Szamos, 1903. május (35. évfolyam, 36-44. szám)
1903-05-03 / 36. szám
XXXV. evtolyain. Szatiár, 1903. v&sárnap májys to 3. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. -- Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMAHMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. E Ittf i t t t é i i ár: Sgé62 évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. A borravaló. Figyelemreméltó akcziót indított meg a budapesti pinczér egyesület. Sajnos, kevés eredménynyel biztat, mint a hogy hasonló mozgalmik már oly sokszor sikertelenül küzdöttek. A mozgalom a borravaló eltörlésére irányul. A borravalót, a vendéglők és kávéházak kiszolgáló személyzetének e lealázó objektumát akarja kiküszöbölni, hogy helyébe a túlontúl megérdemelt rendes fizetést léptesse. Hogy rni a borravaló, azt senkinek sem kell magyaráznunk, eléggé ismeretes azok előtt, kik a kávéházarf s vendéglők rendes látogatói, avagy külföldön utaztak s ki voltak szolgáltatva a külíöldi szállószemélyzet szemérmetlen zsarolásainak. Minő arczpiritó érzés is az, midőn utrakészen a szálloda kapujában vesszőfutást kell járnunk a sorfalat álló pinczérhad, szobaleányok, maitre d hotel, portások s Isten a megmondhatója mi mások, éles és megvető arcztintorgatásai közepette. Vájjon nem szívesebben fizetnők-e a számlánkban ezt az összeget, a mely a kiszolgáló személyzet honoráriu naképen őket megilleti, semmint arczpiruiással lássuk, SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHÍV ATAL : Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. fftindenneíEÜ dijak tmaron, a )&p kiadóhivatalában fizetendők mikép csóválja fejét a borravalóinkkal nem megelégedett, gondosan fésült s előkelő arczu pinczérszemélyzet. Hogy mennyire rug a borravaló, azt csak a külföldi utazásokat tett emberek ítélhetik meg kellőképen. Azok látják csak, hogy budgetiük legalább 39%-a borravalókra megy S mindemellett hova fajul a pinczér egyénisége e lolytonos kurrupczió forgatagában. Mert hiszen a vendég borravalója mégsem tekinthető fizetésnek, az borravaló, tehát ajándék, a mely a vendég gavallériája szerint hol kisebb, hol nagyobb. S a mellett, hogy iealázó. lealacsonyító intézmény a kiszolgáló személyzetnek borravalóval történő díjazása, még bizonytalan is. Mert nem mindenki milliomos, avagy amerikai szélhámos, akik borralóval szerzik meg tekintélyüket, természetesen csak a pinczérhad élőt;, hanem bizony a kisebb igényű vendéglők és kávéházak pin- czéreinek nagyon meg kell elégedniük a garasokkal, melyek az üzletmenetei arányában bizony-bizony csak soványan potyognak. Természetes, hogy a vendéglő, kávéház és szállodatulajdonosoknak kellemesebb HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. !az állapot, hol a személyzet felerészben injgyen, felerészben ajándékban szolgál s a jövedelem egyedül a tulajdonosok zsebébe vándorol. Kézzel-lábbal tiltakoznak minden reíorm törekvés ellen, mely a patriarchaiís állapotokon változtatni kívánna. Hiszen ha ő fizetné a kiszolgáló személyzetet, akkor azt valahol be kellene hoznia s az árak emelésével ki tudja, nem fog e a forgalom csökkenni ? Meg aztán, ha a pinezérek fix-íizetest húznának, az viszont szerintük nem állana arányba munkájukkal. Mert igy a ahoH saison“-ban épp oly fizetésük lenne, a minő a legnagyobb munkaidőben. S ebben is van igazság. Csakhogy a két igazság között egy harmadikkal megoldhatnék e társadalmi kérdést. Nem úgy mint a pinczéregyesület akarja s nem úgy mint a vendéglő és kávéház tulajdonosok kívánják. Hanem ha a pnezérek százalékot kapnának a gazda jövedelméből, a gazda a százalékot az árakhoz számítaná, akkor a kecske is jóllaknék, a káposzta is megmaradna. Pinczér osztoznék a gazda örömében és bujában, a közönség pedig a mellett, hogy Az első csók. Megénekelték százszor is a költők . . . Kopott théma . . de mindig uj marad . . . Az első csók . . mit lázban, vágyban égve . . . Remegve ád egymásnak két ajak . . Megénekelték százszor is a költők . . . Miért ne énekelném hát meg én. Az első csókot . . a mit tőled kaptam Szép barna lány . . . szerelmünk reggelén. Megénekelték százszor is a költők . . . Daloltak, mondtak csoda dolgokat Az első csókról . . ., mily mámoros, mily édes Két lázas ajk, ha egymásra tapad . . . De Istenemre! csak nevettem rajtok . . . S egy szót sem hittem el belőle én Mig nem adtad a legelső csókot Szép barna lány . . . szerelmünk reggelén . . • Most már hiszem buzgón, vakon hiszem, A mit a költők eldaloltak róla . . . Éneklem én is . . . Üdv a pillanat . . . Ha először fül hosszú, édes csókba . . . Két szűz ajak . . . szent részegítő mámort Érezve . . . mint éreztünk te meg én, Mikor megadtad a legelső csókot Szép barna lány . . . szerelmünk reggelén . . Most már hiszem, buzgón . . . vakon hiszem A mit a költők eldaloltak . . . mind . . . Sőt többet is dalolnék most már róla . . . De nem lehet . . . im ! hallgatásra int Csókos ajkad . . . s rövid, kurta nótám Be sem tudom most már fejezni én . . . Mert ismét csókba fond már ajakunk, Mint először . . . szerelmünk reggelén . . . Csenger, 1903. január 4. Lengyel Béla. Egy leány barátnőmnek. A te szivedben Még forr a láva, Perzseli, dúlja A heve, lángja: Az én szerelmem Lecsendesiilt rég; De szép emléke Fel-felmerül még . . . Oh be jó volna, Ha én is mint te Úgy őrzonék egy Képet e szívbe; S melyekre egykor Nevét felirta : Csókomat hintnén Minden papírra ! Karom kitárva, Alomban, ébren Nevét susognám Én is az éjbon; S mig nap-nap melleit Eljöttét várnám: Könyektől ázna Megint a párnám . . . Oh be jó volna Újra a régi Szerelmes, fájó Időket élni! . . . S mig lantom húrján Ezer dal csendül, Álmodni ismét A szerelemről. ivrüzsdyi Erzaike.
