Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)
1902-10-02 / 79. szám
Hát kérem, ez az okoskodás meg nem állhat. Nem pedig azért, mert a város nemcsak a tanítókat, hanem az összes egyházi tisztviselőket is fizeti. A város a saját tisztviselőivel együtt az egyházi tisztviselők fizetését is magára vállalta és igy a fizetési kötelezettségeket közös költségvetésbe foglalta saját dologi kiadásaival. Erre a czélra, — tehát úgy a városi, mint az egyházi tisztviselők fizetésére, valamint közigazgatási szükségleteinek fedezésére, a városi polgárokra oly magas pótadót vetett ki, a minőt e sokoldalú szükséglet megkívánt. Az egyházi tisztviselők között ott vannak a kántorok is. Miért tette ezt a város? Szóljunk őszintén: saját kényelme szempontjából. Igen, mert ha az egyházi tisztviselőket nem a városi pénztár fizette volna, úgy örökös zaklatásnak volt volna kitéve az egyházi adók behajtásával. Erre talán külön végrehajtást kellett volna szerveznie s mőg akkor is sok kellemetlenséget okozott volna a városnak az, hogy az egyházi adók nehezebben hajthatók be, mint a községi adók, mig ez utóbbiak behajtásában igy felmentene magát a kétféle adó behajtás nehézsége alól. Hogy a tanítók és lelkészek fizetése mellett a kántorok fizetését is, — mint ilyent — magára vállalta a város, bizonyítja az is, hogy azok között az átváltott tanítói állomások között, kántortanitói állomások is voltak, mert természetszerűleg előbb voltak az egyházaknál kántorok, mint tanítók. Aztán a szokás-joga is a mellett bizonyít, hogy az összes egyházi tisztviselők fizetését vállalta át a város, mert egyik tanítói állomáson mindenik egyháznál elő volt írva a kántori kötelezettség is. Vájjon tiltakozott-e valaha ez ellen a város csak egyszer is ? Ennél fogva látható, hogy a város az összes egyházi tisztviselőket fizette s ennél a kérdésnél számolnia kellett volna oly képen, hogy midőn az állam részére az eddigi tanügyi kiadásait az állam részére folyósítani magát elkötelezte, levonásba kellett volna hoznia a kántori állások díjazását, mert nemzedéket, a közönyt, a mivel várjuk birka módjára sorsunk eldőltél, váljon nem bujna-e sírjába vissza? Kossuth tiltakozó szavára nem hallgatott a nemzet, önkényt vette fel régi lánczait, mert a bilincs, ha selyembe, bársonyba csavargatják is, csak bilincs marad. 35 év óta szavazatával mindig szentesíti a kiegyezést, a nép többsége elitélte Kossuthot és követte Deákot. Hol itt a következetesség, hol a kegyelet? ! A most ünneplő kormánypárt megfosztotta Kossuthot honosságától, fázik és reszket annak eszméitől, elkövet annak elnyomására mindent, s most mint mondja, nem a politikust ünnepli, hanem a szabadelvű eszmék harczosát. Pedig Kossuthnak minden szava, minden ténye a nemzeti függetlenségre törekedett, ö benne a politikust aa embertől elválasztani nem lehet, az ő neve maga egy politikai programra. A függetlenségi pártnak is csak a neve Kossuth-párt, de elvileg elfogadta a pragmatika sanctiót; udvari ebédekre, estélyekre, kihallgatásokra jár; Őfelségének legloyálisabb ellenzéke. Kormányképes akar lenni erővel. Nemcsak azért lelkesedik, hanem a hatalomért. A ki elvek helyett személyes harczot folytat; szolgálja más párt érdekét; paktumokat köt, a helyett, hogy végzetes álmából felrázná a nemzetet, hogy közvéleményt teremtene, sarkaiból forgatná ki a törvényt, mely ily eshetőségnek teszi ki a nemzetet, — tárgyilagos politikát folytat, s fenyegetődzik, hogy baj lesz, ha a kormány a Bánffyénál is roszabb kiegyezést kötne ! Hol van hát a párt, a melyik Kossuth az a szerződésileg lekötött városi járulék, nem volt tisztán tanügyi természetű. Ha a város — mint eddigi magatartásából sejteni engedi — ridegen zárkózik el az egyházak e jogos kívánsága előtt, mit ért el az államosítással ? Azt, hogy a mig eddig az államosítás nélkül szervezni kellett volna néhány tanítói állást, addig ma szerveznie kell vagy a városnak, vagy az egyháznak öt kántori állást. Kik adják ennek a fizetést ? A város polgárai! Uj egyházi adót kell magokra vetniök „kántor-bér“ czimen és vajon czélja lehetett a városnak, hogy az államositással uj terhet rakjon polgárainak igy is túlterhelt vállaira ? (Vége köv.) Válasz, Becses lapjok szept. 