Szamos, 1903. július (35. évfolyam, 53-61. szám)
1903-07-02 / 53. szám
ben van, s a szervezeti alapon fejlődő betegsegélyezők kívülről is egyre több beteget utalnak a közkórházba. Az a körülmény pedig, hogy a létszámon felül jelentkezők elutasíthatok, sehogysem fér össze sem az állam, sem, a megye, sem e város társadalmának humanizmusával. A jelenlegi állapot nagyon megnehezíti kórházi orvosaink helyzetét is, mert legjobb akaratuk és képességük a kivitelben gyakran elhárithatlan akadályokba ütközik. Dr. Kölcsey Ferencz igazgató főorvos teljesen megindokolta a helyzet tarthatatlanságát, s hiszszük, hogy mihelyt az uj kórházi bizottság megalakul, azonnal rajta lesz, hogy az uj közkórház kérdését behatóan tanulmányozza s ezt a nagyíontosságu tervet előkészítse, annyival is inkább, mert már a helyzet is ezt elodázhatlanul parancsolja. Titkári jelentés a „Szatmári jótékony nöegylet“-nek 1901—1902 évi működéséről. Készítette : Dr. Fechtel János e. fótitkár. A régi szép szokást megtartva karácsonyfa ünnepélyt rendeztünk 1901 decz. 22-én és 1902. deczember 23-án. 1901- ben adakoztak a fára és árvaházra: Vécsey Józsefnó őexcellencziája, vódnöknőnk, Hérmán Mihályné, Jókei Károlynó, Neuwirth Nándornó, Tombory Virgilnó, Dr. Wallon Gyű- láné, Joó Ignáczuó, Jákó Sándornó, Novak La- josné, Szlávy Dezsőné, Kollonay Sománó, Wo- diáner Sámuelnó, Medgyesi Ferenczué, Páskuj Yeronka, Hrony-ez Antalné, Scheiber Ferencznó, Varjú Sándorné, Delmaun Izidornó, Dr. Ta nódy Mártonná úrnők. Scheiber Ferencz, Weisz Albert, Mertz József és Dr. Fechtel János urak. 1902- ben : Báró Vécsey Józsefnó védnök- nőnk őexcellencziája, Hármán Mihályné, Jákó Sándorné, Jókei Károlynó, Neuvirth Nándornó,-*ri üer Jánosnó, Dr. Wallon Gyuláné, Novák Lajosné, György Bélánó, Tombori Virgilnó, Unger Gézáné, Páskuj Veronka, Nemes Báláné, Gindl és Auguszty ozég, Lővy Miksáné, Bak- csy Domokosné, Szlávy Dezsőné, Pirkle Józsefnó, Uray Gézáné, Varjú Sándornó, Csomay Imrónó, Reiter Jakabnó, Delman Izidoráé ur- hölgyek, Palády Erzsiké k. a. Mertz József ur. Választmányi ülést tartottunk 1901-ben ötöt. Ezen-ülóseken az egyleti folyó ügyeket tárgyaltuk. Fontosabb tárgyként említem meg azt az indítványt, hogy mivel az árvaház fen- tartása aránytalanul sok pénzbe kerül s az árvák nevelésével elért erkölcsi haszon nem felel meg a kiadási nagy összegeknek, ozólszerü lenne az árvákat feloszlatni, annál inkább, mert ma már az állam a gyermekmenházak felállításával az árvaházak fentartását úgyis feleslegessé teszi. A feloszlatás fokozatosan az az úgy történnék, hogy a jelen benlevő árvákat kosztba, magán házakba adnók, s ha szárnyaink alól kilépnek helyükbe másokat fel nem veszünk. A ház eladására, vagy bérbe adására a szükséges lépések meg is történtek, de mert eddig semmi eredmény nem mutatkozik, egyelőre az árvaházat fen kell tartanunk. Szomorú jelenségül említem meg azt, hogy a vál. t. tagjai a vál. üléseket alig, vagy éppen nem látogatják, a mi a tisztikarra leverő hatással van, de a közérdeklődésnek hanyatlását is jelenti. Egyletet érdeklődés nélkül vezetni, fentartani nem lehet, s ha a vezetők látják, hogy támogatásban nem részesülnek, elkedvetlenednek, s ők is visszavonulnak. Vajha a választmány m. t. hölgyei a jövőben nagyobb odaadással és szeretettel szolgálnák azt a szent ügyet, melyet pártfogásukba vettek s melynek szolgálata érzelmi világuk legnemesebb indulataival oly benső őszhangban van. Adja Isten, hogy