Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)

1904-02-07 / 10. szám

törvényjavaslatok pedig elintézetle­nül hevernek és még csak kilátá­sunk sincs arra, hogy ezek a javas­latok egyhamar törvényekké vainak, annál kevésbé* arra, hogy egyéb ége­tően szükséges gazdasági életünk fejlődésére irányuló törvények meg­alkotásával a törvényhozás végre ki­mozdítsa gajzgfasági tevékenységünk­nek a kátyúban megrekedt szekerét. Egész sorát irhatnók fel azok­nak a törvényjavaslatoknak, melyek hazai kereskedelmünk felvirágozta­tása érdekében nemcsak szükségesek, de nélkülözhetetlenek. Az egymást felváltó kereske­delmi miniszterek évek óta Ígérik ezen törvények megalkotását, de mondjuk ki őszintén, hogy a parla­ment akkor sem sokat tett a keres­kedelem érdekében, a mikor még dol­gozott. A mezőgazdaság igényét igye­keztek lehetőségig kielégíteni; nem mondjuk, hogy ezek nem voltak jo­gosak, ép azért joggal vártuk, bog végre majd a kereskedelemre is rá­kerül a sor és évek mulasztásai helyre pótoltatnak. Bizonyos, hogy nagy kárral jár ez a gazdasági tevékenység minden ágazatára, de a legnagyobb kárt mégis az ipar és kereskedelem szen­vedi, amely szinte reményvesztetten néz a jövő elé, daczára annak, hogy a kereskedelmi tárcza élén most Hieronymi Károly áll, aki a reá bí­zott üg}'ok ellátására, nemcsak kész, de képes is. Tévednek azok, akik azt hi­szik, hogy külkereskedelmi viszo­nyunk bizonytalansága mellett is le­hetséges a hazai kereskedelem felvi­rágzásának munkálása, vagy akik azt vélik, hogy a zsenge iparunk az állami beruházások halogatása eseté­ben is sokáig kibírja még a tengö- dést és a látszat után Ítélnek azok, akik a kereskedők megelégedését konstatálják, mivel a bolti üzletek­ben néha megfordul még egy egy vásárló. Mi pedig azt konstatáljuk, hogy évekkel estünk vissza és ha ez a tehetetlen állapot még sokáig tart, az ország gazdasági állapota talán soha ki nem pótolható károkat szen­ved. Akik felnyitják szemeiket, lát­ják azt, a kereskedők és iparosok érzik is és lelkűkből óhajtják a tör- vén3'hozás munkaképességének visz- szatérósót. Erre mutatkozik is némi remény, mely ha teljesül, a fordulat beálltát a hazai kereskedők és ipa­rosok fogják a legmelegebben üdvö­zölni. Helyi iparvédelem. F. hó 5 ón vette tárgyalás alá a városi gazdasági szakosztály a Szatmar-Németi-i Ipari Hó e'szövetke- zet ajánlatát a Fehér-ház bérletére vonatkozólag. A jelenlegi bérlő 5822 koroná­ért bírja. Ezzel szemben a szövetke zet Ígért 7000 korona évi bért. A jelenlegi bérlő magán ember. A szövetkezet sok száz iparos ke­nyérkeresetét biztositó közhasznú intézmény. A jelenlegi bérlő állítólag a vá rosboz is érkezett panaszos levelek szerint az albérletek óriási kihasz­nálásával igyekszik magának az Üz­letszerű bérletnél nagy hasznot biz­tosítani. A szövetkezetnél, mint köz­hasznú humánus intézménynél ez ki van zárva A fehér ház udvara ma tisztá- talanságánál fogva a Deák tér szennyes ládájának mondható, tehát közegószségi szempontból erősen ki­fogásolható is. Egy intézet részéről, mely főként az összes iparágakra nézve elárusító csarnokot akar ezen helyiségben fenntartani, ilyen állapot megtörése ki van zárva. A hivatalos jogi vélemény és 800 iparos nevében közel száz által aláirt beadvány megdönthetetlen fej­tegetéseihez képest a jog és méltá­nyosság a szövetkezet mellett szól s így a gazdasági szakosztály véle­ménye nagyon természetesen olykép hangzott a „Krausz“ párt vezérszó­nokának indokolása alapján, hogy miután a bérlet rövid idő múlva úgy is lejár (2 év múlva) a szövetkezet ajánlata elutasítandó, mert hisz egy polgárának jövőjét a város meg nem ronthatja. Fenti okok és 87 százalékos vá­rosi pótadó mellett évi 1200 koronát javasol eldobni a gazdasági szakosz- tál37! Miért? — Egy ember érdeké­ben, ki városi bérlet utján több pol­gártársán ólősködik. Ennek megélhe­tését hordozók szivükön a szakosztály tisztelt tagjai száz meg száz iparos polgártárssal szemben. így gondolkoztak többen Szat már város szakbizottságában f. hó 5-én s ig37 is határoztak. Elutasítási ok volt még az, hogy a városnál meg nem engedhető, (hogy egy pontosan fizető bérlő a bérlet, lejárta előtt nem a szokott módon egy többet igérö által minteg37 ki- t.urassók. Nem rég történt a plébánia épü­letében egy néhány^ kis iparos által fenntartott csarnok érdekeltjeivel, hogy a város bérletük lejárta előtt őket egyszerűen kitette, mert egy nehány koronával magasabb aján­lat adatott be. Ekkor is gondolkoztak s így is határoztak — bizonyára a szakosz­tályban is, szintén Szatmáron. De ez már rég volt. — Most a mérleg egyik serpenyőjébe helyezték egy házbérleti vállalkozó polgártárs érdekét — a másik serpenyőbe eg3 néhány száz szegény iparos érdekét. Csoda-e ha ez a nehány kis iparo- socska könnyebb volt ? Hiszen a bizottsági tag urak csak úgy ugráltak a kis serpen37őbe ! Szinte bele se fértek ! A szegény kis iparos polgárok ny'eltek egyet — s várják a közg37ü- lést. Vájjon mennyit bir el az iparos „Aranyvirág ,u Ez a tárgyában olasz éghajlatú, de zenéjében len- g3relizü operetie szerdán szép közön­séget gy'üjtött egybe. Arany virág (Kornai) aranykedvvel játszott. Papír különleges természetű alakítását a milliárdosban, bár nekünk más néze­tünk van e szerepről, érdekes jellegé­ért szívesen vettük. Ferenczi hatal­Nem a kiegyezésnek eddigi ma­gyarázata rossz tehát, gróf ur, ha­nem rossz maga a kiegyezés. Eossz már csak azért is, mert kétfélekép­pen lehet magyarázni. Fekete-sárgá­nak látszik, ha Ausztriából gukke- rezzük és nemzeti színben játszik, ha Magyarországból látcsövezzük. Mondják, hogy a kiegyezés fej­lesztését Deák Ferencz is vallotta. Deák azzal nyugtatta meg a nemze­tet, hogy elérhetjük még idővel azt, amit nem érhettünk el abban az időben. Az Apponyi politikája tehát a Deák politikája volna. Ne pörlekedjünk a Deák hagya­tékán. A haza bölcse bölcsen tudta, hogy a 67-es kiegyezést nem fogad­tathatja el máskép a nemzettel, csak ha azt a vigaszt nyújtja neki, hogy amit akkor vesztettünk, idővel lassan visszaszerezhetjük. Ez megnyugtatta azokat, akik mindenképpen áhítozták a megnyugtatást. És mert az ország kimerült a passzív rezisztencziábau, mindenki azt várta, hogy — meg­nyugtassák. Egészen ug37, mint ama bizonyos kelletlen párbajozó szo­rongva várja, bogy a rendőrség ide­jekorán közbelépjen. Több volt-e ez a Deák-féle meg­nyugtatás, mint facon de parier: nem tudom ; de hog37 Becsben jog­gal nem tekintették egyébnek: az bizonyos. Elvégre nemzetek életét nem lehet olyan közjogi alapra helyezni, amely folytonosan vibrál, mint ahogy nem lehet szilárd épületeket emelni olyan talajon, amelyet folytonos föld­rengés ingat meg. És lehetetlen egy nemzet politikai életét is úgy ren­dezni be, hogy életműködését örökös soha meg nem szűnő közjogi torzsal­kodások emészszék föl. Ezért csak két reális politika képzelhető. Az egyik, amely szorosan ra­gaszkodik a kiegyezéshez. Ez a Tisza Kálmán-fóle orthodox kiegyezési politika. Ez nem tűr bolygatást és azon az alapon akarja fölépíteni a nemzet jövőjét, amelyet a kieg37ezés- sel a kiegyezéskor megépített volt. A másik a függetlenségi politika, amely a kieg3Tezóst perhorreszkáija. Csak két ut van tehát. Aki meg van elégedve a mai közjogi állapo­tokkal : sorakozzék a szabadelvű tá­borhoz, — ám mindazoknak, akik a mostani helyzettel elégedel lenek, csak egy utjok vau és ez az ut a függet­lenségiekhez vezet. A harmadik ut már nem ut, csak útvesztő : a kieg3'ezésből tá­madni a kiegyezést. Ez nemcsak rossz politika, de alattomos politika is. Tragikus, hog37 aki minden po­litikusok között a legbecsületesebb: gróf Apponyi hirdeti ezt a politikát, amel éppen nem becsületes Amint­hogy tragikai összeütközésekből áll az ö egész politikai pályája. ____Éveken át küzd a közigazgatás ál lamosításáért és amikor benyújtják a törvénj^javaslatot, támogatja, de oly kelletlenül, hogy szinte résztvesz a törvényjavaslat megbuktatásában. Azután föltüzeli az országot az egy­házpolitikai reformok kitűzésével és amikor nélküle akarják megvalósítani, nekitámad, mert ö kevesebbel is be­érte volna —- és bántja, hog37 a menyasszony szebb a kelleténél. Egész élete pályája harpz a Tisza Kálmán rendszere ellen és vé­gül segíti beültetni a miniszterelnöki székbe Tisza Kálmán fiát: Istvánt és vele apjának rendszerét. Amikor észreveszi magát, úgy jár, mint íz osztrák generálisok, akik ellen annyi szép beszédet, tartott: elkésik egy gondolattal és egy cselekedettel. Végül egész politikai valóját hozzászegezi az úgynevezett nemzeti politikához és támogatja Hóderváryt a maga császári politikájában ; a szabadelvű pártból pedig kivonul ak­kor, amikor előbb már le Chlopyig mindent lenyelt, megalkudott min­dennel és kivonulásával már semmit sem tudott elérni. Az egyetlen, amiben igazi sike­rei voltak: hogy a politikai hatalom kezelésében tisztultabb felfogás jus­son malomra — ime szintén detroni- zálva vau. És aki ledöntötte a trón­járól: gróf Tisza István, akit, ha elfojtott keserűséggel is, ő vezetett be kézenfogva a rombolásnak ezen munkájához. más baritonjával rezegtette meg a léget. Ám néhol furcsaságokkal ta­lálkoztunk az előadásban. Az ének­számok uem mentek kellő rend sze­rint ; egy párszor kínos zavar volt. Azután érdekes újítás volt, hogy a párbaj sorshúzásához fekete golyók­ként szegszárdi piros almák vétet­tek használatba; bár a bécsi töknek is szezonja van még . . . „Fokról-fokra.