Szamos, 1903. február (35. évfolyam, 10-17. szám)
1903-02-12 / 13. szám
ban véglegesítette és nyugdíj jogosultságát 1902. május 15-től kezdődőleg állapította meg. Továbbá jóváhagyta a tanács azon j intézkedését, hogy a Nicolson-czég részére járó számlabeli követelést a gépek karban tartására szolgáló alapból utalványozta. Az iparos olvasó kör részére a közgyűlés 200 kor. segélyt szavazott meg oly módon, hogy azért 20 darb, kisorsolás alá eső részvény adassék. Úgyszintén a németi j gkath. egyház tartozásainak törlesztésére 200 korona segélyt szavazott meg és 170 koronát hasonczélból a jövő évi költségvetésbe felvétetni rendelt. A városi épületeknél 1903. évben teljesítendő javítások és fentartási munkálatok iránt beadott javaslatot közgyűlés azon kijelentéssel fogadta el, hogy azon munkálatok, amelyekre átalány- összegek vannak felvéve házilag, azon munkálatok pedig amelyek költségvetéssel, vannak ellátva, vállalat utján hajtassanak végre. A közgyűlés Gramma József sz.hegyi gk. lelkész járandóságát mindaddig beszünteti, mig a pöspökség a hegyi hitközséget r.em önállósítja, vagy a szatmári gk. egyházhoz nem csatolja. Az erdei és körtvélyesi legelőbért a közgyűlés jóformán a tavalyi árak szerint megállapítván, kimondta, hogy a legelőkre ápril 15-től kezdődőleg a vidékiek marháit is felveszik, ha esetleg a helybeliek kellő mennyiségű jószágot be nem jelentenek. A vidékiek azonban a bérnek 25 százalékával többet kötelesek fizetni. Krémer Sándor színigazgatónak a ze-1 nedijak egynegyedét elengedte és a jelen I érre a belkövezési munkálatot úgy fogadta el, amint annak javaslatát múlt számunkban egész terjedelmében közöltük. Végül a közgyűlés hasonszellemü felirattal pártolja a következő hatósági átiratokat, Pozsony sz. kir. városnak a czukor ontingensről szóló törvényjavaslat elvetése és Győr sz. kir. városnak a párbaj intézmény kiirtása ügyében az országgyűléshez intézett feliratait; ellenben Sopron sz. kir. városnak a vadászati törvény módosítása tárgyában alkotott felirata fölött napirendre tért. Vári Józsefné és Németi Mihályné bábák oklevelének kihirdetése után a közgyü- léz véget ért. Szatmárnémeti sz. kir. város avasi bérezi erdő ideiglenes üzemtervéről. (Folyt, és vége.) 10. Az erdőgazdaságnak czélja és feladata. Czólja a jelenlegi főkészlet és talaj jóságának fenntartása és fokozása mellett a mellékhasználatokat akként vezetni, hogy az évi kiadások legalább megtérüljenek, feladata pedig a fő- használat szünetelésével a város közönségének a jövőben minél nagyobb jövedelmet biztosítani. Ezek után a gazdasági terv következő lesz : 1. Föhasználat szünetel. 2. Elöhasználat a széldőntvények és fenyőfa lehető értékesítése. 3. Mellékhasználatok. a) legeltetés, nyári és téli a szükséges m egszorita sokkal. b) fükaszálás, ha jövedelmezőbb c) makkoltatás kellő korlátolással. d) vadászat, bérbe adatik. e) halászat egyelőre házi kezelés alatt marad, a halállomány szaporítása végett. Felújítások. Mesterséges erdősítés az ideiglenes üzemterv tartama alatt nem . terveztetik, mert az erdösült terület egészben véve zárt, a széldöut- vények helyén pedig kendersürüsógü serdény ketetkezik, a tisztások pedig a szomszédos területekkel fognak beerdősittetni. Csemetekert a rendszeres terv előtt fog létesittetni. III. Belsőkezelésre vonatkozó szabályok és intézkedések. ügy az előhasználatként értékesítendő faanyag mint e legeltetés és makkoltatás bérbeadásáról, jelen terv keretein belül, azerdöhiva- tal javaslatára városi tanács intézkedik. Az erdöhivatal ügykörére vonatkozó tervezet elkészült és beterjesztetett, az erdöőrök , és szolgák szolgálati és fegyelmi szabályzata jóváhagyás végett a belügyminisztériumnál van. i A birtok határai állandósittattak. Nyilv intartók évenkint vezettetnek. A birtokn k czélszerübb kezelése és kihasználása végett újabb birtok ze zése terveztetik, ennek nemkülönben a csemetekert létesítésére, üzemrendez sére és kezelési költ ségek fedezésére 30000 korona a nagycsonkai erdőeladási árából leköttetik. Szatmárnémeti, 1900. jan. 16. Közli : Léber Antal, városi «rdész. Színház, „A postás fiú“ került színre szombaton. A „postás fiú“ semmivel sem különb, mint az újabb időkben elharapózott angol operettek legtöbbje, melyeknek librettója csupán arra való, hogy alkalmat nyújtson uuos-uutalan erotikus tánezokra, clown mutatványokra és a legbizarrabb alakváltozásokra, Ezzel a „postás fiúról“ mindent elmondtunk. A mi az előadását illeti, meglehetős hiányos volt, amennyiben a darab érdekességeit képező tánezok és látványosságok kimaradtak, vágj' legalább is minimumra szállíttattak. Ennek következtében a közönség inkább unatkozott, mint mulatott, jóllehet a szereplők más különben megtették kötelességüket. Gyárfás (Bang Tomi) játékában sok természetesség és finom komikum volt; különösen a Tordai Adéllal énekelt duettje sikerült szépen. Lónyai, ép úgy, mint máskor, most is bájos elevenséggel játszotta szerepét (Nórát). Tordai Adél (Róza), Szentes (Houker), Juhász Ilona (Mrtrs Bang) jól játszottak, az utóbbi betét éneke nagyon szép volt és némileg kárpótolt az elmaradtakért. „A postás fiút“ előadták vasárnap is, de nem nagyobb sikerrel. A két árva D’ Ennery és Cormons ismert boulevard drámája ment hétfőn zóna árakon. Az érdekes darabot nagy tetszéssel fogadta a publikum és a kinek csak sympatikusabb szerep jutott, mint pl. Étsy, Holéczy, Bátossy, Juhai és Ligeti, az mind hosszan tartó tapsban részesült. Vedrődi, kit most láttunk először nagyobb szerepben, csak ellenszenves szerepe miatt nem kapott tapsot, de egyike volt a legjobb alakoknak ez este. Annál jobban lelkesült a közönség a két hősnő, Holéczy és Étsy iránt és a tomboló tapsvihar a mely egy-egy hatásosabb jelenetüket követte, egész felvonásközön át teljesen elnémította a zenekart Jól játszottak még Bátosy, Egry és Ligeti. Dózsa György Jókai történeti játékát adták kedden Egry Kálmán 40 éves színészi jubileuma alkalmából. A díszelőadás iránt nagy érdeklődéssel volt a közönség, oly annyira, hogy már az esti órákban jegy sein volt kapható, noha az orchestrum egy részét is ülőhelyeknek rendezték be. Az előadás a művész ünneplésével kezdődött, a kit a színtársulat részéről Bátosi Endre, a szatmári közönség nevében pedig Szentes János üdvözöltek meleg hangú szavakban, átadván a nagyszámú koszorút és egyéb emléktárgyakat. A színtársulat részéről egy ezüst koszorút a közönség részéről pedig egy szép, nagy babér koszorút kapott a művész, a mely utóbbihoz egy ezer (?) koronával terhelt zacskó is volt mellékelve. Koszorút adtak még Krémer Sándor és a „Szatmári Hírlap“ is Halas város Pest utczáin szavalta az agyakat és sziveket is rázó szózatát a „Talpra magyart!“ rövid napok alatt mint légot tisztitó vihar söpörte el a rendi constitutiót a népjog törvénybe czike- lyezése, s azon három sakramentális jelige alatt szabadság, egyenlőség, testvériség, leomlottak a válaszfalak s rombadőltek az előjogok hazánk lakói között a palotáktól a kuuyhókig; a közteherviselés, urbériség megszüntetése, megrázkódtatás nélkül czikkelyeztettek törvénybe, s mert ezen égybeolvasztó kemencze tüzótől megriadt a 300 esztendőkön át állandóan állami önállóságunk ellen küzdő bécsi camarilla, titokban — áligéretekkel — megvesztegetésekkel ellenünk ingerelte és sikerült is neki föllázitani korona országunkban lakó idegen nemzetiségű honfitársainkat, és miután testvéri szózataink figyelmeztetéseink, fenyegetéseink pusztába hangzottak el és törvényeink értelmében veszélyeztették a közrendet, sőt Horvátország