Szamos, 1903. október (35. évfolyam, 79-87. szám)

1903-10-15 / 83. szám

segélyezése tárgyában hozott áprilisi köz­gyűlés határozata korraányhatóságilag jó­váhagyva nem lett, közgyűlés a nevezett határozatot, mint jogerőst további intézke­dés végett a tanácsnak adja ki. A vasúti internatusra vonatkozó szer­ződést a közgyűlés elfogadta s annak a város közönsége nevében való aláírásával a polgármestert megbízza. A Neuschloss-czég azon kérelmét, hogy a várostól megvásárolt erdőterület még hátralevő részét 2 év helyett 3 év alatt ta­rolhassa le, a közgyűlés elfogadta azon ki- kötménynyel, ha a 3-ik évben letarolandó erdő terület használatáért a nevezett czég 1500 korona kárpótlást fizet a városnik A jövő 1904. évi költségvetést a köz­gyűlés minden vita nélkül egyhangúlag el­fogadta, valamint a köz- és gyámpénztár évnegyedes megvizsgálásáról való jelentést, mely szerint a pénztár rendben találtatott, tudomásul vette. Kiss Ernő 184849-es honvéd tábor- nek és vértanú emlékére Nagy-Becskereken felállítandó szobrának költsége fedezésére a közgyűlés 100 koronát rendelt kiutalvá­nyozni. A tisza becsi győzelem emlékére fel­állított Rákóczi-emlékmü költségeire a be­gyült összeget 100 koronára "290 korona összeggel egészitette ki a közgyűlés. A nyugdijválasztmány azon előterjesz­tését, hogy a Krüzselyi Barna volt II. oszt. aljegyző által befizetett nyugdijrészlet fo­lyamodónak ne adassák vissza, a közgyű­lés elfogadta és ilyen értelemben határozott. Végül a közgyűlés Vajay Károly dr., tiszti főügyésznek 4 heti szabadságidőt en­gedélyezett. Ez utón az elnöklő főispán a közgyűlést más tárgy hiányában bezárta. h ecsedi láp égése. A pokolról alakult legendák keletkezéséről szomorú fogalmat alkothatunk abból a rettene­tes veszélyből, mely az ecsedi lápon észlelhető. A hosszú századok alatt képződött tőzeg, mely­nek hivatása volna, hogy ezereknek kenyerét beláthatlan időkre biztosítsa, hogy az ős nö­vényzet bomlási termékében megkötött erő föl­támadjon mint tengeri, mint búza és más hasz­nos termények, egy katasztrófa következtében meggyuladt s a százados lassú, áldásos égés he­lyett pár óra alatt több ezer holdon terméket­len hamuvá változott. Ez a csapás nemcsak a jelen nemzedéket sújtja, hanem nagyon sok időre csapása a jövő nemzedéknek is, mert a mint konstatálva lett, idáig mintegy 7— 8000 hold területen nemcsak minden éghető növényzet elégett, hanem maga a talaj is ég. A katasztrófa a lakosság állapotára annál rémitőbb, mert a tűz terjedésének iránya csak hozzávetőleg állapítható meg, és senki sem hajthatja le nyugodtan fejét, nem lévén bizo- j nyos abban, nem ég-e alatta a föld s nem tör­nek-e ki a következő perczben a pokoli láng­nyelvek, hogy minden vagyonát elhamvasszák. Idáig leégett Uray Kálmán 2000 holdas birtoka, őszi és tavaszi terményeivel, épületei­vel, 90 hold erdejével, gróf Károlyi Sándor 1600 holdas területe és Halmos nevű telepitvé- nyén 95 család menekült éjnek idején a fölcsa­pott lángok elöl. Ezenkívül egyes birtokosok | több ezret kitevő holdja. A mentési munkála- j tok emberfeletti próbára teszik a kirendelt men­tőket. A hőség és fojtó füst külön-külön is ele gendök volnának ahhoz, hogy a legnagyobb ál- | dozatkészséget is próbára tegyék a mentések körül; együttvéve pedig ezt is majdnem lehe- I tétlenné teszik. Gőnyey főszolgabíró mintegy 10 nap óta ! emberfeletti szorgalommal működik járása tüz- j vonalán. A föld alatt nyújtózó tüzkigyó már a por- csalmai határba is behatolt, hol a védelemre I tegnap tették meg a nagyon is kétséges ered- j ményü óvintézkedéseket A láp Tyúkod és Ura felé eső részén is megkezdték már az intézke­déseket, de a miatt, hogy az irányt pontosan megjelölni nem lehet, a munkálat eredménye itt is csak problematikus. A tőzeg-talaj égése különböző átmérőjű rétegekben talál újabb és újabb táplálékot. 10 czenti métertől 30-ig néhol meg 40 czenti méter mélységben végzi a tűz pusztító munkáját. — A debreczeni utász ezred 2-ik százada több he­lyen árkolással próbálta meg gátat vetni a tűz tovaharapódzásának, de igy is lassan megy a védelem, mert megtörténik, hogy onnan, hol az árkot kihányják, a tűz már tovább terjedt. — A fölcsapódó lángnyelvektől származható tüz- veszedelem a szélcsend és a beállott esőzés miatt már kisebb fokra szállott ugyan, de az alsó tözegréteg égését, sajnos, ez még mind nem befolyásolja. Szomorú képet nyújt a lápkörnyéki ta­nyákról költözködő emberek csoportja, a mint tengerijöket és egyéb terményüket kétségbe­esett gyorsasággal szedik öss e és szállítják biz­tosabb helyre. Mintha megindult volna a föld, s hátáról elűzné az embereket, kiknek eddig kenyeret és hajlékot adott. A szomorú helyzet legszenbetünőhb este felé, mikor a tűz és füst az alkony fényét elfödi s áttetsző vörös fény­ben úszik az egész vidék, messzire jelezve a pusztulás képét. Ma már több ezer ember fáradozik a ve­szély lokalizálásán s ha az árkolások szerencsés irányban foganatosíttatnak, remélhető, hogy az a sok ezer kéz gátat fog vetni a még szélesebb mérvű pusztulásnak. HÍRROVAT. A 3. negyed év lejártával felkérjük la­punk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hát­ralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megú­jítani szíveskedjenek. * A nőegylet fölhívása. Városunk nemes szivü közönsége mindezideig hathatós pártfogá­sában részesítette a jótékony nőegyesületet s képessé tette arra, hogy a szegények és árvák gondozására évenként mintegy négymzer koro­nát fordíthasson. Csekély az összeg a folyton növekvő szegénységgel szemben, de ezzel is sok sebet bekötöztünk, sok könyet letöröltünk. — Vannak, számosán városunkban munka­képtelen, elaggott, tehetetlen özvegy nők, akik' az emberbaráti könyörületből élnek, — vannak, akik valaha jobb napokat láttak, talán jólétben éltek s most nyomorognak, de akik inkább szen­vednek félrehuzódva szemérmesen, mint hival­kodjanak szerenosótlen sorsukkal s mutogassák a sors ütötte sebeket. Ezeket csak mi látjuk, mi keressük fői. Egyesületünk arra hivatott tagjai mennek el az ilyenekhez, hogy vigasz­talják s fölemeljék őket, némi segedelmet nyújt­sanak nekik szükségükben. — Árvaházunkban állandóan tiz leányárvát gondozunk, látunk el minden szükségletekkel. Többet gondozni nem tudunk, hiányzik az anyagi erőnk. Ez évben, hogy kiadásainkat fedezhessük, félretett tőkónk- hez kellett nyúlnunk. De nem utasíthatjuk el szegényeinket, árváinkat, kiknek mi vagyunk gyámolitójuk. Mostan azért, midőn választmányi tagjaink kiindulnak, hogy utczáukónt adomá­nyokat gyűjtsenek egyletünk részére, tisztelet­tel és bizalommal fordulunk városunk áldozat­kész közönségéhez, kérve kérjük a nemes szivü jóltevőket, jöjjenek segítségünkre a szent és nemes munkában, melyet végezünk. Hozza meg kiki a maga áldozatát a szegények és árvák ol­tárára ! Isten áldása legyen a jószivü adakozó­kon! Szatmár, 1903. okt. 12. Az elnökség. * A szatmári és németi ref. egyházta­nács f. hó 11-én együttes ülést tartott, melyen Biki Károly esperes előterjesztette, hogy Kiss Áron ref. püspök a szatmári ref. tanitónőkópző — Persze, ennyi nép előtt. Majd adna a komaasszony. Maradjon veszteg. E merev ellentállás