Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)

1903-01-29 / 9. szám

áll rendelkezésre, ennek felépítéséhez a kor­mány tetemes segéíylyel is kész hozzájárulni, mely kijelentésre Debreczeni István polgár- mester kijelentette, hogy bár a színkör fel­építése iránt nem nyilatkozik, azonban reméli, hogy e tekintetben az illetékes köröket sike­rülni fog az ügynek megnyerni Erre Bereg­szász város képviselői szintén azon kéréssel fordultak az országos felügyelőhöz, hogy a színkör felépítéséhez ők is megfelelő állam­segélyben részesittessenek, ami tekintetben a kerületi felügyelő legmesszebb menő jóaka­ratát helyezte kilátásba. A kerület megalakulása után az érte­kezlet azon föltételek részleteit beszélte meg, a melyek a szerződtetendő igazgatóra nézve kötelezőleg- megállapitandók és a kerületet megfelelő színtársulat szervezéséről biztosítják. E tekintetben az országos felügyelő által elő­terjesztett föltételek elfogadtattak ugyan, azon­ban az értekezlet megbízta a szatmári szin- ügyi bizottságot, hogy a kerület alapszabá­lyait és a színigazgatóval kötendő szerződés feltételeit állítsa össze s azokat egyetértő megállapítás végett az illető városoknak küldje meg. Végül az értekezlet kimondta, hogy a kerület egyelőre 3 évre alakul meg, azon­ban jogában áll a második év elteltével bár­melyik városnak 1 évi bejelentés után a ke­rületből kilépni. A szinikerület ügyeinek in­tézése a kerületi választmány feladatát fogja képezni, amely az elnökön kívül, aki Szatmár város polgármestere leend, Szatmárról 4, Eperjesről 4, Beregszászból 2, Kis-Várdáról 2, és Nagy-Károlyból 2 kiküldöttből fog ál­lam. Ezekután az értekezlet nehány jelenték­telen kérdés megvitatásával véget ért. A küldöttség, valamint a szinügyi bi­zottság tiszteletére a polgármester a Pannónia szálló külön étkezőtermében ebédet adott. Színház. Hoffman meséit szombaton adták. A ki­válóan sikerült, művészi tökélylyel megjátszott előadás dicséretére válik társulatunknak. Az örökszép zene ritka műélvezetet nyújtott. Ju­hász Ilona hármas szerepével elemében volt, gyönyörű hangja pompásan érvényesült, külö-j nősen az Autónia-jelenetben. Ferenczynek nem j kevesebb elismeréssel tartozunk. Hoffmant Boda adta; hangját, különösen annak terjedelmét többször volt már alkalmunk dicsérettel emle­getni: annál nyomasztóbb volt tehát az az érzés, melylyel egy-két alkalommal azt voltunk kény telenek észrevenni, hogy ő és a zenekar nem épen ugyanazon a nyomon haladnak. Figyelmet érdemel a Lónyai Miklósa, Szentes professora és Ligethv 3 rendbeli inasa. Vasárnap szokás szerint két előadás volt, és pedig délután a Baba, melyet mint több ol­dalról lehetett hallani, még soha sem láttunk oly praecis előadásban, este pedig Szigligethynek és Balázs Sándornak a Nemzeti színháztól 100 j aranynyal jutalmazott (bár ne jutalmazták volna !) I népszínműve : A Strike (magyarul sztrájk). A szereplők közül hármat kell kiemelnünk: Egryt (István bácsi), Polgár Fánit (Eszter) és Lónyait (Szik- ránó). Soha olyan pompás idyllt nem láttunk az idÓD, mint a hogy a két előbbi a hűséges öreg hitestársak szeretetót, holdogságát s tra- ] gédiáját bemutatta. Lónyai Piroska közvetlen j és rokonszenves játékával, meg csinos dalaival aratta sikereit; Ferenczy (Kovács Jenő) ének- j számaiban is gyönyörködhettünk. Emlékezzünk még meg a Krémer Lajtosáról, melylyel a tel­jesen tönkrement dologtalau, korbely kézművest j valósággal az életből leste el, nem az ő hibája i aztán, ha szerepe oly lazán függ össze a cse- ] lekménynyel, hogy egyenesen jobb lett volna j ha az iró be sem veszi vala. Általában a da- j rab rósz, hiába irta Szigligethy, de az előadás,! és ezért feltétlen dicséretet érdemel minden j egyes szereplő, oly kifogástalan, oly helyesen \ felfogott, röviden oly jó volt, mintha csak a kormánybiztos látogatására készültek volna vele. A falu rossza, Tóth Ede kiváló népszín­műve került színre hétfőn. A czimszerepet Egri játszotta, és pedig olyan fiatalos hévvel, oda­adással mely