Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)
1903-06-14 / 48. szám
Egy kis cselt ajánlok sokaknak ebben a tekintetben. Aki nem tud velünk együtt lelkesedni, hintsen port a világ szemébe, és tegyen úgy, mintha képes volna rá. Elébb- utóbb szívesen meg fog arról győződni, hogy a csalása nem válik szégyenére. Végül hadd juttassam eszébe olvasóimnak a jövő hétfő esti műkedvelői előadást. Mi orvosok abban a megnem érdemelt rossz hírben állunk, hogy nem szeretjük egymást — dicsérni. Nos ráczáfolok erre a balhiedelemre. Vajay kollégám hetek óta tartó, páratlan nagy fáradtsággal olyan operetteelőadást készített elő, amelyet élvezettel hallgathat végig minden ember, aki a zenét kedveli. Meg az is, aki nem szereti egyúttal a zeneiskolát. Pedig ilyen — úgy tudom — vajmi kevós van városunkkan. Br. Tanódi Márton. Ioditvány a hírlapi hirdetések érdekében. Illés József, a Magyar Újságkiadók Országos Szövetségének közelebbről tartott közgyűlésen igen fontos indítványt terjesztett elő, mely a hirdetéseknek ipari és kereskedelmi állapotunkkal való kapcsolatáról szól s indokolásában nagyon is megszívlelendő érveket hoz fel. Az előterjesztett indítványt, melyet a.Szövetség elfogadott, indokolásával együtt a következőkben adjuk : Tisztelt közgyűlés ! Szövetségünk fönnállása óta mindenre kiterjedő gondossággal és hozzáértéssel ápolja az ujságkiadás körüli érdekeket, nagyon természetes, hogy nem kerülhették ki figyelmét azok a visszás állapotok sem, melyek mostanság a hirdetés-szerzés, a hirdetés- közvetítés körül egyáltalában a hirdetési üzlet egész vonalán napról-napra jobban támadják az újságkiadók érdekeit. Sőt úgy tudom, hogy a múlt, vagy azelőtti esztendőben Szövetségünk saját kebeléből külön bizottságot küldött ki abból a czélból, hogy ez a bizottság alapos meghányás-vetés után a hirdetési üzletnek egészséges mederbe való terelése dolgában javaslatot terjesszen a Szövetség elé. Ebben a, bizottságban igen érdemes, mesterségünkben kipróbált szakférfiak foglaltak helyet és nem az ő buzgalmukon és lelkiismeretükön múlt, ha Szövetségünknek ez az akcziója még csak egy megállapodásban sem öltött formát és a hirdetési üzlet annyira kívánatos szabályozása jóformán lekerült a napirendről. Mit rendezzünk, mit szabályozzunk, tisztelt közgyűlés, a mikor a mi ipari és kereskedelmi világunknak szine-java nemcsak hogy félrelrazódik gyártmányaival és czikkeivel, hanem lebecsüli a terjesztésnek, az érintkezésnek ezt a világon mindenütt elfogadott és méltányolt nagy tényezőjét: a hirdetést és egyszerűen átengedi a sajtónak nagy nyilvánosságát a gyógyszerész és egyéb csodatevő szereknek, továbbá egy-két Ízléstelenül rikácsoló és a közönséget megtévesztő hirdetésnek, melyek egyformán dominálják lapjaink hirdetési koluinnáit. A „Guzi kenőcsök“, a „Margit krémek“, „hajtószerek“ és „csodadoktorok“ csoportjából csak elvétve lát a kutató szem egy-egy komolyabb tárgyú hirdetést, akár a fővárosi, akár a vidéki lapokban, és nem minden irigység nél kül gondolok például a bécsi lapokra, a hol zakatolnak a gépek, füstölögnek a gyárkómé- nyek, versenyeznek a legelőkelőbb kereskedők, szóval a közgazdasági, ipari és kereskedelmi élet hatalmasan lüktet végig az újságok hirdetési részében. Sőt tovább megyek. Kezem ügyébe került egy-két Prágában megjelenő napilap, egy-két német vidéki kisebb város napilapja és ezeket végigböngészve, arra a meggyőződésre jutottam, hogy daczára aránytalanul kisebb példányszámuknak, több komoly ipari és kereskedelmi hirdetésük van, mint a legelterjedtebb lapjainknak. Meglehet, tisztelt közgyűlés, hogy egy kicsit túlzók, vagy egyoldalúan Ítélem meg a mi honi hirdetési viszonyainkat, de a hogy én a külföldi lapok után magamnak képzelem a hirdetőket és a hirdetéseket, sajnálattal konstatálom, hogy a hazai termelők és kínálók túlnyomó nagy része szinte félve kerüli a nagy fogyasztó közönséggel való érintkezést a hírlapok révén. Ezt a jelentőséget, melvet minden újságkiadó tapasztalt, kapcsolom ki a hirdetési ügyek körébe vágó és megoldandó kérdések közül, melylyel nemcsak érdemes, hanem kötelességünk is foglalkozni. Hiszen önkénytelenül is fölvetődik a kérdés, hogy az az aránylag elég sok gyárvállalat, mely nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is működik, akár szub- venczióval, akár szubvenczió nélkül, hol hirdet, hol tájékoztatja, mellesleg mondva igen rossz magyarsággal megirt körözvényein kívül, a nagy fogyasztó közönséget arra nézve, hogy mit és minőt gyárt? Ta án a szaklapokban? Hisz azoknak háromnegyed része külföldi gyárosok hirdetéseitől tarkáinak, mert itthon akárhogy erőlködnek is, csak nagy erőfeszítéssel tudnak kiváltani egy-egy „anonc“-t. Plakátról szó sincs. Külföldi nagy városokban a plakátok és fali táblák sokasága szinte elkábitja a szemlélőt. A hol eg)' kiálló fal kínálkozik, a hol kerítés van, meg van rakva reklámtáblával vagy plakáttal. Hogy csak egyet említsek: a Kerepesi- uton az Uj Színház épületénél van egy kiálló fal, mely állandóan üresen mered fölfelé. Olyan forgalmú helyen, mint a minő a Kerepesi-ut, a külföldön busás hirdetési árt fizetnének. A millenniumi emlékoszlop körül az Andrássy-ut végén, a hol hétköznap és ünnepnapokon ezre- ! vei fordul meg a közönség, csak hírmondónak van ott egy-két íeklámtábla a kerítésen. Egyik előkelő laptársunk ipari cégek és vállalatok összeállítását csakis osztrák czógekkel tudta nyélbe ütni, nyilván azért mellőzve a hazaiakat, mert a vele járó munka s vesződség semmi eredménynyel sem kecsegtet. Sőt tudok egy példátlan esetet is, a melyre itt a hazai újságkiadók színe előtt, érdemes ügyet vetni. Az „Emke“ a műit hónapban megkérte az erdélyi újságkiadókat, hogy adják ki az érdél i ipar- j vállalatok s kereskedők hirdetéseit ingyen, hogy a közönség a hazai termelés fogyasztásához hozzászokjék Az erdélyi újságkiadók mél tányolva az „Emkó“-nek ezt a hazafias törekvését, a legnagyobb készséggel és igazán nagy önmegtagadással vállalkoztak a hirdetések in gyen való kiadására. A fölszólitásokat az „Emke“ megküldte valamennyi erdélyi iparvállalatnak és kereskedőnek és a vége a nagy felbuzdulásnak az lett, hogy még ingyenes hirdetésre sem voltak az illetők kaphatók. Ide jegyzek még egyet. Evekkel ezelőtt a mezőgazdasági gépgyárak hirdettek néha egyet és mást. Ma már azok is csak nagyon szórványosan kerülnek a hirdetési kolumnákra. De ha egyik vagy másik az ekére uj csavart helyez, elvárják, hogy a nagy napilapok erről a csodáról tudomást vegyenek és honi iparról lévén szó, vezető czikkelyt Írjanak róla. Tisztelet a kivételnek, de az általánosságban ig.y van ez, akárhogy szeretném is szépíteni, nem tudok más következtetésre jutni, minthogy a hazai ipari és kereskedelmi vállalatok szine-java idegenkedik a hirdetéseknek akármilyen formában való kinálkozásától. Ha kutatom ennek az idegenkedésnek az okát, részben abban találom, hogy az állami szubvenczió utáni hajsza és a hazai iparpártolás hangoztatása, szóval: az agyongyámolitás túlságosan neveli az élhetetlenséget a vállalkozás körül, részben pedig, tisztelet a kivételnek, abban, hogy a mi iparos kereskedelmi világunkban még hiányzik az intelligencia, élelmesség, ötletesség, áldozat- készség, szóval annak a kvalitásnak az összessége, ami ahhoz, hogy valaki értékelni tudja a publicitást minden vonatkozásaiban, tehát a hirdetés tekiutetében is, ahhoz, hogy valaki úgy tudjon a hirdetéssel, mint nagy közgazda- sági tényezővel bánni, hogy eredménye is legyen, elkerülhetetlenül szükséges. Tisztelt közgyűlés! Nagyon