Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1903-08-16 / 66. szám
Szatmár, 1903. vasárnap augusztus hó 16. 66-ik szám. XXXV. évfolyam.SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. £*'•" A, % Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Sxatmáron, a lap kiadóhivatalában flaetandók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kéz t Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Még egyszer az államosítás. A „Szamos“ 61. számában „A tanügy városunkban“ czim alatt —y czikkiró a következőket írja: „Az elemi iskolák államosítása körül, úgy látszik, nines meg a kellő tájékozás olyan körökben sem, a melyek a hivatalos város ügyeit közelről ismerhetik. Hogy még nem befejezett dolog az államosítás, erre vonatkozólag közöljük a tiszántúli egyházkerület!, év máj. 18—20. tartott közgyűlésének 50-ik jkvi. sz. határozatát, stb. stb.“ Ha az államosítás beíejezéséről írott czikkemet alá nem Írtam volna; ha nem érezném épen e miatt czikkiró ur azon vádjának, hogy tájékozatlanság dominálja fejtegetéseimet, pedig a hivatalos város ügyeit közelről ismerhetném — ad personam irányuló tendencziáját, — nem bocsátkoznám most ismételten olynemü fejtegetésekbe, melyekkel az állami iskolák szervezését e városra nézve üdvösnek, helyesnek és jónak, sőt rendes viszonyok közt befejezettnek is találom. Előre meg kell jegyeznem nzonban azt, hogy az egyházkerületi közgyűlés a maga jegyzőkönyveit a városi törvényhatóságokkal közölni nem szokta, igy a kellő tájékozás hiányának vádja rólam önként visszapattan. Ennyit a dolog személyes oldalára vonatkozólag, A mi most már az államosítás kérdésének meritumát képezi, megengedem, hogy különösen felekezeti szempontok által vezéreltetve, lehet, sőt sokszor kell is a felett vitatkozni, hogy helyes lesz-e avagy jó lesz-e az államosítás; — de hogy egy már a köz- igazgatási törvényes retortákon átment, ép ezért normális viszonyok mellett igenis befejezettnek tekinthető kérdés, — ha kell, még rendkivü'i eszközök felhasználásával is felszínen tartassák, nohát azt nem tartom igazságosnak, sőt méltányosnak sem olyan testülettől, mint az egyházkerület akkor, a mikor a kerület intéző körei jól tudják azt, hogy ha nem postfesta, mint a jelen alkalommal, hanem előlegesen emelik is fel tiltakozó szavukat, — mégis ha törik, ha szakad, keresztül kellett volna vinni az iskolák államosítását városunkban. Ezt igy hozta volna magával egyrészt a város, másrészt épen az egyház mizerabilis pénzügyi helyzete. Az 1868. XXXIII. t. ez. 25. §-a nem tekinti ezentúl felekezeti iskoláknak azon tanintézeteket, a melyek községi vagyonból és jövedelmekből a község összes tagjai által felekezeti különbség nélkül tartatnak fenn. Az idézett törvény 23. §-a pedig egyenesen kötelességévé teszi a községeknek, a szükséges népoktatási tanintézetek felállítását ott, a hol a hitfelekezetek nem tartanak lenn a törvény rendeletéinek megfelelő népiskolákat. Az, hogy az itteni felekezeti népiskolák nem feleltek meg a törvényes követelményeknek, azt hiszem, nem vitatandó tény. Az pedig, hogy a felekezeti iskolák a törvényes kivánalmaknak meg nem feleltek, magában involválta a törvénytelen állapot megszüntetésére irányuló akcziót. így született meg az államosítás eszméje, a mely ellen az egyes hitfelekezetek a priori nem tiltakoztak. És ez magyarázza meg, hogy a mire czikk iró ur is hivatkozik, — mért nem lett először községi iskola s mért nem a már megalakított községi iskolák államosittattak ? Ha az egyes egyházak elöljárósága az államosításnak cont- radicálnak, az iskolák fentartásának terhe alatt mindinkább roskadozó város kénytelen egyelőre megcsinálni a községi iskolákat, s ezek tentartására kijelölni a felekezeteknek addig nyújtott segélyt. És erre nem a jog czimet kellett keresni a városnak, hanem félni kellett a törvény dispositióitól, melyek a községi iskolák felállítását elébb-utóbh kötelességévé tették volna. Az pedig az egyházak érdekeit nem infestálhatta, hogy községi iskolák felállítása nélkül direkt állami iskolák szerveztelek, mert hiszen az igy megalkotott községi iskoláit a város pénzügyi szegénysége miatt át kellett volna, hogy adja az államnak. Az eredmény szóval egy lett volna, csak az ut lett volna kissé nem csak hosszabb, de a városra nézve anyagilag súlyosabb is. Már pedig egy azon eredmény biztos bekövetke zése mellett, mért ne lehetett légyen a városra nézve is kedvezőbb megoldást keresni ? ? Hiszen az egyház tagjai a város polgárai is. Hiszen az egyház adófizetői a város terheit is vállukon viselik! Czikkiró ur fejtegetésének arra a részére is van egy pár megjegyzésem, hogy elkésettnek sem tekinthető az egyház kerület állás foglalása, mert mihelyt az ügyről tudomást szerzett, az érdekelt egyház községek jogainak védelmezésére azonnal fellépett. Eltekintve attól, hogy a püspök ur ő méltósága, a ki pedig az egyházkerületnek jis egyik feje, a közoktatásügyi miniszterhez 1902. év junius 6-án kelt jelentésében a következőket Írja: „A szatmári és szatmár- ; németi ev. ref. egyház elemi iskolái az ottani I körülmények folytán államiakká lesznek. Ös- merve a helyzetet, belenyugszom a dolog ilyetén fordulatába is,“ — mondom, ettől eltekintve, a németi egyház telkének állami iskolai czélra eszközölt eladását maga az egyház kerületi közgyűlés hagyta helyben. No hát kérem „volenti non est injuria.“ De ha az egyház kerület tényleg nem tudott volna az állami iskolák szervezéséről semmit sem, —• kérdem, hogy kit terhel a felelősség egyházjogi szempontból véve is a dolgot, — első sorban? Engedelmet kérek, azt kivánni, hogy a halandó emberek alkotta közigazgatási hatóságok minden törvényes rendelkezést ismerjenek, szinte lehetetlenség; de azt kivánni, hogy az egyház legalább a maga törvényeit ismerje, azt hiszem, hogy nem valami merész postulatum. Oda kell tehát hatni, hogy az egyház kerületi határozat által inauguralt visszavonás megszüntessék, — egyház és város pedig vállvetve munkálják a saját körükben kijelölt utakon az emberiség javát és boldogulását. Concordia res parvae crescunt... Dr. Lénárd István. községi és körjegyzők memorándumához. Akkor, amikor az állam a maga tisztviselőinek fizetésemelését a kor rohamosan felszaporodott igényeinek megfelelően majdnem minden vonalon rendezte, úgy, hogy az idevonatkozó tötvénytervezet, mihelyt az ország rendes politikai kerékvágásba jut, biztosítottnak tekinthető : a megyei közigazgatási tisztviselők helyzetének emelésére vonatkozó tervezetek csak ÜL Figgelmßzleißgü Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatnár és vidéke legnagyobb czipőraktára «&Z előrehaladott nyári idény miatt a inég raktáron levő nyári szines czipők eredeti gyári árakon kaphatók,
