Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)
1902-09-07 / 72. szám
bölcs megoldás a közös megértés alapján' minél előbb megtörténjék. íme, bár módunkban lenne a harczot: újra (elvenni; talán élesebben is belenyúlhattunk volna a baj mélyébe. Mi megkíséreljük a kérdés békés megoldását. A társaság és közönség értse meg egymást! Ha azonban a vasúti társaság újra begombolkoznék, ha miként eddig mereven elzárkóznék a közönség jogos kívánsága és érdeke előtt, ám Ígérjük, hogy találunk helyet és módot nem csak itt a sajtóban, hanem másutt is, a hol a reakczió teljes erejével fog majd megnyilatkozni. Értsük meg tehát egymást! k közönség köréből*) Az utóbbi időben úgy a fővárosi napisajtó, mint a vidéki heti lapok, a nagymérvű kivándorlások okának kutatásával rengeteg nyomda- festéket használnak fel. A sajtónak némely része abban vélte azt megtalálni, hogy a közgazdasági és általában a pénzkereseti viszonyok hazánkban a lehető legkedvezőtlenebbek, bizonyos része pedig ezenkívül még a hatóságok képviselői némely részének túlkapását tartja okának. Sem az egyiket, sem a másikat nem szándékozom megczáfolni, — hanem azokhoz gyenge tehetségemtől telhetőleg saját sajnálatos tapasztalataimat is leakarom Írni, — a közvéleményre bízva annak megítélését. Egy fővárosi napilapban ugyan is nemrég egy amerikai levél jelent meg, mely szintén ezen kérdéssel foglalkozva, a többek közt oda konkludált, hogy még az Amerikából hazánkba visszatérő egy'ének rővidebb, hosszabb itt tartózkodás után, a hazánkban dühöngő czimkór- ság, a már majdnem mindenfelé található uj „Nagyságos urak“ elől kénytelenek ismét Amerikába visszavándorolni. Egy ilyen uj „ Nagyságos úrral“ van ez a mi szegény kis községünk is megáldva. Innen ez ideig igaz, hogy csak 2 földműves ember vándorolt ki Amerikába, 5 — 6 pedig most van készülőben. De hát az a vigasztalásunk, hogy a falunkból a szükséges útiköltségek hiánya miatt még sem lesz valami nagy a kivándorlók száma. Ezen „Nagyságos urunk“ ugyanis valami különös kedvteléssel űzi egy idő óta a lövöldözés nemes sportját. A múlt évben képzelt jobbágyainak (értsd a községnek földmívelö lakosait) állítólag sze*) E rovat alatti közleményért a beküldő felelős. Szerk. rencsétlenségből, a tagjába, a községünkön keresztül vonuló tavan, néhány sertés úszott át, a hol az illető ur éppen jelen volt, a többek közzül egy szegény embernek egyetlen anya- sertését, a melybe 6 malacz volt, lőtte le. Igaz, hogy annak akkori értékét megtérítette; de az is igaz, hogy a hatóság közreműködésével a jószággal biró községi lakosokon, annak az összegnek majdnem kétszeres összegét „kárdij“ fejében bevétette, a lakosok egyetlen egy pásztorát pedig 8 napra elzáratta s ez idő alatt a lakosok magok voltak kénytelen a jószágaikat pásztorolni. De hát úgy látszik, hogy a Nagyságos ur még a sportban is a változatosságot szereti, mert most nemrég, minthogy a tagja melletti tavat vadkacsák nem látogatják (azok is irtóznak az uj Nagyságos úrtól) hát íelövöldözde a szelíd kacsákat. A legutóbbi napokban pedig, mivel nagy úri hatalmával tagja tájékáról ezeket is sikerült elriasztania; kénytelen volt ezen „Nagyságos ur“ egyik cselédjének állítólag né hány buzafőt felszedett 10-11 éves fiát, egy kis lövöldözéssel, — no meg úgy köztünk mondva, — a puska tusával is, érintve, teljesen meztelenre vetkőztetve, éktelen