Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)

1903-07-05 / 54. szám

S hogy ez igaz, igazolja, hogy a felajánlott lengyel koronát is visszautasitja, következőleg indokolva meg „Emlékirataidban e nemes lemondást : „Minthogy azonban a háborút enha- zám szabadságáért kezdettem s láttam az ország minden rendéinek ily nagy mozgalmát és izgatottságát : sem czálszerünek, sem becsületemmel megegyezőnek nem tartottam, idegen ország koronájáért és enhasznomórt hazám ügyét cserbenhagyni s elhagyni hazámat, kitévén azc a legnagyobb veszélynek, t. i. a németek jármának, hogy szabadságának még annak árnyékát is elveszítse, mely eddig megmaiadt.“

Ennek a csodás, rajongó honszerelemnek akarunk mi emléket állítani ; emléket, mely hirdesse az ö nagyságát időtlen időkig ; emléket, mely intő jelül szolgáljon a késő unokák unokáinak is, hogy „a hazáért mindent áldozni kell, de a hazát feláldozni semmiért nem szabad.“

Midőn az egész ország ünnepel,

Midőn egy ország egy napot szentelve, Dicsénekével éltet egy nevet,

E név nem ember, föld tűnő lakója,

E név csak eszme, gondolat lehet.

Ez eszme, e nemzeti gondolat Rákócziban testesült meg. „Istennel a hazáért és a szabadságért“ húzta ki azt a bűvös kardot, melyet a diadal első napjától a Golgotáig csak ez a gondolat vezet.

A nagy idők legendás fénykorát Szatmár- vármegye fiainak és leányainak megünnepelni kétszeres kötelessége ; mert az a fényes nap, melyből a haza, a szabadságszeretet löveli szét fónykévéit, itt a mi földünkön sütött ki, itt a mi földünkön áldozott le. A tiszabecsi győzelemmel kezdődő nagy tragoedia Kis-Majtény mezejére visz ! Kis-Majtény mezején a leáldozott nap emlékét ott hirdeti az emlékkő. A Golgotán ott a kereszt, me y a nagy tragoedia bevógeztót hirdeti. Hát az első győzelem napja, hogy maradjon akkor etnléktelen ?

A határkőt jelző emlékkő mellé el kell helyezni a kuruczok földjén az első győzelem emlékét hirdető emlékjelet is, hogy

„Álljon e kő, mig csak anyag állhat,

Szelleme éljen, mig a magyar él!“

Én hiszem, hogy nem hiába szóltam. Ismerem vármegyém fiainak és leányainak lángoló honszerelmét s szivük verésével együtt érezve fordulunk hozzátok, hogy állítsunk emléket Rákóczin»k, mert illő, hogy a Golgotha

futottál, hogy a kincs, melyért annyit küzköd- tól, csak addig tied, mig szemedet behunyod.

Csak egy kincs van, mely tőled el nem vétetik. Drágább a selyemnél, drágább a gyémántnál, mely a siron túl is elkísér, föl az őrök életbe, az Ur trónusáig, az emberszeretet.

Ha annyi volt a vétked a földön, mint a tenger fövénye, ezért az egy erényedért megbocsátják ott fenn, s ha minden bűntől megőrizted lelkedet, de az embert nem szeretted, hiába volt minden más erényed.

De haligatsz-e te azokra, kik emberszere- tetet prédikálnak ?

Nem, mert az unalmas és drága mesterség.

Az Isten fiát is azért feszítetted meg, mert emberszeretetet prédikált.

Mert vak vagy és hálátlan. Megkövezed, a ki javadat akarja,és imádva imádod, a ki a fejedre tapoa. Az Ég királyát megostoroztad, de földig borultál egy Julius Caesar, egy Napoleon előtt.

Miért ? Mert féltél tőle.

Pedig tudsz jó és bátor lenni, tudsz az igazságnak vértanúja is lenni, ha akarsz.

Rettegve őrződ veszendő életedet, óvnád még a lehelettől is, de büszke lelkesedéssel, önként adod oda egy fenséges eszméért.

Megrémülsz a levólzörrenóstől, de neki mégy a farkasnak, o oszlánnak, neki az egész világnak, ha igaz jussodat vóded.

Nem állhatsz oly magasan, hogy le ne rántson az irigység, nem sülyedhetsz oly mélyen, hogy föl ne emelne a hit.

Minden múlandó a földön, bármily drága volt is, csak a lelked ól örökké, az isteni szikra.

Ember! Világnak átka, világnak áldása, te csudálatos, kimagyarázhatatlan rejtély! Ki vagy tehát?

Ember vagy, ember! Ez egy név illik rád.

keresztje után jöjjön el a feltámadás s ez az apotheosis a tiszabecsi harczmezőn hirdesse a hazaszere te tét.

Éhez az apotheosishoz hozza el ajándékát szegény és gazdag egyaránt!

