Szamos, 1903. október (35. évfolyam, 79-87. szám)
1903-10-22 / 85. szám
értőbb egyénnek is megmutatni. így került aztán a lelet a legilletókesebb helyre a „Nemzeti Múzeumba.“ A leletből a találónak, illetve a szegény tulajdonosnak is nem várt anyagi haszna lett. De legnagyobb haszna a magyar régészeti tudománynak jutott, kiváltképen azáltal, hogy tudományos feldolgozása valóban elismert ke zekre jutott. Göhl Ödön tanár s múzeumi őr a numizmatika terén specialis tudósunk a Numizmatikai Közlöny foljó évi III-ik füzetében tudományosan írja le a lelet miben létét. Egy másik nem kevósbbé lelkes numizmatánk Áldor Gyula budapesti gyógyszerész ur, ki egész nyáron tisztán numizmatikai tanulmányok és összehasonlítások czéljából külföldön tartózkodott, szintén foglalkozik a lelettel. Göhl Ödön tanár ur leírásának minden sora nagyon érdekelheti a a laikust is, de különösen minket: Szatmár és szomszédos megyék, u. m.: Szolnok-Doboka, Ugocsa és Be- reg megyék intelligens lakoságát. Megállapította a tudós tanár ur, hogy a talált pénzek „Koisztobókus“ eredetűek. Vagyis oly néptől származnak, (idegen tudósok szarint Coistoboci) kik Szolnok-Doboka, Szatmár—Bereg megyék alsó vidékein laktak Krisztus születése előtt 200 évvel. Elég nagy idő, hogy az említett leletnek a legnagyobb régiségértéket tulajdonítsunk. Ennyit a „Koisztobókus“ pénzleletröl. Az említett pénz meglelése után alig telt el egy pár hét, újból találtak az itteni határon kapálás közben két darab római pénzt. Az egyik Áldor Gyula leírása szerint Antonius Pius római császár idejéből való. A másikat utóda Aurelius verette mintegy hálából elődje iránt. Ezekből mi laikusok is megállapíthatjuk, hogy a rómaiak uralma e vidékre is kiterjedt. Egyéb tudni való a tudósok dolga. Ezen leletek az itteni intelligencia érdeklődését a régiségek iránt nagy mértékben felébresztették. Ferenczy Gyula debreczeni theo- logiai tanár és ottani múzeumi őr volt az első, ki határunkban a régiségek egész telepét fedezte fel a nyáron. Patóháza és Aranyosme- gyes között a vasúti állomástól 1 — 2 száz lépésnyire „Szinér“ nevű ér partján, mintegy 1 négyszög hold területen régiségekben valóságos kincses bánya fekszik. Ö sétálása közben sétabotjával egy kiálóbb partból, kikapart egy teljesen ép úgynevezett sirató urnát, egy kő- baltát, nagyobb urna darabokat és tömérdek kagyló maradványt stb. stb. Másnap ugyancsak e telepen, de más oldalról, egy árokpartból csekélységem ástam ki más más alakú és díszítésű urna részleteket, melyek a használat következtében két végén meglehetősen kopottak. Urnában elégetett emberi csont maradványokat, gatni akarná, hogy hideg van. A beteg fogvaczog- va húzta magára a takarót. Fájuk nem volt, hogy a tűz lángnyelvével kicsufolhatta volna a kívülről beszivárgó hideget. Az öreg rektrámné csuzos kezével törté-marta magát, hogy egy kis fára meg kenyérre való -kerüljön a házhoz. Egy darabig ment ez valahogy, aztán száraz kenyér nem akadt a háznál, fűteni való sem. Az utolsó faszéket tegnap rakta be épen a kis kályhába most már az sines, hogy ráülhetne búsulni. Sokszor hallotta emlegetni, hogy az égjük egyházi hivatalban mindig meghallgatják a szűkölködő szegényeket. Nehezen ment a dolog, de hát meg kellett tenni. Magára terítette a kopott perkál kendőt, kézen fogta kis unokáját és elindult oda, ahol a könyörületes lelkektől még lehet segélyt kapni. Reszkető kézzel nyitotta meg az ajtót és elfogult, vissza-vissza kapott hangon mondta el a baját odabent. Könnyes szemmel ejtette ki azt a pár szót, melylyel segítséget alamizsnát kért. Sokan keresik fel ezt a helyet. Mennyi ezek közt az álszegény. Hányán használják fel a jól- tevők hiszékenységét, hogy félrevezessék ezeket saját könnyű hasznukra s az igazi nyomorult szeegy állati csontvázat, melyből csak egy szarvat vettem el, a többi most is ott van, s egyéb kőeszközöket stb. A talált tárgyak után ítélve, a telep őskori lakó- és temetöhely lehetett. Hogy valóban mi volt és mily kincsek rejlenek benne, csak akkor lehetne megállapítani, ha a telep szakértők közreműködésével felásatnók. Csekélységem részéröl e czélból amit tehettem, már eddig is megtettem. Felhívtam a Nemzeti Muzeum igazgatóságának becses figyelmét a dologra. Onnét azt a választ nyertem, első sorban jó lenne egy közelebb fekvő és érdekkel biró intézet s nevezetesen a „Szatmári Kölcsey muzeum igazgatósága“ által a telepet megvizsgáltatni s ezután esetleg a Nemzeti Muzeum is belemegy az ásatásba. Ez a rendjén is van. Nem lehet kívánni, hogy a Nemzeti Muzeum költséges dolgokba menjen bele, mig világosan nincs meghatározva a czél, hogy érdemes e az ásatás vagy nem. Egyes ember p. o. ilyen szegényfajta, mint csekélységem, nem ásathat, de már intézetek és gazdag egyének megtehetik. Ép ez a czélja szerény szavaimnak, hogy az érdeklődők becses figyelmét felhívjam. Máris tudok lelkes régisógkedvelőt, aki szintén kész az ásatásban esetleg részt venni és ez dr. Herczinger Fe- rencz nagybányai főorvos ur, ki egyébként kilátásba helyezte, hogy a telepet rövid idő alatt megtekinti. Van Aranyosmegyesen más felásatásra érdemes telep is. Ott van az úgynevezett „Tatárdomb“. Ott van a „Gombás“ kellő közepén egy telep, honnót állítólag római téglák kerülnek ki. Ott van a „Sár"1 nevű ér partján ugy telep, mely valamiféle olvasztó műhelyre emlékeztet. A Sár partján találták a Koisztóbokus pénzeket is. Végre ugyancsak az állomás mellett egy hely, mely valaha őserdőben emberi kezek által lett halomra felhordva, esetleg oda emberek eltemetve. De mindezektől eltekintve, a legelső sorban leirt telepre vagyok bátor az érdeklődök becses figyelmét felhívni. Ezzel megtettem azt, ami részemről e tekintetben kitelhetik. Marosán Kornél áll. isk. igazgató. Az „ex-lex“ mivolta és hatálya jogilag. Mi sem aktuálisabb dolog és kérdés ma, mint az, hogy „ex-lex“ lóvén minő helyes in- terpretatiót keli tulajdonítanunk az 1867. évi X-ik t. ez. rendelkezésének. Problematikus előttünk az, hogy vájjon megszegjük e állam A fiatal lelkézst is meghatották az öreg rektrámné szavai, de hát kivételt nem lehetett. Kimondta hát, hogy itten bizony az a szokás, hogy igazolni kell a szegénységet s a szükséget. Adna ő szívesen, de hát igy kívánja a rend. Jólelkiileg el is kezdte magyarázni, mitevő legyen, hová menjen, kihez forduljon, hogy megkaphassa a kívánt szegénységi bizonyityányt . . . A kis unoka eleinte elbámulva hallgatta mindezt, azután elengedte a nagymama kezeit. Kezdte nézegetni a sóba bútorait, a nagy képeket, melyeken nagy szakállu bácsik vannak festve. Majd közelebb, mind közelebb húzódott oda a szoba sarkába, ahol a nagy cserép kályha állt. Mintha már meg nem tudná érteni az otthon szokatlanná vált nyájas meleg kályha beszédet. Széttárta kacsóit; szinte körülölelte a kályhát, majd csillogd szemmel fordult meg s sóvárgó ajkairól mosolygón szállt el e pár szó: Nagmama, milyen jó meleg van itt! Vigyünk haza is belőle ! A fiatal tiszteletes pedig egyszerre elhallgatott. Nem beszélt többet az eljárásról, nem beszélt többet a hivatalos szegénységi bizonyítványról, hanem szó nélkül nyitotta ki a pénzszekrény ajtaját. polgári kötelességünket, ellentétbe helyezke - dünk-e az idézett törvény szellemével, ha adót nem fizetünk, illetéket le nem rovunk, továbbá ugyancsak törvényen alapuló köz- vagy magánjogi fizetéseket nem teljesítünk, daczára, hogy a kiszabott legális terminusok elkövetkeztek ? S hogy a kormánynak van-e joga vágj' nincs, még az önként befizetett állami jövedelmeket is beszedni, illetve elfogadni, vagy épen a mulasztók ellen a végrehajtást elrendelni és foganatosítani? Továbbá adhat-e oly utasítást, bocsájthat-e ki oly rendeletet a kormány, mely oly adóknak, vagy más külöm- ben törvényileg megállapított jövedelmeknek behajtását czélozná, mely költsógvetósileg meg - szavazva, megállapítva nincs? Kérdés még az is, hogy a meg nem fizetett összegek, az adó- pénztárakba be nem szolgáltatott adók után késedelmi kamatokat fizessünk-e és mulasztásunk büntethető-e ? Kiválóbb közjogászaink sem értenek egyet ezen nagyon is fontos kérdéseknél. Határozott kiilömbsóget találhatunk ezen felfogásaikban, ugy az ex-lex mivoltát, mint jogi hatását illetőleg. Alsóbb fokú bíróságaink szintén nagyon sokszor különböző és téves ítéleteket hoztak, különösen az ex-lex idejében felmerült jövedéki kihágások eseteiben. Mig végre legfőbb közjogi bíróságunk „a közigazgatási bíróság“ az 1899-ik évben kelt két döntvényével megadta azt az interpretatiót az 1867. évi X-ik t. cz.-nek, a meljT eloszlatott minden kétséget és további magyarázatot az „ex-lex“ jogi mivolta és határa iránt. Nevezett döntvények a következőképen rendelkeznek a főbb és általánosabb kérdésekben : A kormány az állami jövedelmeket be nem szedheti, a mulasztók ellen végrehajtást annál kevésbbé foganatosíthat, rendeletéinek ez irányban közjogilag ereje sincs. A fizetési legális terminusok bárha el is következtek, a fizetési kötelezettség be nem áll. A nem tel jesités mulasztást nem képez, késedelmi kamat nem szedhető, a mulasztást büntetni nem lehet. Tehát végső conclusiónk mindezekre támaszkodva oda gravitál, hogy semminemű állami adót fizetnünk, illetéket lerónunk nem kell. E ténj'ünk által sem az állampolgári engedelmesség, sem az állampolgári kötelesség megszegve nincs. Mivel budget nincs, a kor- mánjr nem szedheti bevételeit, nem teheti meg kiadásait. Más azonban a „ius aequum“ és más a ,ius strictum.“ A „ius strictum“ horribilis stagnálást, pangást követel az állami életben, rideg következetességgel kívánja megakasztani az állami lót ütereit. Mivel bevételeket nem szabad elfogadni, nem kell adót fizetni; ugyde kiadást sem szabad tenni, a pénztári készletek hova fordításáról nem lehet intézkedni, tehát annak a százezerre menő állami hivatalnoki karnak sem szabad a becsülettel, tisztességgel elvégzett munkája daczára is egy fillért is fizetni. Azt hiszem, nem szükséges tovább festenem a képet. A következtetés nagyon is vasmarokkal tünhettetuó fel a rideg valót. Van tehát jog, rideg és merev, de talán ez egyszer alkalmazását nem kívánjuk oly szigorú pontossággal? Jobb és megfelelőbb, ha ily esetekben nem a „ius trictum“ de a „ius aequum“ lesz a vezérlő az irányitó az államélet functióiban. Az kétségtelen, hogy a kormány nem im- putálhatja magának még ez esetben sem azt a jogot, mely a jövedelmek kényszer behajtását czélozná és eredményezné, sőt ily rendeleteket az 1886 évi XXT. t. ez. értelmében sem a főispánhoz, sem a budapesti főpolgármesterhez és a fiumei kormányzóhoz ki nem bocsáthat; a törvényhatóságok pedig ilyeneket ismételt felhívásra sem kötelesek végrehajtani. Azonban nem hüperlojalitás bármelyik kormánj' iránt sem az a hang, hogy a kormánynak ugy bevételei, mint kiadásai megtételénél kell még az „ex-lex“ idején is némi szabad szabad kezet, — de nem kényszer alkalmazást — engedni; mert különben alkotmányosságunk e sarkalatos joga fólremagj’arázva, félreértve könnyen a legkóptelenebb socialis eszmék és törekvések fundamentuma lesz. Hogy hol és mikor, nemkülönben, hogy miben kell engedni némi szabad cselekvősógi teret, erre a rények kárára. Szundy Károly. PÁSKUJ IMRE hazai iparesarnokába az őszi újdonságok megérkeztek. Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak
