Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)

1903-08-02 / 62. szám

Szafmár, 1903, vasárnap augusztus hó 2. 62-ik szám. XXXV. évfolyam. SZAMOS. Előfizetési ári Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. KHI—IIISH 'II'in—mi a »u—swp—p> SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden sző 4 fillér. A tanügy városunkban. Három czikk. III. A nőnevelést városunkban a ref. (el­sőbb leányiskola a dárdai IV osztályú pol­gári leányiskola, a kath. elemi- és polgári tanitónőképző intézetek teljesik. Ezek közül Értesítőt csak a felsőbb leányiskoláról ka­punk. E szerint ez intézetnek a múlt tan­évben volt 154 növendéke, kiket 9 tanerő oktatott. Van az intézetnek egy külön ké­zimunka osztálya, melyet — sajnos — csak 4 növendék látogatott. Ezt a varró osztályt át kellene alakí­tani egy női ipariskolává, hol a felnőtt leá­nyok, sőt asszonyok is a szabászatban, női ruhavarrásban s mindennemű kézimunká­ban okleveles mesternőkké képeztetnének. Éhez bizonyosan államsegélyt is lehetne kieszközölni. Kapcsolatban az intézettel le­hetne szervezni egy női kereskedelmi tan­folyamot is, mely sok olyan leánynak adna kenyeret, akik a hosszas és költséges, mai nap már tulzsofolt tanitónőképezdét nem vé­gezhetik. Látjuk, hogy a nők előtt ma a társa­dalom megnyitotta a különböző kereseti pá­lyák sorompóit. Ma a nők kiképeztetése nem pusztán az előkelő vagyonos családok társadalmi követelménye, hanem a szegény- sorsú leányok életfentartási kérdése is. Ma nem azért kell a leányokat magasabb kép­zésben részesíteni, hogy a müveit társada­lom légkörében otthonosan érezzék magu­kat, hanem azért is, hogyha a szükség úgy hozza magával, saját ere én megkereshesse magának a mindennapi tisztességes kenyeret, j És hiába beszélünk ma már arról, hogy a nőnek legtöbb hivatása a családi tűzhely ápolása, ez ma csak elvi kijelentés, mely­nek a gyakorlati életben semmi értelme nincs azokra a leányokra nézve, akiknek nincs és nem is lesz házi tűzhelyük. Ezek­nek a száma pedig mindinkább növekedik, már azon egyszerű okból is, mert véletle­nül minden évben több leány születik, mint fiú s mert a férfiak 15 százaléka nem ala­pit tűzhelyet. Hát aztán az az 'intelligens, de sze­rény évi fizetésű családapa hogyan he­lyezze el leánygyermekeit, hogyan biztosítsa azoknak jövőjét? Magának a társadalomnak kötelessége tért és módot nyújtani ezeknek a leányoknak, hogy önállóan keressék meg saját kenyerüket. Azok a pályák, melyeken a leányok ma megfelelően alkalmazhatók, sokfélék, de mindközött legmegfelelőbb a tanítónői pálya. Óvónői pályát mondanék, ha volnának óvo­dáink, de sajnos, itt még messze hátra va­gyunk. A gyermek, midőn kikerül az édes anya szárnyai alól, iskolába megy, észre sem veszi a nagy döcczenést az iskola kü­szöbén, ha ott egy gyöngédlelkü jó tanító néni fogadja, egy két nap alatt annyira megszereti az iskolát, hogy otthon sem le­hetne marasztani. A 4 első elemi osztály tanítását mindenütt nyugodtan bizhatjuk a tanítónőkre, amint azt csakugyan az isko- lafentartó egyházak teszik is férfi tanító hiányában. Hogy újabb időben tanitóhiány állott be, annak oka az, mert a 800 ko­rona nagyon csekély fizetés egy férfi taní­tónak, aki családot alapit. A szaktanfolya­mokat végzett ifjak előtt sok pálya nyílik, a melyen kétszer háromszor nyolczszáz ko­ronát is el lehet érni. Miért menne hát egy ifjú ember tanítónak! A leányok keve­sebb igénynyel, de annál nagyobb ambi- czióval mennek e pályára, hol szervezetük­nek s természetüknek megfelelő hivatás vár reájuk. Épen