jól tudom, hogy Szövetségünknek nem lehet az a föladata, hogy hirdetésekkel lássa el a lapokat, de véleményem szerint erkölcsi súlyával módjában van odahatni, hogy a hazai 's kereskedelmi világban a hirdetést népszerűsítse fontosságát és nélkülözhetetlenségét bizonyítsa és leszerelje idővel ezt az idegenkedést, mely az arra hivatottakat fogva tartja. Erre nézve bátor vagyok a következőket indítványozni: Szövetségünk kérje meg a Gyárosok Országos Szövetségét, az Országos Iparegyesületet, a Magyar Kereskedelmi Csarnokot, az Iparművészeti Társulatot, az ország területén levő ipari és kereskedelmi kamarákat, hogy ezek a tiszteletreméltó testületek a maguk hatáskörében1 figyelmeztessék az ipari és kereskedelmi közönséget, hogy a terjesztés és közvetítésre való fölszereléseik között adjanak helyet a hirdetésnek és indítványozom, hogy Szövetségünk intézzen föliratot a Nagy méltósága Kereskedelemügyi és Földmivelésügyi Miniszter urakhoz és kérje ezekről az előkelő helyekről a hirdetésnek, mint elsőrangú tényezőnek az elismerését. Kérem indítványaim szives elfogadását Ülés József. HÍRROVAT. * Űrnapjának, junius 11.-én, kiváló idő kedvezett. A. róni kath. székesegyház szinültig meg- telt a hívek sokaságával. Az ünnepi misét Meszlényi Gyula püspök fényes segédlettel reggel 8 órakor mondta, melynek egyés részei alatt a székessgyház homlokzata előT közös házi ezredünk fólzászlóalja adta meg az előirt három disztüzet. Kiiencz óra után kiindult a menet a Deáktéren, névszerint a plébánia, a a Lengyel Károly és Antal Kristóf házai, va lamiut a püspöki palota alatt felállított oltárokhoz. A menetben az összes kath. intézetek ifjúsága, a teljes számú papság, nagyszámú közönség s a kath. egyesületek tagjai vetlek zászlók alatt részt. A sátorolcárok mindenike előtt egy-egy disztüz következett. Ez ünnepen tehát hétszer volt alkalmunk a Gotterhaltat meghallgatni. A körmenet végeztével az egyházi beszédet Tóth József helyettes lelkés z tartotta. ° Küldöttség a püspöknél. Nagy-Károly város képviselőtestülete Debreczeni István polgármester vezetése alatt a napokban díszes küldöttséget menesztett Meszlényi Gyula v. b. t. t. püspökhöz, mely őt elnöke által tiokos tanácsossá történt kineveztetése alkalmából meleg hangú beszédben üdvözölte. A főpásztor igen szívesen fogadta a küldöttséget s a kifejezett jókívánságokért hálás köszönetét nyilvánította. * Diszelnök. A városunkban szeptember 27 tői november 11-ig terjedőieg tartandó kertészeti kiállítás diszeínökségét gróf Hugonnai Béla főispán elfogadta. * Házi lionvédezredünk ez évi fegyvergyakorlatait a III kerülethez tartozó csapatok kötelékében julius 1-től kezdődöleg Mátészalka vidékén fogja, megtartani. A fegyvergyakorlatok teljes egy hónapot vesznek igénybe. <! A szatmárhegyi állami elemi iskolák építési árlejtése f. hó 12-én tartatott a városház tanácstermében. A közoktatási kormány részéről Kováts Bé!a kir tanfelügyelő, Baum- garten Sándor miniszteri műépítész és Bodnár György kir. s. tanfelügyelő, a városi tanács részéről Pethő György gazdasági tanácsos és Erdélyi István városi főmérnök jelentek meg. Beérkezett 4 ajáulat: Radnai és Csimár budapesti vállalkozóké 7.8 százalék, Sefteli és Reiter helybeli fakereskedő ezégé 11 százalék, a szatmári ipari hitelszövetkezeté 14.5 százalék és Hirsch Miklós vállalkozóé 17 százalék felül- fizetéssel. A bizottság Radnai és Csimár ajánRóth Fülöp kárlsbádi ezipőrak tárát ajánljuk a i. vevőközönségnek: mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen b Pannónia szálloda mellett! # Szaísmár ss videós íegnaggobb cziporal^ápa. MpnÓrtIrP7ftplr f tavaszi és nyári idényre megrendelt össxes úri i^ői és gyermek [TlDjJtflÄGLijCn. • 0 % 0 0 0 valódi fraaczia sohewró borii lábbelik, M 0