“ Ez az elaggott házvezetönékuek s sopánkodó kofák­nak való színmű, amelyet felszínen egyedül a Tarkaszinpad betétje tart, s amelyben dologtalan, rosszrahajló népség van bőven, czimeres hamis kártyások koppasztanak elhizott szerb disznókereskedöket és más épületes dolgok is gyönyörködtetnek, csütörtö­kön került színre, mint a Ferenczi- pár jutalomjátéka Természetesen na­gyon szép telt házat kapott a jutal­mazott pár. A közönség rokouszenve, sze­retető és elismerése U3’ilvánulfc meg ebben. Mindketten kitűnő, hivatásos szinjátszó-erők, akik úgy a múltban, mint a jelen szezonban is legjobb törekvéssel működtek pályájukon s határozott, őszinte elismerést érde­meltek ki művészetüknek. A jutalmazottak szép babér ko­szorút, ötpecsótes levelet s több ef­félét kaptak és zajos ováczióban ré­szesültek egész este, különösen F. Láu3'i Irma, aki szépen kidolgozva, drámai részletekkel gazdagítva ját­szotta meg Mari szerepét. Mellette Kornai tűnt ki, ‘aki ez este változa­tos szerepében szép sikerrel játszott. Nagy Sáudor Ernesztben tehetségé­nek újabb tanujelót adta. Szentes és Papir pompás alak volt. A beillesztett Tarkaszinpad adott élénk szint az estéuek Hét, ügyesen összeállított számból állott a Tarka­szinpad s az egyes számokat Tábori Emil, szellemes komikusunk jelen­tette be ötletes formában. Először Toronyi Gyula, ainbicziózus tenoris­tánk énekelt el szépen egy román- czot a „Nap és Hold“-ból. Utána Sziklai Blanka a Madarászból adott elő egy cuplét sikerültén. Tábori Emil magán jelenete követte ezt ; Arany „Családi kör“ czimü költemé­nyének első négy sorát adta elő, kü­lönböző alakokat imitálva s óriási derültséget keltve. Márkus Aranka gyönyörű éneke következett most; az „Alarczosbál“ czimü opera nagy áriáját énekelte el, kiváló műélveze­tet n37ujtva. A „Ferde világ“ páros jelenetben mulattatott ezután Re- viczki Eózsi és Tábori. Kornai Mar­git pedig nagyon csinos klaunöltö- zékben Lotti ezredeseiből a „Ka- czagó kupiéval “ ragadta el a közön­séget, amely zivataros tapssal felelt a megkapó jeienetecskóre s tom­bolva ujráztatta meg a kupiét. „Az Olasz Jámbó társaság“ fellépte zárta be Szentes János vezetésével a kitü­nően sikerült Tarkaszinpadot. „Kurucz Feja Dávid“ Telt házat vonzott pénteken fólhelyárak- kal dr. Fényes Samu aranytollal meg­irt történelmi színmüve. Ezt este is látszott, mily gyönyörű és megragadó a jó hazafias darab s a közérzületre minő hatással lebet. F. Lányi Irmát (Ráskayné) kell legelső sorban emlí­tenünk ; fényes, odaadó művészettel játszott, amely maga laton állott mindvégig, fizikumot nem kiméivé és sok nagyhatású jelenetet teremtve. Ez estén művészete hatalmas volt. Igen szép öltözékei voltak B. Pol­gár Eáni, jeles anyaszinésznőnk Feja an37jának szerepében, Nagy Sáudor mint Gábor lantos szépen alakítottak; Nagy Sándor ideális, korhű alak volt. Garay Bus (Böske) igen kedve­sen játszott. Jók voltak : Pápaj7 (Feja) Szentes (Lányi), Ferenczy. Régibb idő óta látjuk, hogy egyesek bi­zonyos darabokban a fess maszkok­nak feláldozzák a játszott alak meg­Báli idény. SZÉNASY HOFFMANN és TSA Vásárolja sel37emkelme gaze, crape de chine, csipkeruha, csipke és szalag- szükségletét a báji idónj're, selyemáruházában Budapest, IV., Bócsi-utcza 4. Elismert legjobb és legszolidabb czóg, hol az utolsó újdonságok mindig rak­táron vannak. Mintái; MrmcntVe Ißldttatl

Next

/
Oldalképek
Tartalom