Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-22 / 7. szám
XXXV. évíeiyam. Szaifnár, 1903. csütörtök január in 22. 7-ik szám. * íj-. & ' „ í A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Kgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor j Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a Jaj) kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: off Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Gyakorlati irány a közoktatásban. Wlassics Gyula, magyar közoktatásügyi miniszter, akár a törvényhozásban, akár a bizottságokban van szó közoktatás- ügyünkről, mindig megragadja az alkalmat arra, hogy a lassan érlelődő eszmék közül egyszer egyiket, másszor másikat állítsa előtérbe s ezzel irányt jelöljön azoknak, kik magyar kultúránk előhaladásán fáradoznak. Ezúttal is egy olyan eszme került szőnyegre, melyet már régebben vitatnak, de megvalósítása határozottabb kőrvoíialak- ban csak akkor várható, ha erre a figyelem és általános törekvés magától a köz- oktatásügyi minisztertől mint jelszó kerül a reformok közé. Ezúttal az az általánosan hangoztatott panasz öltözködött határozottabb formába, hogy a magyar közoktatás még mindig theoritikus alapon mozog, hogy a tanintézetek nem az élet számára nevelik az ifjúságot, nincs meg az élet és iskola közt a kellő harmónia. Olyan panasz, melynek jogosultsága lelett vitatkozni majdnem fölösleges. A régi iskolából sok olyan dolog maradt hagyományszerüleg a modern iskolára a mit a megváltozott életviszonyok szerint módositni keli. Régebben az iskola nem a kenyérkereseti pályának az előszobája, hanem uraknak való nemes élvezet volt. Ma a viszonyok megváltoztak. Ma a durva napszámos-munkán kívül tudás és intelli- gentia kell minden kenyérkereseti pályához, és nagy akadálya az ifjúságnak az előrehaladásban, ha az iskola és élet közt nincs meg a kellő harmónia. Az érettségit lett fiatal ember tétovázva áll meg az igazi élet küszöbén. Éveknek kell elmúlnia, mig elsajátítja az élet mesterségét és hányán voltak és vannak reményteljes fiatalok, a kik e tudatlanságuk miah a kezdet elején zátonyra jutottak, vagy elzüllöttek. Tény az, hogy a reális és praktikus tanultság tekintetében magyar közoktatásunk messze mögötte maradt a müveit nyugatnak. Amerika e téren is előljár a példával. Ott most egy olyan nagyszerű tanterv lép életbe, melynek jelszava, hogy: lehetőleg mellőzni a könyvekből való oktatást és minden előnyben részesíteni a szemléleti tanítást. Vagyis p. o. a gőz erejét és tulajdonságait nem elméleti magyarázat utján ismertetik a tanulókkal, hanem elviszik őket ! a gyárba, vagy a vonat mozdonyához. A régi korok művészetére pedig úgy oktatnak, hogy elviszik az iljuságot a múzeumok, gyűjtemények megtekintésére. Nem egyszer, hanem sokszor, a mely helyeken pozitiv ízlést és ismereteket szerezhetnek Innen van az, hogy a tudás én műveltség i Amerikában a tömegeknek aránytalanul nagyobb részét hatja át, mint nálunk, daczára annak, hogy az iskoláztatás jóval kevesebb időre terjed, mint nálunk. Ez a tény mindenekíelett bizonyítja a szemléleti, a szabad oktatás előnyét a könyvoktatás felett. az iskoláztatás alsó fokán, az elemi iskolákban e téren találkozunk is már kezdeményező lépésekkel. Komolyai fölmerült tanügyi körökben az az eszme, hogy elemi I iskoláinkban nem kellene-e a tankönyveket egészen mellőzni s a tanulásnak tisztán az iskolában eltöltött .időre szorítkozni. S ennek az iránynak a hívei egyre szaporodnak azon régi paedagusok álláspontjával szemben, kik sokat markolnak, de pozitive keveset fognak. A mi áll az elemi és közoktatásunkra, az áll a szakoktatásunkra is. E téren sem Az „Ifjúsági báliról. (Riport.) Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Amikor szombaton délután a Szerkesztő Ur azt a megbízást adta nekem, hogy vágjam magam klakkba, frakkba s jelenjek meg a Pannónia termeiben tartandó „Ifjúsági bálu-on hirlaptudósitói minőségemben, e megbízatásomban roppant nagy öröm fogott el, hogy végre va- lahára olyan eseményről kell Írnom, melyről könnyű a riportot megszerkeszteni. Úgy gondoltam, hogy semmi setn lehet egy hirlaptudó- sitóra kellemesebb feladat, mint Írni egy igazi, hamisítatlan bálról, melynek nincs semmi ének, zene, szavalat stb. appendixe, melynek ki- és feldicsérésóben kifárad a leggyakorlottabb riporteri toll, mig a sok magasztaló jelzőt kifun- dálja. De mikor beléptem a Pannónia táncz- termóbe, mikor megláttam azt a káprázatos fényt és pompát s a hullámzó sokaságot lennt a teremben s a kiváncsi nézőket a karzaton, körülbelül úgy éreztem magam, mint a lelkiismeretes háziasszony, ki sokat ad arra, hogy menüjét dicsérjék s a ki három meghívott ven dég helyett tizet kap ebédre. Minden hasonlat sántít, s igy az ón hasonlatom sem azt akarja jelenteni, hogy nem voltam elkészülve látni sok embert s nagy pompát, de bámulatba ejtett, hogy Szatmáron, a hol mindig panaszkodnak a társadalom indolentiája ellen, panaszkodnak a fiatalság ellen, sőt egyáltalán két- sógbevonják, hogy volna számbavehető, a hölgyeket mulattató fiatalság : ily fényes, ily látogatott bált lehetett rendezni. És most a midőn akarva nem akarva a riport íráshoz kell fanyarodnom, úgy érzem, erőmön felüli megbízást vállaltam magamra, mert mint becsületes riporter azt tartom, hogy erről a mulatságról nagyon szép tudósítást kell Írni, hogy teljesen méltó legyen a bálhoz, hü képe legyen a báli eseményeknek s dicsérője a fiatalság, a rendezőség fáradhatatlan buzgalmának. Megpróbálom s ha mégsem fogom jól el- végezui a feladatomat, vessen magára a Szerkesztő Ur, hogy ilyen rossz riportert választott. * * Jól tudja a Szerkesztő Ur — hiszen lapunk is kivette az előkészületekből a maga részét — milyen lázas érdeklődés mutatkozott e bál iránt. Hogyne! Egy ifjúsági bál, amelyet százötven fiatalember rendez, egy bál — mely egy fényes, arravaló helyen van tartva - természetesen felkeltette a legszéleseeb érdeklődést. És a rendező-bizottság intézösége, mely- ! nek buzgalmát eléggé kiemelni, megdicsérni | nem lehet, furfangos ügyességgel tudta ezt az érdeklődést nemcsak fenntartani, de folytonosan éleszteni is. Remek tánczrendek, kellemes meglepetés, alkalmi csárdás s sok más apró- cseprő hírekkel felcsigázták az érdeklődést a bál iránt oly széles körben, a milyen nagymérvű érdeklődés bál iránt nálunk még sohasem mutatkozott. Társaságokban, korzón, színházban, kávéházban már hetek óta a főthéma az „Ifjúsági bál“ volt. Mennyi ruha készül Patakinénál, mennyi Weisz Etelnél, mennyi egyiknél, mennyi a másiknál, erről oly pontos statisztikát tudott adni a rendezőség, mint Magyarország népességének létszámáról az országos statisztikai hivatal. Becsületére válik a rendezőségnek, hogy ezt a lázas érdeklődést kielégítette, ígéreteit minden tekintetben fényesen beváltotta. Olyan előkelő, fényes s nagyszámú társaságot csak a régebbiek láttak még, mint a milyen s a mennyi e hó 17-én a Pannónia t.áncz- termében összejött — Szép fiatal asszonyok, mamák s annyi gyönyörű leány, hogy az ember valami tündórkertben képzelte magát. Fiatalember, frakkos, uniformis annyi, hogy egy pesti bál is megirigyelhette volna. Tudja Szerkesztő Ur, előttem az egész bál úgy tűnik fel, mint egy gyönyörűséges szép Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk at. vevdközönségnek mint leaolesóbb bevá • • • • • Közvetlen a Pannónia szánooa mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. raktárát V sápláai forrást. m é m o ocfirfB-
