Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)

1902-11-23 / 94. szám

téves intormátio folytán jóváhagyott szerződést semmisnek mondják ki s a Belügyminiszter Őnagyméltóságát pedig■ arra is, hogy Szatmár város törvényha-j tóságának tegye kötelességévé, hogy a szatmári, szatmárnémeti és szatraárhegyi ev. ref. iskolák tanitóinak fizetését tegye folyóvá, egyházunk iránti százados gyakorlaton alapuló kötetelességét teljesítse. u

Mint az idézett határozatból látható, az egyházkerület a jogi viszony elbírálásában különbséget tesz az olyan felekezeti iskolák közt, melyeket a város segélyez s azok közt, melyeket fentart. Az ev. ref. felekezeti iskolák, a mint ez a tárgyalás folyamán meghatároztatok. azért szerepelnek a segélyezett felekezeti iskolák czimón, mert maguk adják és tartják fenn az épületet s a tanító választásjoga is őket illeti, a város segélyezése pedig a tanítói fizetések kötelezettségének teljesítése révén történik. Ellenben községileg fentar- tott felekezeti iskolák az olyanok, mint p. o. a szatmári r. kath. el. iskolák, mert az iskola épületet a várostól kapják, tanítóikat a város választja és fizeti. E külömbség alapján a kerületi határozat szempontjából az tűnik ki, hogy a városnak az államosítására való kezdeményezési joga a r. kath. iskolákra lett volna kiterjeszthető.

A kerületi határozat kategorikus és az abban foglalt rendelkezések az egyházak elöljáróira nézve kötelezők.

Ezzel kapcsolatosan most már a következő megoldásra váró főbb kérdések nyomulnak előtérbe:

Kikre háramul a felelősség a téves jogi alapon történt államosításért?

A kerületi határozat azokra utal. kik a minisztériumnak téves informácziót szolgáltattak.

Mi lesz a már államosított tanítók- kai? Mert az egyházak előjáróinak már legalább is tavaszszal meg kell hirdetniük a felekezeti tanítói állásokra a pályázatot.

Mi lesz az épületekkel, melyek részint megkezdve, részben már tető alatt állanak ?

E kérdések az idézett kerületi határozatokkal mind aktuálisokká váltak s aligha nem olyan megoldásra várakoznak, a milyet Deák Ferencz ajánlott egy némileg hasonló helyzetben kérdezősködő politikusnak:

A ki mellényét rosszul kezdve gomboltál be, csakis úgy segíthet, ha az egészet kigombolja s újból és jórendben kezdi, a mit előbb rosszul végzett.

Csak egy kérdés vált a helyzet uj alakulásában tárgytalanná: az t. i. hogy mi lesz a kántori és segédlelkészi fizetésekkel.

Ez a kérdés vagy önmagától, vagy egy nagyobb körültekintéssel kötendő szerződés alapján fog megoldódni.

Ismét egy uj egyesület.

Ezres Asztaltársaság, Izraelita Népkonyha, Izr. Felruházó egyesület, Kölcsey-Kör, Dalegyesületek, Nőegylet stb nemes czélu egyesület működik már ma másképen is nagyratöro városunkban. A sok egyesület nevét kisebbszerü tüdő egy lélekzetvételre föl sem sorolhatja közönséges észszel. S most — hátunk borsózik — jön még egy a sokhoz: az elemi iskolai szegény tanulókat segítő egyesület...

A hol az állami népiskola megnyílik, ott a szegény tanulókat segítő egyesület is megkezdi működését. Úgy állunk most mi is. Csak itt az a kérdés, hogy van-e szükségünk erre az egyesületre, mikor nálunk hasonló czélu egyesületek már működnek ?

Mielőtt a kérdésre felelnénk, vessünk íutó pillantást a tankötelesek beiskolázására, a beiskolázottak nyomorban élő százalékára, a be nem iskolázottak állapotára és a nemes munkát végző egyesületek áldásos működésére.

Tanköteleseink beiskolázása még ezen átmeneti évben sok kívánni valót hagyott hátra annak daczára, hogy az átvett 26 tan- testületi tag 36 tagú állami iskolai tantestületre egészittetett ki már e tanévben. De a

36 tanterem sem képes befogadni olyan tanköteleseket, akiket kényszerrel kellene behajtani az iskolába. Már e tanévre is helyettes tanítónőket kellett megbíznia a közoktatási minisztériumnak megfelelő díjazással, hogy csak az önakarattal jelentkező tankötelesek elhelyezést nyerhessenek az állami népiskolában S már az ily módon beiskolázott gyermekeknek is mondhatni tele segítségre szorul, egyharmada — valóban — nyomorral küzd. Ezen kivül vannak még azok a tankötelesek, akik iskolaköteles korukat utczai csavargással, ajtókilincs koptatással töltik el, hogy most a társadalom nyűgei, későbben veszedelmes ellenségei legyenek. A népiskola feladata pedig: az összes tankötelesek neve lése oktatása az egészen hülyék kivételével. S ezt városunkban az állami népoktatással keresztül is fogják vinni a legközelebbi jövőben, amikor is a segítő egyesületek feladata a mainál sokkal nagyobb lesz.

Az Ezres asztaltársaság nagyérdemű munkássága, az izr. népkonyha példás jótéteménye a népoktatás ügyeinek vezetőségét valóban meghatja és mély hálára, köszönetre indítja, de egyszersmind arra is készteti, hogy a maga részéről is mindent elkövessen a reá szorultakon az egész vonalon segíteni oly módon, miként a már működő nemes egyesületek arra a legnagyobb körök figyelmét telköltve példát mutattak.

