Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)
1903-06-11 / 47. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903, csütörtök junius hó 11. 47-ik szám. SZAMOS Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. Szatmár-németi szab. kir. város törvény- hatósága f. hó 8-án tartotta rendes közgyűlését, a mely tárgysorozatát tekintve, semmi különös mozzanatra nem nyújtott kilátást s ha a napirendre választás nem lett volna kitűzve, alig 5—6 városatya áldozta volna tel délutáni nyugalmát a közügyekért. A rendes havi közgyűlés előtt egy rendkívüli közgyűlés volt kitűzve, amely azonban nem tartatott meg, mert ifjú Yida János zsadányi lakos a városnak felajánlott földeladásától visszalépett és igy ez ügy a napirendről levétetett. A rendes havi közgyűlés megnyitása után a polgármester havi jelentése olvastatott fel, amelyben kimerítően foglalkozik közérdekű ügyekkel és különösen kiemeli, hogy a zsibó-nagybányai, szatmár-f.-gyarmati és szatmár-erdődi h. é. vasutak, amelyeknél városunk részvényesként van érdekelve, a múlt évi üzleti eredmény szerint elég kedvező viszonyok között van s különösen a szatmár- erdődi h. é. vasút 27.469 k. 78 f. tiszta nyereséget mutat fel, melyből elsőbbségi rész- vényenkint 3 k. osztalékot fizet. Az állami iskolák építése ügyében jelenti hogy a Rákóczi utczait kivéve, csaknem teljesen készen vannak és szeptember 1-én rendeltetésüknek át fognak adatni, ellenben a Szatmár-hegyi állami iskolák építése, meg sem kezdetett és szeptember 1-én aligha lesznek használatba vehetők. Yégűl bejelenti, hogy a Szatmár-máté- szalkai vasút ügyében az aláirási felhívások szétküldettek. A közgyűlés a polgármester havi jelentését tudomásul vette. A belügyminiszternek a borsókás sertések kisajátítása ügyében ismeretes rendeletét a közgyűlés tudomásul vette. Ezután következtek a választások, amelyek közül a közgyámi állás betöltése közfelkiáltással történt, amennyiben ezen állásra egyedül dr. Lénárd István I. aljegyző pályázott. Az I. osztályú irnoki állásra 8 pályázó jelentkezett, a kik közül a kijelölő bizottság 7-et jelölt. A szavazás megejtése után győztesként Horvát Sándor került ki, aki ifj. Szentiványi Sándor 21 és Dőri László 14 szavazatával szemben 30 szavazatot nyert. A nyugdíj választmánynak 3 előterjesztése volt, amelyeket a közgyűlés teljesen elfogadott és igy Bartha Károly rendőőrmes- ter azon kérelmét, hogy nyugdíj jogosultsága 1887. május 1-től számíttassák, elutasította, ellenben megengedte, hogy 1889 május 1-től augusztus 1-ig szolgálaton kívül töltött idő nyugdijbalépésekor beszámittassék. Az utka- parók nyugdíjintézetbe való felvétele és a nyugdijszabályzat megfelelő módosítása tárgyában tett előterjesztést szintén elfogadta és jóváhagyás végett a belügyminisztériumhoz felterjeszteni rendelte Laboncz András közrendőr nyugdíjazását a közgyűlés elrendelte és részére f. ó. julius hó 1-től 293 korona évi nyugdijat állapított meg. A gazd. szakbizottság legutóbbi ülésében tárgyalt ügyekből csak 4 hozatott közgyűlés elé, mert a többiek előkészítés végett, a tanácsnak visszaadattak. A szakosztálynak az ovoda és tankötelesek összeírása tárgyában beadott javaslatához képest a közgyűlés kimondotta, hogy a tanítók által a munkálatokért kívánt 400 koronát nem adja meg s a tanácsot megbízta, hogy azt jövőre oly munka erőkkel teljesítesse, akik azt 200 koronáért elkészíteni hajlandók. Nagyobb vita Kazinczy és Arpád-utczai szekérút elkészitésénél támadt, amennyiben a bizottsági tagok véleménye megoszlott a tekintetben, hogy a szekérút keramittal vagy Komisz hegedű. Az én szülőföldemen mindenik faluvégen vau a kertaljai földekből kifogva, lehecöleg az ut mellett egy darab gyepes terület. Hogy miért az ut mellett? sehogy sem tudom érteni, mivel az elhullott állatok temetője, amelynek minél félreesőbb helyen kellene lennie, ha ugyan félni tudnának falun a fertőzéstől! Mert hogy nemiéinek, mutatja az, hogy sok helyütt épen a marha legelőből van kifogva ez a terület. Falubeli kutya, mezőben rejtőző róka, farkas nem egyszer asztalt terít magának a gyepen, s feltálalja a szótmarczan- golt dögöt és mégis arra jár el ember, állat; és mégis ott legel nem egyszer a tehén-csorda, vagy épen a sertés-konda. Alig ha nem azért van kéz alatt, mivel onnan hordják az asszonyok a tapasztó földet, ott veti a vályogos ezigány a vályogot. Már pedig földet zsákban, háton emelni s vályogot hordani mennél közelebbről jó. Meg aztán a kóborló ezigány is ott, a gyep szélén szokta felütni sátrát. Onnan sivit a rajkó versenyt az éjszaki széllel az elhaladó szekér után ; onnan jár az asszony népség a faluba kasornyát, ruhaszárító kötelet árulni, voltaképen pedig minden háznál rimánkodni valami eledelért a beteg rajkónak, akit rég eltemettek, vagy még világra sem hozott az anyja; némelyik háznál, különösan ha csak fehércselédet éreznek otthon, még fenyegetve is követeiődni s amelyiknél csak lehet, kéretlen s adatlan vinni el, ami megtetszik nekik. Már pedig ha messze lenne a szállás úttól, falutól, holmi zimankós időben megvenné a hideg a rajkót, mig az útra kifut, az asszony népet, mig a faluba bebódorog. Hadd maradjon hát továbbra is a falu végén, az ut mellett az a gyepes terület, amelyiknek a neve pást. Nem tudom, a pázsitból, vagy a latin pastus-ból lett-é a pást elnevezés, de mindenütt használják s a vele megjelölt területet semmi más határrésszel soha fel nem cserélik. Ennek a faluvégi pástnak sok hivatása közül most csak annál maradok, hogy azon szokta felütni sátrát a kóborló ezigány. Jó késő őszszel volt. Vad ludnak, gólyának, darunak hírmondója sem volt már. A fecske fészkében ki is költ már az évben utolsó veréb- ivadék. A hegyek felől jövő szelek nyomán barátságtalan üzenetek jöddögéltek a bérezek felett tornyosult havas fellegektöl. Akkorában vetődött hozzánk egy ezigány karaván. A többiektől semmiben sem külömbözött. Asszonyai szőttók-vetettók a kötelet, húzogatták mezítelen tagjaikra a széltől elkapdosott ruhafoszlányokat; a férfiak üstöt foldoztak, zárat javítgattak, fúrót csavartak, éleztek, mint mindig s ha nagyon szívta már őket a hideg, a két kezük tejét a hónuk alá fogva apró lépésekkel topogtak végig-hosszig a sátorban. Csak épen hogy volt egy ütött-kopott hegedűjük, ami más ezigány karavánnál nem szokott ienni. Ez az ütött-kopott hegedű csinálta az egész históriát. Volt ugyanis ennek a hegedűnek valamikor régen egy gazdája: Hagyó Miska, aki soha nem látta a hegedűjét. Fiatal volt, szép szál legény volt, izmos is hozzá; göndör haja még dusabban takarta a nyakát, mint a karaván többi legényének a haja. Csak épen, hogy a hegedűjét nem láthatta, mert vak volt az istenadta. Szemeiben nem volt meg az a vad tűz, ami faját úgy jellemzi s nem kellett a leányoknak. Vak legényt ki is tudna szeretni?! A hegedűt is csak azért kerítette, hogy ha már dolgozni nem tud a vakság miatt, legyen mivel mulatnia magát. És abba a hegedűbe csodálatos lelket adott az Isten! Sirt-ritt, zokogott-jajongott a Hagyó Miska kezében; mikor a vak ember bánata ömlött el rajta szivéből. Mitől támadt az a keserűség abban az ifjú kebelben ? A szép természetet w Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! # Szatmár és vidéke Iegaaggobb czipőral^tára. MofTÓriboTÍiDlr ! tavaszi és nyári idényre niegrendelt összes úri i*ői és gyermek ItIdIJgPÍVdZüDÍV • # 9 ® 9 # valódi franezia sebewrő bőrű lábbelik. £ %