25-iki számában közzé tett nyilatkozattal szemben állításaimat teljesen fenntartom. A menhely vizsgálatának idejét kitűzni a felügyelő-bizottság jogosult. Ez természetes A felügyelő-bizottság tagjai szabál}7- szerüleg értesítve, meghiva sem voltak. Többek közt az ev, ref. lelkész, ki szintén gondnoksági tag és ily alkalmakra az egész községben állásánál fogva is a leghivatottabb, czólzatosau mellőztetett. Állítom, hogy a menhely tarthatatlan, egészségileg veszedelmes helyiségben van. Jól lehet a barátságos szomszédságban levő trágyadombot tegnap már elfuvarozták. Ez idén lehetett már alkalmas helyiséget bérelni, jövőre az áll. iskola kiköltözése válogatást enged a helyiségekben Az ovodakőtelesek száma nagy, az óvodába járók száma is sokkal nagyobb lehetne. Igaz, hogy az áll. iskola és gyermekmenhely helyi vezetése a közokt. kormány által mint alelnökre rám volt bízva. Hivatásszerüleg igye keztem tenni, a mit tehettem. A felelősséget a nyilatkozat értelmében &z elnök is rám hárítja, ha bár az iskola érdekében tett lépéseimnél a községi elöljárósággal vállvetve mindig ellenemre s az oltalmába adott ügy kárára igyekezett eljárni. Elévülhetlen bizonysága elnöktársam köz- oktatásügyi ténykedéseinek az a napnál fényesebben ragyogó két pirosnyelü ojtókés, mely a körjegyző ur becses kezei által felczifrázva és biztositó madzaggal ellátva, a főszolgabírói asztalon veszélyezteti ma is ragyogásával Iloselveit követi ? A nép, a melyik méltó arra, hogy Kossuthot ünnepelje? Az országos függetlenségi párt Ekebelében akad egy nehány képviselő, kinek lelkében él és lobog még az a láng, a melyet Kossuth gyújtott fel, a kik azt tartják, hogy csak a szabad, önálló, független, demokratikus alapra fektetett Magyarországon boldogulhat a magyar. Ha külön párttá nem tömörültek is eddig, nem az 6 hibájuk, az aggály, körültekintés, bátorság és bizalom hiány gátolja a hozzájuk való csatlakozásban sok oly társukat, kik együtt éreznek velük. Választó kerület is kevés van az országban, amelyik méltó arra, hogy Kossuth Lajost megünnepelje. De hála Isten: akad egy nehány, a melynek népe tántorithatlan hive a szabadságságnak és a hazának, amelyik többre becsüli meggyőződését, hitét a pálinkánál! Annál nagyobb az érdeme az ily népnek, minél ritkább, és annak körében pihenni, csüggedő erejét felfrissíteni csak örömmel jöhet mindenki! Egyesült erővel kérjük azért Kossuth Lajos nagy*szellemét, hogy Szent-lélek módjára szállja meg választó polgáraink és képviselőink lelkét, hogy közös erével végezzék be azt, a mit ő megkezdett, de végzetes körülmények folytán befejezni nem tudott. Az lesz az angyalok énekénél is becsesebb az ő lelkének, ha szerte a hazában azt kiálthatjuk: „Éljen a szabad, önálló, független Magyarország!“*) *) Fenti beszédet habár kissé késve is, abból a szempontból közöltök, hogy a megyénk területén lefolyt Kossuth- üunepi mozgalmakról hozott közleményeinket teljessé tegyük. Szerk. vay Gusztáv főszolgabíró ur szemefényét. Ezt a községi gazd. ismétlő iskola részére elnök ur vásároltatta a község befásitása érdekében lobogó buzgalmában. Idevág az az elismervény is, mely arról tanúskodik, hogy az állami telepről a község ingyen adott szőlő és gyümölcsfa csemeték portóját a gondnoknak zsebéből kellett kifizetni. Szegény Darányi! Egyéb kell a magyarnak! A menhely vezető férje tanuk előtt panaszolta, hogy még seprüt is magának kell beszereznie. E z velem is megtörtént. Már csak azért is, mert elnöktársam rám hárítja; magamra vállalom a felősséget. Ép ez késztetett utolsó esetben a nyilvánosság terére lépni. Most is, idő múltán, még inkább sikkasztónak mondhat, a kinek törvény- hatóságilag jóváhagyott, megszolgált fizetését részben ki nem fizettem, mert ezt már a községi elöljáróságtól kicsikarni nem tudtam. A biró állítása szerint, elnöktársam letiltotta azt. Csak arról az időről szólok, melyről felelős vagyok. Nem nevezek menhelyvezetőt az előző évekből, ki sírva, panaszolva távozott Apából. Már ezért nem lehetek felelős! Ezért feleljen elnöktárs ur. Nélküle, az ő ellenére semmi sem történhetik. Hinnem kell, hogy a 3 százalékos pótadónak a gondnok nyugtájára való kiadását a jegyző az ő parancsára tiltotta meg. Ez is ritka eset. A jegyző egyszerűen letiltja a befolyt adót a törvény által rendelt helyéről. De már ez csakugyan nem rágalmazás. Ezért már a kir. járásbíróság előtt is állottunk. Én, ki a jegyző törvényellenes és becsüíetsértő fellépése miatt az övéhez hasonló kifejezést használtam, mint vádlott, a jegyző mint vádló. Tudom, hogy Apa a Magyarhazának és Szatmár megy ének egyéni autokratismus alapján kormány-zott sajátságos kis municipiuma, de azért bátorkodom az orsz. törvények megszive- lésére is buzdítani. A kir. Tanfelügyelőségre kíméletből sem szabad az ügy vizsgálatát hárítani, mert biztosíthatom elnöktársamat, hogy a kir. tanfelügyelőség menten szörnyet hal, mihelyt kisüti, hogy hatáskörében ilyen mulasztás, hogy ne mondjam ; visszaélés történt. A tanfelügyelőségtől elég önmegalázkodás, mikor a felterjesztésére kinevezett elnökség fentebb vázolt ténykedéséért a közoktatásügyi kormány előtt a felelőséget magára vállalja. Én részemről nem ijedek meg egy kisebb kiadású Kaffkától sem. Egyet azonban komolyan sajnálok. Ki kell ugyanis nyilvánítanom, hogy ha elnöktársam — a kit tisztelek — elvállalt megbízatásával homlokegyenest a szóban forgó ügyhöz hasonló esetek takargatására b. nevét odakölcsönzi: elnöki ténykedéseivel minden solidaritást megtagadok. A rágalmazás kitételéit neki szemrehányást se teszek, mert sokkal idősebb ember; köztudomásúlag elnöki hivalát heccelődósi tór- uek tekinti. A községi bírót tisztelem, becsülöm. Tudom, hogy itt csak a nevét használják fel. íthédey István nagynevű barátomat csak akkor fogom komolyan venni, ha a nagy névhez méltóbb, hivatalában lelkiismeretesebb és jártasabb lesz. Különben Kaffka neki ! Szathmary Károly. HÍRROVAT. Az IlI-ik negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfízetéseiket megújítani szíveskedjenek. * A király uevenapja. Mint minden évben, úgy ez évben is megünneplik városunkban ő felsége névünnepét. F. hó 4-én szombaton d. e. 9 órakor ünnepélyes mise lesz a székesegyházban, melyet Meszlényi Gyula megyés püspök végez. * Személyi hir. Péterffy Lajos kereskedelemügyi miniszteri osztálytanácsos szabadságidejét holnaptól kezdve városunkban és a vidéken tölti. * Telefonhálózatunk néhány nap óta az országos központtal össze van kapcsolva és a nyilvánosságnak átadva. A díjszabás az állomás használatáért a következő: Beszélgetés dij a szatmár-németi városi hálózatból: Az öt perczig tartó beszélgetés dija : a) a helyi forgalomban 20 f. b) a szatmárhegyi környékbeli hálózattal való forgalomban 1 K. A3 perczig tartó beszélgetés dija : a) helyközi forgalomban