csodálatra ragadott, ha meggon­doltuk, hogy a ki a tulipános szűr alatt legény- j kedik, a hatvanadik évet tapossa. Utána Szen­tes és Ligeti játszottak legjobban. Ligeti sze­repe rövid volt ngyan, de azt a keveset magas ; művészettel játszotta meg; Étsi, Bátosi, Fodor j és Jávor elég jól megfeleltek csupán Báró ti és Bera túlzottak egy kissé. Kedden este Szentesnek a jutalomjátéka volt. A közönség fényesen bebizonyította, hogy mily érdeklődéssel viseltetik emez egyik leg­kiválóbb művészünk iránt, amennyiben nemcsak zsúfolásig megtöltötte a házat, hanem állandó zajos óvácziókkai is kimutatta rokouszeuvót. Szentest mindnyájan ismerjük, ünnepeltetéséhez őszintén gratulálunk neki, melyet eddigeló szám­Tisztelt hallgatóság ! Miután a természet I kivételt nem ismerő törvényei uralkodnak egész j életünk felett, s e törvények be vagy nem tar- j tása boldogulásunk problémájának kulcsa: nemi lehet más kötelességünk, mint az anyagi és er­kölcsi élet igazságainak mozanataibói minél többet megismerni, hogy gyarlóságunk mellett j is minél kevesebbszer ütközzünk a mindeneket átölelő világrendi törvényekbe s igy lehető boldogságunk a test és lélek összhangja bizto-! sitva legyen. Ne feledjük, hogy a világrendi törvények j felismerésére az igazság napja szórja mindene­ket bevilágító sugarait, a melyről igen szépen j mondja egyik kiváló Írónk: „Az élet legfőbb j törvénjm az igazság, akár jogi, akár morális, akár társadalmi. S egyedül az az alkotás mara­dandó mi közöttünk, a melynek alapja az igaz­ság s a mi ezzel egy: a belső becsületesség. A ki ennek a napnak fénye mellett figyel és tanul, annak élete a súlyos viszonyok daczára is csak boldog és elégedett lehet, másét nem kívánja a maga becsületes szerzeményét öröm­mel szemléli, alkotásaiban a becsületes munká­nak boldogító érzete tölti el lelkét s a kikerül- hetlen csapásokat emelt fővel zúgolódás nélkül viseli mondván : Uram légyen meg a Te akaratod ! S ha eljön a szenvedések sajtoló, könyör­telen munkája, mely a rövidlót feloszlását hir­deti, eme szavakkal int búcsút: Reád függesz­tem szemeimet ös erő hatalmas forrása, nagy Isten, átadom e porhüvelyt kezeid örök mun-1 kajának, vissza adom lehelletemet a természet közkincseinek s azon tudattal hajtom le fejem, j hogy a Te akaratodból voltam, vagyok s a Te j hatalmadból, ha meghalok is élek! len fóruma elé. Meg kell gondolni, hogy a ter­mészetben az emberileg számítható idő semmi, az ember életében pedig mindeu perez egy lé­péssel közelebb visz az elmúláshoz. A Prerik alatt elterülő kőszéntelep évez­redek óta vár türelemmel azon munka kifejté­sére, a mely benne föl van halmozva. 0 tudná megmondani mi történt felette. 0 tudná elme­sélni, mennyi születés, mennyi elmúlás, mennyi öröm és fájdalom borult koporsójára. Előbb a tenger hullámai, ma a száraz föld ékességei népesítik be a feltámadásra váró energia zor- j dón sírboltját, mig nem a bányász csákánya uj életre szólítja az évezredek óta szunnyadó munkaképes tömeget. T. K. Ilyen türelemmel várjon a jóság és erény a magá jutalmára! Egyes családokban az erénynek, munka­képességnek, emberszeretetnek, jogérzetnek és egyéb szellemi kiválóságoknak különböző nemei lassankint halmozódnak fel, mint ahogy a kő­szén képződik s talán egy két generaczió alatt nem is juthatnak el a tények az oksorozat vé­géig. Mig nem egyszer, a pihenő ősapák és apák tipusza dicsfényben elevenedik meg az utód kiváló képességeiben és erényeiben. Ez az oksorozat vége! Itt az erény késő jutalmazása. A rossz indulatu és életű bűnös emberek lehet, hogy magukba hordják a tudatlanság ama csiráit, melyek őket a világrendi törvények­kel összütközésbe hozzák, de óriási anyag kell, hogy itt fölhalmozva legyen abból az elődöktől örökölt terheltségből is, a melyet a törvény- széki tárgyalásokon hallunk akkor az ügyvé­dektől, a midőn már egyébbel menteni a delink- venst- nem lehet. talauszor volt alkalma megérdemelni, de nem mulaszthatjuk el, csodálkozásunkat kifejezni azon, hogy mikóp választhatott ő olyan dara­bot jutaiomjátékául, melyben a legháládatosabb szerep nem az övé. Ha az volt a ezélja, mint a hogy egyik couplótjában ki is fejezte, hogy a közönség mulasson, hát azt elérte, csakhogy akkor nagyon is nagy mértékben osztozik az est sikerében másokkal, a darab természeténél fogva. Házasodjunk a czime Guti bohózatának. Szentes Sámson házasságközvetitö volt, ki mint már hivatása magával hozza, boldogot boldog­talant összeboronál. így akarja leányát egy tót nábob, Kubacsek (Boda) kezére játszani, tekin­tettel arra, hogy ez az ur már közel áll ahoz hegy örököljenek tőle; ez különben a házaság­gal is csupán rokonainak akar bosszúságot sze­rezni. Leánya Lidiké (Étsy) azonban Kulcsárt (Gyárfás) atyjának segédjét szereti. Mi sem természetesebb, hogy a fiatalok azon vannak, hogy a papát kijátszák. Kulcsár mindjárt el is fog egy szerelmes levelet, melyet az öregnek Liszka (Lónyai) a tánezosnő küld, s szerencsé­sen szót is választja őket. Ezzel azoubau sem­mivel sem jutottak közelebb czéljukhoz. Mind­járt kínálkozik erre is alkalom. Kulcsár kiadja magát Kubacseknek, s annak nevében el is jegyzi kedvesét. Azonban előkerül az igazi Ku­bacsek is, s hogy baj ne legyen vele, az ál Kubacsek szerencsésen a nyakába varrja a tán- ezosnőt, Liszkát. így aztán maga is hozzájut a rég várt boldogsághoz, de csak úgy, hogy a milliomosné-jelölt Liszka magára vállalja a Li­diké kiházasitását. Az öregnek aztán nem ma­rad se leánya, se milliomos neje, se Liszkája. Ezekből kitetszik, hogy a legnevezetesebb szerep a Gyárfásé volt. Szentes azonban tudott a magáéból olyat alkotni, hogy az érdeklődést fenntarthatta. Coupléi zajos tetszést arattak, számtalanszor megismételtették. Az ö érdeme az az igazán művészi értékű műsor, melyet tarka színpad néven a II. felvonásba beillesz­tett, mely' hogy mily sikert aratott, bizonysága lehet, hogy a melyik szám megismóteltethetőjvolt, azt megismételtették. E műsort nem ismertet­jük részletesen, csak annyit említünk meg, hogyr társulatunk jelesebb tagjai vettek benne részt, és Ferenczyné Lányi Irma mint vendég, Szász Károlynak „Koldus asszony'“ ez. köl­teményét szavalta páratlan művésziességgel, Az előadáson is meglátszott, hogy Szen­test kollegái is mennyire szeretik, mert min- denik teljes erejéből munkált az ő jutalomjáté­kának minél sikeresebbé tételén, ugyanazért nem is említjük fel őket külön külön. De Gyár­fást, ki különben társula tunknak nem tagja, ezért vendégnek tekintendő, meg kell dicsér­nünk, mert szerepét oly helyesen fogta fel s oly erőteljes élénkséggel játszotta meg, hogy akármit mondjanak is felöle némelyek, azt bi­zonyította be, hogy nem közönséges tehetsége minden kétségen felül áll. HÍRROVAT * Emlékeztető. Január 31-én a Loráutffy- Zsuzsánna-egyesület estélye az ev. ref. főgyrn- násíum tornacsarnokában. Február 1-én a kath. kaszinó felolvasó estélye ; az iparos olvasókör tánczvigalma és a nagygőzmalmi molnárok álar- ezos bálja. Febr. 5-én városi rendkívüli köz­gyűlés. Febr. 7-ón az Ezres tánczestólye. Febr. 8-án az iparos ifjak bálja. Febr. 12-én dalestély. Febr. 15-én a Lorántffy-Zsuzsánna-egyesület bazárja. Febr. 22-én a tűzoltók álarezos bálja, * Nemességadományozás. Őfelsége a ki­rály Császár Géza szatmári 12-ik hon­véd gyalogezredbeli alezredesnek és törvényes utódainak, régi magyar nemességük és családi czimerük épségben tartása mellett a „füzesabo­nyi“ előnevet díjmentesen adományozta. * Dalegyesületünk működő tagjai szor­galmasan készülnek a február 12-ére kitűzött s a Társaskör termeiben tartandó tagilletmó- nyes dalestólyre. Ma a szokott helyen és időben zenekari összpróbát tartanak. A dalestélyen a honvéd zenekar kísérete mellett három hatal­mas müdal lesz a műsoron : A rózsa temetése, Gaál Ferencztől (uj) ; Észak népe, Griegtől, (uj) ; Honvéd takarodó, Érkelnek „Névtelen hősök“ czimü dalművéből. Lesz ezenkívül egy női magán szám s a honvéd zenekar külön ad elő két darabot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom