gyönyörrel csap le, pofra éhesen . . . (fölpofozza) Úgy meg van fosztva minden lendülettől, Nemes vonaltól, szines könnyű kedvtől, Költőiségtől, szikrázó mámortól. Hatalmas büszkeségtől, szóval: orrtól. (Vállon ragadja s megfordítja és szavait megfelelő taglejtéssel kiséri.) Mint az, a mit most hátadnak tövében Csizmám megérint! Fanyar ur. (Menekülve.) Jaj a hátam, képem ! Segítség! őrök ! Cyrano. Ezt jegyezze meg Mindenki aki engem fölkeres, Hogy megtréfáljon ! Én igy fizetek ! S az illető ur hogyha czimores, Nem bőrt használok - meztelen vasam Ad egy döfést, élőiről, magasan! (A vieimté-val viv.) (Vivás közben egy balladát csinál. Arra megteszi a mit mond.) Cyrano. Először is tova lebben Lenge bájjal kalapom Majd köpenykém, tán még szebben, És a szablyát megkapom, Vigan kelt föl a napom S úgy is száll le vigan, békén, Mert előre mondhatom : Megdöflek a versem végén! (Első összecsapás.) Kis pulykáin, légy biztos ebben : Fölnyársal vpsdarabom ! Nemsokára véred cseppen, Készen áll már a csapom ! Melleden vagy hasadon Fúrjalak ki ? Nem tóm még én, Am de szentül fogadom : Megdöflek a versem végén! Jaj, hogy állsz ott ? Fehérebben Mint patyolat a napon! A szemecskéd félre lebben . . . No ne félj ! Nem harapom Le az orrod, aranyom Sem az arczod ékességén Nem esik baj . . . Csak nagyon Megdöflek a versem végén! . . . (Ünnepélyesen kijelenti.) Ajánlás. Hivd a gyóntató papom ! Vár az isten trónja-székén ! Egy-kettő . . . Topp 1 Angyalom! Megdöftem a versem végén! (Utolsó jelenet.) (Roxanhoz beszél.) Sirassa híven mig könnyezni tud, Szép Christiant, a kedves jó fiút . . . Csak arra kérem ... ha szivemhez ér A nagy hideg s bennem meg áll a vér: Két bus halott emlékét ápolja itt e házban, Engem is gyászoljon az érte hordott [gyászban. (Lázában beszél.) Ho, mi az ? Orromra sandítasz, tömpe orrú gaz ? (fölemeli kardját.) Mit mondotok? Minden hiába? — Jó? Én ezt tudom ! — De verekedni kell Még- akkor is, ha nem biztat siker 1 Sőt ez dicsőbb, mert hősökhöz való 1 Kik jönnek ott ni ? Hál Egész sereg ! . . Sok ős ellenség, rátok ismerek ! Itt vagy, Hazugság ? (kardjával csapdos a levegőbe.) Nesze hát, ha, ha! No jertek ! Kardom fejetekre vág Előítélet. Alku. Gyávaság! Csináljak vásárt ? . . Paktáljak ? . .Soha ! Ah Butaság, te is jösz, hogy velem Utólszor vivj ? Tudom, a győzelem Tietek lesz, alávaló jószágok. De mindegy ! Mindegy ! Vágok 1 Vágok! [Vágok! (irtózatosan vagdal a levegőbe, aztán lihegve megáll) Kitéptétek kezemből a babért, A rózsát, mindent, a mi kincset ért! Vigyétek hát! ... De valamim maradt, A mit irigység, csúf rossz akarat Nem vehetett el! . . . Ezt ma este még, Ha majd előttem föltárul az ég S jó Istenemhez felszállók a menybe: Magammal tisztán, tündöklőn viszem be, Mert foltja nem volt egy parányi sem .. (magasra emelt karddal előre lép) És ez, gazok . . . (a kard kihull kezéből, tántorog de Bret és Aageman karjaiba roskadt. Roxanra hajol, homlokon csókolja.) Boxan. Ez? I . . Cyrano. Fölnyitja szemét Ro- xaut megismeri. A becsületem ! (függöny.) Az olasz Frizzo. Talán hallottak már olvasóim erről a hires átváltozó művészre!, aki egy személyben színész, iró és zenész is. Nemrégiben jött ide hozzánk Oiaszországból s megtelepedett egy pár hétre az Uránia tudományos színházunk falai közt. A mi budapesti közönségünk szeretettel és barátsággal fogadta ezt a tüzes szemű olasz fiatal embert, aki alig liuszonnyolcz éves s egyben boldog családapa is. A felesége is vele jött, egy szép fiatal asszonyka, egy olasz gárda-kapitány leánya. A családjáért élő Frizzó magával hozta az ifjú Frizzót is, aki öt éves gyermek létére már is temperamentumos művészieteknek mutatkozik. Kis piros livrójében amint beszalad a színpadra — ennivaló kedves jelenség. Frizzo Fregolit vallotta és vallja mesterének, noha már őt jóval több dicsőség és hírnév övezi, mint mesterét. Fregoli művészetének határvonalát Frizzo már jóval túl haladta. Azért mindenkor hálával gondol mesterére, mert neki köszönheti azt, hogy oly fényes sikereket ért ei pályáján. Fregoli biztatta a még gyermekifju Frizzót, hogy szegődjön társává e speciális művészi forma ápolásában. Elárulta neki átváltozásának titkait és bevezette ebbe az ismeretlen világba, amelyre az ifjú Frizzo minden képessége összpontosult. A tanítványból mester lett, az ifjúból egy sympatikus fiatal művész ember. Talán szóljak arról is, hogy mikép lett boldog férjjé a művész ? Keveset tudok róla, de elmondom. Frizzo akkoriban már komoly becsü- lósnek örvendett, bazájabelijei örömmel nézték, mint fejlődik tehetsége, művészi képessége napról-napra. S az olasz asszonyok, olasz, leánykák szive meg-megdobbant egy egy estén, mikor láthatták fajuknak ezt a legtipikusabb férfiját, ezt a szép, ezt a szenvedélyes tekintetű olasz fiatal embert. De a sok szerelemre lobbant leány közt első helyen állott a gárdakapitány leánya, a művész jelenlegi felesége. Maga vallotta be a művésznek nagy szerelmét, hozzáment az