Alispán helyett : Nagy Sándor, tb. vm. főjegyző.

*

A Szerkesztőségünk felkéri a t közönsé get, szíveskedjék adományait lapunkhoz küldeni, hol az elhelyezett gyűjtőivre fogjuk azokat vezetni s e hó 31-ig az alispáni hivatalhoz juttatni.

Titkári jelentés

a „Szatmári jótékony nöegylet“-nek 1901—1902 évi működéséről.

Készítette : Dr. Fechtel János e. főtitkár.

Id. Vajay Károlyné és Novak Lajosné úrnők az egyleti élet egyik legfáradtságosabb te rén munkálkodtak és fejtették ki azt az állandó zaklatással és nagy nehézségekkel járó tevékenységet, melyre az önfeláldozó és buzgó tagok közül csak kevesen vállalkoznak. A szegényekkel nap-nap mellett, de különösen minden hó elsőjén kellett érintkezniük s köztük segélyt kiosztaniok. S hogy ezt a nagy feladatot annyi lemondással és szeretettel, annyi odaadással és ritka gonddal végezték, azt csak azoknak a nemes érzelmeknek és a fáradtságot fel sem vevő jóságusságnak tulajdoníthatjuk, a mely lényüket általánosságban oly találóan jellemzi.

Tisztük bár a legnehezebbek egyike volt, mégis a szivük és lelkűkben élő tiszteletre méltó humanitás annak betöltését könnyűvé tette. E helyen is hála és köszönet illeti az úrnőket végzett nagy munkájukért.

Az egész tisztikar megérdemli, hogy a m. t. közgyűlés tudomást szerezve munkájukról irántuk teljes elismerésének és köszönetének adjon kifejezést.

Az egyesület pénzügyi viszonyai. Bevó- i tel 1901-ben kéregetésből 1487 kor., adományokból 353 kor, estélyekből 2517 kor. kosár- ! kákból 263 kor. 1902 ben kéregetésből 1388 adományokból 352 k. estélyekből 855, kosárkákból 161 k.

Kiadás 1901.-ben szegények segélyezésére 1345 kor., árvaházra 1015 kor., vegyes 224 kor. 1902-ben szegények sególyezóre 1205 k., árvaházra 1822 kor., vegyes 243 kor.

1993. január havától jun. 1-ig. Bevétel 2411 kor. 41 fill. Kiadás 2238 k. 14 fill.

Vagyon 1901 végén 31 300 kor. 1902, végén 32 001 kor.

Ezen számadatok mutatják azt, hogy a pénztár még eddig a felmerült szükségleteket mindig fedezte, sőt az utóbbi időkben, mióta Biki Károly esperes ur a pónztárnokunk, a tőke kamatai egyszer sem lettek a kiadások fedezésére felhasználva, sőt a pénztárnok ur állandóan tőkésit a befolyt jövedelmekből, eltekintve attól, hogy a töke kamatai is gyarapítják az érintetlen tőkéket.

Lelkiismeretes, szakértő, gondos és lelkesen buzgó szolgálataiért méltán tarthat számot egyletüuk mó y hálájára és köszönetére, melyet a m. t. közgyűlés nevében előtte és számára kifejezni szívesen sietünk.

Isten éltesse pénztárosunkat s adja, hogy őt még nagyon soká magunkénak mondhassuk.

Intézeti árvaház. Az intézetben a gyermekek felügyelője a gondnoknó, ki szolgálataiért lakás, fűtés világításon kivül 200 korona évi jutalomban részesül.

Jelenleg 9 árvánk van: Kontros Mari, Golácsi Emmi, Gábor Mari, Bende Erzsi, Oláh Mari, Koller Teréz, Gönczi Erzsi, Csedreki Julis és Szabó Zsuzsi. A legidősebb 16 éves, a legifjabb 11 éves.

Az árvaházat fennálló szabályaink szerint naponkint 2—2 hölgynek kell felváltva látogatnia, hogy az ott uralkodó rendről, nevelés menetéről, a gyermekek ellátásáról, a ház és berendezés állapotáról meggyőződést szerezze nek és ellenőrködjenek.

A legutóbbi időkben azonban a vál. tagjai a leggyórebben tekintenek ki az intézetbe, ami kevésbbó vigasztaló jelenség s az ügy érdekében bizony kívánatos lenne, ha hölgyeink az ellenőrködést pontosan teljesítenék.

A felügyelő bizottság élén a fáradhatatlan alelnöknével, mindent elkövetnek, hogy odakünn semmi hiány ne legyen, de a támogatást mégis méltán igénylik.

Az árvaházra többen adakoztak pénzt s egyéb tárgyakat, Neuwirth Nándornó úrnő pedig a faszükségletről bőkezűen gondoskodott. Isten fizesse meg az adományokat, és áldásaiból viszonzásképpen bőkezűen juttasson a nemesen goudolkodó adakozóknak.

S most jelentésemnek végére érve, midőn a szives figyelmet megköszönöm, midőn az emberiség legszebb, legfeuségesebb eszményeit szolgáló egyletünket a jövőre is a nagyközönség támogatásába, szeretetébe, oltalmába ajánlom, midőn Isten segítő kezeinek védelméért buzgón esedezem, lelkemből kívánom, hogy a „Szatmári Jótékony Nőegylet“, buzgó és lelkes tagjai által szívből és áldozatkészséggel szolgálva az idők végéig a szegénység és nyomor enyhítésére, az emberiség javára, az árvák is- tápolására éljen.

(Vége)

HÍRROVAT.

Az 1. fél ér lejártával felkérjük lat punk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy há- ralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek.

* Huszonötévé» találkozó Azok a férfiak, a kik a helybeli kir kath. főgymnasiumban huszonöt évvel ezelőtt tettek érettségi vizsgálatot, egy negyedszázad múltán ismét összegyűltek az Alma Mater kebelében.

Harmadik találkozójuk volt ez az egykori iskolatársaknak. Az elsőt 1888 bau Budapesteu tartották, a mikor szeretet volt osztálytanárukkal, Jandrisics Jánossal együtt tizenkettőn gyűltek össze. A másik összejövetel 1893-ban Szat- máron volt, mikor egykori igazgatójukat, He- helein Károly ungvári apát-plébánost és Jaud- risics János szatmári apát-plébánost és a főgimnázium akkori igazgatóját, néhai Aiben Mátyást is szeretettel, tisztelettel üdvözölte a találkozón megjelent huszonkét volt iskolatárs.

Ez a negyedszázados találkozó úgy a megjelentek tekintélyes számát, mint az összejövetel kedves jeleneteit, részleteit tekiutve, egyike volt azoknak az érdekes baráti találkozóknak, a melyek városunkban s a kir. kath. főgimná- názium körében eddigelé megtörténtek.

Az ország távoli vidékeiről hozta össze a volt osztálytársakat a találkozó kedves alkalma. Ékesen beszélő jele ez a körülmény annak, hogy a barátság szent érzelme, mely egykor ifjúi szivükben gyökeret vert, az idők folytán nem csökkent, hanem élénken él ma is.

Megjelentek a találkozón: Ardelián Cor- jolán főgymn. tanár, Belényes. Bozsenyik Béla kir, kath. főgymn. tanár, Újvidék. Báthory Endre kath. képezdei tanár, Szatmár. Blazsek Géza róm. kath, lelkész Vinnán. Dobosi Péter gör. kath. lelkész A.-Medgyes. Dr. Ember Elemér orvos, Szinér- Váralj a. Éder Pál irodaigazgató, Budapest. Fechtel János dr. főgymn. tanár Szatmár. Fölkel Béla főgymnasiumi tanár, Szatmár. Farkas (Rie- senberger) Jenő polgármester, Felső-Bánya. Harmat (Hartman) Adolf kir. főmérnök, NagyBecskerek. Herczinger Ferencz dr. városi főorvos, Nagy-Bánya. Imre Lajos pénzügyi titkár, Székes-Fehérvár. Dr. Jékel László orvos, Nagy-Károly. Joó Béla árvaszéki ülnök, Arad. Joó Imre dr. főgymn. tanár Nagy Kőrös. Kaminszky János pénzügyi titkár, Nagy-Várad. Krasznay Gábor dr. kir. közjegyző, Kisújszállás. Léderer Zsigmond dr. ügyvéd. Halmi. Méhes Mihály plébános Hánykovicza. Péchy László műszaki tanácsos Nagykároly. Szabó Sándor dr. fővárosi kerületi orvos Budapest. Szilágyi József számtanácsos Mármaros-Sziget. Szimon Béla uradalmi főerdész Sikárló. Szemík János esperes Ugla. Vadász Gusztáv r. kath. lelkész, Mátészalka. Távolmaradásukat kimentették : Móricz Lajos pénzügyi titkár Beregszászról. Járvás József esp.-plób. Lajos-Mizséről. Kovács Antal orvos, Kunhegyes. Fekete Gedeon törvsz biró Sárospatak. Papp Gergely, Uj-Nómeti. Pajor Endre r. kath. lelkész, Császlócz. Sengschmie dt Frigyes erdész. Nántü. Csucsay Pál róm. kath. lelkész, Kéthely. Láng István hiv. Budapest.

A volt iskolatársak közül 1878. óta meghaltak : Bállá Bertalan, Demján Ágoston, Hartmann Emil, Lipcsey György, Moldován Antal, Sulyok István, Szókán József, Schwartz Adolf.

Egykori tanáraik közül életben vánnak : Hehelein Károly kanonok, Lukácsy György nagybányai állami főgymn. tanár és Zaffóry