lármával a falun végig maga előtt hajtva, a tagjából elriasztani, azzal fejezvén be ezen bravourját, hogy a nagy lármára elősietö édes anyját fényes nappal, ütközben, nagy úri kezeivel összevissza pofozta. Vájjon a kivándorlás megszüntetésére a fentieknél nem volna-a alkalmasabb eszköz, ha a „Nagyságos ur“ birtokának évről-óvre parlagon maradó bizonyos részét, a rendes időben, feles megmunkálás végett a „szeretett jobbágyainak“ odaadná ? Vagy várjuk be ezekre nézve a Nagyságos ur válaszát?! A gyöngébbek kedvéért talán nem lesz felesleges kijelentenem, hogy ezen Nagyságos ur Papp Kálmán nyugalmazott törvényszéki biró és vármegyei tiszteletbeli főjegyző. Sima, 1902. szept. 2. Id. Kajdy Lajos. HÍRROVAT. * Gyászmisék. A róm. kath. székesegyházban kedden, d. e: 9 órakor gyászmise iesz dr. Schlauch Lörincz bíboros-püspökért; — szerdán, d. e. 9 órakor pedig Erzsébet királyné, Magyarország nagyasszonyáért. Mindkét gyászmisét Meszlényi Gyula püspök tartja. * Vécsey József báró emlékezte. A Szat- mármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmányának szept. B-án tartott, szokatlanul népes és nagy-tárgysórozatu ülésében legérdekesebb ügy volt az elhunyt elnök iránt kifejezendő kegyelet tárgyában kiküldött bizottság jelentése. A bizottság azt javasolta, hogy az elhunyt nemes four családjának az egyesület emlékalbumot nyújtson által, melyben minden egyes névaláírás külön lapot nyerne s az igy összegyűjtött lapok díszes kötésbe foglaltassanak. Domahidy Sándor aielnök bejelentette, hogy az emlékalbum ügyében Budapesten személyesen értekezett egy elsőrangú czéggel, a mely a kivitelt elvállalja s igy nincs más hátra, mint az egyes lapokat aláírás végett a tagoknak megküldeni. Ináncsi Papp Kálmán e módot a kegyelet lerovására szokatlannak tartja és nem elegendőnek ; ennélfogva javasolja, hogy az elhunyt elnök olajfestésü arczkópót az egyesület készíttesse el s addig, mig azt saját házában helyezhetné el, kérje fel a városi törvény- hatóságot, hogy a képet ideiglenesen nagy terme számára letétként fogadja el. Kölcsey Antal kizárólag a bizottság javaslatát pártolja; e né zethez járultak még Szeöke Barna, Domahidy István, stb. Pethő György közvetitö javaslatot tett az iránt, hogy úgy a bizottság, mint Pap Kálmán indítványa együttesen valósittassék meg. Szuhányi Ödön kegyeletes szavakban emlékezve meg a nagynevű elnök érdemeiről, egészen magáévá tette Pethő György javaslatát, melyet még többen is pártoltak. Ennek következtében elnökió aielnök határozatilag kimondotta, hogy az ülés az eljáró bizottság hatáskörét kibővíti s felhivja azt, hogy mindkét javaslat kivitele iránt tegye meg a szükséges lépéseket. * A szatmári ev. ref. egyháztanács szept. 2-án tartott ülésén a néhai Hérmáu Mihály hagyatékát illetőleg igen fontos határozatot hozott. E határozat értelmében az egyháztanács néh. Hérmán Mihály hagyatékát egyezség utján átadja özv. Hérmán Mihálynónak 12 ezer koronáért. E határozat abban találja indokolását, hogy a hagyaték rendezésénél 20 700 korona körül lett megállapítva azon érték, mely az özvegy halála esetén az egyháznak jutna; a mostan fizetendő 12000 korona kamatos kamatával ellenben jóval felülmúlja azon összeget, melyet az egyház emberi számítás szerint csak 15 — 20 óv múlva vehetne birtokába. E mellett egyháztanács kikötötte, hogy a többi jótékonyczólu hagyományokat, alapítványi okirataikkal köteles az özvegy biztosítani s halála esetére kifizetni, egyúttal, hogy a kötendő egyezség csakis a felsőbb egyh. hatóság jóváhagyása után válik végérvényessé. A kántori lakás kérdése akként rendeztetett, hogy az eddig adott 500 korona lakbér továbbra is utaltatik a kántornak mindaddig, mig az egyház azon helyzetbe nem jut, hogy a mai kor igényeinek megfelelő szabad lakást adhat. Az áll. elemi iskoláknál az ev. ref. vallásu növendékek hitoktatása a két rendes lelkészre és segédlelkészre bízatott. Az elemi iskolák államosítása által a gyermekek temetésnél való éneklésre többé nem lévén alkalmazhatók, a lelkószi kar meg— Édes rózsaszálam, törölje csak le, mert itt is van ! — Az enyém alsók! — Oh, kedvesem, az enyémek 10-esek. — Hát az alsók nem jobbak a lOeseknól? — Már hogy volna jobb, édes rózsaszálam, igen a kaliberben, de nem a tardliban ! — Nagyságos uram, van egy terczem ! — Édesem, az nem jó, mert ez quart! — De most csak jó ? — Már hogy volna jó, édes rózsaszálam, 4 felső quárt, béla és ausz! Duplába maradt édes öcsém! — No, azért nem beli még búsulni, addig még nincs baj, édes öcsém, mig az asztal alatt van a lábunk! — No majd én jobb kártyát osztok uram- öcsémnek. — Báálint! tedd be az ablakot, mert czug van! (A játék folyik, uj osztás.) — Nagyságos uram, van egy terczem. — Jó! — Kinőtte magát quárttá! — Jó! — Lett belőle quint! — Hallatlan disznóba van ! — Báálint! Adj egy másik táblát, ezen nem lehet Írni, — Quint-bóla ! — Báálint! nyisd ki az ablakot, ki a fene csukatja be az ablakot kánikulában. — Négy felső, szekszt! ausz! — Disznóság, hogy jár a kártyája ! — Báálint! Adj egy másik krétát, ez eltörött ! (A játék folyik, uj osztás.) — Nagyságos uram, van egy quartom. — Quarton kezdi ? Marha szerencséje van ! — Báálint, adj egy másik bikszádit, ez olyan meleg, mint a — — Van egy másik quartom! — Micsoda kiszolgálás ez! — Van egy quintem! — Báálint! Miért nem csukod be azt az ablakot! Ki a fene nyittatja ki, megeszi a czug az embert! (A játék folyik, uj osztás.) — Nagyságos ur, van egy kunsztom. — Nekem is! — Az enyém, nagyságos ur, 10 esek. — Törölje le, az enyémek alsók ! — De hisz azt méltóztatott mondani, hogy a 10-esek jobbak az alsónál! — Igen a kalaberben, de nem a tardliban. — De bocsánat, én jól értettem. ________ — Értette a fenét, olyan bolondokat ne mondjon ! 48 óta játszom a tardlit, csak nem fogja vindikálni magának, hogy jobban játsza? Soha ilyen goromba embert nem láttam ! Miféle disznóság ez, ha ón egyszer azt mondom, hogy ez úgy van, akkor ez úgy van, mérget vehet rá! — Bálint csukd be azt az ablakot ! Soha életemben ilyen goromba emberrel nem játszottam ! — Bálint, mi lesz a bikszádivizzel ? — Uramöcsém, a fiatalságához képest, túlságosan goromba! — Oh, akkor nagyságod sokkal fiatalabb nálam! — Nekem meri azt mondani, hogy ón fiatalabb vagyok! Nem játszom! Számoljunk össze, van két parthieja és öt bummerlije, ez 45 krajczár, itt van! fizeti a kártya pénzt és a bikszádivizemet. De aztán engem többet tard- lizni ne hívjon ! II. (Másnap.) — Uramöcsém! tegye le azt a lapot, ki a fene olvas nyáron újságot! — Báálint, hozzál kártyát, táblát és csukd be az ablakot! r PrPnP7 |n7Qpf 1/ O C O T íí \/ í 7 az effyedül elismept kellemes I v I u I I uL JUlOu I l\ CO u I U Y I lm izü természetes hashaj tószer.
