Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-19 / 15. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök február hó 19. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Elíf izeX%i,ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Készpénzfizetés mellett a iegjutányosabb árban közöltéinek Egyes szám ára 20 fillér. j Mindennemű dijak Ssaatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. | Nyilttér sora 20 fillér. Az Állam és állampolgárok. A polgári törvénykezési rendtartás javaslata, a mely jelenleg az igazságügyi bizottság előtt tárgyalás alatt áll, szokatlan hullámokat idézett elő a nagy közönség körében is. Élénk, meg nem szűnő érdeklődéssel kiséri azokat a napi sajtó is s a tárgyalás alá került javaslat egyes szakaszai: a 34 és 95 §§-ok, contemplált intézkedései révén egész társadalmi osztályokat késztettek arra, hogy az első sorban igazságügyi intézkedések mikénti megállapítására befolyást gyakoroljanak. A javaslat 34 §-a, a könyvkivonaton alapuló követelések illetékes bíróságáról intézkedik, mig a 95 § az ügyvédekről és meghatalmazottakról szól. Látnivaló ezek szerint, hogy az utóbbi § az ügyvédi kar érdeke, mondhatnám létérdéke; mig az előbbi § mindnyájunkra vonatkozik, hiszen többé-kevésbbé mindnyájan adósok vagyunk. Ez a magyarázata annak a szokatlan érdeklődésnek, melylyel a közönség általában e javaslat igazságügyi tárgyalását kíséri, s hogy az összes kereskedelmi s iparkama rák külön-külön feliratban fejtették ki saját álláspontjukat a kőnyvkivonati perek illetékessége tekintetében, mig a legtöbb vidéki ügyvédi kamara s elsősorban a budapesti ügyvédi kamara szenvedélyes vitákban tárgyalta az ügyvédi képviselet megszorítását s felirataik, jelentéseik az igazságügyi kormány előtt mind-mind arra szolgáltak, hogy meggátolják a tervezett szakaszok megszavazását már az igazságügyi bizottságban. Mindhiába. A miniszteri javaslat változatlanul ment át a bizottságba, bár e körülmény korántsem jelenti azt, hogy a képviselőházi s főrendiházi tárgyalás alkalmával módosítás ne történhessék, mindazonáltal nem sok reménynyei lehetnek eltelve a kereskedők és ügyvédek, mint a kikre első sorban a javaslat vonatkozik s radicalis változást idéz elő kereskedelmi, illetve megélhetési viszonyaikban. Elismerjük, hogy velünk született jog az életre és élethez való jogosultság. Ámde irtás dűlőre tartozik s nem íügg iníellectu- aliter össze, hogy az élethez való természeti jog egyúttal a megélhetésre, a iétez- hetésre nézve is jogosultság legyen. Egyéni hivatottság, szerencsés körülmények s viszonyok helyes, okszerű felhasználása a fundamentális kellékek arra nézve, hogy ki ki meg is élhessen. Ezt magának, az embernek kell megszerezni s kívül esik minden tekinteten, ha a képességek érvényesülését egy magasabb erkölcsi testület, az állami beavatkozás tekintélyével vélik megszerezhetni. Minden törvényalkotás első követelménye, hogy az közszükségletet eiégitsen ki. Köztudattá kell, hogy emelkedjék a jogszabály a szokás erejénél fogva s az államhatalomnak csupán az alkotmányszabta jelleget kell ráhelyezni, hogy e köztudat elismert, kötelező törvénynyé váljék. Az emberi önállóság s ez önállóságra való szakadatlan törekvés következménye nagy részben, hogy a javaslat szerint 1000 korona értékhatáráig eljárni hivatott járásbíróság előtti váltóperben az ügyvédi képviselet kötelező ne legyen s ezzel az általános elvvel, melyet a gyakorlati élet könnyedsége kívánt meg, függ össze az, hogy a kereskedő, az iparos, kereskedelmi, ipari ügyleteiből eredt vitás követelések érvényesítésével ne legyen kénytelen ügyvédi képviseletet igénybe venni, hanem ezégvezetője, meghatalmazottja, illetve segédje járjanak el az ő nevében. Ezek azok a közgazdasági okok, melyekből kiindul a javaslat 0" § a. De követelmény az