Most az állam is nagymennyiségű ingyenes könyvet küldött a szegények részére; a város is enyhíteni igyekszik a szegény gyermekek nyomorán; de mindeme felemelő nemes cselekedetek, tájdalom, a nép gyermekeinek nagy szegénységét csak részben eny- hitheti. A íelsegitést tehát fokozni kell.

Bármit cselekszünk, az bizonyos érzéssel jár, mely ha öntudatlanul is - mindenkor nyomot hagy lelkűnkben és befolyásolja kedélyünket.

Valóban a romlatlan lélek nagy boldogságot érez, a mikor elzüllés előtt álló apró iskolás gyermekek megmentését teszi lehetővé azzal, hogy némi áldozatot hoz a nyomorban élők felsegitésére, felruházására, tankább, sőt Zoltán udvarolt is olykor és Mariska mindig parírozott. Ez a titkolt, fátyolon keresztül való vallomás tetszett Mariskának s volt idő, mikor ő provokálta Zoltán hódolatát.

Péterrel az irodalomról, a bölcsészeiről vi tatkozott. Néha kritizáltak, sokszor pedig elgondolkozva, elfeledve a körülötte nyüzsgő világot: hallgatta a csúfolt Péter fejtegetéseit, magyarázatit vagy meséit. Ő a bennszülött pesti leány Pétertől tanulta megismerni a néplélek szépségeit, a magyar levegő alkatelemeit, a magyar puszta hangulatait, s a magyar zene kincseit és megszerette valamennyit, csudálta mindannyit, Péterrel együtt.

Megszerette a csúnya fiú tüneményes lelkét, | ragyogó eszét és úgy érezte, meg is mondá Péternek, hogy nem tudna el lenni nélküle.

Egyszer egy hosszú séta közben, amikor Péter Petőfi szerelmi költészetét feléje helyezte Heine buja, testet imádó lírájának, mivel el voltak fáradva, leültek a liget egyik padjára, ott a tó mellett. A tó tükrén a gyerekek csónakjai ezer barázdát hasítottak. A szomorufüz lecsüngő levelei csókdosták a sötétzöld vizet s a kép, amely ott reszketett a vízben, a mélységes, apró, felhős éggel szebb volt a külső természetnél.

Szinte elszédült a beletekintő.

Péter megszegve a csendet, hirtelen rámutatott a tóra :

— Lássa Mariska, ilyen a Petőfi kötészete. Ilyen tiszta, mély, ilyen szédítő.

A leány felállt és a tó partjához ment. Belebámult a vizbe és a kép togva tartotta a szemét, a lelkét. Sokára, talán öntudatlanul, akaratlanul, mintegy gondolatainak folytatását susogta mindig a mélységbe nézve:

— Milyen harmónia és milyen szédítő arányok ! Péter, a maga lelke is ilyen.

— Az én lelkem ? — Kérdé megijedve, mintegy tiltakozva Péter.

A leány hirtelen felemelte a fejét. Péterre nézett, akinek szemében ott égett a különös láng. mely vigyorgóvá tette a tekintetét.

— Igen, Péter maga nagy ember lesz! Meglássa! Érzem a lelkének a súlyát. Ismerem a szive mély, nagy érzéseit.

Péter a kezeire tekintgetett, azután felszeg mozdulatokkal el akarta rejtegetni őket. Zavarban volt. Sohase hallott leánytól dicséretet.

A leány pedig látva a zavart, megfogta gyöngéden Péter kezét s maga után vonta.

— Ne szégyelje magát Péter, hiszen csakis jót mondtam magáról. És mi eléggé jó barátok vagyunk, elhiheti, hogy őszinte, igaz voltam —• s leültek a lóczára.

Péternek pedig tudj’ az Isten mitől, le- csuklott a feje, a Mariska szép fehér kezére, melyet még mindig fogva tartott s megcsókolá.

A lean}" nem ijedezett. Másik kezével felemelte lassan a lehanyatlott főt és megindulással nézett a Péter könnyekben úszó csúnya szemébe.

A leánynak éreznie kellett e csók jelentését, a titkos vallomást.

Egy pár pillanattal a csók után, amikor némileg felszabadult az első hatás alól, . . . megborzadt. Lelkében felvillámlott valami s gondolatai megerősítették sejtelmét, a következő pillanatban tudta, hogy Péter szereti őt.

A félelemnek az a neme vett rajta erőt, mely elfogja a vad rengetegben az alkonyat beálltával eltévedt utast.

Borzongani kezdett lelkében. Idegesen tekintgetett szét és nem mert szólani semmit. Sokszor Péterre esett a tekintete, akinek a szeme belemeredt a tó szédítő tükrébe s akinek pilláin még mindig ott reszkettek a könycseppek.

A óra lejárt. A gyerekek nagy zajjal a partra vonszolták a csónakokat. Az ösvényen, mely padjuk előtt vezetett el, a liget esti közönsége kezdte el sétáját. E zaj s a közeledő emberek felszabadították őket érzéseik varázsa alól.

Amikor felálltak s egymásra néztek, tekinteteikből a félreérthetlen bocsánatkérés sugárzott ki.

Szótlanul mentek az ösvényen ki a nagy fasor felé. Ott a villamos állomáson Marika a kezét nyújtotta Péternek és Péter remegve tisztelettel fogadta mint máskor.

— Jó éjszakát! — súgta a leány.

A villamos elindult.

Péter önfeledten bámult a kocsi után. A városban már kigyultak a villamos és gázlámpások. A kávéházak közönsége vidám csevegés között hallgatta a czigány kaczagó nótáit.

az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer.