Szamos, 1903. december (35. évfolyam, 97-104. szám)
1903-12-03 / 97. szám
tekintetében véleményüket a menhely inté zetek igazgatóságaival sikerrel közölhessék. Az árvaszék, mint jórészben erkölcsi testület csak elegendő garanczia talán arra nézve, hogy méltatlan anyák a további nevelésre és gondozásra ne ajánltassanak Ott pedig, ahol az édes anya maga is eléggé sújtva van az által, hogy gyermekei apjukat veszhették, ne tegyük mártírjává az anyát egy elméleti princzipiumnak s ne fosszuk meg oktalanul még gyermekeitől is. A valódi, a jó anya gyermekeinek úgyis a legjobb nevelő szülője. A valódi, a jó anyát nem pótolhatja semmiféle kinevezett tápszülő, sőt a menhely intézet maga se. És ha a gyermekvédelem érdekében egyszer valahára üdvös intézkedések hozattak, ne tegyük azt a végrehajtással illuzió- russá azokra nézve, akik leginkább a humanizmus védő szárnyai alá utalnák. Dr. Lénárd István. A szatmári szabadelvüpárt küldöttsége Hieronymi miniszternél Az erős mérkőzés és elkeseredett harcz után kivívott győzelem eredményét, a képviselői megbízó levelet, csak kisebb küldöttség vitte feljja megválasztott képviselőnek. A párt lelkes tagjai nagyszámban óhajtottam csatlakozni a deputáczióhoz, hogy ha már egyhangú választással nem is lehetett a miniszter váró sunk követe, lássa legalább, hogy a szabadelvüpárt tagjai tudatában vannak tennivalóiknak és mint egy ember kitartanak annak a zászlónak a lobogtatásában, a melyre az ország jövő boldogulásának feltételei és jelszavai vannak Írva, e zászló alatt remélve a város anyagi és szellemi biztos haladását és szerencsés fejlődését. Nagyon szép helyes, nemes eljárás lett volna a függetlenségi párt zászlóját is meghajtani a jelölt miniszter személye előtt, aki telve jóakarattal Szatmár mindennemű jogos kívánságai iránt, el van határozva a rendelkezésére álló eszközökkel a város érdekeinek hathatós szolgálatára s a hatalom birtokának a mi javunkra való érvényesítésére. Hogy a nagyszámban való csatlakozás elmaradt, arra a közbiztonsági nyugilomnak teljes felfordulása adott okot; mindenki féltette családját és vagyonát s ezek oltalmát tekintette első feladatául, a házat tehát nem hagyhatták. Mégis tekintélyes küldöttség indult útnak a mandátummal. Hugonnai Béla gróf, főispán, Papp Géza polgármester, dr. Keresztszeghy Lajos, Korányi János, dr. Biró Elemér, dr. Fechtel János és Mátray Lajos. Csütörtökön délelőtti 11 órakor fogadta a miniszter a küldöttséget a Házban, a miniszteri szobában. A káprázatos fényű parlamenti épület neszfogó szőnyegein és aranyos boltivei alatt gondterhes arczczal jártak keltek a képviselők, akik szívélyes tekintettel, többen az ismerősök kózszoritással üdvözölték a felvonuló deputácziót. „Nos elhoztátok a mandátumot?“ „Szörnyű dolog történt nálatok,“ „Hogy is volt, hogy történhetett ez a vad barbarizmns, nagy a kár ?“ Kérdezősködtek a sürgő-forgó honatyák. A deputáczió tagjai azonban siettek, mert a miniszter már várta őket s sok komor felhős arcz között az ö jóságos és kedvesen mosolygó ábrázata felleg- oszlató derűvel hatott a tisztelgő küldöttségre. Korányi elnök szép beszédet mondott, reá a képviselő tartalmas választ adott, kezet szorított polgártársaival s megindította a barátságos társalkodást, mely jó félóráig tartott. A miniszter a történtek után érdeklődött, a jelen voltak egymásután válaszolt?k. A megdöbbentő barbarizmus lefolyását szomorú képpel hallgatta végig a házi gazda, a végébeu pedig felállott és igy szólott: No majd gondom lesz reá, hogy a pusztítás nyomai eltűnjenek s a teljes megelégedés váltsa fel a forrongó elégedetlenséget. Azt akarom, arra törekszem, hogy minden szatmári meg legyen velem elégedve. Mint városi polgár ismerem