ezért örömmel vesszük az Érte­Holt saison. (Humoreszk.) Irta : Marosán dános. Szerkesztő: (magában, dolgozó szobájá­ban.) Hiába nézem a mai postát, nincs semmi. Egyetlen egy rossz vers, egyetlen egy tárcza, vagy vezércikk sem jött. Nem értem, talán kihalt a füzfapoeta-gárda is ? Mi lesz ? A lapot pár óra múlva nyomni kell s nincs mit leadni. A szedőgyerek itt rágja a fülemet a korrektú­ráért. ,És még reményem sincs, hogy valahonnan közleményeket kapjak. (Haja az égnek áll.) Istenem, Istenem, mi tevő legyek ? Vezérczikket csak összetákolnék én valahogy, de tárczát és mindenféle rovatot csak nem tölthetők én be ? (Az óráját nézi és kétségbeesetten csenget.) Szolga : Parancs, Nagyságos ur ! Szerkesztő: Küldd be Buzásfi urat, a me­zőgazdasági rovatvezetőt. Szolga : (El.) Buzisíí : Tessék parancsolni főnök ur ! Szerkesztő : Mi lesz a rovatjával ? A la­pot mindjárt nyomni kell és maga még nem is mozgatja azt a kajla-fülét. Mi ? Buzásfi : Bocsánat főnök ur, de primo : a fülem nem kajla, szekundó: nem irok a rovatba. Szerkesztő : Nem e ? S aztán miért ? Buzásfi : Mert az idei terméseket először az árviz mosta el, amit meghagyott az árvíz nem érett be, ami beérett, az már nem a ter­melőé, mert Goldstein, Günsberger, Steinfeld, stb. uraké. Az éhező és tönkre ment gazdáin kát nincs már mire oktatni. A vetés sem megy úgy, mint máskor. Késtek sokat és aligha si­kerül. Bor sincs, ami van is, olyan, mint a ká­posztáié. Mire hát az elkeseredett gazdaközön­ségnek külön rovat a mezőgazdaságról s mire valók az én teóriám ? Szerkesztő : Hát Írjon valamit az alma- borról, vaczkoraszalásról, vagy más ily érdekes tárgyról. Szóval akármiről, az a fő, hogy Írjon. Buzásfi : Ha nincs is miről, meg ha nem is tudok ? Szerkesztő: (Dühösen.) No szépen vagyunk ! Hát miért tartom én itt magát ? Hogy a legye­ket fogdossa ? Mi ? Utolsó szavam : 20 perez és a rovata be legyen töltve. Ajánlom magam! Buzásfí : (Szomorúan, szótlanul elkullog.) Szerkesztő : (Kissé nyugodtabb.) Ez meg­lesz, de a többi, a többi ? ? (Csenget.) Szolga: Parancs ! Szerkesztő: Tauffy urat küldd be! Szolga : (El.) Tauffy : Hivatott főnök ur ? Szerkesztő : Igen. A tanügyi rovat kéz­iratát kérem gyorsan, mert . . . Tauffy: (Desperálva.) Kérem szépen fő­nök ur . . . Szerkesztő: (Dühösen.) Ne kérjen semmit, hanem maga adjon kéziratot, nem látja, (az órára mutat), hogy a nyomási idő itt van és maga nem mozog, talán bizony beállott vala­hová alvó fakirnak ? Tauffy : Könyörgöm alásson, nem tudok miről írni. Semmi tanügyi czikkeket nem ka­pok. A tanítók fizetése, úgy látszik, berekedt, a tanítók elmentek pióczát szedni, családjaik, meg tudja Isten, mit csinálnak. A tanárok el­bújtak valami irodákba, ott körmölnek az ak­tákba eltemetve, várva a boldog felvirradást. Az egyetemi tanárok is szorongatott állapotban vannak. Nincs miből megélniük. Szerkesztő : Hát az iskolákról nem tud maga valamit irni, micsoda léhütő ! Tauffy : Kérem alázattal, azok be vannak csukva. Szerkesztő: Nem bánom én, nekem a föld fenekéről is egy perez alatt czikket te­remtsen. Különben becsukatom. Ajánlja magát! Tauffy : (Tántorogva el.) Szerkesztő : (Kiizzadva, fel- és alásétál.) Borzasztó, micsoda kínok, micsoda gondok ! Ha K. Megérkeztek I Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia s2áfloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára tavaszi és ifyári idényre megrendelt összes űri ijői és gyermek 3 0 0 6 Valódi franczia sche\Vrő bőrű lábbelik. Q # Ü & A A M

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom