Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1903-08-02 / 62. szám
sitő hirél, hogy ez évi szeptember elsőjén a tanitónőképző intézet megnyílik a (elsőbb leányiskolában. Mert bár maga a közoktatásügyi miniszter azt mondja, hogy a tanítónői pályán túltermelés, túlzsúfoltság állott be, mi azt tapasztaljuk, hogy a prot. egyházak iskoláiban még mindig kevés a tanítónő, a minek oka az, mert nem voltak prot. tanitónőképzők, ma sincs több az egy debreczeninél. Itt tehát nem lehet szó túltermelésről. Van túltermelés a zárdái ké pezdékben, hol például a szatmárinál párhuzamos osztályokat kellett szervezni a növendékek nagy száma miatt, honnan százával kerültek ki az okleves tanítónők és óvónők. Aztán az óvónői diplomával nagy szerencse, ha kap valamelyik egy nyári gyermekmenhelyet. Hogy e tekintetben a túltermelést megakadályozzuk, le kell szűrnünk a növendékek nagy számát, nyitnunk kell zsilipeket, mellékcsatornákat számukra a kereskedelmi tanfolyamban s a női ipariskolában. Ezek rövidebb utón álláshoz juttatják a leányokat, a szüléknek is kevesebb költségbe kerülnek. A felsőbb leányiskola internátusát ki kellene bővíteni s született német és fran- czia leányokat hozatni, hogy a benlakó növendékek társalgás által e két idegen nyelvet elsajátítanák. Most azt tapasztaljuk, hogy a vármegye . előkelőbb családai külföldi nevelőnöket hozatnak a házhoz, akik zenében s nyelvekben adhatnak ugyan oktatást, de tanitani egyáltalán nem tudnak. Tanterv szerinti beosztásról, módszeres ta nitásról ezeknél szó sem lehet, tanítanak összevissza mindent a látszatnak s megtévesztik a szülőket. Mindez azért, mert azt mondják a szülék, nincs olyan intézetünk, a hol a nyelveket a leányok els játithatnák. Mi ugyan azt tartjuk, hogy a német és franczia nyelv nélkül is lehet müveit magyar nőt képezni, de hát az általános felfogás áramlata ellen nem küzdhetünk s ha úgy kívánják, meg kell adnunk a lehetőségét annak, hogy intézetünkben ez igényekaz Isten meg akar valakit büntetni, redáktor t csinál belőle ; majd tánczol; aztán még kánkánt is jár, különösen, ha ily riporterekkel van megáldva, mint ón. Még ha holt saison volna, de úgy látszik, nálunk már mindig holt saison lesz . . . No hiszen, ha ez igy tart tovább is, becsukhatjuk a boltot és mehetek kapálni. De micsoda riporterek ezek ? Egyik nagyobb tök- filkó, mint a másik. Még ma lesz » napja, úti laput mindakettőnek, menjenek pereczet árulni. (Ismét az óráját nézi.) Tessék, itt a idő, nincs kézirat a lapba. Mi lesz ? Szolga : (Beront.) Nagyságos ur, nagyságos ur ! Szerkesztő: Nos mi az, te őrült kakadu ! ? Szolga : Nincs riporter, mind elszöktek, azt mondták, hogy Isten áldja meg a Nagyságos urat, de ők többet ide nem teszik be a lábukat. Szerkesztő: (Roppant dühös.) Mit hallok ? A riporterek elmenekültek, elszeleltek, eltűntek ? Hát most mondd te nekem, te gézengúz, te sem- mirevalo Micsinai: Miért nem mondtad ezt még tegnap ? Ne bámulj hát reám, mintha ón volnék a babiloni torony, vagy talán épp a „gróf,“ Gyorsan utánnuk ! Fogdd el, rakd el, csipd el, hozd el őket ! Hát mozogj már te muskutály lajhár ! Szolga: Nagyságos ur, egyebet mondanék én, ha volna szives meghallgatni engem. Szerkesztő : Én ? Meghallgassalak téged ? Talán elment az a kis eszed is, ami volt. Lódulj utánnuk, ha mondom, különben az a cze- ruza oltja ki életedet. Szolga : Úgy sem érném már őket utói De ha meghallgat Szerkesztő ur, talán kimásznánk ma a hínárból s a lapba volna, „töltelék.“ Szerkesztő : Mit moudassz ? A lapba töl- 1 nek is megfeleljünk, hogy aztán a vármegye vagyonos családai ide hozhassák leányaikat egy jól berendezett internátusba. Ajánljuk megjegyzéseinket az intézet elöljáróságának figyelmébe.