Szamos, 1903. március (35. évfolyam, 18-26. szám)
1903-03-01 / 18. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap márczíus hó 1. 18-ik szám. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: | HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. | Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Hindennemü dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők, i Nyilttér SOTS 20 fillér. Nemzetiségi perek. Országszerte nemzetiségi pőrök folynak. Állam- és nemzetellenes izgatással vá dolva állnak a büntető bíróságok előtt olyan emberek, akik részben a magyar törvény- hozás tagjai, részben t jövőben fognak oda beválasztatni. A helyzet tehát némileg megváltozott. Eleddig a törvényhozás házán kívül álló agitátorok, magukról megfeledkezett papok, tanítók, ügyvédek, újságírók izgattak a magyar haza ellen s egyik másik el is vette méltó büntetését. Ma azonban nem válasz* tók, hanem választottak és választandók pályáznak az olcsó mártiri babérokra. És ez jóval veszedelmesebb jelenség, amely felett egyszerűen napirendre térni nem lehet. Mikor a jog törvény és igazság uralma lehetőve tette, hogy a nemzetiségi képviselők bejuthatnak a parlamentbe, örömmel vette ezt tudomásul a magyar közvélemény. Első sorban azért, mert szabad ut engedtetik a törvénynek, semmiféle idegen befolyás nem érvényesül a nemzetiségű választók szavazatánál. Egy nép műveltségének és szabadságának fokmérője az, hogy mily szabadon adja le voksát a választó. Hát az ország nemzetiségi választói le is adták szabadon szavazatukat és igy kerültek be a parlamentbe Valasek és társai. E szabad választásban megnyugodott a magyar közvélemény azért is, mert azt hitte, hogy most meg fog szűnni az aknamunka. A nemzetiségi vezető férfiaknak alkalma nyilik most nyíltan, szabadon, a mentelmi jog védelme alatt, az egész világ hallatára és illetékes helyen követeléseiket és nézeteiket hangoztatni és meggyőzni a közönséget irányuk helyességéről. S alkalma nyilik a magyar kormánynak szemtől szemben kifejteni a maga álláspontját. Szóval az érvek és elvek mérkőzését vártuk attól, hogy Valasekéket beeresztettük az uj országházba. Tévedtünk, csalódtunk Nemzetiségi képviselők hébe-hóba fTÓlalnak fel a parlamentben s ekkor is vagy bolondokat beszélnek, amikkel komolyan foglalkozni nem lehet, vagy a gyülölségnek egész áradatát szórják a Ház tanácskozási termére. Tárgyilagos, a kérdéseket és a helyzetet tisztázó vitára s kijelentésekre tehát nem akad alkalom. A nemzetiségi urak, akik ezelőtt a szószéken, az iskolában a korcsmában dikczióz- tak, most a képviselőházban is csak dik- czióznak, sem újabbat, sem okosabbat nem mondanak. Ellenben nagyobbodott a munkálkodás! körük. Most már a képviselőházban is izgathatnak a magyarság ellen. S annál fokozottabb mérvben folyik a nemzetiségi aknamunka az országban. Bizonyítják ezt a nemzetiségű pőrök, melyekben súlyos hazaárulási vádakkal megrakodva állanak az agitátorok a büntető biróság előtt. A nemzetiségi izgatás dolgában most a tót agitátorok vezetnek. A románok csendesebbek, de társadalmi s különösen gazdasági utón törekszenek az érvényesülésre. Egyre nő a tendencziozus román pénzintézetek száma, melyek egyebet sem tesznek, csak földet és földet vásárolnak Erdélyben, kiindulván abból a szempontból, hogy akié a föld, azé az ország. Látjuk tehát, hogy mindazok a módszerek, melyeket eddig a törvény korlátain belül alkalmaztunk a nemzetiségekkel szemben, eredményre nem vezettek s a helyzet mindenütt az országban, ahol nemzetiségű Visszapillantás az 1848—49 s azokat követő sötét évek eseményeire egyes epizódokkal megyénk életéből. Irta és a LoMntffy-estélyen felolvasta : Domahidy István. Később következett a feledhetlen deb- reczeni egyházkerületi gyűlés, mely már az ország figyelmét vonta magára. Debreczeu egy felekezeti s egyszersmint politikai Mekkává változott át. Meg lett rakva a városnak minden háza idegenekkel, a város az emberek és fuvarok elhelyezéséről előre gondoskodott. Már reggel 8 órakor a gyűlés napján föl lett állítva a kistemplom előtt egy ezred Deutschmeister katonaság élén egy tábornokkal, a többiek a kaszárnyába készenlétre utasittattak, Mi kilencz órakor a faiskola termeiből vonultunk a templomba, hol már egymás hátán várták hiveink a következményeket. Mikor a bevezető imának vége lett, a királyi biztos föltett kalpaggal, díszben megjelent és fölhívta a közönséget a szétosziásia, azon kijelentéssel, hogy Őfelsége nevében a gyűlés megtartását betiltja s erőszak skodásunk keservesen megboszulhatja magát. A néma csendben Balogh Pétor superin- tendensünk fölállt, s az evangéliumra tevén jobb kezét, azon választ adta, hogy törvényes jogaink gyakorlásában az erőszaknak sem engedünk, s Isten nevében gyűléseinket megtartjuk. A visszhangtól a templom falai csaknem megrepedeztek, a kir. biztosnak láthatólag utolsó idegszálai is megrezzeutek, s tántorogva azonnal távozott, mi pedig a templom ajr.ait bezárattuk és gyűlésünket megtartottuk. Hogy mennyire tiszteltük egymás jogait, s mily egyetértők g tartottuk szentéinek a felekezeti külömbsóget, igazolják azon tények, miszerint szemben a hatalom fegyvereivel a r. kath. vallásu, Jékeyek, Kendék, Boerek s a jogainkért velünk együtt küzdöttek, igazolásául annak, hogy a vallás és felekezeti kérdésekbe még a hatalom is csak szentségtelen kezekkel avatkozhatik. Ha eszményileg képzelhetnek önök valami rendkívüli, magasztos, hazafias és vallásos elhatározásból kiinduló momentumot, hogy úgy mondjam istenülést, állítsák maguk elé nagy könyvével az evangéliummal Balogh Péter püspököt, mikor ő négy—ötszáz palástos kollegája és legalább ötezer embertől kisérve a kistemp- lomtól a főiskoláig haladt a szuronyos katonaság előtt azon még a falakat is megrázó politikai ének hangoztatása mellett: Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar! ! ! Ne adja a magyarok Istene, hogy önök ifjú barátaim ily nehéz napokat átéljenek! de ha azok mégis bekövetkeznének valaha, kisérje önöket őseiknek szelleme, s akkor mindig győzni fognak. A minden történelmi múltat és fogalmat felül múló, s csaknem tizennégy évig folytatott szenvedőleges harcz után, mely idő alatt az emberi, polgári és felekezeti jogaitól megfosztott magyar nemzet utolsó morzsáját is visszautasította a kegyeknek, ígéreteknek és csalétkeknek, 1861 ik év elején belátta a dynastia, hogy rémuralommal nem töri meg a magyart, és önkéntesen csak ideiglenesen kormányozhat, keserves hadi vereségek után meggyőződött, hogy a magyar hadseregre csak akkor számíthat, mint a világ által elismert első vitéz katonaságra, ha a hazában, fészkeiben, hazafias, szellemi, erkölcsi és anyagi igényei kielégítve lesznek, tudomására jött továbbá a nagy hatalmak azon véleményeinek is, hogy Magyarországot reáliter beolvasztani Ausztriába annyit tenne, miut Európának földabroszát újból megalkotni; szóval meggyőződvén arról, hogy Magyarország megsemmisítésével a Habsburg dy. nasztiának koronái mind a Lajthán innen, mind túl a porba hullanak, összehivatott a császári kormán}’ által egy országgyűlés és annak kéz-
