Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1903-08-20 / 67. szám
jük őket. A búzát azért, mert sürgős szükségünk van az árára, a kerti terményeket azért, mert amint beérnek, túl kell rajtuk adnunk minden áron, hogy csak valami jövedelmet is lássunk belőlük. Ezért van aztán az, hogy azokban az időpontokban, amidőn tömegesen érnek az egyes gyümölcsök és kerti termények, a piaczok el vannak árasztva velük és ezért roppant olcsók. De ezen időpont elmúlta után, megint nagyon felszökik az áruk, úgy, hogy a városi élet nagy drágaságát a kerti termények ilyen rósz értékesitési módja is okozza. Minden olyan eljárás, amely lehetővé teszi azt, hogy a rohamosan érő termények értéke megóvassók, hogy az értékesítés hosszabb időre elosztva történhessék, segít az említett bajokon. Az egyes falusi gazdasszonyok külön-kü- lön nem sok eredményt érhetnek el. Az efféle portéka csak úgy ér igazán sokat, ha a kellő nagy és egyforma mennyiségben és minőségben kerül a piaczra, ha tehát az egyes kisebb termelők összehordják a terményeiket közös helyiségbe, ahol egy-kót ember husz-harmincz gazdasszony munkáját végzi el és nagy tömegekben állítja elő az úgynevezett gyümölcs és zöldség-konzerveket. Ehhez a munkához minden falun meg lehet már a szakértő asszonyokat, meg leányokat találni. Ha kell, a budapesti kertészeti tanintézet pár hót alatt kiképzi teljesen az ilyen munkáskezeket, akik aztán a szövetkezeti gyártási munkát végezhetik. Az ilyen szövetkezeti gyárnak üzletvitele nagyon egyszerű. Minden tag tói súly szerint veszik át a terményét, mindenki tudja, hogy mennyi gyümölcse van a gyártott lekvárban, a befőzöttbeu; mennyi zöldsége a savanyu ugorkában, szárított zöldségben. A hasznon mindenik tag a termény arányában osztozik. Nálunk alakult néhány nagyobb konzervgyár nagy befektetésekkel, drága üzletvezetéssel. Tudtunkkal nem nagy haszonnal dolgoznak, sőt egyikük, egy erdélyi gyár boldogulni sehogy sem tudott. Nézetünk az, hogy a gyümölcs konzervgyárak csak szövetkezeti alapon, a legolcsóbb berendezéssel, egyszerű falusi munkaerőkkel boldogulhatnak. A dolog természetében áll, hogy a konzervgyár inkább házias módon dolgozzék, mint nagy üzemi bérén dezóssel. Vagyis a gyümölcs- és zöldség konzervgyárak igazi módja : a szövetkezeti gyár. Szeretnők, ha ezen az alapon megyénk jobb gyümölcs- és zöldségtermelő vidékein megindulna a gyümölcs- és zöldsógkonzerválás s a délvidéki német atyafiak példája követőkre találna. Egy-egy ilyen szövetkezeti gyár alapítása semmi koczkázattal és befektetéssel nem jár. Eleinte elég, ha 8 —10 kerttel foglalatoskodó gazdasszony áll össze s közösen berendeznek egy konyhát vagy szint a lekvárfőzósro, amiből tehát az következett, hogy a világ előtt akkép kell szerepelnie, hogy rosszul folyik a dolga. Tehát: adnia kell az éhes bohémet. P. 1. hajnalban ma reggel mászkált haza, az éjszakát fiatal titánok között töltötte, hogy legalább igy vegyen tudomást a világ az ő íróságáról. Mindenekfölött pedig abban njülvánult meg a bohómiája, hogy állandóan pénztelenségben leiedzett. No : csak kívülről Mert a papának a svábhegyi villájából pompás gummi-kerekeken szokott a redakczióba robogni, de volt annyira „bohém“, hogy egy-két utczával előbb leszállt a hintóból és világfájdalmas arczczal baktatott fel a szerkesztőségbe s mélységes rezignáczió- val mondotta : — Fiuk, nincs valamelyiteknek 2 forintja? A nagyszivü fiuknak nem volt pénzük egy sem, de azért mosolyogtak, hogy ez a hülye azt hiszi, hogy ők elhiszik, hogy őneki nincs pénze . . . III. Valami jótókonyczélu bál volt az Imperiál szálló nagytermében. Hangversenyt tartottak előbb. A hangverseny után ott ödelgett Mailó, egy csupasziv fiatal újságíró egyik kollégájával, Fehérrel a nagyterem előtt. — Fiuk, roppant baj van ! — Meghalt a római pápa ? — kérdezte Málló. — Az is baj volna, felelte komolykodva Feith, de még nagyobbról beszélek. — No ? mosolygott Fehér. zöldsógszáritásra, gyümölcsczukrozásra. Egyikük kitanulja a munkát és vezeti a gyárat A falusi lányok olcsó segéd munkaerőt adnak. Pár óv alatt az ilyen szövetkezés valóságos zöldség- és gyümölcsórtékesitő központtá válik, amely 8—10 község termékeit bocsátja áruba Ám gondolkozzanak ezeken a dolgokon, falusi embereink most, amikor látják, hogy annyi zöldségük, meg gyümölcsök vesz teljesen kárba. HÍRROVAT. * Szent István napja. Szent István király napját ma ünnepli a nemzet. Az isteni tisztelet a zárda templomban lesz, melyet Meszlényi Gyula püspök mond. * Esküvő Berenczei és járdánházi Kováts Jenő s neje, domahidi Domahidy Hedvig s hi- ripi és ivácskói Szuhányi Ödön és neje, nemes- tóthi Szabó Mária örömmel tudatják, hogy Szuhányi Margitot Kováts Sándor földbirtokos, szolgabiró f. hó 25-ón vezeti oltárhoz szatmár- megyei Ivácskón, * Esküvő. Somogyi Sándor galgóczi szolgabiró tegnap esküdött örök hűséget Kölcsey Margit kisasszonynak Udvariban * Székfoglaló. Dr. Jordán Sándor főrabbi aug. 18 án foglalta el állását városunkban. A vasúttól a bevonulás egyenesen az imaházba történt, hol a beiktató beszédet Krausz Vilmos debreczeni főrabbi tartotta. Az ünnepség befe- jeztóül a Kossuth-kerti kioszkban igen népes társas-vacsora volt. * Eljegyzés. Bihar Ferencz, a vezérkarhoz beosztott cs. és kir. vadászfőhadnagy f. hó 16 áu jegyezte el Batizon 'Horváth Idát, szent- tan ási és szeregyházi Horváthné Draveczky Zolna leányát. * Felülvizsgálat. A Pannónia szálló felülvizsgálata alkalmával talált hiányokat és azok helyrehozatala iránt tett javaslatokat a belügyminiszter jóváhagyta s annak alapján a vállalkozó czégge) a leszámolás meg fog ej tetni. * Lemondás. Krüzselyi Barna H-od v. aljegyző állásáról való lemondását bejelentette, a tanács a lemondó kérvényét a közgyűléshez azon javaslattal terjesztette be, hogy a lemondást fogadja el. Az állás betöltéséig a tanács a halálesetek felvételével és a hagyatékok leltá- íozásával Raab Sándor közigazgatási tanácsost bízta meg. Művészi hangverseny. Poppini Oliva, opera énekesnő és Krisztinkovics Béla zongora művész f. ó. augusztus 29-én városunkban hangversenyt rendeznek, mely czélra a tanács a színházat átengedte. * A Szatmárnémeti önkéntes tüzoltó- egyesület ma tartja felszereléseinek gyarapi— Nincs egy pénzem se, — szólt Feith Öt forint kellene, de kiegyezem ötven százalékban. Mailónak az arczán végigsuhant valami árny, amit a kellemetlen érzés is szülhetett, de undornak a kifejezése lehetett. Látszott rajta, hogy szeretne már szabadulni ettől az embertől. — Adok öt koronát, mondotta azután ironikusan, de lehetőleg arra is gondolj, hogy megadd valaha. Feith olyan arczot vágott, amelyről csak úgy dőlt a gyönyör. És boldogan pusmogta : — Öt korona! öt korona egy darabban. IV. Imrő, egy jobbnevü fiatal színész rácsapott Maliónak a vállára : — Ugyan, mit csavarognak itt? Jöjjenek, egy külön szobában; Feith kollégájuk pezsgőz- tét Déhány kis szinószleáuyt. Mailó belemeredt. — Pezsgőztet ? Feith ? Amaz csodálkozva felelte : — Igaz, Feith. Hisz teheti ! Gazdag fiú. És bementek a különszobába. És Feit Zoltán akkor rakta a pezsgők árát a fizető pinczér elé. Valami hét-nyolcz üvegért. A visz- szakapott ezüstpónzt grandezzával lökte a pin- czór elé. Málló eltorzultan mosolygott : — Nem féltem az öt koronát. Jó helye van. A főbohémtől megkapom. Nem félek. tására, az 5-től 25 évet szolgált tűzoltóknak a budapesti országos tűzoltó-szövetség által szolgálati éremmel történt kitüntetése alkalmából a „Kossuth“-kertben ünnepélyét. * Jóváhagyás. A tisztviselő-, segéd- és kezelőszemélyzet nyugdijszabálj'zatának azon módosítását, mely szerint az utkaparók a nyugdíjintézetbe fölvétettek, a belügyminiszter jóváhagyta. 6 Meghivó. A megyei függetlenségi párt tagjait a Nagy Károly bau augusztus 20-án este a polgári kör olvasó termében tartandó szokásos pártértekezletre ezennel meghívom, este 9 órára Bpest 1903. aug. 15. Hazafias üdvözlettel Luby Géza pártelnök. * Tűz. Hétfőn délelőtt 9 órakor a Klein József istállója az ujmajorban kigyuladt, a tüzet a gyakorlótéren levő katonák vették először észre s parancsnokukkal gyorsan a helyszínen termettek s látván hogy a hosszú épület tetőzete veszélyben van, azt derékban ketté vágták, ezzel a tűz terjedését megakadályozták, eközben a tűzoltóság is megérkezett s a tüzet másfél órai működés után teljesen eloltották. A tűz oka ismeretlen. * Baleset Fehér József napszámos a Bár* dóly-ház építésnél felment a lebontaudó épület falára és maga alatt bontani kezdte a falat, azonban ez nem lévén elég erős, a rajta álló teher alatt leszakadt és a lehulló fal maga alá temette a munkást. Az ott lévő emberek csakhamar kiszabadították ezen veszedelmes helyzetből. Lába súlyosan megsérült s beszállították a kórházba. * Vízbe ölte magát Handos György jó- zsefházai földműves f. hó 17-én, valószínűleg önkívületi állapotban levetette magát a Szamosba. Holtteste még nem került felszínre. * Betörés a zsinagógába. Alig múlt egy pár napja, hogy a zsinagóga betörés színhelye volt, f. hó 18-án ismét rabló kezek törték fel a szegényeknek szánt filléreket, elrabolva onnan 50 koronányi összeget. A rendőrség teljes eróly- lyel nyomozza, azonban még nem sikerült a tettes nyomára jönni. * Eljegyzés. Glück Áron szatmári lakos jegyet váltott Fischer Heléna kisasszonynyal, Fischer József leányával Cz.-Dányádon. * A budapesti országos tűzoltó tanfolyamon városunk fia, Mónus Sándor tegnapelőtt kitűnő tiszti minősítést nyert. * Gyászhir. Nagyváradi Csajkos Ferencz, Csajkos Bertalan, özv.- Palatitz Ábrahámné szül. Csajkos Mária, mint testvérei, Csajkos István unokaöcscse és számos rokonság nevében mély fájdalomtól megtört szívvel tudatják a felejthetetlen jó testvérnek, nagybátyának és rokonnak, nagyváradi Csajkos Gyula, volt 1848—49. honvéd hadnagy, főszolgabíró, orsz. gyűlési képviselő és Szabolcsvármegye bizottsági tagjának f. hó 17-én d. e. fél 9 órakor, életének 74-ik évében történt elhunytét. * Festik a székesegyházat. Fraknói Vilmos, a nagytudományu hazafias főpap, mint azt a lapokból olvastuk, Rómában egy magyar festészeti osztályt létesít, hogy a tanulni vágyó művészifjuságnak minél megközelithetőbbó tegye a nagy olasz mesterek remekeinek tanulmányozását. Hála Istennek, nem ő az egyedüli főpapjaink között, ki a magyar művészetért lelkesedik s annak fejlesztésére ezreket áldoz : Samassa József, Szmerecsányí Pál, Bubics Zsigmond, mind egytöl-egyig közismert mae- czenásai a magyar művészetnek. Mindez pedig úgy jön most eszünkbe, mert tudomásunkra jutott, hogy a helybeli székesegyházat Schleich Tamás nevű művész festi. A mi ezen ur művészetét illeti, arról egyelőre nem mondunk kritikát, nem, mivelhogy azt még az állványok homálya fedi ; annyit azonban tudunk róla, hogy nem magyar. Hogyan, hát a püspök ur, kinek olyan széleskörű műveltsége van, nem tudott arról, hogy nekünk magyaroknak is vannak kiváló tehetségű egyházi festőink. Hegedűs, Újvári, Stettka a két Storno, apa és fiú, mindannyiak jelesek e téren. Vagy ki ne hallotta volna hírét Roskovicsnak, kinek a zempléni, radnai, budapesti és kecskeméti templomi festmények dicsérik ecsetjét, melyeket a vallásos áhitat mellett erős nemzeti érzés leng át ; mert mint a nevezett művész mondja : kell, hogy az Isten imádása és a hazaszeretet egy szivből fakadjon, egy oltáron, együtt ápoltassák. A pannonhalmi derék benczósek is Lotz mester tanítványaival festették templomjuk falképeit, csak Szatmáron van még kelendősége . k a mi idegen. H.