jövő évi jelentésemben ebben az irányban sok örvendetest mondhassak, Ki kell térnem a kéregetés terhes kötelességére is M. t. hölgyeim, e szegény ügy szolgálata áldozatokat igényel. A pónzáldozat, fáradozás, kéregetés nem kellemes feladat, de ha ezeket nem cselekesszük, egyleti életünk kötelékei felbomlanak, egyletünknek nincs lét- joga. A nagy világban, mert mindenütt vannak szegények, a legelőkelö hö gyek, fejedelmi nők, gazdagok és középsorsuak egyaránt fogják pártját a nyomorultaknak s fáradságot nem kiméivé házról házra járva, szedik össze e kö- nyöradományokat, jótókonyczélu előadásokat rendeznek, önmaguk, gyermekeik szerepelnek s mindent megtesznek, pedig vele nem kötelese k sőt e kötelességek bizony kényelmetlenek. Teszik azonban azért, mert érezik, hogy a jobb sors, a jólét kötelezettségeket ró reájuk s Isten és a társadalom megkívánják tőíük, hogy e jó szív ösztönző szavára hallgatva a szegényeknek segédkezet nyújtsanak. Régen társadalmunk hölgyei versenyeztek a kéregetés terheinek viselésében s ma alig vállalkozik valaki. Ha valamit elérni akarunk, tennünk kell, különben gyümölcsöző munkát végezni képtelenek vagyunk. Ezek az egyleti belélet nevezetesebb eseményei, a melyek fényt és világot vetnek az egész szeretet munkásságára és életképességére A tisztikar teljes odaadással teljesiti hivatását, dolgozik, buzdít, lelkesít, a szegényeket az eszközökhöz képest állandóan és esetről-esetre segélyezi. (Folj't. köv.) HÍRROVAT. Az 1. fél év lejártárai felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A tiszabecsi Rákóczi-üunep előkészítése tárgyában. A vármegye határozata folytán a II. Rákóczi Ferencz nemzeti szabadsághar- czának 200 éves évfordulója alkalmából rendezendő ünnepség előkésaitósóre kiküldött bizottság Szatmáron jun. 24-ón értekezletet tartott a városháza tanácstermében. Jelen voltak : Szat- márvármegye törvényhatósága részéről Nagy László alispán, mint a kiküldött rendező-bizottság elnöke, úgyis mint a nagykárolyi Kölcsey egyesület elnöke, Ugocsavármegye részéről Vargha János vm. főjegyző, Szatmárnémeti tz, kir. város részéről Pap Géza polgármester, továbbá Domahidy István, Csaba Adorján, Ma- darassy Gyula, Nyárády László, Bodnár Károly, Jókey László, ifj. Kölcsey Ferencz, Bornemissza Áron, Balba Gábpr, Böszörményi László, Pap József, Galgóozy Árpád, Nagy Sándor rendezőbizottsági tagok és dr. Fechtel János a „Szatmári Kölcsey-kör“ részéröl. Az alispán az értekezletet megnyitván, a jegyzői teendők ellátására Nagy Sándort kéri fel. I. Nagy László alispán indítványára elhatároztatott, hogy az ünörökkóvalóság óta. Napról-napra gyöngébbé tette a testét, lelkét és emésztette az önbizalmát. A fáradság, ami lassan-lassan úrrá lett fölötte, az álom elgyengítette, hogy gondolkodni sem tudott többé. Egy hete volt már Géza falun. Mintha a jó tiszta levegő a gondtalan élet és mnnkát- lanság megerősítették volna. Mind bizalmasabb lett a rokonai iránt. Sápadt arczán halvány pi- rosság ütött ki. A szemei is fényesebbek. Juliska bevallotta magának nagy titokban, hogy Géza sokkal kedvesebb, mint a milyennek elő szőr látta. Aztán szebb is ! És most már ő is érdeklődni kezdett a leány iránt. Egyszer korábban kelt föl, mint a L.