Szamos, 1903. december (35. évfolyam, 97-104. szám)
1903-12-10 / 99. szám
XXXV, évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök deczember no 10, 99-ik szám. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak 'zatmaron, a lap kiadóhivalalaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetne Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden sró 4 fillér. A parlamenti béke. Az obstrukczió leszerelésével nagy li- dércznyomástól szabadult meg az ország. Az ellenzék az utolsó órában a józan belátás, a komoly megfontolás útjára lépett. Többségében, s az e szerint alakult párt- határozatában győzött a bölcs mérséklet politikája s emez elhatározásában az országnak, a nemzetnek m ndenekfelett parancsoló érdeke került ki győzelmesen Az ellenzék e tényét kicsinyelni nem szabad, mert szembe kellett magát szögezni a meg- gyanusitás sőt a rágalmazás nyilainak is, melyeknek kihegyezésében egyes szerepet játszó képviselők és hirlapirók mesterileg begyakorolták magukat. Ám e nyilakat (elfogja a nemzet közvéleménye, de felfogja első sorban a béke érdekében közreműködött tényező férfiak hazafias lelkiismerete. Ha valaki eddig kétségben lett volna aziránt, hogy a néppártot a Tisza István gróf miniszterelnöksége óta miféle szempontok vezették a legelszántabb obstruálok sorába, most már az is tisztán láthat. Mert nemde csodálatos, hogy a miatt, mert a leszereléssel a „több nemzeti vívmány“ kierőszakolásának reményét egyidőre az ország létérdekében föl kellett adni, ezért már csak a néppártnak fáj a feje ?! Fáj bizony, mert a nemzeti vívmányok jelszavát, most egy időre elveszítette, hogy e czégér alatt a liberálizmus s főképen a protestáns kormányfő személye ellen küzdjön. A burkolt és takargatott felekezeti har- czosról a függetlenségi párttól kölcsönzött pánczél lepattant s most ott áll pánczél nélkül a maga tehetetlenségében. A nemzet józanul Ítélő közvéleménye ebből is levonhatja a tanulságot. A parlamenti béke alkalmából méltán hangoztatják, hogy Kossuth Ferencz politikai egyénisége megnőtt a nemzet szemében. A vezér helyzete, ama nagy felelőségnél fogva, mely állásával reá háromul, súlyos, majdnem kritikus jellegű volt. Nehéz volt a személyes harczi tüzet öntözgetnie és lokalizálnia annyira, hogy e tűz az ország vagyonát és alkotmányát, melyért e haza fiai dicsőséges harczokkal küzdöttek s a mit véres verejtékökkel szereztek, lángra ne lobbantsa. Az égő parazsak közt járva a vezérnek azzal is el kellett számolnia, hogy saát párthívei az ő politikai prestige- jét is megperzselik s pártja egységét is megbontják. Elszántsága és erős elhatározása azonban sikerre vezetett. A függetlenségi párt leszerelését egyébként a külső tények is teljesen indokolták. A nemzet közvéleménye addig, írtig az ellenzék harcza a nemzet létét, alkotmányát és gazdasági fejlődését nem veszélyez,ette, hazalias aggodalommal és a siker forró óhajával kisérte e törekvést, de mikor e harcz már pusztulást jelen lett, mikor az ellenzék legjobbjai is vészesnek hirdették a további küzdelmet, a nemzeti közvélemény nem volt már hajlandó a rombolás munkáját tovább is tétlenül szemlélni Most, hogy a nagy vihar végigsöpört az országon, az a nagy és komoly feladat várakozik a vezető férfiakra, hogy első sorban az államháztartásnak mérlegét helyreállítsák s az országot a jelenlegi gazdasági válságból kibontakozáshoz segítsék. Az egy évig tartott nemzeti küzdelem az országnak tenger áldozatába került. Keresnünk kell azokat a módokat és eszközöket, melyekkel e nemzeti küzdelem h ,sonló nagy megrázkódtatások nélkül is folytatható, úgy, hogy a lassúbb de intenzív törekvések a törvényes rend felbomlását ne követeljék áldozatul. Akkor a most kötött parlamenti A mese. — Részlet egy drámai költeményből. — Irta: Pakots József. I. Jelenet. (Anikó az ablaknál varr, Mari kis fazsámor lyon a lábainál ül és bábuját csinositgatja.) Mari: Édes nénikém, mondj nekem mesét Tündérvilágról, hol örök a fény, Hol illat árad, dal cseng szerteszét, Hol csak kenyér van s boldog a szegény. Oh, a mesénél nincs szebb a világon És én a végét mindig kitalálom. Anikó : (Megsimogatja húga arczát.) Te kis bohó, a kedved hát betöltőm, Mesét mondok, de jól hallgass reám! (Elmerengve néz ki az ablakon) Volt egy, hol nem, talán itt a földön, Volt egyszer egy szegény leány . . . Szegény volt nagyon s bárha nem volt árva, Ott született az utczaszéli sárba, Gondját, ah, senki, senki nem viselte, Úgy hajtott ki, mint vadvirág, a lelke S mint virágra ha harmat esöppje hull, Úgy folyt a könye szakadatlanul . . . Mari: (durczásan) Nénikém, a meséd szomorú ! Anikó : Bohó, hisz fényre derül a ború A kis lányka sok fájdalma mellett Egyszer csak ifjú, nagy leánynyá fejlett S mert semmi szépet nem hozott a múlt, Szegényke álmodozni megtanult. Almokat szőtt a boldogabb jövőről, Virágot tépett ringó rózsatőről És álmaiba igy hintette szét A szeretetnek fényét melegét. Oh, kis húgom, hisz oly szépek az álmok, Mig a valóság olyan csúnya, álnok. Mari: Oh, ez e mese bánatos nagyon, Én tovább, néném, nem is hallgatom. Anikó: No, no te gyermek, ne légy oly szeles, A mesének egyszer vége lesz. De hallgass, figyelj hát reám, Hogy mit csinált a kis leány Szép álmaiban boldog volt szegényke, Járt sok, sok vadvirágba, fénybe; És álmodozva egyre várta ő, Hogy valaki majd egyszer érte jő . . . Mari : Anikó Egy szép, mosolygó, délczeg, büszke férfi, Ki álmait és vágyait megérti S amiben neki nem volt része, nem, Szeretni fogja őt majd végtelen ! Egy tündér ifjú, bátor és merész, Ki a világgal büszkén szembe néz, S ha bár száz csillagtól szikrázik az ég, Neki csak egy, az ő szerelme ég . . . Egy férfi, kinek tiszta lelke mélyén, Mint örök láng a templomoknak éjén, Szertesugárzik még az ősi hit, így várt a lányka egyre valakit . . . . . . És jött a férfi mindig, bárha tán, Csak álmaiban látta őt a lány; Ha szemeit egy perezre tán befödte, Miként én teszem mostan ime lám Az álmok ifja megjelent előtte, Miként egy boldog, bűvös látomány . . . (Az ajtó felé mutatva) No, nézd, én látom ........... (m egriadva) Én, én mitse látok 1 (a képzelődés lázával) Ott, ott jő, nézd csak, milyen szép deli, Szemében gyulnak uj, csodás világok Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolesóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára ft 11 az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek f/ii,, ----- z ezipők és csizmák a legjobb kivitelben.
