Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)
1903-06-21 / 50. szám
XXXV. évfolyam. Szatmér, 1903. vasárnap junius hó 21. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. I. Péter. „Le roi est mórt, vive le roi !“ Meghalt a király, éljen a király, hangzott fel a királyválasztó Belgrád vérszagtól büzhödt városában. S e kiáltással Karagyorgyevics Péter herczeg álmai valóra váltak, ifjúságában szőtt ábrándjai teljesültek, Szerbia trón jára léphet. De a trón, melyet elfoglal, síkos lépcsőkkel várja, az ártatlanul kiontott vér nyoma még nem mosódott le azokról. Hódié mihi eras tibi! inti a latin a kár- örvendőt, s ha Karagyergyovics herczeg keze benne volt a belgrádi véres éjszaka iszonytató munkájában, úgy remegjen ő is, mert példát szolgáltatott a fékevesztett tömegnek, mikép kell megint uralkodójától megszabadulni. Mint napfényes égből lecsapó romboló villám, oly hatást keltett a hir, mit a táviró Belgrádból a szörnyű vérontásról közölt. Nem is adott hitelt annak semmi józan gon- dolkozásu ész s csak egy tulerősen kiszínezett balkán hírlapi kacsának gondolta mindenki. De amit senki hinni nem akart, a mit csak a mesékben törtónhetőnek gondolt mindenki, az igaz volt. A katonaság egy része birájául szegődött uralkodójának, statáriumot tartott felette s Ítéletét, kegyetlen, igazságtalan ítéletét azonnal végre is hajtotta, kipusztitván az uralkodó család minden tagját. Az a bestialitas mely e tettükben nyilvánul, a halott tetem megszentségteienitése, századokra vetette vissza Európának a szerb államról alkotott véleményét. Hasztalan erőlködik szépíteni a dolgot az intelligentia, a hideg számitó, fontolgató ész nem talál mentséget e tettre s jogot annak elkövetésére. Lett légyen az uralkodó a legnagyobb zsarnok, igazságtalan apja népének, de mégis apja marad, kinek személye szent és sérthetetlen. A királynő megöletése meg egyenesen égbekiáltó ocsmányság, mely szá- j zadokra szégyenfoltként fog ragyogni a i szerb történelem lapjain. Kiirtották tehát az uralkodó családot, hogy más uralkodó csa ad uralmának vessék alá Szerbiát. Ők! azt hiszik országuk javára. De vájjon ki lát a jövőbe ? Ki előtt j lebben fel a titokzatos saisi lepel, mely el-! takarja a jövendőt? Ki jósolhatná előre? Minden nemzet ura saját akaratának, j s cselekvőképességének. Senki idegen fiának nincs joga abba beleavatkozni. Távol áll tőlünk e szándék. A szerb nemzet jónak látta uralkodójától ily módon örökre búcsút venni, ám leljék benne öröme. De ne kívánja tőlünk idegen, nemzetek fiától, hogy cselekedetét helyeseljük, hogy tapsoljunk véres szinjátékukhoz. A mi érzelmünk mindig a rokonszenv érzelme volt e kisded ország iránt. Érzelmeinket még az ily visszataszitó tények sem képesek megváltoztatni. Ép ezért belenyugodva a történtekbe szívből sok szerencsét kívánunk Szerbiának uj uralkodójához! Titkári jelentés a „Szatmári jótékony nőegylet“-nek 1901—1902. évi működéséről. Készítette: Dr. Fechtel János e. főtitkár. A világ Megváltója, az Ur Jézus tanítva- nyainak egy alkalommal a következő kijelen- tésLtette : „Szegények mindig lesznek veletek :u E kijelentésben parancs is foglaltatik, a mely parancs az emberiség nagy egyetemének, a világ társadalomnak félreérthetlenül meghagyta, hogy a szegényekről soha meg ne feledkezzék, mert a szegények soha ki nem pusztulnak, sőt számban a világnépesség sokasodásával folyton szaporodnak. Sokszor mondod . . . Sokszor mondod édes anyám nékem : Ez az élet boldogabb volt régen! Elhagyottabb az özvegy, az árva Az eldobott falevélnél, Mit elragad zugó folyam árja ! A mig hulló könnyeidet nézem : Én is sírok . . . Igazad van, érzem! Szebb volt a múlt, több zugás volt benne , S felsóhajtok : be jó volna Édes apánk ha még velünk lenne . . . De amikor eszembe jut: hátha O az égből bánatunkat látja ! S érző szive ott se lehet boldog: Letörölöm könnyeimet . . . — Édes anyám; látod : én mosolygok ! Krüzselyi Erzsiké. m Ha . . . Ha tavaszi hűs éjjelen Lenne az elmúlásom: Mi szép is volna, Istenem, Az örök álmodásom I Lehajtva lágyan bus fejem A rét zsenge füvébe, Úgy ringatnék át csendesen Az öröklét vizébe ! Mi édes volna, És óh, mi szép ! Madárka szólna A réten szerteszét I S bűvös dalával együtt Reppenne el a lelkem, — Hisz a dalt úgy szerettem ! Búcsúztatót az esti szél Mondana majd felettem, Hogy elérhetlen volt a czél Melyért annyit szenvedtem! És bár tűrőn viseltem én A lét ezernyi terhét: Még csak meg sem izlelhetém A boldogság bűv kelybét! És a táj sima Bús könnyeket, Mig a pacsirta Zengne szép éneket. És szerte fénylenének A csillagok felettem, — Hisz a dalt úgy szerettem ! Krüzselyi Erzsiké. Tavasz volt . . . Tavasz volt akkor, . . . virág nyílt az ágon — Emlékszik-e reá még édesem? — Májusi szellő suttogott a lombbal . . . Egy kis madár dalolt szerelmesen Fejünk felett, mi kéz a kézbe tartva Sötétlő lombsátortól eltakarva A félhomályos erdő mélyiben Együtt bolyongtunk halkan, csendesen . . . A gyöngyvirág ép’ akkor nyílt javába’ . . . Ibolya illat szállt a légbe fel . . . . . Mi vártunk, mig az erdő félhomálya . . Sejtelmesen mindjobban átölel . , . S megrészegülve annyi illattártól . . . A kis madár szerelmctes dalától . . . Maga megcsókolt lágyan, csendesen . . . S megesküvék, nem hágy el sohasem . .!! * * * S most . . . újra itt van, itt a szép tavasz . . Illatot hord a langyos fuvalom . . . Szabadba csalt a játszi napsugár S a mig bolyongok elgondolkodom Egy szép tavaszról, gyöngyvirág nyílásról, Madár dalról, . . szép csalfa lány magáról . . S mig a rég’ múltat vissza álmodom . . . Kaczagjak-e? sirjak-e? Nem tudom!! Lengyel Béla. W Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • Szatmár és vidéke Iegnaggohb ozipőra^ára. MofTÁri^oTÍioL t tavaszi és nyári idényre Eqegrendelt összes ári i*ői és gyermek lUDybrKBZltjiv • # 9 # # # valódi franezia sebewrő bőrű lábbelik. • % SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők lüf izeiési ár: ggész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér.
