Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-06 / 89. szám
hogy levonatott 8°/0kamat, ezenkívül nyomtatvány, kezelési költség, postadij, (ütés, világítás iroda fentartás, telepítési dij, értesítés, stb. még számtalan értheiő és értelmetlen czimek közül összesen egy nehány ilyesféle elnevezéssel újabb 8 —10, sőt több helyütt tapasztaltam még 15°/0-on felül is. A 200 koronás kölcsönből jut tehát félévi 8%-os kamatláb mellett kb. 150 korona a szegény ember kezeihez, holott törvény értelmében uzsorának minősített vétség 8°/0-on felüli kamat szedésénél áll elő. Ez esetben egy nyilvános számadásra kötelezett vállalat, mely társadalmi utón lé- tesittetett, mely a vidéki társadalom színe java által tartatik fenn és lesz vezetve — segít a népen. Uzsorának nem szabad ezt minősítenünk, mert kamat czimén csak 8°/0 lett és lesz véve. Pedig hát kutassunk csak kissé a láda fiában s szedjük elő azt a félig eisárgult Írást, mely felé vaskos betűkkel nyomatott: „Aláírási felhívás“ s majdnem oly vaskos belükkel találjuk alul sokszor a vidéki társadalom tagjainak színe-javát aláírva Részvényt jegyeztettek „bank“ alapításához. S mily nemes czéllal! Miután a kisgazdát vagy kisiparost vidékünkün sokszor előmenetelét czélzó munkássága s buzgó törekvéseiben az alkalmas hitel forrás hiánya gátolja és a rósz gazdasági viszonyok s általánosan ismert ipari pangás következtében a gazdaközönség vagy kisiparosaink sokszor szorulnak íutó vagy hossabb lejáratú kölcsönökre, de ilyenhez vagy egyáltalában vagy mint szomorúan tapasztaltatott, csak uzsora kamatok árán juthatnak — szükségesnek látjuk tehát ezen takarékpénztár létesítését, mely csak arra lesz hivatott, hogy az e vidékbeli gazda és iparos közönségnek olcsó és nyugodt hitelt nyújtson, stb. stb. Hangzatos és komoly igazságot tartalmazó felhívások ezek. S ne higyje senki, hogy nem a felhívás alulírottjai dominálnak még ma is ott; bizony legtöbb esetben ott van egytől-egyig mind, ki szegény népünket féltette az uzsorától, ki olcsó és nyugodt hitelt ígért, de a leirt módon nyújtja. Üzleti eredményük tényleg sok esetben volt az, hogy sok uzsorás amúgy is már félve a kártyavár összeomlásától — részvényeikbe fektette pénzét s ma nem üzérkedik pénzzel — hanem huzza a törvényes alapon nyugvó busás kamotokat, a „bank direktorok“ pedig a szép tandemeket a szegény kisiparos és gazdánál kihelyezett olcsó és nyugodt kölcsönök jövedelmeiből. „Bank direktor“ s részvényesük keresztyén és nem keresztyén ember, egyaránt van birtokos, pap, tanító, kereskedő orvos, ügyvéd, jegyző s minden egyéb foglalkozású ember közöttük, kik egyenkint minden inkább, de nem uzsorások, hanem együttesen fentartanak egy intézményt, melynek űzelmeit csak azért nem nevezhetjük uzsorának, mert törvényeink hézagosak. Sozánski Hl. Á birtok-parczellázás megvalósítása Sokszor hangoztatott eszme, melyet uem- zetgazdáink szépen fejtegettek Írásban és szóban. A kézműipar meghonosítása, ingyen tenyészállatok és ültetvények kiosztása, rationális gazdálkodásra irányuló ingyenes felolvasások, és latifundiumoknak parczelhikban való kiosztása, decentralizálása, állami segély folyósítása a leggyakrabban hangoztatott szép elvek a kivándorlás megakadályozására, a sociális mozgalmaknak elcsendesitósere. Előfordul azonban az is, hogy némely eladósodott főur birtokát a magas kormány jó pénzen megveszi, hogy ez által a nagy birtokost a tönktől ideiglenesen megmentse ; ezreket áldozunk, csakhogy a szép elveknek a gyakorlatban is érvényt szerezzünk és a nyomorgó kisbirtokos osztálynak megfelelő arányban és teherben a földet kiosszuk. Segítve van a népen, mert birtokhoz jut, de ha jól meggondoljuk, cseberből vederbe jutottunk, Hszen azt a sok ezer korona vételárt csak a nép fillérei adták össze az állam pénztárába, tehát nemzetgazdaságilag mit sem nyertünk. A mint halljuk, kezdeményezd lépést, követésre méltó példát nyújtott épen saját vármegyénkben, hol a kivándorlás nagyobb és elszomorító mérvet ölt, hol csak a közelmúlt években is hatóságilag kellett közbe lépnünk a socialismus veszedelmes felléptével szemben, a Debr. Első Takarékpénztár, mely a múlt évben tudvalevőleg a nagyari Luby-féle 1400 holdas birtokot vette meg. Itten a Neuschlosz Testvérek czég kezdeményezésére ugyanis elhatározta nevezett bank igazgatósága, hogy az egész birtokot vételárban az érdekeltek között kiosztja, úgy, hogy a teljes vételárat törlesztéses kölcsön alakjában az eladott birtokon hagyja és igy mindenki ahhoz a legkönnyebb szerrel juthat. Nem akarjuk dicsérni sem a tulajdonos pénzintézet, sem a közbenjáró czég eljárását, mert hiszen saját érdekük is hozzájárult eme elhatározásukhoz, nem zárkózhatunk el azonban attól, hogy felhívjuk a mérvadó körök figyelmét, ha már akadt olyan intézet, mely nem a az állam, tehát nem a mi pénzünkön vett birtokot oszt ki annyira exponált megyénkben a népnek és ha már oly szépen tervezett kedvezményes fizetési feltételekhez juttatja elszegényedett népünket, ha a hontalant ismét gazdává, i saját birtok urává teszi: járuljunk mi is hatósági és erkölcsi támogatással ezen nemes ügy : sikeréhez. Tegyen kezdeményező lépést elsősorban a ' Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, Írjon fel j a földmivelésügyi miniszterhez, hogy’ nemzet- gazdászati szempontból aparczellázandó birtoknak legalább a tulajdoni 4 3% bekebelezési illetékét engedje el. Ha magánfól, a tulajdouos s nyereke- dési vágytól menten eladja birtokát, járuljon hozzá az állam is a nemes czél eléréséhez ; nyújtson példát a követésre. — és legalább a fehérgyarmati járásban kis, számot nem tevő áldozattal, tulajdonképpen áldozat nélkül a lebonyolítást megkönnyíti, előmozdítja és 1400 hold birtok elosztásáról lévén szó. átlag 20 holdas parczellát véve alapul 700 családnál a kivándorlási hajlamot, a sociális gondolkodási módot csirájában elfojtja, 700 magyar becsületes családot a hazának visszatart. Mi a magunk részéről csak üdvözölni tudjuk úgy a Neuschlosz T ügyes sikeres interven- tióját, mint a tulajdonos, Debreczeui Első Taka- : rékpénztár nemes, humánus, önzetlen elhatáro- i zását. Igyekezzenek most már kis gazdáink a | földet megszerezni, nehogy idegen elemek tele- ; pedjenek közéjük és igy a parczellázás előnyéből esetleg kiessenek. _n bete günk annyira jobban van, hogy egész boldog vagyok. Az orvos mosolygott, a világért nem mutat- j ta volna, hogy nem osztja az atya vérmes reme- J nyét. Erzsiké atyja a nélkül, hogy megvárta volna a feleletet, folytatta: Ma ismét, már reggel óta fönn van. Ott olvas egy könyvet a tölgyek alatt. Jöjjön nézzük meg. A doktort karonfogva vezette a helyre a a hová mutatott. A tölgyek alatt egy pádon ült Erzsiké. Az orvos kénytelen volt magának megváltani, hogy a kis Erzsi már egyáltalában nem | kis lány. Azalatt a hónap alatt, hogy nem látta, nagyon megváltozott. Arcza teltebb volt és pirosabb s mintha megnőtt volna. Fehér ruhája csodálatosan illett szabályosan szép metszésű arczá- hoz. Első pillanatra senki sem hitte volna, hogy beteg, csak szemében volt valami homályos, szomorú kifejezés, melyet az orvos gyakorlott szeme azonnal észrevett. A kis Erzsi kissé elpirult, amikor a vendéget megpillantotta. Becsukta a könyvet, melyből csak az imént nagy figyelemmel elmerülve olvasott, fölkelt a pádról és kezét nyújtotta a vendégnek, aki melegen megszorította. — Hogy van Erzsi kisasszony ? kérdé az orvos fürkészve nézve a leány arczát. — Oh sokkal jobban vagyok, mondá, vidámnak igyekezett látszani, de hangjából kiérzett egy kis bágyadtság.______________________________ Az atyja mellette derült arczczal nézte leánya arczát és igy szólt : — No ugye megmondtam ! — Hisz én előre megjósoltam, hogy igy lesz, mondá az orvos kissé vontatott hangon, melyet azonban sem az atya, sem leánya nem vettek észre. Nehány hétig tartó nyugalom teljesen helyreállítja a kis Erzsit. Hisz most már úgyszólván egészséges. — És ha teljesen meggyógyulok, akkor jövő j évre ismét járhatok a zeneiskolába, kérdé Erzsi, aki bizton remélte, hogy teljesen egészséges lesz. Az orvos mosolygott: — Ha jövő évre még talán nem is, azután mindenesetre. Mert ha már most egészséges is, egy kissé még kiemelnie kell magát. — ügy van leányom. Ezt a doktor ur jobban érti. A délelőtt hamar eltelt. A leány ugyan nem sokat beszélt, mert a sok beszélgetés még kissé megerőltette. Annál többet mesélt atyja. Az orvos szintén halgatott s csendben megfigyelte a beteg leányt. Nem tudta miért, egyszerre úgy érezte, hogy fel kell valamit fedeznie, hogy ő is oszthassa azok reménykedését. De egy-egy rövid elrejtett köhécselés, a leány fáradsága, mely a hosszas levegőn való tartózkodás alatt mindinkább erőt vett rajta, anélkül, hogy atyja észrevette volna, meg- gyözte róla, bogy a javulás csak látszólagos. — Szivemből sajnálom a szegény leányt mondotta magában. Ilyen ifjan annyi bájjal ment- hetlenül hervadni a sírba. Erzsinek végre is feltűnt az orvos szótlansága és lehangoltsága. Mikor egy pillanatig egyedül voltak, reá vetette fáradt szemét és halk hangon megkérdezte : — Ugye, nem mulatságos dolog egy betegnek a társaságában lenni. Vagy miért olyan rosz- kedvü ? A doktor erre hirtelen feleszmélt. Érezte a leány fürkésző tekintetét, amely mintha a leikébe akart volna hatolni, hogy titkos gondolatait megismerje. Eszébe jutott, hogy éppen neki kellene erőt és bátorságot önteni a szegény beteg leányba, hisz annyi esetben sikerült ez neki másokkal szemben. De ugyanakkor mintha valami fojtogatta volna torkát, nem tudott egy vigasztaló szót sem találni. A beteg észrevette ezt s hirtelen mintha megértette volna állapotát, e kérdéssel fordult az orvoshoz: — Mondja kedves doktor ur, hát igazán meg kell halnom ? Az orvos látta a lány izgatottságát, mikor ezt a mondatot kimondotta, látta hogy mint borítja el arczát egyszerre halálos sápadság, mint hanyatlik hátra székében szemét lehunyva. — ügy érezte, hogy valami nagy bűnt követett el, fején átczikázott a gondolat, hogy nem kellett volna idejönnie. Miért, hogy eddig mindig tudta Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. O @ • • $ Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • • Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
