Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)
1903-05-28 / 43. szám
családnak van valamely lapja, mely a napi eseményekről részletes kimerítő tájékozást nyújt, ez az egyetlen czélul megmaradt szórakozás is nem annyira az olvasásra, mint inkább a játékra szorítkozik. Nem kicsinyeljük a játékot. Ellenkezőleg igen szükségesnek és hasznosnak ítéljük, akármilyen alakban is nyújt a léleknek szórakozást, de csak addig a határig, a meddig igazán csak szórakozást nyújt s nem anyagi hasznot, vagy nem anyagi romlást eredményez. A va banquenál a játék már nem gondüző, hanem újabb gondszerző, olyan czélból, amit a kaszinónak semmiféle elfogadható elve sem fedezhet. A kaszinónak az olvasáson és szórakoztatáson kívül megmaradt volna még egy olyan feladata, melyet a társadalomnak más intézménye ez időszerűit még külön czélul nem vállalt magára. S ez a feladat nem más, mint a társadalmi egységnek a munkálása. Ennél a pontnál sajátságos visszafordulását látjuk az időknek a kaszinó életében. Vagy micsoda társadalmi egységet munkálnak az olyan kaszinók, melyek az országban felekezeti színezettel vagy egyenesen megjelölve felekezeti czélból alakultak! íme igy ütött rést az idő a régi alapszabályokban foglalt amaz elvben is, hogy a kaszinó „minden nemesebb érzésű és jó erkölcsű ember előtt nyitva áll“, mert már vannak felekezeti kaszinók is, melyek a társadalmi egységbe a felekezeti széttagoltság elvét becsempészték. Ha hetven esztendő viszontagságai, változásai a szatmári Társaskör eredeti czélját és feladatát jelentékenyen módosították, vagy épen megváltoztatták is, egyben még mindig jelentős feladat várakozik rá, s napjainkban talán még nagyobb suly- lyal, mint eddig: a társadalmi egység munkálása, mit a kaszinó vezetői az ünnepély alkalmával is méltán hangsúlyoztak. Ha a kaszinó eltérne ettől a czéltuda- tos törekvésétől, alig maradna valami, a mi létjogosultságát igazolná. Ha azonban teljes őszinteséggel és czéltudatossággal szolgálja az egységes társadalon alakításának szép és nemes feladatát, olyan munkát végez, mi fennállását egyelőre további hetven esztendőre is biztosítja. Mert ebben rejlik e Társaskör ereje s ebben van e Társaskörnek a jövője. Ily reményekkel üdvözöljük mi is a Szatmári Társaskört alapításának hetvenéves évfordulóján ! Kréraer Sándor és a Szatmári Hírlap. A nevezett lapnak 1903. évi május 6-iki, úgyszintén a május 19-iki számában egy oly czikk jelent meg, mely lőkópen Krémer Sándorral a színigazgatóval és szinészszel, de jelenlegi színtársulatával is birálólag foglalkozik. Meggyanúsítja elsősorban is azokat a hírlapi czikkeket, a melyekben Krómer Sándorról és színtársulatáról kedvezőt írnak, sőt a Pesti Hírlapnak a társulatról megjelent előnyös hírét is „illetékes helyről“ sugalmazottnak jelenti ki. Maga Krómer Sándor, a Szatmári Hírlap szerint, csak nagyon ritkán mer már színpadra lépni s igy Eperjest találta alkalmas médiumnak arra, hogy komikus vénájának szabadfolyást engedjen s hogy annak a városnak a közönségét ejtse az orvosok nagyj rémületére 40 fokos lázba. Második czikkóben arra tér rá, hogy Krómer Sándor egy valóságos „Kicsoda ember“, kiről a beregszászi irodalmi s müpártoló egyesület elnöke olyszerü felvilágosításokat kért, vájjon Krómer valóban a szatmári színház igazgatója-e, mert Beregszászban erről kételkednek s megbízható tudósitásképen Arnold Sándor trvszóki elnök kúriai biró szájába adja „panaszkópen“, hogy a társulat 22 tagnak van jelezve, de ebben is benn foglalva zenekar, karszemólyzet, kellékes és szinlaposztó. Aztán előre jelzi, hogy a tanács, melyhez a kérdés intézve van, bizonnyára a legkedvezőbb feleletet fogja adni; hisz a kérdésre vonatkozólag a kérdező elfelejtette a czi- met. Egyszóval a beregszásziak „bevannak csapva“ s kárörömmel kínálj0, hogy a beregszásziak is élvezzék Krómer szinigazgatásának gyönyöreit. A Sz. H. derék munkát végez. Megtette