és az alvidéki ráczok régi katonáikkal fegyve- rekkelkezökben bennünket védelemre kónysze- ritettek, az országgyűlés királyunkhoz föliratot intézve kérte a közrend helyreállítását. A magyar király az osztrák seregből rendelt részünkre segítséget s nehány század hazánkban állomásozó magyar katonaság István nádor és az ország kormánya által utasittatott a küzdtérre, és lezajlott egy-két hónap, mig még mindég azon káprázatos szemüvegen tükröződtek vissza a tények a nemzet szemében, hogy a camarilla által föllázitott nemzetiségek megfékezésére koronás királyunk is együtt küzd a nemzettel, mig végre báró Blomberg és gróf Berchtóld dzsidás ezredeseknek positiv tényeiböl meg nem győződtek a véle küzdő magyar katonáink, hogy az ellenségökre a ráczokra vaktöltésekkel lővöldöztetuek ezredeikkel, meg cselekedetüket igazolta azon következés, hogy a fölfedezés után 48 órával a láthatárról eltűntek s az ellenség sorai közé álltak. Ezen keserű tapasztalat folytán a nemzetbe az elkeseredés, csalódás és nemzeti önérzet azon meggyőződést keltette föl, hogy törvényeinkre megesküdött koronás királyunk is ellenünk vau, azért gondoskodjék az ország jogainak megvédéséről, és ellenségeinek, melyek hazánkat mint, belső férgek rágták a termőfát, leveréséről. Itt és ezen fölébredés után következett a magyar nemzetnek, főleg a magyar középosztálynak úgy a parlamentben, mint a megyékben hazafias megnyilatkozása. Nincs toll, nincs ige, nincs nyelv, nincs idealismus és költészet, mely a magyar nép azon időbeli határozottságát, elszántságát és lelkesedését kifejezhetné ! A szabadságharcz ez első korszakában még Kossuth, Széchenyi, Deák együttes proc- lamátiókban szólították a nemzetet az önvédelemre, és az Insbruckba költözött V. Ferdinánd királylyal nem szakadt meg teljesen az összeköttetés, de a honvédelmi bizottság és a kormány azért muukához látott, szervezte a nemzetőrséget, toborzó bizottságokat alakított, sőt az ujonezozást is elrendelte, azon cs. kir. közös hadseregbeli magyar katonák pedig, kiket a nagy idők fejleményei az országban találtak, bár törzstisztjeik — a németek mint hulló I csillagok elszálltak, altisztjeik és többnyire had- I nagyaik vezetése alatt állottak síkra a szentügy védelmére, sőt fogalmat felülmúló elszántsággal és életük koczkázkatásával, Siléziából, Galicziából, Morvaországból, Csehországból századok törtek át a magyar huszárokból hazánkba, hogy részt vegyenek országunk fölszabadításában. A régi tábiabirák mint választott századparancsnokok a nemzetőrség élére állottak, és kellőmennyiségü fegyver hiányában a kaszákból vágatták össze a szuronyokat, a fiatalság pedig letéve a czilindereket, az agarász korbácsot, a vadászpuskát, s a tollat, melylyel egy része kenyerét kereste, — nemzetközi csákókba és zubbonyokba öltözködött, toborzásra indult, s rövid napok alatt mint lavina — nagy tömegekben omlott bejelentkezés végett a központokba. — A nemzetőrség — önkéntesek s az első ujonezozás után besorozott honvédek, főleg a benmaradt és beszökött régi ezredek csakhamar oly tekintélyes nemzeti védelmet biztosítottak, mely kétségkívül leveri — s nagy részben le is verte a föllázadt nemzetiségeket, valamint a Jelasics generális által el ellenünk vezetett horvát- és császári seregeket is. Mint a zsidóknak egyiptomi sanyargat- tatásuk után Mózes, nekünk is föltűnt életha- lál harczunk küzdelmes egén egy Geniusunk — Kossuth, ki határtalan hazafias idealismusá- val a parlamentben ügyünk élére állott egész lényével, — agyának és szivének isteni szikráival minden szava gyújtott és munkárautalta a megcsalatott nemzetet, s csakhamar ő lett a helyzet ura a képviselő házban, s ő neki kellett megjelenni, uj lelki erőt ápolni a hősök szivében — a táborokban is. (Folyt, köv.)
