Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)
1903-05-31 / 44. szám
Szatmár, 1903. vasárnap május hó 31. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Pünkösd. Keresztyén vallás legragyogóbb, legté- nyesebb ünnepnapja, piros pünkösd napja, örömmel köszöntünk. Áldást árasztó hév, játszi napsugár s a természet gyönyörű szinpompája fogad, hogy halleluját zengjen eljöveteledért a mennyország hatalmas Urának. Pacsirtadal, csicsergő madársereg harmonikus danája köszönt, hogy ismét visszatértél, hogy ismét melegséget árasztasz a szenvedő emberiségre. A tüzes nyelvek allegóriáját képviseled. a tüzes nyelvekét, melyek leszálltak az apostolok jóvoltából, hogy világosságot derítsenek a sötét gondolkodásokba, az el- tévelyedett nyáj megrögzött gonoszságaiba. Tüzes nyelvek hirdetik ma az isteni mindenhatóságot. Sötétzöld bérezek öléből, virágos rétekről ezer nyelven szól felénk a természet szava. Kigyult felettünk az ég. A nap tüzes nyelvei leszálltak a földre, nogy életre hivják a szunnyadó erőket, hogy ékesszólóvá tegyék a nagy természetet. Vájjon nem azért kellene-e a tüzes nyelveknek ma is leszállniok, hogy napsugaras verőíényt hintsenek a társadalom komor pinczeoduszerü gondolkozásmódjába ? Vájjon nem a századok előtti ostoba előítéletek kisértenek napjainkban is, melyek eltiprásán dolgozik a modern íelvilágoso- dottság? Nem öldöklik most is embertársainkat elvakult butaságaikban embertársaink? A kisenevi vérfürdő vájjon nem napjainkban szedte ezer meg ezer ártatlan áldozatát? A vérvád buta meséjében még mindig hisznek az emberek s nincs annyi ereje a tudománynak, az intelligencziának, hogy ellen tudjon állani ez őrült hóbort terjedésének. A gonoszság tudatosan űzi játékát félreértett eszmékkel, hogy a zavarosban halászhasson. Homály és sötétség jellemzi korunknak még nagyon sok ténykedését. Szálljatok le ti tüzes nyelvek! Szánjatok a bűnösök lelkületére s erős tüzlángo- tokkal perzseljétek le azt a sok szennyet, mit a megrögzött gonoszság reá kent. Égessétek le az emberek szivéről a kemény kérget, a mely nem engedi érvényesülni a jóindulatok diadalát, hanem lehúzza a poklok sártengerébe mindazt, mi jobb sorsra érdemes. Sohse volt annyi szükség eljöveteletedre, mint most, midőn a társadalom e bűnbe szinte elmerült s fuldokolva kapkod levegő után a gyilkos atmoszférában. Tisztítsátok meg a társadalmat a vétkektől, mely erkölcseiben dúl s a mely pettyhüdtté teszi a jövő nemzedéket. Piros pünkösd napja bocsásd meg nekünk, hogy a dicséret és magasztalás hym- nusa mellett korholó szavak is fakadnak ajkainkon. Töltse el ma látásunkat a Szent Lélek világossága. Nyíljék szét előttünk a természet gazdag könyve, hogy megilletődve olvassuk belőle a csodálatos erőket. Vajha megértenők csodáit. Mert ma megvilágosodik elménk ; ott lebeg felettünk a tüzes nyelvek sugárive. Vajha isteni missiód teljesithetnéd, piros pünkösd napja s világosságot gyújthatnál a sötét lelkekben, hogy belátnák, minő rósz utakon tévelyegnek. Legyél te a világitó fáklya, a tűző nap sugára; aranyozd be a sötét utat, melyen társadalmunk tévelyeg. Ha majd belátják embertársaink, hogy