Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-15 / 5. szám
folyt le. Adóbevallások és a pénztárvizsgálatokról beadott jelentések tudomásul vétettek. A közkórháznál egy emésztő gödör építésére I szükséges költség az előre nem látható kiadásokból engedélyeztetett. Továbbá jóváhagyta j a közgyűlés a tanács azon intézkedését, hogy a rendőrök részére téli csizma vétetett. A városi átiratási dijak kezelésénél egy napdi- jas felvételét engedélyezte. Az erdőalap megszüntetése folytán a közgyűlés kimondta, hogy a Szatmár-erdődi vasútra kölcsönvett és az erdőalapnak éven- kint 4000 koronával törlesztendő összeget, valamint a Háromutcza-közben vett telek 1600 k. vételára az erdőalapból megtérítés nélkül számoltassák el. Az avasi bérezi erdőség ideiglenes üzemtervének jóváhagyására, továbbá az erdők 1902. évi állapotára és kezelésére, valamint a városi perek 1902. évi állására vonatkozó jelentéseket a közgyűlés tudomásul vette. Az árvaszéki ügyeknek a közigazgatási bizottságnál leendő előadójául a közgyűlés Békéssy Géza árvaszéki elnököt nevezte ki. Az első kerületben megválasztott Biki Károly bizottsági tagnak igazolását a közgyűlés tudomásnl vette, úgyszintén jóváhagyó tudomásul vette a szinügyi bizottság azon jelentését, mely szerint a színház szer* ződését Krémer Sándorral 1 évre meghosz- szabitotta. Az 1903. évi legtöbb adót fizetők névjegyzékét közgyűlés tudomásul vette. Ezek után a gazdasági szakbizottsági előterjesztések vétettek tárgyalás alá, amelyeknél csak azon módosítás tétetett, hogy az állatorvos megbízatására nézve a közgyűlés kimondta, hogy az bármikor megszüntethető ; a nagyberki birtokosság részére javasolt kedvezményt azon kikötéssel adta meg, hogy ebből a jövőre nézve semmi jog nem következtethető; a vámőrök részére kért 4 km. tűzifa helyett 8 km. tűzifát szavazott meg; továbbá a városi szóllőtelepek eladására vonatkozó javaslatot elfogadta s kimondotta, hogy az előcseri és középhegyi szőllők adassanak el, a nagylippai szőllő terület azonban az ültetvények értékesítése után továbbra is tartassák meg, mi végből a közgyűlés az eladás kérdésének tárgyalására f. é. január hó 24-én d. u. 3 órára rendkívüli közgyűlést tűzött ki. A tűzifa egység árait az előterjesztett javaslat szerint elfogadta s ezt ma egész terjedelmében hírrovatunkban közöljük. A legeltető társulat részére szükséges rét kiadása iránt akként intézkedett, hogy a városi tanács a szükséges területet a körülményekhez képest jelölje ki. Végül Nyitra vármegyének a nemzetiségi mozgalmak korlátozása és Somogymegyé- nek a magyar földnek magyar kézben való megtartása tárgyában a országgyűléshez intézett iratait hasonszellemü felirattal rendelte támogatni. Az utkaparók részére a közúti költségeknél történt megtakarításából 44 k. jutalmat állapított meg. — Ezzel a közgyü- és véget ért. Milyen lesz a jövő? A kormány által vezetett statisztikából évek óta olvasom, hogyr Amerikába s Olábor- szágba hány ezer útlevél adatott ki. Elgondolom, hogyha a kivándorlás még 20 évig ilyen mérvet ölt, mint az elmúlt 10 óv alatt, ilyen teherviselés, no meg fényűzés mellett is, mi lesz a birtokos és iparos osztálylyal. A mig azt olvastam, hogy a felvidékről vagy Bereg, Ugocsa, Zemplén megyékből, vagy a székely földről tömegesen mentek ki, értettem, mert a föld ott terméketlen s az is nagy részben egyes földbirtokosé. De ma, amikor Szatmármegyóből és még a Szamoshátról is, ahol talán a legjobb földek vannak, sőt éppen Ököritóról is, ahol mindfegyik szorgalmas feles munkásnak az évi kenyérnek valója megterem, ma, hogy 9 folyamodik útlevélre s megy Ame rikába — ezt már nem értem. Megkérdeztem tehát egyik utazó polgártársamtól, kinek telke, háza, igavonója és egy pár hold földje I is vau, miért kell neki Amerikába menni, ho- j lőtt itthon is megélhetne! Erre az illető azt j felelte : „Kérdezze meg az ur a szomszédjában ! lakó asszonyt, kinek a férje április óta van künn 7 korona napszám mellett és eddig 800 koronát tudott haza küldeni. Azért megyek, sőt ha jól lesz dolgom, vissza sem jövök. Mert itt az ilyen magamfajta szegény ember, aki nem gseftel de vau egy kis telkecskéje, nem magának, hanem az államnak, községnek, megyének és egyházi adójára dolgozik, de ilyen termés mellett azt 3em tudja megkeresni: miért rongyoskodjam itt? Hogy egy magyarral nagyobb legyen a számunk ? Nem maradok, keressen az uraknak és a zsidóknak, aki itthon marad“ Ezt hallva, mégis azt mondom: nincs egészben igazok, mert látom azt, hogy itt a szorgalmas munkás embereknek kenyerük van. Igaz, hogy a korcsma és bolti hitelezéssel nagyrésze úgy áll mint a felvidéki tótságról olvastam, hogy ma már a jövendőbeli keresetére hitelez. Azt elismerem, hogy az adó elviselhetetlen, kivált itt az ártérrel, mert magam is ősz- adóban minden hold után 10 koronát fizetek, ami jó termést és takarékos gazdálkodást követel. Ebben igazuk van, mert feles munka mellett 40—50 korona adót fizetni, gyermekeit nevelni, ruházni, igen ű^héz és azt hiszem, hogyha a kormány a már régen hangoztatott igazságosabb adózási reform javaslat elkészítésével és az országgyűlés elé leendő terjesztésével sokáig késik: akkor a mikor a munkabíró férfiak egy része a katonaságnál 3 évre le van kötve, másik része pedig Amerikába és Oláhországba vándorol, az itthon maradt kiskorúak és rokkantok munkája után nemcsak a zsellér és iparos, de a földbirtokos adókópessége is megszűnik. Farkas. A Modell szombaton, mint első előadás. Souppó nem ismeretlen előttünk s némi várakozással mentünk az előadásra. Részben nem is csalódtunk. Kellemes, könnyed zene, ügyes feldolgozás, —- régi Operette téma úgy a librettóban, mint a zenében. Egy pár szép duett, tercett és a komplikált össz- karok képezik a darab legértékesebb részét. A szöveg lapos, hatásvadászó. Az előadás maga kifogástalan volt. Ferenczi (Niccoló) önmagát múlta fölül. Pompás komikai vénával,, kedvvel és tudással alakította a rikkancsot. Éneke a legmagasabb igényeket is kielégítő volt. Ez igazi sikerben része volt Juhász Ilonának (Stella) ki különösen a második felvonásbeli betétjével ért el nagy hatást. Kevésbbé méltányolta a publikum a Tordai Adéllal előadót duettjüket, mely pedig a darab egyik legszebb száma. Lónyai (Coletta) ügyesen játszott s jól énekelt. Bodáról (Tautini) ugyenezt mondhatjuk. Szentes bemulásossúga és a uőnek ezen alapuló magasztos hivatása. Bámulom a nőt, mint a természet remek müvét, lehet mindeneket elbájoló az ő természetes kedvessége által, de a hivatását betöltő nő, legyen bárki az, a legnagyobb tisztelet és becsület tárgya. Az emancipált nő pedig legyen bár szépsége által varázshatásu, kedvessége bilincseljen bár le mindeneket; e hatás elmúlik, a bilincs magától széttörik, mert nagyon is múlandó és változékony dolgokra épült az ő diadala, ha hivatását betölteni nem tudja, vagy nem akarja. Milyen legyen hát a nő, mi legyen hivatása ? Egyszerűen azt mondhatnám, hogy legyen olyan és teljesítse úgy hivatását, mint Genovéva. De erre önök azt mondják: „Ne beszéljen arabusul uram, hiszen mi az angol és a franczia regények mellett Jókait, Eötvöst s más ilyeneket szoktunk olvasni.