azt, hogy a szatmári színházi saision alatt egyeben sem rágódott, mint Krémer Sándoron. De most már abban is élvezetét találja, ha utána megy Eperjesre, Beregszászra. Úgy látszik, hogy a megkóstolt falat csak nagyobb étvágyat csinál. De miéit is teszi? Ha mint kritikusnak joga és kötelessége is, hogy tárgyilagosan foglalkozzék azon hiányokkal, melyek a közönség érdekében orvoslásra és pótlásra szorulnak, de érthetetlen, hogy szélmalom harczot kezdjen azon állapotok javításáért is, melyeket nem ismer Hiszen a Szatmáron működő társulatból az egy Ferenczy és Bátosy páron kívül csak maga Krémer Sándor az, ki megmaradt. De neki sem a Ferenczy, sem a Bátosy pár nem áll útjában, ám igen is az a társulat, melynek igazgatója Krómer s az az igazgató, kinek neve Krómer. Ez az eljárás egy bizalmat igénylő laphoz nem illik, annál kevésbé, mert minden sora gyanúsítás, adatai a valósággal teljesen ellenkeznek s csak az az egy czó.zat, ri ki egész hangjából, hogy egy emberről, egy színészről, színigazgatóról a megtoroihatatlanság köpenye alatt oly állításokat dobjon a közönség elé, mely annak ártalmára lehet. Az ilyen hangú közleményektől minden jóórzósü ember undorral fog elfordulni s csak azon lehet csodálkozni, hogy az a derék részvónvtársaság, mely a lap tulaj donosa s mely szivén viseli a lapnak tisztességét is, hogyan tűrhet meg szerkesztőségében olyan tagot, ki egyéni szenvedelmének ily rut jelenségekben ad kifejezést. A meggyanúsított Pesti Hírlap talán tudomást sem vesz a Szatmári Hírlap létezéséről. Bizonyára ezt a körülményt a Szatmári Hírlap szerkesztősége is tudja s igy merészsége érthető. De hogy Szafmár városának nemes tanácsa véleményében nem terrorizáltatja magát s a meggyanusitásért elégtételt vesz magának, azt gondolni lehet. Vagy a tanács is olybá veszi a Szatmári Hírlapot, mint a Pesti Hírlap ? Ez már a részvényesekre volna kedvezőtlen. Hogy Beregszászban mint vélekednek s mint vélekedjenek Krómerről és társulatáról, azért a Szatmári Hírlapnak ne fájjon a feje. A Krómer 24 játszótagból álló társulata, melyben sem a zenekar, sem a kellékes, sem a szinlaposztó nincs benne, igenis megfelel a közönség kívánalmának. De persze a Szatmári Hírlap azt szeretné, hogy az „ő“ szép czikkei- nek írója volna talán egyedüli személyzete a társulatnak s ő játszana valami nagyszerű isteni színjátékot, melyre aztán maga a lap, de egyedül az a lap Írna dicshymnuszokat s szerkesztene falrengető tapsot. Egy kissé komikus ez a hang. De lehetetlen másképen írni, olvasván a Szatmári Hírlapot. Titeket is olvasó közönség arra kérünk, hogy ne bosszankodjatok, hiszen a Szatmári Hírlapról szólva: ilyennek is kell lenni! *) K. I. HÍRROVAT. * A kaszinó jubiláns estélye. A Társaskör, mint már jeleztük, szombaton este ünnepelte meg fényes társasvacsorával fennállásának 70 éves fordulóját. Terítve a játékteremben volt, melyet a város előkelőségei teljesen megtöltöttek. A hangulat ünnepi és lelkes volt s ez a hangulat az egész bankett folyása alatt uralkodott. Az első tósztot Veréczy Antal a kör elnöke mondotta; az egységes társadalom eszméjét lelkesen fejtegette s poharát is erre az eszmére ürítette. Az elnök mondott még egy nagyjelentőségű beszédet, melyet horderejónól fogva és irányitó ereje miatt nagyon ki kell emelnünk. Ebben a beszédben Pap Géza pol*) A fenti czikkben foglalt bírálathoz a czikk Íróját, mint a társulat ottani viszonyait közvetlenül szemlélő tanárt és hirlapirót legilletékesebbnek találván, közleményét minden kommentár nélkül tettük közzé. Szerk. gármesterről, akit éltetett, hosszasan és magasztaló szavakban beszólt. Kijelentette, hogy a lezajlott polgármester választásnál csak a viszonyok kényszerűsége és félreértés állította őt szembe nagyérdemű polgármesterünkkel, akit az előtt is nagyrabecsült, tisztelt és szeretett, a választás óta pedig, melyben kisebbségben maradt, működése a közelismerést