-yRégi betegsége a magy. r embernek, hogy semmit sem becsül meg igazán, a mi a magáé. A nagy Széchenyi, az első igaz európai értelemben vett magyar, elsőnek hangoztatta fajunk hét főbűneinek egyik legsulyosabbikát, az idegen majmolását és szeretetót. És a nyavalyánk azóta nem csak hogy nem csökkent, de még növekedett is. Eszmében, anyagban, kü lönb nekünk az, amit nem a mi hazánk termelt ; és még a főidet, levegőjét és vizét is többre becsüljük, ha nem a miénk. A kalászórlelő júliusban vagyunk, abban az időszakban, amikor mindenki, akinek csak némileg módjában van, rövidebb-hosszabb időre leteszi a megszokott napimunka robotját és üdülésre, pihenőre megy, hogy uj munkára, uj tevókeuj'sógre friss erőt gyűjtsön. Kiürülnek a városok és a felfrissítésre vágyók serege szétoszlik a világ minden tája felé. Betegek és egészségek, ki gyógyulást, ki pihenést keresve, menekülnek a fülledt testhalmazok közül, hogy a hegyek és erdők hüsón s a gyógyító források habjai között töltsék a kánikula elviselhetetlenül forró napjait. A magyar föld természeti kincsekben páratlanul gazdag. Fürdői és üdülőhelyei fekvés, klimatikus viszonyok, vizbősóg, forrásaik ereje tekintetében nagyrészt nem állanak mögötte a külföld leghíresebb világfürdöinek; egyikük- másikuk fel is múlja azokat. A Balaton, a pazar szépségekben bővelkedő magyar tenger környékén, maga egy sereg pompás üdülőhelyet kínál; a Tátra, amelynek tájai párjukat csak Schweiczban lelik, Erdély hévvizei, bővelkednek fürdőhelyekben, melyek nincsenek a kényes európai komfortnak sem híján. Hol van a világon szebb, jobb fürdő és üdülőhely mint pl. Tátrafüred, Trencsón Tep- litz, Pöstyón, Balatonfüred, Herkulesfürdő stb. Mégis mit tapasztalunk ? A magyar für- dőzök tömege még mindig állhatatosan és fel- tartózhatlanul a külföld felé árad. Mindenütt, a világ minden táján, az összes divatos világ;ür- dőkön magyar szó hangzik és magyar pénz telek ? No ez már eszme, ha akárki, ha mindjárt egy szerkesztőségi szolga is hozza napvilágra. (Pózba vágja magát.) Halljam fiam az eszmét, az az lássam a tölteléket, mely lapunk mai számát van hivatva megmenteni az örök enyészettől. Szolga : Hát a t. riporter urak voltak oly szívesek és eloldották a kereket, ez pedig tiszta haszon . . . Szerkesztő : Micsoda ? Tiszta haszon ? Szolga : Nos igen, először nem kell őket fizetni, másodszor meg van mit Írni róluk a mai számba ; ily rettenetes kánikulában, holt saisonban a publikum éhes egy kis szenzáczióra. Gondolkozzék csak Nagyságos ur, nincs igazam? Szerkesztő : Hisz látod, hogy gondolkozom, nagyon is gondolkozom, hogy (félre) ily buta kinézésű szolgának, hogy lehet ily pompás ötlete ! (Fenn.) Te, nagyon ügyes ember kezdesz lenni, hallod. Szolga : Óh, Nagyságos ur. tulboldoggá tesz. Szerkesztő : Soha se szerénykedjél ! De mondd csak, mi lesz a holnapi lappal, mert a maiból már csak lesz valami. Szolga: Óh Uram, meglesz az is. Egyszerűen holnap is megugrasztunk két riportert. Szerkesztő : Hát azután ? Szolga : Még kettőt. Szerkesztő : S tovább ? Szolga : (Búsan.) Azután, ha már nem lesz riporter, akkor reám kerül a sor. Szerkesztő : S végül ? Szolga : A Nagyságos urra. Szerkesztő : Jer kebelemre fiam, gyermekem, lapom életének inegmentője 1 (ölelkőzós, csókolózás.) cseng a svajczi alperhuttótől az osztendei strandig. A magj7ar fürdők nagy része pedig üres, pang és néhány odavetődő idegenből ól. Sokkal nagyobb ennek a szomorú valóságnak a jelentősége, mintsem a felületes szemlélő gondolná. A tömérdek magyar pénz, amely itt az országban éppen úgy megkaphatná az ellenértékét, idegenbe megy és ezt követi múlhatatlanul az a lucrum cessans, hogy hazai fürdőink, amelyek kincseiket hiába kínálják, nem virágozhatnak fel és tulajdonosaik minden áldozatkészsége mellett is elsenyvednek a kellő pártolás éltető melege hijján. A magyar közönségnek, mikor üdülőhelyét megválasztja, kétszer is meg kellene fontolnia, mielőtt a külföld mellett dönt. Ma már a magyar fürdők ellen felhozott panaszok a komfort hiánya, drágaság stb, miatt mindinkább vesztének igazságukból. A természet pedig gyógyító erő tekintetében pazarul ruházta fel őket. Ha itthon kevesebbet és rosszabbat találnánk, mint a külföldön, akkor is kötelességünk volna azt gyámolitani, a mi a miénk ; ha a hazai jót hanyagoljuk el, az nemcsak bűn, hanem — ostobaság HÍRROVAT. Az 1. fél év lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A conversió jóváhagyva. Tévedni emberi dolog. S hogy ezen szabály alól nem képeznek kivételt a magas minisztérium osztályfőnökéi sem, bizonyítja épen a conversió esete, melylyel az a furcsa dolog történt, hogy a belügyminisztérium a törvényhatósági bizottságnak a városi kölcsönök convertálását elrendelő 132/1903. kgy. számú határozatát, melyet f. évi julius 14-ikón kelt leiratában jóváhagy- hatónak nem talált, a városi tanács újabb fel- terjesztése folytán f. évi julius 27-ikón keit rendeletével jóváhagyta. A rendeletből kiemeljük a következőket: „A törvényhatósági bizottság 132/1903. sz. a. keit, a város 4 rendbeli kölcsönónek convertá- lására vonatkozó határozatát az újabban érvényesített indokok ügy elembevétele mellett és különös tekintettel a város jelenlegi kedvezőtlen pénzügyi helyzetére, a f. évi 61074. leirat hatályon kívül helyezése mellett oly kikötéssel hagyom jóvá, hogy a kölcsönösszeg felhasználásáról külön számadás lesz vezetendő.“ Tehát újabb indokolt felterjesztésre és Hi- eronymi Károly orsz. gyűlési képviselőnk ismételt személyes közbenjárására volt szükség, hogy a minisztérium a város kedvezőtlen pénzügyi helyzetét, jobban mondva saját tévedését belássa s a conversió ügyét a város javára döntse el. Méltó elismerés illeti Hieronymi Károly képviselőnket ezen jóváhagyás kieszközlése körül kifejtett buzgalmáért. Kezdettől fogva nemcsak meleg érdeklődéssel kísérte, hanem hathatós támogatásával vitte előre és segítette sikerhez a conversió ügyét s bizony nem rajta múlt, hogy első ízben a belügyminisztérium azt jóvá nem hagyta. Aki pedig tudja, hogy mily nehéz dolog egy már kiadott miniszteri reudeletet visszavonatni s megváltoztatni, elhiheti, hogy a Hieronymi közbenjárása nélkül rövid 13 nap alatt aligha sikerült volna az elutasító határozat hatályon kívül helyezése s a conversió jóváhagyásának keresztül vitele. Továbbá az is bizonyos, miszerint méltatlan megtámadtatásbau részesítették képviselőnket ez ügyből kifolyólag úgy a kedvezőbb convertálási feltételek kieszközlése alkalmával, mint az elutasító miniszteri leirat vételekor, mert a maga részéről a város érdekében min - den lehetőt elkövetett és a legnagyobb önzetlenséggel járt el. Különben ezt bizonyítja az ügynek az ő közbenjárása mellett történt kedvező elintézése az első Ízben történt elutasítás daczára. Vele szemben tartozó kötelességünket rójuk le, midőn a nyilvánosság előtt neki a többek részéről szenvedett méltatlan megtámadásokért ezúttal elégtételt szolgáltatunk. Most már mi sem gátolja, bogy jövő évi háztartásunkba a conversxo által elért tekintélyes összegű megtakarítást számításba vettessük s községi terheinkeu egy nehány százalékkal könnyitsünk.