is a törvenyalkoVisszapillantás az 1848—49 s azokat követő sötét évek eseményeire egyes epizódokkal megyénk életéből Irta és a Lorá:.tffy-estélyen felolvasta : Domahidy István. Hogy rendkívüli időnek rendkívüli igényei is vannak, erre a 48—49-iki korszaknak egy éppen családom körében történt episódját szabad legyen megemlítenem. Mikor már társadalmunkból, családunkból minden fegyverfogható ember a csatamezőkön végezte honfiúi kötelességét, boldogult atyám szervezetére gyenge és beteges, öt kiskorú gyermek gyámola, ki-ki vonult mint nemzetőri századának parancsnoka a messzelátó dombokra századával a gyakorlatokra, várva minden perczben a rendeletet, mikor induljanak útnak a már Erdélyben lévő századok fölváltása végett. Egy estve épen vacsoránál ülvén a család, szerény hajlékunkba, kopogtat s azonnal be is nyit egy Hunyadi huszár főhadnagy, s azon kérdésére: Hol találom Domahidy Pált, atyám fogadván, katonás tisztelgése mellett jelenti, hogy Kossuth kormányzótól stafetális levelet hozott, és maga előtt követeli utasítása szerint fölbontását. A levél tartalma szóról-szóra ez volt: Domahidy Pál megye biz. tag. urnák. Domahidán. Személyes felelősségének terhe alatt rendelem, hogy Kolozsváron a fellegvárba 48 óra alatt kormánybiztosi minőségének jelzése mellett jelentkezzék. Zárt utasítások a térparancsnokságnál. Kitérést nem fogadok el, védelmének biztosítása végett 17 huszárból álló kíséretről Kupa ezredes Károlyban utasítva lett. Kossuth. Szegén}' öreg táblabiró! boldogult jó atyám! Éltében oldalán soha diszkardnál egyebet nem viselt! s úgy hazájának mint magának minden védelmét és igazságának erejét addig a Corpus jurisban kereste. És neki másnap reggel 7 órakor egy ellenséges oláh táboron át por és golyó terhe alatt, a kolozsvári fellegvárba utazni kötelességévé tétetett Magyar- ország kormányzójának parancsából. A honvédtiszt az átolvasás után azonnal távozott, atyám némi fölvontságának önkénytelen jelzése mellett a vacsorát félbeszakítva, két magán tanítónkat a szomszéd szobába szólította, s öt pereznyi tanácskozás után tudata anyánkkal s velünk másnap reggeli indulását. Anyánk a rendelet átolvasása után előttünk nem is színlelte megdöbbenését s atyánknak is leolvashattuk arczárói a távozás és bizonytalan ut fölötti agodalmait, de mikor anyám fölindulva figyelmeztette, hogy élte koczkáztatásával járónak találja a missió teljesítését, atyám a Zsoltár azon versével nyugtatta meg: „Erős várunk nekünk az Isten!“ nyugodjatok meg. Reggel 7 órára az öreg László inas bepakolt atyám nádpálczájával mint egyedit.i fegyverével, az öreg sárga kocsiba, Károly — Zilah felé útra kelt, s a család könnyes szemekkel kísérte a láthatárig, s mikor azon túl haladt, anyám lánytestvéreimet a tépéseket készítő asztalhoz intette, s engem tanítómmal kiküldött a gazdasági ügyek végzésére. Tizenöt esztendős gyermek voltam, úgy éreztem, hogy csak az örök megválás nehezedhetik érzelmeimre keservesebben, mint atyámnak azon bizonytalan útra történt rendelése, főleg mikor olvastam, hogy minő embertelen kínzásokkal végzik ki a neki böszült oláhok saját hazájok- ban azokat, kik magyarok, ha kezökre keríthetik. Hetek hónapok múltak, atyám még a levélváltásoktól is több ízben elzáratott, s mikor az orosz és osztrák egyesült hadak egész erejükkel ráfeküdtek országunk meghódítására, a viszontlátás reményeit egyre halványabbakká tették. Atyám azonban szerencsésen hazaérkezett, de később sok üldözéseknek volt kitéve. Az 1849-ik évnek junius, julius és augusztus hónapjai a szerencse, remény és kétségbeesés közt teltek el. A nagyszámú orosz had1 Róth Fülöp kárJsbádi eziporak tárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. • • • © © Közvetlen a Pannónia száiioaa mellett! • • ® ^ Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. 2k