és tiszteletet annyira kivívta, hogy most a zászlót meg kell hajtani előtte, mint olyan ember előtt, a ki e város javát, közérdekeit, szellemi és anyagi haladását a maga törhetlen odaadásával, ügy- buzgóságával s önfeláldozásával szolgálja s hogy székében, melynek betöltésére kiválóan reá termett, még soká munkálja a város javát s szolgálja a közjót, szivéből kívánja. Ezt a beszédet általános tetszészaj és éljenzés követte, a melyen a közhangulat meleg üdvözlése és megelégedése nyilatkozott meg. A polgármestert éltette még dr. Fejes István is, a ki lelkes és magasztaló szavakban köszöntötte poharát Pap Gézára, dr. Kelemen Samu szintén éltette a polgármestert és Antal Dániel alelnö- köt. dr. Fechtel János a kaszinók hazafias mis- sióügyót fejtegette nagy lelkesedés között és méltatva Veréczy Antal elnök közelismerésre méltó nagy érdemeit, magasztaló szavakban él” tette öt. Uray Géza a helyőrség tisztakarát, Kiss Zsigmond ezredes a város közönségét, dr. Vajay Károly a törvényszék elnökét éltette. * Rákóczi ünnep, A Kölcsey-Kör f. hó 26-án dr. Fechtel János elnöklete alatt vál. ülést tartott, melyen határozatba ment, hogy a károlyi Kölcsey-Egyesülettel karöltve rendezze körünk a tisza-becsi julius 14-i ünnepélyt, ha a vármegye a vrm. főjegyző indítványát elfogadja és az emlékkövet ez ideig felállítja. A Kölcsey-kör ebben a szellemben megkereste a nagykárolyi Egyesületet. * A Szamos jobbparti érdekeltség tegnap délelőtt a városház nagytermében Nagy László alispán elnöklete alatt népes értekezletet tartott, melyen túlnyomó többséggel kimondta, hogyr a vízügyekben társulni nem kíván, s az igazgatást továbbra is a vármegyére bízza, egyszersmind a gacsályi körjegyzőség községeinek a társulás iránt benyújtott indítványát elvetette. * Az esküdték alaplajstroma. Szatmár- Nómeti sz. kir. város polgármestere, mint az esküdtek 1904. évre érvényes alaplajstromának összeállítására kiküldött bizottság elnöke ezennel közhirré teszi, hogy a város határában lakó mindazon férfi, aki f. évben a 26-ik óvót betölti, a magyar nyelvet érti, magyarul írni olvasni tud és évenkint legalább 20 K egyenes állami adót köteles fizetni, vagy amennyiben időleges adómentességet élvez, 20 K egyenes állami adónak megfelelő értékű vagyonnal bir, továbbá adózásra való tekintet nélkül minden köztisztviselő, lelkész, a magy^ar tudományos akadémia tagja, tudor, okleveles tanár, ügyvéd, mérnök, építész, hajós kapitány, gazdász, gyógyszerész, vegyész, bányász, erdész, tanító, sebész, állatorvos, felsőbb művészeti, vagy más felsőbb szakiskolát végzett egyén, végül aki a középiskolai záró vizsgát letette, a f. hó 29-ik napján d. u. 3 órától 5 óráig a városháza közgyűlési termében az alaplajstromba való felvétel végett az összeíró bizottság előtt személyesen, vagy meghatalmazott által megjelenhet. Szatmár-Németi, 1903. május hó 22-ón P a p p Géza polgár- mester. * A Pannónia szálló felülvizsgálata alkalmából közgyűlési határozat alapján a városi tanács Bálint és Jámbor műépítészeknek a még bentlevö 2000 K tiszteletdijból a szállóalap építésére engedélyezett összeg terhére 1000 koronát kiutalt. * A város pert nyert. Ezelőtt két évvel történt, hogy az államvasutak egyik vonatáról kipattant tüzszikrák a sárerdei faültetvónyeket fölgyujtották. Az államvasutak igazgatósága barátságos utón nem akarta a kárt megtéríteni, miórtis a város ellene keresetet indított. Az ügy most nyert befejezést s azt a város birói- lag meg is nyerte. Legközelebb a kereseti ösz- szegben, szakértői és szemledijakban, valamint perköltségekben 4807 K 56 fillért fizetett a vasút a város pénztárába. A városi tanács ezen összegből 3164 K 92 fillért az erdei törzsalaphoz csatolt, a többit pedig a költségekre kii utalványozta. 8 Áthelyezés. Nagy Tamás m. kir. pénzügyi titkárt a pénzügyminiszter Máramaros- szigetről a nagykárolyi pénzügyigazgatósághoz ‘ helyezte át.