megtörte a kefekötő i erejét, ismét nagyott csuklott és elszunditott. j A komaasszony óvatosan felkelt s figyel- , meztette a kefekötőné asszonyságot, hogy az ] ura elaludt. A hü hitves abba hagyta a trécse- lést s leült alvó ura mellé, ki szabályos akkor dókban horkolt. Egyszerre azonban szünet áll' be a horkolásban, a kefekötö üditö álmából: felébredt, s kezével ismét a szomszédos női j derék felé nyúl . . . Semmi ellentállás, a kéz egyre vállalkozóbb lesz, magához szorítja az asszonyt, szemei kéjesen lobognak, egy hirte­len mozdulat és ezupp, ezupp, két hatalmas! csók csattan. De a jövő pillanatban észreveszi, [ hogy a saját feleségét csókolta meg, csügged- ; ten leereszti karjait s olyan arezot vág, mintha! egy sündisznót nyelt volna el. No, ha ezt a házasságot is az égben kö­tötték. A hibásan adreszált csőkoknál sokkal iz- gatóbb látvány volt az a drámai jelenet, me­lyet nehány perez múlva a fedélzeten láttam. | Előadták a Parasztbecsületet. De nem ám úgy, mint az operában, zenei kísérettel és színpadi mesterfogásokkal súlyosbítva, hanem elevenség­gel, drámai közvetlenséggel. Alattomos olasz tőr helyett férfias ököl szerepelt, nem énekel­tek, hanem káromkodtak. Két ifjú versenygett egy nő szerelme fe­lett. A nő a legfessebb szobaleányok egyike volt, kit valaha szőnyeget porolni láttam, me részen fitos orral s szikrákat szóró bogársze - mekkel. Az ifjak egyike kovácslegény volt, hatal­masan duzzadó izmokkal s valóságos bikanyak­kal. Ilyennek képzelem szoborban a nyers fi­zikai erőt. A másik ifjú sápadt, vékonydongáju fod­rászsegéd volt,,pacsuli-illatos frizurával és he­gyesen kiálló Ádám-csutkával. A féltés dühe állította őket egymással szembe. Jó ideig szaggatott drámai felkiáltá­sokkal traktálják egymást. — Te hitvány barázdabillegető! — or- ditá rekedten a kovács s akkorát fújt, mint egy czethal. — Csirkefogó! viszonzá a fodrász kra- vátli-tenorhangon. — Ha megfoglak, vacsorán éred Pilátust! — Vigyázz, mert nem vacsorázol ma. — Pléhdarabbá lapítalak! Lepedőben visznek haza! — Dejszen, ha én megborotvállak. A sértések egyre hevesebben röpködtek a katasztrófa szele élesen süvített. — Ha még egyszer beszélni mersz Kati- czával! — Ebnek parancsolsz ! 'I Szabályos kör képződött körülöttük kiván­csiakból. Világosan láttam, hogy a tettlegesség kikerülhetetlen. Egész hidegen kombináltam. Ha a kovácslegény a fodrászra teszi a kezét, egyszerűen péppé morzsolja. Ha totalizator í volnék, százat tennék a kovácsra egy ellen, j Csak rá kell nézni. Nem volt időm a kombinácziót tovább fűzni, mert a jövő pillanatban a kovács tor­kon ragadta ellenfelét. No itt emberbalál lesz. Teringettót, el kell választani őket. Nem volt rá idő, mert a másik pillanat- J ban a czingár fodrászlegény úgy vágta az ár- I boczrudhoz hatalmas alkatú ellenét, hogy a | hajó megrengett belé. Azonfelül pedig a Ko- ! vácsnak egyik zápfoga kitörött. Ilyen meglepetésre a legidősebb bookma- | kerek sem emlékeznek. És mit tett Katicza, a halálos versengés hősnője ? Jóságos Istenem! Mit is tehetett egyebet? Rémült sikoltással a legyőzött lovag tehetetlen testtömegére omlott, könnjmkben úszva, mint Nióbe Gyöngéd, beczéző szavától a sebesült enyhülést érzett, mosolyogni kezdett j s hálakönnyes szemekkel tekintett mentőjére, ki szelíden megcsókolta sebhelyét (a kitörött j zápfogat!) kezkenőjóvel egyre törölgetve az ajkakból szivárgó vért. Ah, beszélhetnek akár­mit, a női szív magasztossággal van bélelve. PÁSKUJ IMRE hazai iparesarnokába az őszi újdonságok megérkeztek. Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom