Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1903-08-13 / 65. szám
zás tetemes költségtöbbletet okozhatna, a közgyűlés megbizta a tanácsot, hogy az alap megállapítása czéljából fúrásokat eszközöltessen s a többlet költséget a mérnökkel számíttassa ki. Az elhelyezésre nézve a javaslatba hozott telkek közül ezt tartja legalkalmasabbnak s az őrtorony építésére az istálló végében levő üres tért jelöli ki. Egyszersmind a közgyűlés a püspök ő ke- gyelmességénak nagylelkű adományáért hálás köszönetét nyilvánította. Az udvari ut kikövezése ügyében a közgyűlés elrendelte, hogy az engedélyezett 3300 koronából első sorban az ut alapja készíttessék el egészen az udvari határig, a fentmaradó összegből kőalapu kavicsos ut készíttessék és a tovább építésre a költség- vetésbe évenként bizonyos összeg vétessék löl. A közvágóhíd bekerítését a közgyűlés elhatározta s a költséget a jövő évi költség- vetésbe felvétetni rendelte. a Kiss Gedeon emlékére emelendő szobor készítése iránt Horvai szobrász által tett ajánlatot a közgyűlés elfogadta s fe'ha- talmazta a tanácsot, hogy az 1400 kor. költséget 2000 koronára kiegészíthesse. Végül három törvényhatósági átiratra a közgyűlés kijelentette, hogy azokat magáévá teszi s hason szellemben a kormányhoz feliratot intéz. E feliratok voltak Pozsony város átirata a tüdővész elleni védekezés, Be- reg megyének a korcsmaházak zárva tartása és Debreczen városnak Rákóczi hamvainak hazaszállítása tárgyában. A magánkérelmek között három tisztviselő szabadság idő iránti kérelme terjesztetett elő, a melyeket a közgyűlés kifogás nélkül meg is adott. Ezek után a polgármester a közgyűlést berekesztette. Még egyszer az önálló vámterület. A helyzet úgy alakult, hogy ismét előtérbe lépett az önálló vámterület kérdése, da ozára annak, hogy azt hittük már, hogy el van döntve ez a kérdés. De fordult a koczka, az az illetékes faktor, aki Ausztriával a közös vámterület dolgában megállapodott, egyelőre letűnt a szereplés színpadáról s az országgyűlésen megint hadi jelszó lett az önálló vámterület. A megváltozott helyzetnek ezt a nyilvá- nulását mi őszinte örömmel üdvözöljük és sok eredményt várunk tőle. Az ország annak idején hatalmasan megnyilatkozott az önálló vámterület mellett, a hány kereskedelmi vagy ipari faktor csak van Magyarországon, az mind az önálló vámterület hívének vallotta magát. De ez egyhangú megnyilatkozást elpakolták a politikában s az ország kénytelen kelletlen mondott le 10 esztendőre kereskedelmi és ipari haladásáról. Ez a lemondás most már nem aktuális, a régi megállapodások nem kötnek és ismét teljes erővel indulhat meg az akczió az önálló vámterület kivívására — és daczára a súlyos válságos állapotnak, mely ólomsulylyal nehezedik az intéző körökre — nem a siker reménye nélkül. Elnémultak már az aggályoskodók is, azok, akik az önálló vámterületről Magyarország földjének termését féltették s hirdették, hogy ha mi megvámoljuk a brünni gyáros posztóját, az osztrákok viszont lehetetlenné teszik, hogy a mi búzánk hozzájuk kerüljön. Ez nevetséges érv volt. Ismeretes a cseh-osztrák gyűlölet a magyarság ellen. Most, a midőn még in flori- bus van a közös vámterület, egyre agitálnak odaát a gyűlölt magyar liszt ellen. Nem veszik figyelembe azt, hogy mi évente vagy négyszáz millióval adózunk az ő iparuknak, s hogy ök már századokon át valóságos bérlői miuden magyar piacznak. Nem veszik figyelemha azt sem, bogy csak is Magyarország közelségének és a közös vámterületnek