Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)

1903-05-07 / 37. szám

XXXV. »vfoljfaBi. Szaimár, 1903. esütMlék május ttó 7. 37-ik szám. >i Nr­Előfizetési ár: j SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Kgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöRetnek Nyilttér sora 20 fillér. A kivándorlás. Pusztul a magyar. Kivándorol. Alig van napjainkban egy-egy aktuálisabb kér­dés, mint a kivándorlás, mert nap mint nap számosán vándorolnak ki a magyar ha­zából s épenséggel pedig a tiszta magyar­ságból, holott pedig ránk nézve ma is al­kalmazható a nagy Széchenyi ama mon­dása: ,;az apagyilkosnak is megkellene ke­gyelmezni.“ így van okunk gondolkozni a baj okai s esetleges gyógyszerei felett. A „Szamos“ egy közelebbi számában B. J. tollából egy rövid közlemény jelent meg, mely a kivándorlás veszedelmével íoglalkozik. Amit a czikkiró abban leír, mind igaz és helyes. Igaz, hogy a kiván­dorlásban veszedelem rejlik a magyar fajra, ám ez csak következménye a kivándorlás­nak. Ha elejét akarjuk venni a bajnak, ös- memünk kell a baj okát, hogy a szeg le­jére üthessünk. E sorok irója oly helyen lakik, hon­nan nagy a kivándorlás. így tehát talán nem leszek avatatlan, ha személyes tapasz­talat alapján reámutatok a kivándorlásnak nehány okára, melyből könnyű volna kita­lálni a gyógyszert is. A kivándorlásnak oka a munkahiány, a nagy állami és egyházi adóteher. Ez okok eléggé ismertek. Népünk s iparosaink nagy része is csak az év egy kis részében kaphat munkát, ekkor is ol­csó munkadij mellett. Hát ezt mi okozza ? Ha ezt tudjuk, ismerjük a kivándorlás okát is. Ennek oka nézetem szerint az önálló vám­terület hiánya■ Az adóteher oka meg az adóreform hiánya, melyet évek óta ígér­get a kormány és ad helyette katonai ja­vaslatot. Az önálló vámterület hiánya miatt pang a gazdasági és ipari élet. Búzánkat vám nélkül kapván meg az osztrák, mil­liókat áldozunk fel évente az osztrák Mo- lochnak, igy természetes hogy kevés mun­kadijat adhatunk a mezei munkásoknak s azok kivándorolnak. Viszont az osztrák ,:mr lércz-termékei vám nélkül jutván hazánkba, elnyomja, sőt lehetetleníti a magyar ipart. Az iparos is e miatt kivándorolni kényszerül. .Mig az oszt­rák ipart a magyar pénz fellendíti, a ma­gyar iparos tengeren túl talál munkát. S mi van az adóreformmal, melyet évek óta Ígérget az állam. Úgy látszik et­től borsódzik a háta. Pedig ez segítene a szegény nép állami adóterhén. Tagadhatat­lan ugyanis, hogy a kisgazda aránylag na­gyobb terhet visel, mint a nagybirtokos. Ezek ismétlem, nézetem szerint a ki­vándorlás okai. Ha pedig ezt ismerjük, tud­juk a kivándorlás gyógyszereit is. Ez pe­dig áll: Az önálló vámterület létesítésében. Ez által fellendülne a gazdasági élet. Emel­kedne a búza ára, igy mi nagyobb mun­kadijat adhatnánk a mezei munkásoknak s az nem vándorolna ki. De fellendülne az ipar is az önálló vámterület aerájában. Az osztrák ipar termékei nem özönölhetvén be, egymásután szaporodnának a gyárak. Fellendülne a magyar ipar. Temérdek ma­gyar kéz találna foglalkozást az uj magyar gyárakban, melyek most Amerikában talál­nak munkát. Ez év elején mint nagy riadalom járta be az országot az örömhír, hogy megcsi­nálták a kiegyezést. Örömhírnek mondották ezt akkor, pedig tulajdonképen gyászhir, mert ez állandóvá teszi újabb 10 évre a nyomort s az ebből lakadó kivándorlást. Ha a kormány csakugyan örvendetes ajándékot akar a nemzetnek, úgy csinálja meg az önálló vámterületet. Ezzel hálára Äz öngyilkosságról. Ismertem egy ifjút; neve Károly. Mindig jelesen tanult. Végre eljött az első komoly vizsgálat, az érettségi. És ki hinné ? Károly megbukott. Az önérzetes tiu erre búskomor­ságba esett, kerülte az embereket. Ez a jelen­ség engem, ki — bár néhány évvel idősebb voltam, mint ő — őszinte barátsággal vonzód­tam hozzá, komolyan aggasztani kezdett. Nem is mulasztottam el e percztől kezdve tetteit figyelemmel kisérni. Egy napon látogatására indultam, de aj­taját zárva találtam. Kopogásomra nem kap­tam választ, jóllehet az ablakon keresztül lát­tam, hogy Károly otthon van. Balsejtelemtől űzetve az ablakhoz futok és éppen abban a pillanatban tekintek be, midőn Károly ágyára dűlve halántékának szegezi forgó pisztolya csö­vét. Gyors elhatározással beverem öklömmel az ablaküveget, mely csörömpölve hull alá. Bará­tom e nem várt közbelépésre az ablakhoz siet és csodálkozó tekintettel mered rám; karja le- hanyatlik, lélekzete elakad, miközben nagy erőfeszítéssel csak ennyit tud kinyögni: „Sá .. . Sá . . ! — Igen, igen — vágok közbe — én va­gyok az, Sándor, a te barátod'! Nyiss hamar ajtót! ... Ne bámulj hát úgy rám, hanem ! tedd, a mit mondok : nyiss hamar ajtót! Végre Károly, mint akit hipnotizáltak, az ajtóhoz támolyog és bebocsát. Én felé tartok, kezemet vállára teszem, s miközben mélyen a szeme közé nézek, igy szólok hozzá: „Te sze­rencsétlen, mit akartál tenni ?!“ — Miért nem hagytál meghalni ?! — szólt sóhajtva Károly. — Ugyan kérlek, hogyan beszélhetsz ilyen dolgokat! — Hidd el, jobb lett volna meghalni, mint azzal a szégyennel tovább élni?! — Badar beszéd ! Al-szégyenórzet! Mondd, van-e előtted csak egy parányi becse is az én barátságomnak ? — Óh, Sándor, rajtad kívül nincs senkim e világon ! — No lásd, és mégis itt akartál hagyni, meg akartál szomoritani! De ón azért nem te­szek neked szemrehányást, s nem élek vissza eröbeli fölényemmel sem: nem csavarom ki ke­zedből a gyilkoló fegyvert, sőt még meg sem fogadtatom veled, hogy ilyen dőreséget többé nem cselekszel, csak tükröt tartok eléd, hogy visszaborzadj attól, mit tenni szándékoztál. íme halljad hát: — Én az öngyilkosságot gyávaságnak tar­tom, bár a jelöltek úgy vélik, hogy bátorság kel] a kiviteléhez. Ismétlem : gyávaság ! Néz­zük csak az eszközeit. Kötél, lőfegyver, tör, vizbeugrás, emeletről leugrás és mindezeknek számtalan alfaja és complicitiója. Rettenetes nagy a választék, de mind pillanatnyi hatású és úgyszólván fájdalom nélkül ölő ! Vagy talán az okai magasztosabbak! Szerelmi csalódás, anyagi zavarok, hosszas betegség, fel nem ta­lált családi boldogság, megcsömörlós az élve­zetektől, hamis önérzet, sikkasztás, stb. . . . Különben majd példákkal is illusztrálom! Egy ifjú megszeretett egy leányt, utóbbi­nak tudtán kívül. Az ifjú nem mert nyilatkozni. A leánynak közben kérője .»kadt. Mikor már minden előkészület megtörtént az eljegyzésre, csak akkor vallotta meg az előbbi ifjú, hogy ő a leányt szereti. Természetesen kosarat ka - pott. Az ifjú öngyilkos lett Hát -tem gyáva­ság ez ? Nem volt bátorsága az életet egy csa­lódással folytatni, illetőleg a boldogságot má­sutt keresni . . . Egy másik ifjú és im ny szerették egy­mást. Elkövették az első ballépést. Mielőtt sze­relmük gyümölcse megérett volna, a leány öngyilkos lett. Hát e? m gyávaság? Ha volt bátorsága átlépni ama ago”u határokat, melye két a társadalom az erény védelmére megje" Róth Fülöp kárlsbádi eziporaktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! 0 Szafcmár és vidéke Iegnaggohíi czipőra^ára. MonáTi1ro'7feoIr f t tavaszi és nyári idényre njegrendelt összes úri, női és gyermek mKytilWBtíá 2 • 0 0 0 0 0 valódi franezia sebewrő bőrű lábbelik. 0 0 <L Jk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom