Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-08 / 3. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. csütörtök január hó 8. SZAMOS. Vegyes tartalmú iap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Hicdennemn dijak Szakmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Király-idyllek. Egy trónörökösné ott hagyott fényt, dicsőséget, trónt uralmat, hogy örök üdvre összeforrhasson azzal, ki szivén uralkodik. Ugyanakkor fenséges öcscse, király fia, menekül az udvar fojtogató légköréből, hogy egyesülhessen azzal, kit Isten s emberi törvények hitveséül jelöltek. A családi törvények azonban tiltják a boldogságot. Királyfi, királynő kényszeritett házasságra lép s a szív, a szegény szerencsétlen sziv törjön darabokra, ám a világ ne tudjon a nagy szenvedésről. De változnak az idők s velük az emberek. a. szoros lánczok, melyek az udvari etikett által béklyót vetettek minden nemesebb, szabadabb érzelemnek, darabokban hullik le a fenséges kezekről s a világ ámultán hallgatja a hirt, hogy ma itt, holnap amott kötik a mesalianceokat a trónok várományosai. S a trónok erkölcse recseg ropog. A proíán nép pedig mosolygó, örömtelt arcz- czal tekint a fejedelmi nagy tragédiák kifejlődése elé, hiszen oly jól esik nyomorult lelkének buján vájkálni azok szennyesében, kik előtte mindig elérhetetlen magasságban tündököltek. A szomszédasszony megszökött az álellenes borbélylegénynyel. Ugyan érdemes vele foglalkozni. Hiszen ime a szász trónörökösné, 'öbb gyermek anyja, a leendő szász trón királynője ott hagyta íérjét, gyermekét, trónt, udvart s mindent mi más által irigyelve megkívántatok, hogy édes szerelemben egyesülhessen a franczia nyelvmesterrel. Oh a szerelem! E mindent legyőző hatalmas erő. Minő sok fordulatnak, minő fontos politikai változásoknak volt és lesz a jövőben is szülő anyja. Erkölcstelen korunkban még mindig hófehér tisztaságában tündöklik az istenek adományozta fenséges erő, mely átalakítja éppúgy a fejedelmek, mint a polgárok szivét, akaratát, önuralmát és egyenlővé tesz minden földi lényt. Ez az igazi Messiás, mely megváltja az emberiséget és egyformának alakit fejedelmet s polgárt egyaránt. Ha ki is veszett korunkból az ideaiis- mus fehér lángja, a szerelem vérpiros oltárán még tartós tüze, melyet az ilyen példák, mint ä minők a múlt napok eseményeit tették izgalmassá, megerősítenek. Fejedelemnő mindent feláldoz szerelméért, királyfi eldob koronát és vagyont, hogy egyesülhessen azzal, kit szive szent szerelemmel vesz körül, de a kivel egyesülnie a magas politika tiltja. Vájjon, nem hatalmas próbatételt mutatnak ez események, vájjon nem a szerelem örök erősségét példázzák e történetek? Boldog kor az, melyben a szerelem ily csodatettekre képes, hol a legmagasabb, legelérhetetlenebb polczon levőknél is úgy lobog a tiszta szerelem tüze, »int napjainkban. Mert hol a szerelem fészkel, ott nem messze lanyáz a szeretet s a szeretet uralkodók szivében áldása a polgároknak. Szabályrendelet a bérkocsi iparról. (Folytatás.) Díjszabályzat. I. Napszámra. a) Két lovas bérkocsi személyre való í tekintet nélkül: egész napra reggeli 6 órától I esti 6 óráig 10 korona, fél napra reggeli 6 j órától délután 1 óráig, vagy délután 1 órától | esti 9 óráig 6 korona. "i- b) bétJf^tí^L og»»" napra 7 korona, félnapra 4 körTTűá. Egy nap 12 órával számittatik. II. Óraszámra. c) A