“ Milyen legyen hát az asszony? Istenes. Istent hordozza kebelében a hiú vágyak és csalfa remények helyett. Minden tettét, minden szavát, minden gondolatát bátran merje isten ítélő széke elébe áliitani. Ne csak mások előtt ne, de önmaga előtt se pirul- jou soha tettei miatt. Hangját az öröm és vigasztalás szavai tegyék kellemessé mindenek előtt és legyen édes e hang különösen azok előtt, kik szivével vannak összeforrva. Gondolatának központja a család legyen, meg nem valósulható ábrándok legyenek távol tőle. Az ö Isteube vetett erős hite tudjon vigasztalást adni az övéinek. Vallásos buzgósága legyen vezetője gyermekeinek. 0 maga pedig példányképe legyen minden tekintetben leányainak. Az ő ősszinte vallásosssága legyen vezetője az egész családnak. Ne óhajtson v-ezérszerepet vinni a társadalomban, mert az ö hivatása otthon van ama szűk családi körben, melynek ha ilyen módon vezetője tudott lenni, már nagyon is sokat tett és a mi fő, kötelességét teljesítette. Az anya és feleségnek, ha ez irányú kötelességét be akarja tölteni, nincs ideje a társadalomban vezórszerepet vinni. Működjenek a társadalmi téren való jótékonyságban azok, kiktől az anyai boldogságot Isten megtagadta és csak azok maradjanak tudományos vagy kenyérkereseti pályán, kik a házas i élet kötelékeibe lépni nem akarnak. Az anyá- j nak legelső és legfőbb kötelessége a család kö róben van. És e kötelességek oly sokak, hogy nem fél, hanem egész nőt kívánnak. Nem lehet egy anya és feleség félig a társadalomé és csak félig a családjáé. Az emberiség, a haza és a vallás, mindhárom érdeke azt kívánja, hogy első sorban saját családjáé legyen. A fél anya felszeg gyermekeket nevel az emberiségnek, hazának és egyháznak egyaránt. A családja s különösen gyermekei iránt kötelességét nem teljesítő anya vétkezik az egész emberiség, vétkezik a haza és vétkezik saját egyháza ellen. A gyermekeit elhanyagoló anya többet árt a hazának, mint a háborúk legirtózatosabb pusztítása. Nemzetünk minden egyes csatája képes részben a veszteségeket kárpótolni, de az a gyermek, kit az édes anya elhanyagolt, meg- rontója lesz a társadalomnak, ki a kárpótlás helyett csak kárt csinál. Ne legyen hát semmi egyéb a mi magyar lányainkból, mint jó feleség és jó anya. Egyedüli és szent hivatását szentelje meg szivének igaz, őszinte vallásossága. Ebben az irányban legyen ő vezérlő és őriző angyala egész háza népének. De hogy az lehessen, legyen a férj és atya nemcsak ellenőre, hanem ha kell szigorú bírája annak, ki nevét hordozza. E téren az elnézés nem gyöngédség, hanem gyöngeség. A család erkölcsi tisztaságán alapszik a nemzet erőssége, tehát a férj és férfi nemcsak önmaga, de nemzete ellen is vétkezik, ha ez irányú kötelességét nem teljesiti. Ne akarjunk hát mi lányainkból se tudományos nőt, se művésznőt nevelni. Az ő legfőbb nevelője az édes anya legyen, nem az iskola. Hiszen hivatásával egészen ellentétben áll az, hogy ideje túlnyomó részét az iskolában töltse. Tauuljon csak annyút az iskolában, a mennyi társadalmi helyzetének megfelel és a többit tanulja meg otthon az édes anyjától, mert ez a többi a fő. Háztartástan, főző iskola és isten tudja miféle tau és iskola beteges uö- nevelési állapotunkon nem fognak segíteni. Ezen csak az anya, csak a hivatásának élő vallásos any^a segíthet, senki más. Ne szabadítsák fel hát asszonyaink magukat oly kötelesség teljesítése alól, mely hivatásuk betöltéséhez tartozik, hanem éljen minden nő hivatásának és e téren teljesítse kötelességét. Mit mondanának arra, ha azt mondaná valaki, hogy az önök mulasztásai miatt fajzik mind jobban-job- han el a magyar; mit szólanának arra a vádra, hogy a vallásos közöny az önök bűn®, és nemde lesújtaná önöket, ha azt vágná valaki szemükbe, hogy a magyarok istene az önök vétke miatt sujtolja a magyart? Én nem szólok semmit, ón hallgatok és nem vádolok, csak azt mondom, hogy vizsgálják meg mindnyájan jó sziveiket és tegyenek úgy, a hogy az parancsolja. Színház,
