Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-05 / 11. szám
tárgyban , kiejtünk, íálrahányt borsó, mit sem eredményez, de ennek daczára, mi,! mint néma szemlélői a társadalmi kialaku-. lásoknak, a társadalmi íélszegségeknek, jónak lájtuk e veszélyes kinövés követkéz-; ményeire társadalmunk, közönségünk figyelmét felhívni. Hátha akad egy, csak egyet-' len olyan család, ki intelmeinket megszívleli, mielőtt az eszeveszett verseny fináléjaként j a végrehajtó harsány dobpergése lel nem nem hangzik házuk előtt. S akkor fáradtságunk bőséges jutalmat nyert Kevesebb fényűzés, több magyar jó- j kedély már egy lépéssel közelebb juttat a boldoguláshoz. Szatmárnémeti sz. kir. város avasi bérezi erdő ideiglenes iizemtervéröl. I Ezen erdőbirtok megkülömböztetésül a város határában fekvő A) B) és C) üzemosztá-; lyoktól, D) üzomosztály nevet kapott. Mint törvényhatósági birtok állami felügyelet alatt áll és az 1879. évi XXXI. t.-cz. 17. §. alapján rendszeres kezelés alá veendő, tekintette) azonban j a kitermelés nehézségeire, ezen erdő ez idő szerint még okszerű kihasználásra nem alkalmas. miért is addig, mig a közlekedési viszonyok kedvezőbbre nem fordulnak, a földm miniszternek 4190—i883. sz. körrendeleté értelmében a végleges üzemterv mellőzésével, ideiglenes gazdasági terv állapíttatott meg. Az erdőgazdasági viszonyok általános leírása. I. Jelen állapot. 1. Birtokviszonyok. Az erdő fekszik Szatmárvármegye szinér- j váraljai járásban Avasfelső és Újfalu községek határaiban az éjszaki szélesség 47°52 és a keleti hosszúság 41°15 között, feltétlen erdötalajon. Kiterjedése, erdösült 8266*88, tisztás 9 97, ház és kert 0*19, rét 66 26, havasi legelő 57T0 ut 7'64 és patak 12-38, összesen 8420-42 k. h. ebből a íelsőfalusi határban fekszik 3216 23 k. h. és az ujfalusibau 204-19 k. h 2. Jogi viszonyok. Ezen birtokot, a város közönsége kormányhatósági rendelet folytán vette 1899. évben 208, 454 koronáért Kiszely Károly és Ka- racsay Klementine grófnőtől reoompensatió képen a Darvas Mohán és Nagycsonkán letarolandó és 1906 ban a mezőgazdaságnak átadandó 20 80 k. h. erdőterület helyett. A birtok jelenleg tehermentes. Az évi kiadásokból 3 évi átlag szerint esik 1 kát. holdra 54 fillér. A felügyeleti jogot az állam részéről a debreczeni kir. erdőfeiügyelősóg gyakorolja. 3. Természeti viszonyok. Az egész birtok, kevés kivétellel nyugati és éjszaknyugati fekvéssel bir, patakokban igen gazdag, melyek közül a legtöbben pisztráng tenyészik. A közép és magas hegység jellegével bir, éghajlata zord, legmagasabb csúcsa 1064 méternyi az Adriai tenger szine fölött. Veszélyes szól, az éjszakkeleti és keleti. Az altalaj földpátos szikla, trachyt és traehyt-palávai mely fölött televény dús agyag fekszik. Uralkodó és állab alkotó fanéin a bükk, elszórtan előfordul a gerinczeken hegyi juhar, a völgyekben kőris és gyertyán és a déli oldalon ko csánytalan tölgy. A növekvés a fiatal és középkorú egyedeknél kitűnő, az öregkoruaknál azonban már növedék veszteség mutatkozik, miért is utóbbiaknak ietarolása pénzügyi szempontból mielőbb kívánatos. Termő helyi osztály a miniszteri segédtáblák szerint IV. VI. közt váltakozik. A fő- állab átlag kora 140 éves, átlag vastagság mell- magasságban 42 cm., átlag törzsmagasság 16 méter, holdankónti törzsszám 130 drb, holdan- kénti fatömeg 260 tm.3 Zárlat átlagosan 0-6. Az egyes korosztályok arányosan vannak képviselve az egész területen, a szóldöntvónyek helyét kender sűrűségű serdény lepte el úgy, hogy az egész erdő őserdő jellegével bir. Véd erdőnek minősített terület nincsen. 4. Eddigi gazdálkodás. 1891-ig ezen birtok az avasi közbirtokhoz tartozván, mint ilyen az Újfalun székelt erdő bíróság által őriztetett és kezeltetett. 1891-ben létrejött, felosztás következtében megszűnt ugyan közjogilag az erdőbiróság, mindazon által az avasi béreznek nagy része, igy ezen birtok is továbbra is a volt erdőbiróság kezelése alatt marad. Sziohk Balatoni rege. Hirtelen történt műsorváltozás következtében adták e'ő újra szombat este, s talán mert a közönség nem értesült róla idejében, alig vohak a színházban. Holéczy (Benigna) és Bátosi (Kinizsi) most is pompásan alakították szerepüket; Torday és Vedrődi kedves kis tündérek voltak, de még kedvesebb volt Étsy (Sió), kinek úgy hálás szerepénél mint ennek bájos és szeretetreméltó megjátszá- sánál fogva legnagyobb része van az est sikerében. Jók voltak Fodor (Király) és Szentes (várnagy). A III. felvonás árnyképei jobban is sikerülhettek volna. Csókon szerzett vőlegény. Nem ért el akkora hatást, mint előre gondoltuk. Ez azonban nem a szereplőkön múlt, mert ők minden lehetőt megtettek, hanem magán a darabon, i melyet „kitűnő“ bohózatnak nem mondhatni. Tuiajdonképen egységes meséje siucs, hanem az egész mozaikszerüen beillesztett jelenetekből áll, meiyet Abray Irén (Torday Adél) személye tart össze, mellette az összes szerepek semmivé ; törpülnek, ha csak a Szentesét (Csonkái Lő- rincz) némi jóakarattal, ki nem vesszük. Torday Adél különféle alakoskodásait igazán ügyesen, kedvesen s minden erőltetettség nélkül ! vitte keresztül; különösen a tót gyerek és a ! zsidó gyerek jelenetét emeljük ki. Dalait több- j szőr megismételtették és sokszor tapsoltunk neki. Szentes élethü nagybácsi volt, valamint Polgár Fáni is teljesen odaillett a maga néhány szónyi szerepével az esemény keretébe. A házasságközvetitő és a kóborszinószek jelenete időtöltésnél nem veit egyébre való: minkettö bátran elmaradhatott volna, ha az előadás igy is szokatlanul rövid nem lett volna. Vasárnap d. u. a „Csizmadia mint kisértet“ ment, hétfőn este pedig a Szegény Jonathan másodszor. A csók Étsy Emilia jutalomjátéka kedves örömünnepe volt a színháznak, mikor ugyanis a társulat egyik legkedvesebb tagját ünnepelték. Három nagyobb, két kisebb virágcsokor és külőmbfóle meglepetések s az a virágeső és a szűnni nem akaró tapsvihar, melylyel színpadra léptekor fogadták, minden szónál ékesebben beszél, hogy Étsy Emilia oly rövid idő alatt is milyen dédelgetett kedvencze tudott lenni a közönségnek, A perczekig tartó ováczió láthatólag mélyen meghatotta s részint az örömtől, részint az ünnepeltetés zajától alig juthatott szóhoz. Mégis megkezdte játékát melyet kedves naivitással játszott végig. Általánosan ismert tehetségével s behízelgő játékával mindvégig azon volt, hogy az őt ünneplő igazán nagy közönségnek élvezetes estét szerezzen. Maiittát játszotta. Ferenezynó és Gyárfás szintén részt vettek az előadásban, hogy tanúi legyenek bájos kis kollegájuk sikerének s maguk is hozzájáruljanak. Gyárfás épen partnere volt neki (Carlo), Ferenezynó pedig a királynét (Blan- hadu) adta kiváló sikerrel A többi szereplők, külünösen Bátossy (Sever király), Fodor (Ado- lár), Szentes (Udvari pap), Jávor Aranka (Angela) egytől egyig a siker emelésén fáradoztak, úgy, hogy Étsy Emilia mindig kedves emlékkel gondolhat vissza legelső jutalomjátókára. HÍRROVAT. * A helybeli Dalegyesület választmánya febr. 3-án ülést tartott. — Litteczky Endre pónztárnok előterjesztette legutóbb lezárt számadását, melyből kitűnik, hogy az egyesületnek közel 30.000 kor, készpénz vagyona van. Házi jellegű intézkedések tétele után az ki maga lábán meg tud állni. A legtöbbnek szédül a feje a nagyravágyóétól s mivel esze s tehetsége utján nem juthat, czéljához, a hízelgés szivárváuyköntösét ölti fel. hogy pártfogója figyelmét magára vonja. Az okvetetlen kapaszkodó sok módját ismeri a hízelgésnek. Ott van mindenütt, a hol nem is kellene. Rendez nagy czéczókat, kocsikáztat négyes fogaton. S ez mind olyan dolog, hogy néha megtéveszti még az okos embereket is. Kivált a négyes fogat. Oh be szép állat is a ló, csak nagyon szeszélyes és követelő. Olyan mint a nagy lábon élő, jó módhoz szokott szép asszony. Csak addig hű a gazdájához, mig a jó módban tart, azután czudarul úgy elhagyja, a jó barátokkal együtt, hogy vissza sem tér többé. A szerencsevesztett aztán jár gyalog, a jó barátok pedig más négyes fogatra kapnak feles a letűnt barátot foghegyről köszöntve, csak a szép lovait emlegetik. — Kedves nagysám, mondjon valami pikánsát a szép asszonyokról. — Ej maga javíthatatlan, hát még itt sem tett le arról a kedvteléséről, hogy a szép asszonyok bűnein jókat nevessen. Már pedig az a gyönyörű szép asszony, a ki mostanában szóban forgott, nem nevetteti meg önt, hanem azon a magáról sokat tartó elpuhult vén ruón, a ki a barátnójával együtt ugyan csak kivetette a hálót ama szép asszony után, már inkább nevethet, mert a szép asszony hiába üli a négyes fogatra, még sem ragadták el a lovak. T. szólalt meg: Kedves barátom, engedd át már nekem a szót. — S szellem megbocsát, hogy ha kérdést teszek hozzá, arról a túlságos egyszerűségről, melyljel közzénk érkezett és az óra szokatlan megválasztásáról is. — Ugyan ! hát feltűnt ez itt az egyenlőség birodalmában? Itt, a honnan minden fényűzést, minden hiúságot ki kellene zárni. Itt, a hol a bölcs és az ostoba, a főrangú és a koldus mind egyenlővé válnak. — De a szokás és a tisztesség megkívánják. Ah! a szokásokon tulteheti magát az ember, a tisztességből pedig nem óhajtottam erre az alkalomra. Érettebb korom egész ideje alatt nagyon sokat foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy temetésemnél a legnagyobb egyszerűséget miképen hajtassam végre. S ezt az óhajtásomat napról napra érlelte bennem a tapasztalat. Több esetet hozhatnék fel, de csak egyet említek, a hol épen T. volt a szónok, egy előkelő családfő temetésénél, a hol is a nagyszámú közönség előtt szokott ékesszólásával magasztalta az elhunyt érdemeit, említette a hátrahagyott nagy vagyont, melyet becsületes és fáradhatlan munkásságával szerzett, a mi nagy visszatetszést szült a hallgatóság között és több kellemetlen megjegyzésre szolgáltatott okot. Az ilyenekért kárhoztatják a szónokot, pedig a szónok nem hibás. Neki beszélni kell, még pedig a szokások szerint. Hát annak a szokásnak végét kellene vetni, hogy a halottat dicsérgessék. Elég volna rövid imában áldást kérni a elhunytra és Isten kegyelmébe ajáulani bűnös lelkét. Antonius sem dicsérni ment Caesart, hanem temetni, mert mint mondja „a jó, mit ember tesz, sírba száll vele, a rósz túléli őt.“ Hát a mi halottaiuk talán külömbek mint Caesar volt, hogy mindegyiket megdicsérik? Nem, az nem helyes. Ezzel nem a megbatottságot és részvétet keltik fel a közönségben hanem többeknél a megbotránkozást és az emberek legborzasztóbb szokását a rágalmazást. Még ha csak a vallásról beszélne a szónok, talán több részvéttel kísérné a mindig mulatni vágyó közönség a megboldogultat utolsó útjára. Hát most már megértették azt hiszem, nemcsak az egyszerűség okát, hanem a szokatlan időszak megválasztását is az ón idejövetelemmel. De legalább, hogy Önök előtt ne essem elítélés alá, elmondom, hogy nincsen az a király asszony, a ki olyan drága vánkoson pihenne, mint a milyenen ón pihenek, A külseje menyasszonyi ruhámból van. A belseje pedig azokkal a kedves virágokkal van megtöltve, a melyeket 24 év alatt a lelkem uramtól kaptam, a melyeknek minden szálát az Ő áldott jóságos mosolyával megaranyozta és igaz szeretőiével még értékesebbé tette, a milliókat érő ékességeknél. Szemfedőmet sem fizethetné meg senki ember fia.