köszönheti, hogy Ausztria népének élelmezése aránylag olyan olcsó. Ok csak azt látják vak gyűlöletükben, hogy osztrák pénzt adunk magyar búzáért meg lisztért s ezt a pénzt irigylik tőlünk. De hasztalan agitálnak, mozgatnak meg minden követ, rá vannak szorítva a magyar föld terményeire, melyeket olyan olcsón, gyorsan és oly kiváló minőségben kapnak, mint sehol másutt. Vesznek tőlünk, mert muszáj nekik. A helyzet tehát az, hogy jobban nem gyűlölhetnek s erősebben nem agitálhatnak Ur zsámolya elé csak tiszta lelkek és tiszta imádság kerül. Nézd ! És a templom egyszerre homályosodni kezdett. A sugarak halványodtak, foszladoztak, ritkábban előbb, majd egyre sűrűbben. A vakító világosság egyre szürkült. A falak nem csillogtak többé. A templom-hajó mintha szélesednék, az oszlopok csúcsba menő ivei közé bevette magát a homály. Az orgona egyre tompábban búgott. Az ablakokon besütött a holdvilág, be- csillámlott a hó fehérsége. Majd vak sötétség borult ránk egészen, csak egyetlen egy sugár ragyogott a maga szűz fehérségében, csillogva metszvén át a fojtó feketeséget. Egy vékony tiszta sugár, mely merész egyenességben tört a magasság felé. A szemem belékáprázott a nézésbe. Hirtelen hevesen, kíváncsiságtól remegve, ragadtam meg kísérőm karját és a sugár felé mutatva kérdeztem : — Hát ez mi ? Hát ez kinek az imája ? Egy pillanatig hallgatott, azután megszólalt. — Égy leányé, egy szegény, szerencsétlen leányé. Egy leányé, aki szeretett és akit megcsaltak. — Bünbocsánatért imádkozott ? — Oh nem. Az ő imája tisztább és ma- gasztosabb. Csalni bűn csak, megcsalatni nem. A csalódás csak szerencsétlenség, mely nem szorul bocsánatkórésre. A ki ilyenért imádkozik, fölösleges munkát végez, mert öt nem sújtja » jövő élet veszedelme. Ellene nincs harag az égben . . . Izgatottan sürgettem. — De hát miért imádkozik ? — Hallgass meg nyugodtan és elmondom. A leány fiatal volt, szép, szerelmes és hivő ; a férfi hideg, okos, szépszavu és üres szivü. Eléje került a leány és ő keresztülgázolt rajta. És ahogy meggyalázta, hát ott hagyta. A tönkre tett leány sírva várta sokáig a csábitót. És mig arczárói lemosták ifjúsága rózsáit a könyek, a férfi járt uj kaland és uj szerelem után. Azután megházasodott szerelem nélkül, érdekből. A leány, akit elvett, gazdag volt és szép, nagyon szép. De hiába volt a pap imája, áldás nem volt a frigyen. Mintha láthatatlan árnyék ült volna közéjük, a lelkűk kereste bár, de nem találta egymást. Fáztak egymás mellett mind a ketten, hideg volt a fény, mely körülvette őket. Lassankint aztán az asszony szive egészen elfordult az urától és amint a feleség szive távolodott tőle, úgy lobbant fel a férj lelkében a szerelem. Érezte, szenvedte a féltés minden kínját. Futni szeretett volna maga-magától és majd összerogyott a gyötrő szenvedés kínjai alatt. Homlokán csatagzott számtalanszor a verejték és nehéz éjszakákon vonagló dühhel dúlta a vánkosait. Érezte az elhagyatottság retteneterményeink ellen az önálló vámterület idején sem, mint a hogyan azt most teszik — de mint már említettük, hasztalanul. Ezzel önmagától semmisül meg az ez irányban aggályoskodók félelme. Egészen más, sokkal előnyösebb a mi helyzetünk. Ha a retorzió politikájával akarnánk élni, Német, Franczia vagy Angolországból csak olyan olcsón szerezhetjük be szükségleteinket, mint Ausztriából. Sőt még olcsóbban is, mert mi nem sújtanék oly nagy vámmal a külföldi iparczikkeket, mint most, mikor ezt a közös vámterületben Ausztria érdeke