kötelességemet Bennem senki sem fog csalódni. Meleg és szívélyes üdvözletemet küldöm haza s törekvésem lesz, rogy politikai ellenfeleim jól megismerjenek, mert ha megismernek jóbarátaimmá lesznek A minisztertől a karzatokra sietett a deputáczió az ülés terembe, a hol az ellenzéki urak nagy zajjal és haraggal folytatták a nemzeti munkát. A támadó1", rohantak, a miniszterelnök pedig keményen és serényen forgatva kardját, sűrűn osztogatta a csapásokat. Úgy állott ott mint Hercules, aki villámló szemekkel és bátorsággal oroszlánokkal küzd. Érdekes képet nyújtott Tisza a bársonyszékben a szemben obstruáló, zajló táborral. Őseim a csatatéren haltak és vóreztek a hazáért, aki pedig a hazáért ontja vérét, hazaáruló nem lehet. Zugó taps követte az önérzetes kijelentést s pártja mint szikla fal állott mögötte elhatározva vezéréért bármily ádáz küzdelemre. Azóta több történt. Az ellenpártuak, mely fejét kivánta, hazafias elszántsággal jelentette ki, hogy lemond rögtön. ha leteszik a fegyvert, mert ö nem személyes dicsőséget, hanem a haza javát keresi. Ez imponált még a tigriseknek is. A főemberek pedig a leszerelés munkájába fogtak. Tisza István jó hazafinak bizonyult, aki Bécs tolakodását visszaveri s személye? előnyeit nem keresi. Ez figyelemre méltó. Úgy látszik székében megmarad a fiatal Tisza és bölcsen fogja kormányozni a hazát, ami annyi baj és oly sok viszály után kívánatos is. A küldöttség tagjai a folyosókon elszó- ledve a vármegyéből való képviselőkkel társalogtak, midőn Lengyel Zoltán sietett el mellettük. „Megállj Zoltán ! éljen Hieronymi, éljen a kormány.“ Visszanézett bősz haraggal és igy replikázott: „Bizony mondom nektek, TUza 3 nap alatt megbukik. Vesszen a kormány ! És tovább rohant. Zoltán nem enged, nem halálig, most is fújja a harczi riadót és csatára gyűjti a legényeket. Gabányi is megszólalt: Ejnye az áldóját annak a deputácziónak, háta kormánynak hoztatok mandátumot ? Megállj Klopi Pista! azért sem menekülsz meg. Jókey Zsiga barátunk jóságosau mosolygott a háttérben és előlépve barátságosan veregette Papp Géza, Keresztszeghy és a Fechtel vállait. Vájjon megelégedésének akart-e néma kifejezést adni, a kivívott győzelem felett ? mert nagyon szereti az öreget. (Hieronymit) 3 óra tájban kiürült a parlament s a küldöttség tagjai is szerte mentek a szélrózsa minden irányában, hogy másnap esti 9 órakor találkozzanak a „Dzsentridben a miniszteri lakomán. A miniszteri vacsora fejedelmi volt. Az orsz. kaszinó diszebédlöjének kandeláberei s a csillárok vakitó fényt szórtak s az asztal terítékek pompásak voltak. Az asztalfőn a győztes miniszter ült, körülötte Berzeviczy, Tallián, Nyiry miniszterek, Gróf Serényi államtitkár képviselők és a deputáczió tagjai. Pezsgőnél felszóllalt Dr. Keresztszeghy Lajos s az ö kedves ékesszólásával köszöntötte a házi gazdát. A miniszter nyomban válaszolt és éltette Szatmári. Most szólásra Dr. Fechtel János emelkedett, aki nagyobb szabású beszédben méltatta a képviselő egyéni és államférfiul tehetségeit, munkáját jellemét. Zugó tapsvihar honorálta a beszédet és gratulálta a minisztert, aki nyomban visszaadta a kölcsönt Fechtelnek és szellemes szavakban emlékezett meg róla. Mátray Lajos Berzeviczy minisztert éltette szép beCzézárnak látszólagos közönye s kezdett incselkedni vele. Egyszerre a kalitkának röpült, Flóra közelébe s édeskés hizelgö hangon beszólt : kakadu! A szerencsétlen Flóra bem állhatott ellen a csáoitó szónak s megfeledkezve kényes helyzetéről, barátságosan a Néró felé hajolt. Erre kábitó sikoltás következett és Flóra a kalitka fenekén a homokban hevert. Czézár hatalmas csőre leütötte, leírhatatlan düvel vetette magát a megrémült állatra, csőrénél fogva megragadta a kisasszonyát, néhányszor a saját feje fölött megforgatta s a kalitka ama szögletébe dobta, mely előtt a Nero állt, nagy meglepetéssel szemlélve a borzasztó esemény lefolyását. Czézár reszketve a felindulástól a két méter bosszú kalitka másik végéhez ván- szorgott, szomorúan rámtekintett s elkezdett tipegni, ami azt jelentette, hogy hozzám akar jönni. Kivettem a kalitkából, azonnal a nyakamba csimpajkodott, fejét arczomhoz illesztette s forró iehellete elárulta lázas állapotát, mit a nagy fülindulás okozott. Ez alatt a Nero a kalitka sodronyhálóza- tán át Flórát vigasztalgatta, aki még mindig mozdulatlanul feküdt a szögletben. Következett ezután egy olyan jeleuet, mely akármilyen franczia, vagy orosz rémdráma ötö dik felvonásának beillenék. Czózárt a Nero ki | csátott meg. Karmaival visszalökte Czézárt és elsietett tőle, egyenesen ölembe ülve. Ez több volt, mint a mennyit Czézár magasztos lelkülete, érzékeny szive elviselhetett, gát, szárnyait leeresztene iassan lassan fölkapaszkodott állványára nyöszörögve, mintha csak csöndesen zokogott volna felém tekintett. Meglátszott szemében a panasz, de egyúttal a szemrehányás is, hogy boldogságába, menyer- szágába kígyót csempésztem E pillanattól kezdve Czézár beteg lett és négy hónapon át élet és halál közt lebegett,, ápolni virrasztgatni kellett folyvást. A Nero is gyöngélkedett. Másfél hónapig sántikált, czombjai úgy összevoltak harapdalva. De a leczke haszuált neki, soha többet nem kacsingatott Flórára, ez is óvakodott bűnös koketirozással zavarni meg a házibókót. Szóról szóra igy történt minden amint elmondtam. És ebből kitűnik, hogyha szeretjük is az állatok összes cselekvéseit a puszta ösztönre vezetni vissza, annyit nem tagadhatunk, hogy ez az ösztön hasonlít ahhoz az erőhöz, mely az ember észjárását és érzelmeit irányozza Ha Czézár beszólni tudna, aligha sok nagy embert túl nem szárnyalna költői lendületben és jeilemessógbeu, a Nero pedig okve- tetlen, mint nagy parlamenti skandalvezető tenné magát az ütőkor előtt nevezetessé. Sirolin A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: úgymint idült tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in- — - - - fluenza után ajánl táti k. ~ — Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izadást. Kellemes szaga és jé ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 k.-ért kapható. Figyeljünk, hogy miuden üveg alanti ezéggel legyen ellátva : F. Hoffman-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájcz. hivó magaviseleté annyira felbőszítette, hogy nyakamról egyenesen ráugrott ; a legszenvedó- lyesebb dühös kiáltozás közt tépdelte szárnyát harapdálta testét és csőrével borzasztó csapásokat mórt fejére. A Nero ily dühös támadásra nem volt elkészülye, nagyon megijedt és segélykiáltásaival igyekezett engemet közbelépésre bírni. Ez nehéz feladat volt, mert Czézártól a csatázás hevében magam is kikaptam volna, azonkívül soha, de soha meg nem bocsátja nekem, ha ellenfelét védelmezem. Habozni sem maradt idő, mert a Néróból már csurgóit a vér, mint a patak. Szerencsére az az ötletem támadt, hogy megcsípjem Flórát, hátha sikitása elvonja Czézárt gyilkos szándékától. És sikerült. Czézár, ki mint valódi Othello gyilkos karmaival marczangolta vetóly- társát, élvezvén a bosszuérzós borzasztó kéjét, amint meghallotta a szeretett lény fájdalmas sikolyát, rögtön kiengedte körmei közül a csábitót s feledve szívfájdalmát és bosszúját, Fló rához sietett, hízelgéseivel árasztotta el, s oly szeretetteljesen gagyogott valamit, a fülébe, mintha bocsánatot kért volna tőle hevességéért. A vén Flóra azonban nem birt Czézár nagy szivével és ártatlan nemes jellemével haragtartó volt, vagy későn, vagy sohasem bo-1
