Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)

1903-01-15 / 5. szám

folyt le. Adóbevallások és a pénztárvizsgála­tokról beadott jelentések tudomásul vétettek. A közkórháznál egy emésztő gödör építésére I szükséges költség az előre nem látható kia­dásokból engedélyeztetett. Továbbá jóváhagyta j a közgyűlés a tanács azon intézkedését, hogy a rendőrök részére téli csizma vétetett. A városi átiratási dijak kezelésénél egy napdi- jas felvételét engedélyezte. Az erdőalap megszüntetése folytán a közgyűlés kimondta, hogy a Szatmár-erdődi vasútra kölcsönvett és az erdőalapnak éven- kint 4000 koronával törlesztendő összeget, valamint a Háromutcza-közben vett telek 1600 k. vételára az erdőalapból megtérítés nélkül számoltassák el. Az avasi bérezi erdőség ideiglenes üzemtervének jóváhagyására, továbbá az er­dők 1902. évi állapotára és kezelésére, va­lamint a városi perek 1902. évi állására vonatkozó jelentéseket a közgyűlés tudomá­sul vette. Az árvaszéki ügyeknek a közigazgatási bizottságnál leendő előadójául a közgyűlés Békéssy Géza árvaszéki elnököt nevezte ki. Az első kerületben megválasztott Biki Károly bizottsági tagnak igazolását a köz­gyűlés tudomásnl vette, úgyszintén jóváha­gyó tudomásul vette a szinügyi bizottság azon jelentését, mely szerint a színház szer* ződését Krémer Sándorral 1 évre meghosz- szabitotta. Az 1903. évi legtöbb adót fizetők név­jegyzékét közgyűlés tudomásul vette. Ezek után a gazdasági szakbizottsági elő­terjesztések vétettek tárgyalás alá, amelyek­nél csak azon módosítás tétetett, hogy az állatorvos megbízatására nézve a közgyűlés kimondta, hogy az bármikor megszüntethető ; a nagyberki birtokosság részére javasolt ked­vezményt azon kikötéssel adta meg, hogy ebből a jövőre nézve semmi jog nem követ­keztethető; a vámőrök részére kért 4 km. tű­zifa helyett 8 km. tűzifát szavazott meg; to­vábbá a városi szóllőtelepek eladására vonat­kozó javaslatot elfogadta s kimondotta, hogy az előcseri és középhegyi szőllők adassanak el, a nagylippai szőllő terület azonban az ül­tetvények értékesítése után továbbra is tar­tassák meg, mi végből a közgyűlés az el­adás kérdésének tárgyalására f. é. január hó 24-én d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlést tűzött ki. A tűzifa egység árait az előterjesztett javaslat szerint elfogadta s ezt ma egész ter­jedelmében hírrovatunkban közöljük. A legel­tető társulat részére szükséges rét kiadása iránt akként intézkedett, hogy a városi ta­nács a szükséges területet a körülményekhez képest jelölje ki. Végül Nyitra vármegyének a nemzeti­ségi mozgalmak korlátozása és Somogymegyé- nek a magyar földnek magyar kézben való megtartása tárgyában a országgyűléshez inté­zett iratait hasonszellemü felirattal rendelte támogatni. Az utkaparók részére a közúti költségeknél történt megtakarításából 44 k. jutalmat állapított meg. — Ezzel a közgyü- és véget ért. Milyen lesz a jövő? A kormány által vezetett statisztikából évek óta olvasom, hogyr Amerikába s Olábor- szágba hány ezer útlevél adatott ki. Elgondo­lom, hogyha a kivándorlás még 20 évig ilyen mérvet ölt, mint az elmúlt 10 óv alatt, ilyen teherviselés, no meg fényűzés mellett is, mi lesz a birtokos és iparos osztálylyal. A mig azt olvastam, hogy a felvidékről vagy Bereg, Ugocsa, Zemplén megyékből, vagy a székely földről tömegesen mentek ki, értet­tem, mert a föld ott terméketlen s az is nagy részben egyes földbirtokosé. De ma, amikor Szatmármegyóből és még a Szamoshátról is, ahol talán a legjobb földek vannak, sőt éppen Ököritóról is, ahol mindfegyik szorgalmas feles munkásnak az évi kenyérnek valója megterem, ma, hogy 9 folyamodik útlevélre s megy Ame rikába — ezt már nem értem. Megkérdez­tem tehát egyik utazó polgártársamtól, kinek