Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)
Gazdák Lapja, 1902-10-09 / 41. szám
annyi szép asszonyt és szép leányt a vidékről együtt mint a versenybálon. A bálrendezőség, de még az idősebb ge- neraczió tagjai is, mindent elkövettek, hogy egybe gyűjtsék úgy a vidék, mint a város elite társaságát és szép hölgyeit. De bizony városunk szépei nem határozták el magukat a versenybálon részt venni, daczára a sok rábeszélésnek és szives meghivásnak. Pedig a versenybál lenne az a hely, hol úgy a város, mint a vidék előkelő müveit társadalma találkozót adna egymásnak és annak a bizonyos feszességnek korlátái, mely minden oldalról egyszer-máskor felmerül, itt volnának elsiraithatók. A város szépei kíséretükben, az oly müveit és inteligens ifjú tisztviselőkkel, a keres- • kedői családok magas műveltségű fiatalságukkal, a tőz8gyökeres szatmári patricziusok, mily szépen elvegyülnének a vidék jókedvű fiatalságával, elvinnék magukkal egy kellemesen át- töltőtt éjszaka kedves báli emlékeit. De hát oly nehéz egy szép bált összehozni, s oly nehéz ami szépeinket arra venni, hogy egy elegáns mulatságnak fényét emeljék, a hol maguk is csillogjanak. Egy nagy bál nem képezhet egy társaságot, annak szükségképen — terjedelménél fogva — több kisebb társaságból kell állania, s ezek egymást megjelenésükkel megtisztelve csak kellemes emléket vihetnének el magukkal, s mily hatalmasan fejlődnék a társadalmi élet, mely lassanként nem csak a bálteremben, hanem városi és vidéki szalonjaink parkettjein is adna egymásnak találkozót. Az a szép társaság, melyben bírói karunk egyik magas állású tagjának szellemes neje szokott prezidiálni, a legjobb példát mutatja, hogy kell jól mulatni, hogy kell egy társaságnak összetartani, s hogy lehet a férfiasán teljesített komoly napi munka után kellemes társaságban a lelket felvidítani és szórakoztatni. 4 — 5 ilyen társaság egybe forrva a vidék társadalmával képes volna egy fényes bál keretét betölteni, s akkor nemcsak kitünően mulatnánk, s tartana a bál másnap reggel 9 —10 óráig, hanem folytatódnának á morzsa bálok másnap és harmadnap este, a város valamelyik szalonjában, vagy a vidék egyik-másik otthonában. * * * 8 most végre még egyet. Szatmár város vezető körei, mindig megtalálják azt a helyes utat, a mely a város előnyére, fejlődésére vezet. Látjuk lépten nyomon azt a rendkívüli fejlődést, a mi a várost emeli, az ország ezen részének góczpontjává igyekszik tenni. Jelen urai a városnak kétszeresen érzik a város e részbeni hivatását. A vidék iránt a városi hatóság — elkezdve a kövezet és hidvámtól a villamos vasutig és barátságos szives látásig, —mindenütt figyelemmel, előzékenységgel viselkedik. A lóverseny is csak a város támogatása mellett jön létre. Versenypálya a városé, 800 koronás dijat ad a város, hol vannak a közvetett segélyek: jó fogadó, tágas istállók stb. ? Ezért az érdem, az elismerés a város polgárnagyát illeti meg, ki annyi előzékenységgel viselkedik a lovaregylet és annak tagjai iránt 8 szivén hordja a lovaregylet felvirágoztatását. A rendőrség fővezetője részéről is számos szívességet, a rend kitűnő fentartá- sát, utczák locsolását stb. tapasztaltuk, ezek mind derék és uj dolgok. A gazdasági tanácsos a mázsa körüli komplikált teendőket végezte nála megszokott buzgóság és szakavatottsággal. Bartha Kálmán az ügető-verseny körül fejtett ki nagy tevékenységet. íme tehát a versenynél együtt működött közre a vidék lelkes férfiaival a városi hatóságnak főtisztviselősége. Megvan tehát az érintkezési pont, hol egymást megtaláljuk, megértjük és megismerjük, s csak ... a bálban nem tudunk egymásra találni ? ! Ezt keressék és találják meg végre egyszer városunk szép hölgyei, müveit női társadalma. Handi—capper. Bírálatok a borkiállításon, A borkiállításon f. hó 29-én működött bíráló bizotttág a kővetkező kiállítóknak szavazott kitüntetést. Kitüntető oklevelet kaptak : Balási József (Ér-Körtvélyes), — Boér Endre (Mező-Petri), Dr. Fekete Sámuel (Szatmár), Horváth János (Udvari), Gróf Károlyi Lajos erdődi uradalma, Kende Dániel (Lápos- Bánya), berenczei Kovács Jenő (Homok), Luby Zsiginond (Fülpös Darócz), Dr. Miskolczy Sándor (Nagy-Báaya), Stoll Béla (Nagy-Bánya) és Szerdahelyi Ágoston (Vetés). I. osztályú elismerő oklevéllel lettek kitüntetve : Daróczy Endre (Szatmár), Gerber Ödön (Szinyér-Váralja), Gerandó Attila örökösök (Pálfalva), Jirousek József (N.-Sikárló), Kölcsey Rudolf (Nagy-Szokond), Szabó Adolf