ázbeliek — egy csomó rózsát tépett a kertben, aztán észrevétlenül be- Ossant a házba. A reggelihez terített asztalon egy pohárban helyezte el, úgy, hogy a Juliska székéhez esett legközelebb Mikor a szép leány megpillantotta a virágokat, kedves mosolylyal tolta azokat az asztal közepére. Gézát ez a közöny bántotta. Mikor a reggeli véget ért, Bene készülődött az útra, mert a városba kellett utaznia egy pár napra. Juliska és Géza egyedül maradtak. Ekkor a leány egy rózsát kivett a bokrétából és a nagyban duzzogó fiiatalember gomblyukába tűzte. Még a kézcsók is elmaradt a Géza részéről, mert Benénó visszatért a szobába. A látogató kissé zavartan szólította meg ! „Néni — loptam egy rózsát — úgy e nem haragszik érte ! ?“ A gondos anya ugyan kellőleg tájékozva volt a viráglopás valódijmivoltáról, de úgy viselte magát, mint ilyen esetben egy okosan számitó nő szokott. Géza végre is van olyan gazdag ember, (igaz, hogy az atyjáé még minden) a kire nem szabad megharagudni még akkor sem, üa a leányt is ellopja. Ilyen körülmények között mi sem természetesebb, minthogy Juliska és Géza elkísérték Bene Károlyt a vasúthoz. Mikor a kocsi az udvarról kiindult, vonyitva szaladt el előtte egy kuvasz — valaki oldalba találta ütni alaposan. Benénó azonban mindjárt ijedt képpel kiál tott utána az urának. Vigyázzatok — ez rosz- szat jelent ! Jót kaczagtak rajta. A nap ragyogott — sugarai játszi enyelgóssel czikáztak a fölvert porfelhőben. * # Az állomásról visszatérő kocsin együtt egymás mellett ültek Juliska és Géza. Rózsa- után csókot lop az ember. Aki virágot kap — annak a csókjáért nem szoktak haragudni. A két fiatal szív egymásra talált! Olyan boldogok voltak — olyan vidámak. Az a nap kettőjüknek olyan volt, mintha a legszebb álmuk valóra vált volna. A vacsora után nagyon nehezen tudott í Géza elbúcsúzni a leánytól — majd nem köny gyűlt a szemébe. A fiatal ember izgatottan és bánatosan nyitott szobájába. A nagy boldogságtól sírni szeretett volna. Az érzések nem fértek meg a szivében. Mintha egy láthatatlan hideg kés végig simította volna a homlokát. Meredt szemekkel nézett maga körül. Megint a régi régi rém, a melyet nem láthat, de érzi, hogy közel vau. Most nincsen ereje bezárkózni, mert valami sejtelem támadt benne, hogy az akit ö szeret, az sincsen biztonságban. Az ö szivéhez kötötte a szivét — azért félti őt is! Szinte észrevétlenül, tolvajmódra lopódzott ki a szobájából a leány ajtajához. Kezében szorongatta a revolvert. Háttal állt a falnak és nézett bele a nagy sötétségbe. Egész testén átfutott a borzalom. Mozdulatlanul figyelt minden neszre. Amint félre fordította a tekintetét úgy látta, mintha valaki közeledik feléje. Már-már megérinti. Térdei remegtek a félelemtől. Ekkor majdnem öntudatlanul arra tartotta a gyilkos fegyvert és elsütötte. Ereje elhagyta — eszméletlenül terült el a kövezeten — megölte a rémület. A lövés zajára először az öreg béres futott ki és amint végig ment a folyosón megbotlott valamiben — még káromkodott is. Ekkor már a többiek is kirohantak gyertyával — fóligöltözötten. Meglátták Gézát. Juliska zokogva borult reá, A halvány fiú kísérteties világot vetett a körülállókra. A fa oszlopról a szél mintha mindenáron leakarná tépni a kövér öreg szakácsnő fehér szoknyáját, melyet a golyó oda fogott. Künn felejtette volt a száritó kötélén. Legjobb, legüditöbb és legolcsóbb ásványvizek % a Szolyvai, Luhi Erzsébet és polenai gyógyvizek. feltűnő gyógy hatással alkalmaztatnak: köszvóny, vese, hólyag, gyomor, torok, és gége bajok esetén. Kapható fűszsrüzlstekbsn 6S az uradalmi ásványvíz bérlőségnél Szolyván. (Bsregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.