követeli. De hasonlíthatatlanul nagyobb előny az lenne, hogy rohamosan emelkednék és erősböd- nék a magyar ipar és kereskedelem, amely soha még olyan pangásban nem leledzett, mint most. A pénz, amely kamat mellett pihen a kasszák fenekén, egyszeribe napvilágra jönne s a milliók, mint a száraz tájon az áldásos eső, viru- lást, munkát és forgalmat teremtenének mindenfelé. Azt mondják, nincs nálunk pénz. Dehogy nincs. Irtóztatóan nagy pénzek hevernek nálunk, úgy, hogy hasznaikat csak egy-kót ember látja. Ha ez a pénz jól jövedelmező ipari és kereskedelmi vállalatokban helyeztetnék el gyümölcsözőleg, ez egyedül megoldaná nagy részben a magyarországi szocziális kérdéseket s uj pezsgő életet vinne közgazdaságunkba és társadalmunkba. Üdvözöljük tehát az önálló vámterület feltámadt eszméjét s ha kell ismét a porondra fogunk állani érte! hírrovat. * Meghívás. A szatmárnémeti szabadelvű- párt f. hó 15-én d. e. fél 12 órakor a „Károlyi- ház“ nagytermében közgyűlést tart, melyre a szabad elvüpárthoz tartozó választópolgárokat tisztelettel meghívom. Tárgy : A választmány határozati javaslata a közös hadseregre vonatkozó nemzeti követelménynek tárgyában. Dr. Keresztszeghy Lajos, elnök. * Meszlényi püspök pásztorlevele. Mesz- lényi Gyula megyés püspök az uj pápa megválasztása alkalmából a következő pásztorlevelet adta ki: A végtelen irgalmu Isten meghallgatta buzgó imánkat, megszüntette anyaszentegyhá- zának árvaságát. A szent kollégium tagjai Isten tessógeit, gyilkolni és halni szeretett volna és reszkető ujjai sokszor a téboiy haragjával ke- restékr a felesége nyakát. És ekkor eszébe jutott az, akinek ő ugyanezt a sorsot adta végzetéül. Úgy érezte, ez az átok fojtogatja őt és ha bocsánatot kór tőle, felette is megszűnik az Isten haragja. Először visszaiiadt a gondolattól, később azonban görcsösen kapaszkodott beléje. És elment a leányhoz sápadtan, megtörve, megfogyva. És leborult előtte, könyeivel áztatva aszott kezét. így könyörgött bocsánatért Ez pedig végighallgatta, a mit a vezeklő ember mondott és azt felelte rá : — Tőlem ne kérjen bocsáuatot. Ha vádoltam volna, ha gyűlölném, soha sem szerettem volna igazán. Hanem imádkozni fogok, hogy értsék meg egy7mást. Imádkozni fogok a boldogságáért. És imádkozott érte szívből, igazán . . . A fehér sugár izzóan ragyogott a tömör feketeségben s amint néztem, belekáprázott csillogásába az öntudatom. * * * A hideg megborzongatott. Álltam a kísérteties, szomorú, fehér éjszakában, bámulva a templomot, csúcsos tornyát, fekete ablakait és torkomat összeszoritotta a gyötrő tudat, hogy gazoknak több a szerencséje, mert a jók értük imádkoznak. Harácsek-féle kitűnő gyógyhatású-sósborszesz .MENTHOL rendkívül sikerrel használtatik : bélfelfuvódás és azzal járó csikarások és görcsök megszüntesór6) az étvágy fokozására, mindennemű rheumatikus bajok: csuz, köszvény, fog- és fejfájás elleti. A fogakat megóvja az odvasodástól, az izmokat rendkívül erősíti s a szemekre is erősitöleg hat, a rossz száj-izt, bűzös lehelletet, a fejkorpát, hajhullást, bőrviszketegséget, kellemetlen láb és egyéb izzadást, kipállást, pattanást és böratkákat (Mitessereket) pár napi használat után teljesen megszünteti. A HARÁCSEK-fóle MENTHOL-sósborszesz ára használati utasítással : nagy Üveg 2 korona, kis üveg 1 korona. Kapható a készítőknél: Harácsek Vilmos utódainál, Nagybányán, továbbá Bartók László ur drogueriájában Szatmáron, valamint az ország minden gyógyszertárában és nagyobb kereskedésében.
