Szamos, 1903. december (35. évfolyam, 97-104. szám)
1903-12-31 / 104. szám
E sebek legnagyobb része olyan természetű, hogy mélységét és gyógyulási képességét megítélni nem tudjuk, mert bogy a mo- narkián belül Magyarország súlya és jelentősége mennyit veszített, bogy a külföldön re- putáoziónknak meunyit ártottunk s bogy mindezt mennyi idő alatt hozzuk helyre, azt megmondani még hozzávetőleg sem tudhatjuk Mert az idő nem vár senkire, minden napnak meg lévén a maga kötelessége és feladata. Annál nehezebb lesz nemzetünknek azt a háromszáz napot kipótolni, amelyet az elmúlt évben elpazaroltunk. Ezek a tapasztalatok még szomorúbbak, ha a belső közgazdasági politikai és parlamentáris sebeinket vizsgáljuk, mely utóbbiaknak a nemzeti közéletünkre irányuló káros hatását előző lapszámunkban is hangsúlyoztuk. Fájó érzés támad az emberben, mikor látja, tapasztalja, hogy most már nem a tudomány és tapasztalás, nem a munkásság é« szorgalom, hanem a kitartó lárma és erőszakos támadás adja meg a szereplésnek mértékét és a névnek hangzatosságát. Nem arról emlegetik az embert, mit tanult és mit tud, mit dolgozott és minő eredményt mutat fel, hanem arról, hogy milyen erősen tud támadni, minő tűnte test tud csinálni és minő hosszasan tud beszólni oly módon, hogy semmit se mondjon. Az érdembe sorozás és a sorrendbe állás pártkülönbség nélkül egészen megváltozott. Leglényegesebb alkotmányos jogainkkal egészen könnyelműen játszunk. A budgetjogot nem gyakoroljuk, sőt legutóbb kedvet kaptunk a budget nélküli gazdálkodás rendszeresitósére is. Ezért a jogért nemzetek hosszú küzdelmet folytattak; leglényegesebb és legnélkiilözhetle nebb jognak tartották, mi pedig nyolcz hónapon keresztül mindennap lábbal tapostuk, de azért alkotmányos szabadságunkat emlegetjük és annak vesztét hirdetjük. Évtizedek kellettek ahhoz is, hogy a nemzetet az alkotmány iránti kötelességre megszoktassuk, most azonban hónapok óta nem- osak tényleg, hanem rendszeres elvi hirdetéssel is reá szoktattuk a nemzetet az adó nem fizetéshez, a katonaság megtagadásához. Ebben pedig az igazi veszteség a közszolgálat megtagadásának megszeretése és az állam érdekeinek némely uéprótegek hajlamainak nagyon megfelelő teljes ignorálása. Hogy a terhet most a nép sokkal jobban fogja érezni, az nemc ak a felhalmozódott adóhátralékok folytán, uemcsak az alkalmatlan időben teljesítendő katonai kötelességekből keletkezik, hanem abból is, mert kezdte megszokni, hogy ezekkel ne törődjék s ezekre előre ne készü'jön. Ha ehhez vesszük azt, hogy a nép vezetői a legnagyobb következetlenségekbe estek, és más eredményt mutatnak fel az elhamarkodottan és szenvedélyesen megígért dolgokkal szemben, elképzelhetjük, hogy milyen gondolatok és érzések keletkezhetnek a népben vezetőivel szemben is. Minthogy pedig hasznos munkával üdvös refo mokkái, előkészületet igénylő feladatokkal nem foglalkozott a parlament, elkezdtünk személyeskedni és egymás becsületét lerontani. Ezek a múlt óv főtanulságai s nem szabad szem elöl tévesztenünk ezeket, ha az újévben nemzetünk jövője munkálásában e ta nulságokat okosan felhasználni akarjuk. Mindenekelőtt egy igen fontos egészség- ügyi dolgot akarunk szóvá tenni és a szinügyi bizottság szives figyelmébe ajánlani. Ugyanis a színház nézőtere nagyon léghuzamos akkor is, mikor a vasfüggöny le van bocsátva, valamint akkor is, s talán erősebben, mikor játszanak. Többen panaszkodnak állandóan e lóghuzamról, amely nagyon érezhető, erős és az egészségre is veszélyes, egyesek legalább úgy tapasztalták. Lehet, hogy a fütő nyilasokon jön a léghuzam, vagy a zenekari ajtókon keresztül, avagy a szinpadon van valami nyitva. »Obrenovics Sándor, Szerbia királya.“ Kerekes Puugur Mihály egy ilyen czimü „látványos történelmi színműben,“ amely 6 képből áll, vitte színpadra a nagy nevezetességű szerb királygyilkosságot és előzményeit. Decz. 23-án, szerdán este került a szatmári színház deszkáira Kerekes Pungur Mihály müve. 6 kép! Szép dolog. Hiszem 6 képben is mesterileg lehet megalkotni egy színmüvet. Kiváncsiak is voltunk, hogy vájjon ezt a friss eseményt miképen fogja dramatizálni Kerekes Pungur Mihály. Mert tagadhatatlan, hogy a kérdéses esemén}1' nagyon a közelmúltban áll még, részletei, előzményei sincsenek még kétsógbevonha- tatlanul tisztázva s éppen az erkölcsi ítélet - mondásra nézve a> tárgyilagos nézetek is eltérők. Tehát mi vártunk. Jogunk volt mégis várni egy olyan színdarabot, amely dramatikus kidolgozásban hozza föl a szerb királyi család tragédiáját. Oly jelenetek sorozatát kaptuk, amelyek magukkal vonszolják egymásután a személyeket s egy gerinczes, okszerűen alkotott egészbe való tartozandóság helyett inkább megjelenitett-hirlapi tudósítások egybefüzésót képezik. Az alakok homályosak, színtelenek általában ; a föszemólyek nagyobb erély, kellő törekvés, küzdelem és összeütközések’ -nélkül élik le másfél órás életüket. A stilus valami klasszikus jellegű akarna lenni, de kevés sikerrel ; irói naivságokat is találunk, különösen a néhol terjengős dikeziókban. Kivesszük az első jelenetet, amely elég sikerült s jó bevezetésül szolgált, kár, hogy hasonló folytatás nélkül. Látványosnak sem mondható a darab, a szó színpadi értelmezésében. Végül nem tagadjuk el, hogy irói akarat, ambiczió sugárzik ki a darab egyes jobb helyeiből s némi szinpadismeret is, hév is akad De sikerült színműnek nem fogadhatjuk el a darabot. Széli Gizella játszotta Draga Masint. Az egész szerepet nem bírta meg Erősebb temperamentum kell erre a szerepre; ezért Lányi Irmának, aki különben szépen játszotta Natáliát, kellett volna Drágát adni s Natáliát [Szélnek. Mindazonáltal Széli szép igyekezetét fejtett ki s az 5-ik és 6 ik képben teljesen jó volt. Pápai (Sándor király) jól játszott, meg voltunk elégedve alakításával; néha az állása bizonytalan s kezei feltűnően tétlenek. Bátosi (Gyorgyevics) szépen szavalt, megérdemelte a tapsokat; hasonló műgond mellett értékes sikerei lehetnek. Arnold (Zifkovics) jó volt; orgánuma előnyére szolgál, ügyeljen a tiszta kiejtésre, és a beosztásra. Tábori és Garai jók voltak. Közönség kevés számmal volt. Csütörtökön, deczember 24-én nem volt előadás. ,,Tisza gyöngye.“ Eredeti népszínmű 3 felvonásban. Irta: Dr. Stephány Nándor. Hogy a zenéjét ki irta, nem tudjuk, mert nem volt jelezve a szinlapon. Ez a népszínmű újdonság. Decz. 25-ón este került először a szatmári szinpadia, szép közönség előtt. A darab egy Tiszamenti faluban, Csong- rád-Algyón játszik. Kiemelkedő mozzauatai egy vagyonos parasztleány és egy szolgalegény szerelme körül forognak. Az apa tudni sem akar a szerelemről s leányát egy, már Amerikában is járt, jómódú fiatal paraszthoz kényszeríti. Ebből drámai jelenetek is fejlődnek ki, mig, mielőtt a kózfogó bekövetkeznék, egy titok lebben föl, hogy a leány apja által választott vőlegény tiltott szerelmet folytatott egy falubéli lánynyal, aminek gyümölcse lett s a csecsemőt a legény valami javasasszony által megölette, a Tiszába dobatta s ezért eléri az igazságszolgáltatás keze. így az apa is belátja tévedését s miután a lánya és a fiatal szolgalebeadta a jelentést. Nyolczszáz hadfi szeme meredt a fiakkerben ülő molnárkabátos alakra, mint a föltüzött szurony. A generális fiatalos fürgeséggel szállt ki a kocsiból. A hatvanhoz közel járhatott már, mert a haja és bajusza fehér volt, mint a hó; de a járása könnyű, az arcza sima, majdnem gyermekesen piros ; jóságos kék szemeiből emberszeretet sugárzik, mikor mosolyogva, hangos jó reggelttel köszönti a tiszteket. Mintha napsugár törne át a nehéz komor felhőn, mely egy pillanat előtt még agj’on- nyomni látszott a közel ezernyi ember kedélyét. Gyorsan végigjárja a tisztelgő legénység arezvonalát, miközben egy párt per „fiam“ szólít. Nem is álhatja meg az első század czi- gánya, a kit előírás ellenes fekete arczával a második sorba állítottak, hogy meg ne lökje kissé „a szomszédját, mikor elhaladt a generá lis: sokkal tistessógesebb azs ábrázsatja, mint azs ezsredes űré.“ „Ezredes ur!“ — szólt a generális, miután végig szemlélte az első sorokat — „a parádét elengedem, harezban úgy sincs értéke az ilyesminek; csak a lövészetet akarom látni.“ Pár pillanat múlva megmozdul a nagy test s hosszú, fényes kígyóban ömlik a lőtér felé A generális egy kis halmon állva nézi a csapatot. Mintha a föld kérgét akarnák betasz'tani, úgy dübörögnek szabályos ütemre a szeges bakancsok, mikor a szakaszparancsnok odasugja az elvonulás pillanatában: „No most! — „Üsd oda ! — Huzz ki!“ A kis tábornok eleinte csak mosolyog, de később oda fordul az ezredeshez: „Ezredes ur, nem sajnálja azt a sok bakancstalpát?“ Majd komolyabb arczczal folvtatja : „Nem tudnak az emberei könnyebben lépni? Ezek a szegény fiuk mind viszértágulatosak lesznek, mire haza kerülnek. Ezt a bolond menetet be tiltom jövőre, ezredes ur!“ Csak most látszik, hogy az a jóságos kék szem veszedelmes szikrát is tud szórni . . . A lövöldén a legjobb lövőket szólították az állásra. Koppant a sarok, szinte süvöltött a fegy- verszij, mikor lövésre kapták a messzehordó manlichert. A találat úgy; n nem volt valami különös jó, de a magatartás remek; mintha dróton rángatnák az egész tár aságot. A tábornok csak nézi egy ideig, azután igy szól: „Állítsák elém a század legrosszabb lövőjét!“ A másik pillanatban már előtte áll a czigány, a lőlapjával Csupa nulla vau beleirva találatok helyett. „Mióta szolgálsz fiam?“ kérdi a tábornok. „Második esztendeje !“ hangzik a válasz. „És azalatt egyszer sem találtad el a czéltáblát ?“ „A muzsikáiul van . . . Azs őrmester ur azt parancsolja, hogy a puskát a vállgederbe kell leereszteni, mert fórsrift, hogy a srófnak nem szabad hátulru kiláttódni. A muzsikát pedig feljebb tartom a vállamhoz, az államnál.“ „És ha úgy tartanád a puskádat, mint a muzsikát, tudnál lőni?“ „Akkor leczólozom a sapkát is akárki fejéről, háromsázs lépésrül!“ „Te, ha nekem átlövöd annak a figurának a fejét, ott kétszáz lépésen, kapsz egy ezüst forintot és káplár lesz belőled!“ „Kilevem a bal sémit . . . nagyságos uram És a czigánylegóny a vállához fogta a puskát: olyanformán, mint mikor a prímás a hallgatót czifrázza. A másik pillanatban eldurrant a lövés és a találatot jelző fehér korong' a figura fejének bal oldalához csapódott. A generális a legfényesebb ezüst forintját nyomja a boldog legény kezébe s azt kérdi tőle: „Hát aztán szeretsz-e katona lenni, fiam?“ Sirolin rosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár-hurut és különösen —:---- fluenza után ajánltatik.—= lá bbadozóknál inEmeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izadást. Kellemes szaga és jé ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 k.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva : F. Hoffman-La Roche A Co vegyészeti gyár Basel Hvájcz.