telke, háza, igavonója és egy pár hold földje I is vau, miért kell neki Amerikába menni, ho- j lőtt itthon is megélhetne! Erre az illető azt j felelte : „Kérdezze meg az ur a szomszédjában ! lakó asszonyt, kinek a férje április óta van künn 7 korona napszám mellett és eddig 800 koronát tudott haza küldeni. Azért megyek, sőt ha jól lesz dolgom, vissza sem jövök. Mert itt az ilyen magamfajta szegény ember, aki nem gseftel de vau egy kis telkecskéje, nem magának, hanem az államnak, községnek, me­gyének és egyházi adójára dolgozik, de ilyen termés mellett azt 3em tudja megkeresni: miért rongyoskodjam itt? Hogy egy magyarral na­gyobb legyen a számunk ? Nem maradok, keres­sen az uraknak és a zsidóknak, aki itthon marad“ Ezt hallva, mégis azt mondom: nincs egészben igazok, mert látom azt, hogy itt a szorgalmas munkás embereknek kenyerük van. Igaz, hogy a korcsma és bolti hitelezéssel nagy­része úgy áll mint a felvidéki tótságról olvas­tam, hogy ma már a jövendőbeli keresetére hi­telez. Azt elismerem, hogy az adó elviselhetet­len, kivált itt az ártérrel, mert magam is ősz- adóban minden hold után 10 koronát fizetek, ami jó termést és takarékos gazdálkodást kö­vetel. Ebben igazuk van, mert feles munka mellett 40—50 korona adót fizetni, gyermekeit nevelni, ruházni, igen ű^héz és azt hiszem, hogyha a kormány a már régen hangoztatott igazságosabb adózási reform javaslat elkészíté­sével és az országgyűlés elé leendő terjesztésé­vel sokáig késik: akkor a mikor a munkabíró férfiak egy része a katonaságnál 3 évre le van kötve, másik része pedig Amerikába és Oláh­országba vándorol, az itthon maradt kiskorúak és rokkantok munkája után nemcsak a zsel­lér és iparos, de a földbirtokos adókópessége is megszűnik. Farkas. A Modell szombaton, mint első előadás. Souppó nem ismeretlen előttünk s némi várako­zással mentünk az előadásra. Részben nem is csalódtunk. Kellemes, könnyed zene, ügyes feldolgozás, —- régi Ope­rette téma úgy a librettóban, mint a zenében. Egy pár szép duett, tercett és a komplikált össz- karok képezik a darab legértékesebb részét. A szöveg lapos, hatásvadászó. Az előadás maga ki­fogástalan volt. Ferenczi (Niccoló) önmagát múlta fölül. Pompás komikai vénával,, kedvvel és tudással alakította a rikkancsot. Éneke a legmagasabb igényeket is kielégítő volt. Ez igazi sikerben része volt Juhász Ilonának (Stella) ki különösen a második felvonásbeli betétjével ért el nagy hatást. Kevésbbé méltányolta a pub­likum a Tordai Adéllal előadót duettjüket, mely pedig a darab egyik legszebb száma. Lónyai (Coletta) ügyesen játszott s jól énekelt. Bodáról (Tautini) ugyenezt mondhatjuk. Szentes bemu­lásossúga és a uőnek ezen alapuló magasztos hivatása. Bámulom a nőt, mint a természet remek müvét, lehet mindeneket elbájoló az ő termé­szetes kedvessége által, de a hivatását betöltő nő, legyen bárki az, a legnagyobb tisztelet és becsület tárgya. Az emancipált nő pedig le­gyen bár szépsége által varázshatásu, kedves­sége bilincseljen bár le mindeneket; e hatás elmúlik, a bilincs magától széttörik, mert na­gyon is múlandó és változékony dolgokra épült az ő diadala, ha hivatását betölteni nem tudja, vagy nem akarja. Milyen legyen hát a nő, mi legyen hiva­tása ? Egyszerűen azt mondhatnám, hogy legyen olyan és teljesítse úgy hivatását, mint Genovéva. De erre önök azt mondják: „Ne beszéljen ara­busul uram, hiszen mi az angol és a franczia regények mellett Jókait, Eötvöst s más ilyene­ket szoktunk olvasni.“ Milyen legyen hát az asszony? Istenes. Istent hordozza kebelében a hiú vágyak és csalfa remények helyett. Minden tettét, minden szavát, minden gondolatát bát­ran merje isten ítélő széke elébe áliitani. Ne csak mások előtt ne, de önmaga előtt se pirul- jou soha tettei miatt. Hangját az öröm és vi­gasztalás szavai tegyék kellemessé mindenek előtt és legyen édes e hang különösen azok előtt, kik szivével vannak összeforrva. Gondo­latának központja a család legyen, meg nem valósulható ábrándok legyenek távol tőle. Az ö Isteube vetett erős hite tudjon vigasztalást adni az övéinek. Vallásos buzgósága legyen vezetője gyermekeinek. 0 maga pedig példány­képe legyen minden tekintetben leányainak. Az ő ősszinte vallásosssága legyen veze­tője az egész családnak. Ne óhajtson v-ezérsze­repet vinni a társadalomban, mert az ö hiva­tása otthon van ama szűk családi körben, melynek ha ilyen módon vezetője tudott lenni, már nagyon is sokat tett és a mi fő, köteles­ségét teljesítette. Az anya és feleségnek, ha ez irányú kötelességét be akarja tölteni, nincs ideje a társadalomban vezórszerepet vinni. Mű­ködjenek a társadalmi téren való jótékonyság­ban azok, kiktől az anyai boldogságot Isten megtagadta és csak azok maradjanak tudomá­nyos vagy kenyérkereseti pályán, kik a házas i élet kötelékeibe lépni nem akarnak. Az anyá- j nak legelső és legfőbb kötelessége a család kö róben van. És e kötelességek oly sokak, hogy nem fél, hanem egész nőt kívánnak. Nem lehet egy anya és feleség félig a társadalomé és csak félig a családjáé. Az emberiség, a haza és a vallás, mindhárom érdeke azt kívánja, hogy el­ső sorban saját családjáé legyen. A fél anya felszeg gyermekeket nevel az emberiségnek, hazának és egyháznak egyaránt. A családja s különösen gyermekei iránt kötelességét nem teljesítő anya vétkezik az egész emberiség, vétkezik a haza és vétkezik saját egyháza ellen. A gyermekeit elhanyagoló anya többet árt a hazának, mint a háborúk legirtózatosabb pusztí­tása. Nemzetünk minden egyes csatája képes részben a veszteségeket kárpótolni, de az a gyermek, kit az édes anya elhanyagolt, meg- rontója lesz a társadalomnak, ki a kárpótlás helyett csak kárt csinál. Ne legyen hát semmi egyéb a mi magyar lányainkból, mint jó feleség és jó anya. Egye­düli és szent hivatását szentelje meg szivének igaz, őszinte vallásossága. Ebben az irányban legyen ő vezérlő és őriző angyala egész háza népének. De hogy az lehessen, legyen a férj és atya nemcsak ellenőre, hanem ha kell szi­gorú bírája annak, ki nevét hordozza. E téren az elnézés nem gyöngédség, hanem gyöngeség. A család erkölcsi tisztaságán alapszik a nemzet erőssége, tehát a férj és férfi nemcsak önmaga, de nemzete ellen is vétkezik, ha ez irányú kö­telességét nem teljesiti. Ne akarjunk hát mi lányainkból se tudo­mányos nőt, se művésznőt nevelni. Az ő leg­főbb nevelője az édes anya legyen, nem az is­kola. Hiszen hivatásával egészen ellentétben áll az, hogy ideje túlnyomó részét az iskolában töltse. Tauuljon csak annyút az iskolában, a mennyi társadalmi helyzetének megfelel és a többit tanulja meg otthon az édes anyjától, mert ez a többi a fő. Háztartástan, főző iskola és isten tudja miféle tau és iskola beteges uö- nevelési állapotunkon nem fognak segíteni. Ezen csak az anya, csak a hivatásának élő val­lásos any^a segíthet, senki más. Ne szabadítsák fel hát asszonyaink magukat oly kötelesség teljesítése alól, mely hivatásuk betöltéséhez tartozik, hanem éljen minden nő hivatásának és e téren teljesítse kötelességét. Mit monda­nának arra, ha azt mondaná valaki, hogy az önök mulasztásai miatt fajzik mind jobban-job- han el a magyar; mit szólanának arra a vádra, hogy a vallásos közöny az önök bűn®, és nem­de lesújtaná önöket, ha azt vágná valaki sze­mükbe, hogy a magyarok istene az önök vétke miatt sujtolja a magyart? Én nem szólok semmit, ón hallgatok és nem vádolok, csak azt mondom, hogy vizsgál­ják meg mindnyájan jó sziveiket és tegyenek úgy, a hogy az parancsolja. Színház,

Next

/
Oldalképek
Tartalom