az erény az egyetlen, miért élni érdemes, ha emberszeretet, felebaráti érzés uralja a sziveket, akkor csupán dicsérő hozsannával A „Szamos“ számára irta: Kosa Ede. Oh Szent Lélek! Szivek bölcs tanítója, Tedd buzgóvá, szenteld meg ünnepünk, Hogy minden nyelv csudás erődet szólja S teljes szivünkből zengjen énekünk. Taníts minket jól megismerni Téged . . . S Jézust, — a ki Atyánk által mienk lett, Válságunkért meghalt s feltámadott, E világnak idvességet adott. Jövel mi hozzánk, töltsd bó sziveinket, Szent buzgósággal e nagy ünnepen ; Ha csüggedünk s felénk a sírok intnek, Beszélj mi hozánk tüzes nyelveken, Bátoríts minket, vész közt csüggedőket.. . Világosítsd a sötétben ülőket, Hitünk Általad éljen, hasson itt: Mind a „velőknek megoszlásokig!“ Nem kérünk mi szólást sok nyelveken, Nem kérjük, hogy tégy mivelünk csodát, Csak ihlesd meg lelkünk ez ünnepen, Hogy érthessük az Isten szózatát. Lakozzál bennünk és adj reménységet, Békességet, hitet, idvességet . . . Mit templomként köztünk épitél fel, Leszállva közénk égi tűz jelével. Lakozzék bennünk, a meddig csak élünk, Legyünk mi néked „élő templom-“od ; Mig Téged bírunk s mig csak remélünk, Szivünk óltárán hit lángja lobog. Ránk szórja lángját, ránk szikráit, égve, Mennyből jövő szélnek zendülése. Megszenteltetvén Általad az élet: Alleluját mondunk mi Tenéked ! Egy szatmári iparos polgárrá avatása 1825-ben. Városunk egyik derék polgári családjánál a régi patriarchális világ dolgairól esvén szó, alkalmilag egy polgárrá avatás okmánya került kezünkbe, melyet a régi dolgokra való tanulságos emlékezés okáért kértünk el és ebből a czólból közöljük olvasóinkkal. Tudvalevő dolog, hogy régebbi hazai jo gunk szerint a szabad királyi városok polgárai külön rendet alkottak, kik a városi privilégiumok, statútumok és szokások alapján különös jogokkal bírtak. Egy ilyen kiváltságos jog szerzéséről adta ki az alábbi okmányt Tegze Mihály, akkori főbíró. Ezen okirat főleg azért érdekes, mert kitűnik belőle, hogy e jog megszerzésére bokros érdemeket kellett előbb szerezni s csak lelkiismeretes körültekintéssel elbírált iparosnak adott ki ilyet a város. Magát az okmányt az illető család kívánsága szerint a néhai birtokos nevének elhallgatásával a következőkben közöljük : „Mi Szabad Királyi Szathmár-Nómeti Vá- rossának Boldog Emlékezetű Őseink által szereztetett Szabadságánál Jussainál, és Rendtartásainál fogva, Istentől előállittatott Elől Járói, Fő Bírája, Polgár Mestere, Tanátsa, s’ több Esküdt Polgárjainak Társasága Emlékezetül adjuk Mostaniaknak és Jövendőbelieknek a kiket illet, hogy tekintetbe vévén N. N. iparos Mesternek előttünk Tiszti Visgálat után tudva lévő Érdemeit, meliyekkel valamint magát ez ideig meg külömböztette, úgy jövendőre nézve is azokban állandóul leendő megmaradását álha- tatosan ajánlja, hozzá járulván ezekhez Kapitányi, s’ Tizedbeli. mint Városunk Közönséges dolgai folyama ttyára Ügyelő Tiszt Társunknak ajánlása, s’ magának a Nevezettnek élőnkbe terjesztett alázatos Esedezése is rószszerint az Érdemnek meg Jutalmaztatása, részszerént pedig ezáltal másoknak is a Polgári Virtusra Pünköstben-
