Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)

1902-09-21 / 76. szám

* A Mensa akadémicánál a most újabban tett két alapítványi helyijei együtt összesen 3 alapítványi helyre beadott pályázati kérvények közül a városi tanács Polity János joghallgató, Fogéi József bölcsészet hallgató és Lipeczky Elek joghallgató kérvényét azzal küldte vissza az akadómica igazgatóságának, hogy az 1902|903. iskolai évben a fentebb megnevezett egyének részeltessenek, a diákasztalnál ellátásban. * Mándy Lajos nyugdíjaztatása A király, a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére megengedte, hogy Mándy Lajos miniszteri taná­csos, a törvényszerű nyugdíjjal, saját kérésére, ide­ig! enes nyugalomba helyeztessék, és hogy neki ezen alkalomból buzgó és kitűnő szolgálataiért el­ismerése tudtul adassék. * A törvényházból. Gyermekülés büntette miatt terhelt V. Pálné elleni bűnügyet annak idején ismertettük. Sőt ezért minket sajtóperrel is megfenyegettek. Most abban a helyzetben vagyunk, hogy ez ügyben a helybeli törvény­szék érdemleges végzését közölhetjük. A kir. törvényszék vádtanácsa a vádiratot elutasítja s a V. Pálné G. Teréz 22 éves, fehérgyarmati születésit, ev. ref. vallása, férjezett, vagyonta­lan, zsarolyáni lakos ellen a btk. 284. §-ában meghatározott gyermekülés büntette miatt meg­indított bűnvádi eljárást a Bp, 264. §-ának 6. pontja alapján megszünteti. — Az indokolásból közöljük a következőket: Orvosszakértök által 1902. év márczius hő 16-ik napján terhelt meg­vizsgáltatott s ezek által megállapittatott, hogy terhelt 3—4 héttel a vizsgálás előtt, tehát 1902. február 16—18. közti időben szült. Ezen véle­ményt a kir. törvényszéki orvosok felülvizsgál­ták s ezek újabb vizsgálat alapján még azt is megállapították, hogy a szülésnek a terhesség rendes végén vagy ahhoz nagy’on közel esőleg kellett történni s hogy7 a született gyermek érett veit. Minthogy azt, hogy V. Pálné G. Teréz érett élő magzatot szült, az orvosi véle­ményeken kívül semmi adat nem támogatja ; minthogy7 arra nézve, hogy az a magzat, kinek hulláját a Grósz Rezső dr. kutjábau meglelték, a V. Pálné magzata lett volna, nem szerezte tett be semmi bizonyíték ; minthogy arra sincs bizonyíték, hogy V. Pálné házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt, vagy közvet­lenül a szülés után szándékosan megölte volna, minthogy szakértő orvosok véleménye szerint a gyermekhulla 1902. február 22—24. közötti időben került a Grosz Rezső orvos kútjába, Lencsés Mari tanú vallomása szerint pedig ter­helt már 1902. év február 16-ika előtt megvók- nyodott s igy a Grósz Rezső dr. kutjábau talált hulla a terhelt gyermekének hullája nem lehe­tett ; minthogy azokat a ruhadarabokat, melyekbe a hulla göngyölve volt, V. Pálné legközelebbi ismerősei sem ismerték fel V. Pálné tulajdoná­nak s Schvarcz Ignácz és Weisz Mór kereske­dők azt vallották, hogy olyan kendőt és pár­nahajat csak a szegényebb sorsban levő embe­rek szoktak vásárolni, V. Pálné szülei pedig tudvalevőleg a jobhmódu emberek közzé tar toznak ; stb., minthogy ezek szerint a felhozott bizonyítékok nem elegendők arra, hogy terhelt bűnösségére nézve alapos gyanút keltsenek, en­nélfogva a Bp. 264. §-áuak 6. pontja rendelke­zésének megfelelően a vádirat elutasítása mel­lett meg kellett szüntetni az eljárást. * Dalegyesületeink a Kossuth-ünuep utolsó pontját képező s ma délután 4 órakor a Deák téren tartandó népgyülést a Kossuth-hymnussal fogják megnyitni, melynek úgy szövegét, mint dallamát dr. Pap Zoltán országgyűlési képvi­selő irta. * Helyettesítés. A helybeli kir. tanfelügye- löség Madzsar Bella, Horváth Erzsébet és Kő­rösmezei Erzsébet okleveles tanítónőket felsőbb felhatalmazás alapján az állami iskolához taní­tónőkké helyettesítette. Városunk e három ifjú hölgyének ez alkalomból szives szerencsekivá- natuukat fejezzük ki. * Halálos kimenetelű verekedés. A tur- czi csendőrőrs halált okozott súlyos testi sértés bűntettének gyanúja miatt letartóztatta és a szinérváraljai kir. járásbírósághoz be is kisér­tette Miska Juon alui Mihály és Miska Mihály tartolezi lakosokat, kik ellen a csendőri tény- vázlat, bonezvizsgálati jegyzőkönyv és az ed­dig kihallgatott tanuk vallomásai szerint ala pos gyanú merült fel arra nézve, hogy f. évi szeptember 11-ón Fried Mihály tartolezi lakos korcsmájában Firizár Vaszil ugyanottani volt lakost karókkal úgy összeverték, hogy ez szen­vedett súlyos sérülései következtében elhalt. A sz.-váraljai kir. j bíróság el is rendelte az elő­zetes letartóztatást mindkét egyén ellen, s a vizsgálatot is ugyanezen jbiróság vezeti. * A táneztanitás az ev. ref. felsőbb leány­iskolában egy heti halasztással folyó szeptember hó 22-én kezdődik. A tandíj fizethető október elején is. Jelentkezéseket elfogad az igazgatóság. * Kossuth-ünnep Kak Szentmártonban Kak-Szentmárton közönsége szept. 19 ón tar­totta meg honszeretettől lelkesült érzéssel — Kossuth Lajos születésének századik évforduló­ját. A hálafohászt Bodnár János ev. ref. lelkész —a ki maga is személyesen részf vett a sza- badságharezban — meghatólag mondotta el a nép előtt. Idős Mészáros Ferencz tauitó-kántor az itteni éneklő körrel zengette el Kölcsey „Hym- nusz“-át, „Isten áld meg a magyart“. A nép általános kegyeletes érzése méltó a Kossuth születésének századik évforduló ünnepéhez! . .. * „így kell a pénzt olvasni!“ Dutka György egy diánna-utezai pálinkás boltba töb­bed magával barátságos páiinkázás közben, erő­sen beszeszelt. Haza menet egy árokparton ülve, fennhangon számlálgatta pénzének a roncsait. A pónzszámlálásra Diánna-utcza aprója és nagyja összegyűlt. Egyszerre csak a sokaságból kivá- I ük Hánzel Jani és Dutkáfc hátbavágva, kikap a kezéből egy 20 koronás bankjegyet és igy szól: „így keli a pénzt olvasni!“ és Jankó aj bankóval elszaladt s csak nagy későre találták meg, de a pénz nélkül. * Nincsen párja Kerekes Marosának. A nóta szerint az igaz, hogy „Nincsen párja Ke-: rekes Andrásnak . . .“, de itt Szatmáron elég hires lett Kerekes Marosa is. Ezelőtt pár hó- j nappal a Szamosparton három legény élet-halál- j harezot vívott Marosa szivéért. Akkor kettő a [ közkórházba került, de most Marcsa kerül a dutyiba. Ugyanis volt gazdája zsebkendő és I egyéb aprólékos lopás miatt Marcsa ellen pa­naszt emelt. Meg is lehet, hogy ezért a kis csínyért Marosát megbüntetik. * Országos vásárunk folj ó hó 30-án és október hó Tón fog megtartatni. * 8000 zsindelyt loptak el Mosóbányán a Schefteü és Reiter ezég zsindelyraktárából. Már regen tapasztalták, hogy a zsindely fogy s a pénz nem nő. Utána puhatolóztak a dolog­nak s rájöttek, hogy a vidéki zsindelyszállitók lopkodják a zsindelyt. Most szerdán egy szál- dubágyi atyafit 2000 lopott zsindeiylyel fogtak j meg. Miután a lopás nem bizonyult be egészen, 1 most erősen folyik a vizsgálat. * Gyászhir. Alaatirottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is mély fájdalommal tudatják a forrón szeretett nő, legjobb édesanya, nagyanya, testvér és ro­konnak, Bélteki Györgyné szül. dapsai Dapsy j Juliannának f. hó I7-én d. u. fél 4 órakor, éle­tének 64-ik, boldog házasságának 42-ik évében j hosszas szenvedés után történt csendes elhuny­tat. A megboldogult hült teteme f. hó 19 én d. u. 5 órakor tétetett az ev. ref. egyház szer­tartása szerint a vasút melletti sirkertbe örök nyugalomra. $zattnár, 1902. szept. 19 Legyen emléke áldott! Bélteki György, mint férje és az összes rokonság. * Kinevezés. A debreczeni főügyész Er­dős Mihály helybeli törvényszéki czimzetes fog- házörmestert valóságossá nevezte ki. * Vakmerő támadás. Kalmár Ferencz gencsi ev. ref. lelkész majduem életével fizetett a vasárnapi munkaszünetért. — Pár hét előtt, vasárnap reggel csépeltetett egy kisgazda, a mi­ért Kalmár Ferencz lelkész reá üzent s ezúttal felirattá az ünneprontók neveit; — a munkások között volt egy Vadon József nevű, nyirpiricsei illetőségű ember, aki a folyó hó 14-én délelőtt együtt volt a korcsmában azzal a gazdával, akinek a búzáját csépelték; — ekkor történt, hogy dél tá­jon egy tanyai szekér mezei terményeket szál- litott be a faluba egyik részes munkásnak; ezt a pálinkázó emberek észrevették s mindjárt szóvá tették; — ekkor a korcsmából hazatértek, de Va­don József visszafordult és hangos lármával Kal­már Ferencz lakására ment, aki a haragos em­bert zsebredugott kézzel fogadta s megállóit előt­te, mint olyan ember előtt, a ki nyomorék testé­vel másnak ártani talán nem is tud; — de Va­don József néhány szó után, a balkezében rejte­getett kést beledöfte a mit sem sejtő Kalmár Fe­rencz lelkész hasába. Ezután még egy követ is felvett a földről s a pap felé hajította, ez azon­ban nem talált. A lármára előfutottak a szomszé­dok, köztük a biró is, a ki Vadon Józsefet egy ügyes ütéssel földre vágta, tőle a kést elvette s nyomban letartóztatta, azután a rendőrségnek átadta. A lelkész sebe nem veszélyes ugyan, de felette szomorú jelenség, hogy a hivatását telje­síteni akaró embert a papi állása sem teszi ment­té a gyilkos merénylettől. ’ Száz babérkoszorú. A főváros állandó nagy sokadalmában nem olyan igazán ünnep az ünnep, mint a vidéken. Ez nem akar megbán- tása lenni a fővárosnak, hanem természetes tü­nete annak az össze visszaságnak, zajnak, siet­ségnek, amiben egy tömegben él majdnem egy millió ember. Gyönyörű szép volt ott a Kossuth- ünnep. — Előreláthatólag impozáns, hatalmas és lelkes, de valÓ3zinüleg plasztikusabbak lesz­nek a vidéki ünneplések. Azoknak az őszinte igazságát nem nyeli el semmiféle vásári lárma s azokban magukhoz méltóan érvényesülnek majd azok a finom ötletek, melyeket a Kossuth hatalmas alakjának ünneplésében a hódolat sugall az igazi ünneplőknek. Egy ilyen igazán az ünnep jelentőségéhez méltó ötletről olva­sunk egy aradi újságban. Egy’ szilágy-somlyói polgár, Sárváry Samu elhatározta, hogy az­zal ünnepli meg a négy vennyolez megteremtőjé­nek százesztendős születése napját, hogy száz babérkoszorút helyez el azoknak az emlékeire és sirjaira, a kik vértanúi a szabadságharcz­nak. A száz koszorút szerteküldi az országban mindenfelé. Aradnak harminczat szánt s szán­dékáról ebben a levélben értesítette az odavaló honvéd-egyesületet. Tekintetes Elnök Ur ! Van szerencsém b. tudomására adni, hogy Kossuth Lajos, hazánk nagy fiának születése száz éves évfordulójára elhatároztam, hogy száz babérkoszorút helyezek el a nemzet nagyjainak szobraira és sirjaira. Ezen koszorúk közül harminczat szántam Arad városának. A tizenhárom vértanú szob­rára tizenhármat teszek. Lenkei János sírjára egyet, a honvédek sírjára egyet, a vesztő­helyre egyet: ez öszesen 16. Tehát kérem, méltóztassanak engem érte­síteni tizennégy 1848—49-iki tisztről, akik Aradon vannak eltemetve. De olyan sírokat méltóztassanak lehetőleg megjelölni, akiknek sirjaira könnyen rátalálhatok, ha Aradra uta­zom a koszorúkat elhelyezni. Szíveskedjék mindenik tisztnek a nevét följegyezni, akik ezen tizennégy koszorúból részesülni fognak. A tek. elnök urnák alázatos szolgája: Sárváry Samu (Szilágy-Somlyó.) Sárváry Samu professzora lehetne a kegye­letnek. Magyarország eljárhatna iskolájába. Ki­csinyek és nagyok egyaránt. *A ni. kir. honvédelmi miniszternek f. évi 58,200. sz. körrendeleté folytán a nem tény­leges állománybeli katonák és honvédek jelentke­zési szabályaiban azon változás történt, hogy a nem tényleges állománybelí katonák és honvédek a tényleges szolgálatból lett kilépésök, a katonai kiképeztetés vagy a fegyvergyakorlat befejezése után, a nem tényleges állományban megmaradó ujonezok és póttartalékosok az állománybavétel után, a rövid időre szabadságoltak állományából a nem tényleges állományba átlépő katonák és honvédek pedig a katonai (honvéd) igazolványi könyv átvétele után folyó évi október hó 1-től kezdve legkésőbb 8 nap alatt kötelesek a tar­tózkodási hely elöljáróságánál jelentkezni. ° A megsértett asszonyok. A „La Fronde“ czimü franczia női újság a legnagyobb megütközésének ád kifejezést afölött a terv fölött, hogy Francziaországban szobrot akarnak állítani egy kanadai francziának, akinek hurminczegy élő gyermeke van. A szobor buzdító példa gyanánt van hivatva szolgálni a polgároknak, hogy köve­sék a kanadai példáját. A „Fronde“-nak semmi kifogása sincs az ellen, ha a hazának ennyi utó­dot adó ember különös dicsőségben részesül, csak az ellen protestál, hogy a szoborral a pater fami- liast és nem a mater familiast örökítik meg. Hi­szen ha abban a dologban, hogy valaki harmincz- egy gyermeket ád a hazának, valami hősies­ség van : úgy az minden esetre az asszony hősi­essége. * Forgó bácsi és Kossuth Lajos. A „Kis Lap“ legutolsó, Kossuth Lajos emlékének szentelt, számában, általános érdekű visszaemlé­kezéseknek írását kezdi meg Forgó bácsi, a leg­régibb magyar gyermek-lap szerkesztője. Életének azokat a jeleneteit beszéli el, melyek Kossuth Lajossal hozták érintkezésbe. Az első közlemény egy, Zsulyánszky Lászlónak, Kossnth Lajos sógorá­nak házában, 1846- ban rendezett gyermek színi

Next

/
Oldalképek
Tartalom