két lovas bérkocsi: egy egész órára 1 kor. 60 fillér, félórára 80 fillér, egy negyed órára 40 fillér. * Az alábbi munkálat, mf ly a régi elavult szabályzat helyébe fog letárgyalás után lépni, a Tank 6c li Gyula h ‘o kapitány igen gondosan készített tervezete. Múltból — a jelennek. Irta: Szilágyi Ivor. Mintha a közelgő szomorú vég sejtelmes hangulata borongott volna a hegyeken, rónákon. Mint éjidöben a lidérczfény, úgy gyulladtak ki itt-ott a sűrű ködben a harcz pusztító fénysugarai. Tél volt, szép, fehér, havas tél. Ropogó fegyverek zajától hangzottak azok a helyek, hol a magyar szabadság elszánt katonái a zsarnokság embertelen tömegével talál koztak. A vonuló seregeket, mik szent ügyünk védelmére esküdtek föl, ájtatos imák kísérték utjokban, fejük felett prédára leső, éhes hollók fekete szárnya suhogott. Az éjjeli csöndbe, — midőn csak a menetelő katonák lépte hallatszott és ©gy-egy kiadott vezényszó — gyakran vegyült e rekedt, vésztjósló madarak bántó hangja. * * * * * Barta Mihályné egyszerű falusi szobájá* ban csendben ült egypár szomszédasszony szen^ Karácsony estéjén. Elvétve ha szóltak egy szót, másként nem igen beszélgettek. Mindenik a I maga szeretteire gondolt. Olyan jól esett, ha együtt lehettek. Otthonukban kísérteties némaság vette őket körül. A kiket egy érzés hat át, azok egymáshoz simulnak. A szomszédasszonyok vigasztalni jöttek a jó tiszteletesnét! A tiszteletes ez egyszer mégis kegyetlen tudott lenni. Itthagyta özvegyül nejét — árván két gyermekét, kik együtt küzdenek a szabadságért. Gyilkos golyó vetett véget a hazaszeretö pap életének. Ugyanolyan golyók fergetében, ugyan olyan éles szuronyok ellen küzd két árván maradt fia. Ki tudja melyik pillanatban telik be az ő végzetök is. Talán nem is tudják még, hogy édes apjok — halott! Az özvegyet a szomszédok úgy szeretnék vigasztalni szép szóval, de zokogásba vész a hangjuk. — Az ő férjük, az ő gyermekeik is csatatüzben állnak — — A jó tiszteletesné nem szorul vigasztalóra — még ő biztatja a csüggedöket — ö ki már tudja, hogy van halottja. — Nyugodtan viseli a csapást, melyet a sors reá mért. A szobában égő mécs halvány, bágyadt fényt vet az asztal körül ülőkre. Mindeniknek sápadt az arcza, könnyes a szeme — úgy néznek maguk elé, mint a ki az éjszaka csöndjében egy halott koporsójánál vir- raszt. * » * Mikor a tiszteletesné utolsó vendége is elbúcsúzott — ismét nagyon elhagyatottnak érezte magát. Nem volt a házban, a ki öt lágyan átkarolva jó éjszakát kívánna neki — nem volt egysem otthon azok közül, a kiket ö szerető anyai csókjaival küld nyughelyükre. Fojtó melegséget érzett. Kinyitotta az ablakot. Csend, béke, nyugalom honolt mindenütt. Mintha egy nagy fekete tenger volna a világ, melyen csak itt-ott villog egy kis fénypont. Talán az ég csillagai tükröződnek vissza benne ? Nem, ez a fény picziny ablakokon szűrődött keresztül. A faluban máskor ilyen időtájban már mélyen aludt mindenki. Most még senki sem hajtotta le fáradt fejét. A sötét bánatjvirrasztott. Gyászoltak apát, gyermeket, rokont ... és a gyászolók előtt oti lobogott a bágyadt láng. Egy parányi fény — a nagy vigasztalan éjben. * * _______ *________________ Ró th Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. @ ® • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • ® ® Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
