Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)

1902-09-07 / 72. szám

XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap szeptember hó 7. 72-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak 'zatmarcn, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Értsük meg egymást! Megtörtént tehát, a mit sokan nem j igen reméltek. A „mi vasutunku igazgató-j sága kibontakozott a hallgatás mélységé­ből és szives volt a helyi sajtó aggodal- j maira felvilágosító választ adni. , Egyelőre nem tartjuk lényeges dolog- j nak sem azt, hogy hova czimezte ezt a j választ, sem pedig annak hangját és szám- i vetéseiben való hivalkodását. A fődolog az, hogy a „mi vasutunkíl j intézői jól értesülve legyenek annak a j közönségnek hangulatáról, mely közön- \ ség érdekében ez a vasút létesült. ] Már pedig legyen meggyőződve a vas- \ úti igazgató ur, hogy mi nem a magunk \ kezdeményezéséből, de úgy szólván az j egész szőlőbirtokosság egyenes provo- i kácziöja, sürgetése folytán irtuk meg ! azt, a mit megirtunk. És most az igazgató ur rőfös czikke- l lyének utána is azt mondjuk, hogy a mit í irtunk, megírtunk! p az igazgató ur legyen szives tudomá- I sül venni, hogy a mi felszólalásunknak az ' ő személye sem nem indoka, sem nem köz­pontja. Mi jól tudjuk, hogy nekie kötelessége a vasúti társaság érdekét képviselni, a meg­indított akcziónak, alias dijfelemelésnek tüz­zel-vassal útját egyengetni. Mi azt is sejt­jük, hogy lelkében, szivében másképen érez, miként ir. Mi tehát az ő álláspontját értjük... Ám engedtessék meg azonban a közön­ségnek, igy tehát a közönség képviselőjé­nek, a sajtónak is, hogy a maga részéről törvényes és megengedett eszközökkel út­ját állja annak az akcziónak, mely egyene­sen sérti az ő érdekeit. Hogy ez a sajtó vezethesse és értékesíthesse azt a reak- cziót, melyre az igazgató ur beismerése szerint is maga a társaság is el volt készülve. (Csak azzal a különbséggel ugy-e, hogy nem ily általános és nagy mérvű reak- czióra.) Ha most mind a két oldalon, mind a két részen, úgy a vasúti társaság, mint a közönség, illetőleg a sajtó részén ezen ál­láspontra helyezkednek: akkor kérem a czélt nagyon könnyen elérhetjük. Mert mindkét rész közeledheti ahhoz, hogy egy­mást m egérth essük! Mi tehát, igen alapos és a számok be-1 szédét is kitünően értő szaktekintélyekkel való tanácskozás után ez alkalommal meg­kíséreljük azon álláspontra helyezkedni, hogy igenis, értsük meg tehát egymást! Lássa be a vasúti társaság, hogy az az akczió, melyet a dijfelemeléssel ez év elején megindított, — nem vált be! HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Gondolja meg, hogy bármily szeszélyes időjárásunk volt is, a személy forgalom még­is csak a magas dij miatt csökkent meg nagy mértékben. Hiába való az a kedvezmény is, mely- lyel a hegyen építő szőlőbirtokosoknak az építő anyagok szállítását megkönnyíti. A közönség gondolkozik ám ! Azt is megmond­hatjuk — hogyan ? Mikor a vasút megnyílt — igy szóla­nák — olcsó jegygyei csalogatta a közön­séget a szőlövételre, meg az építésre. Most azt mondja a mi vasutunk: „Nézdd, enge­dem, hogy könnyen épithesd fel a te tus- kulánumodat!“ Es mikor felépítjük? „Akkor én mondom meg majd, hogy milyen drá­gán juthasz a saját házadba, szőlődbe.“ Hát ez mesének látszik, mint mesének mondja a „Felvilágosítás“ Írója a maga mondókáját. De ebben a kis mesében a vas­úti társaság megtalálhatja ám a közönség gondolkozását. Mit szóljunk arról a másik kedvez­ményről, a vinczellér-jegyekről ? Bizony hogy csak újra azt mondhatjuk: lári-tári az egész. A hegyi ember maga mosolyog rajta. Mindezek tehát igy lévén, ismételten, lelkünk egész melegségével óhajtjuk, hogy a Ha én volnék az isten . . . (Sully Prudhomme.) Ha én volnék az isten, Halál nem dúlna itt lenn, Se bánat, tört remény ; Csak az öröm ragyogna könyeinkben, Ha én volnék az isten. Ha én volnék az isten, Buján tenyészne minden; Földig borulna a Kalászok dús hada ; A munkát nem sokalná egyikünk sem, Ha én volnék az isten. Ha én volnék az isten, Tündöklő égi díszben Újjá teremteném A tengert s földet én; Csak te maradnál meg a régi, kincsem, Ha én volnék az isten. Francziából : Szabados Ede. Ilyentájban . . . Uyentájbau készülgetrünk Mi is iskolába ; Előkerült könyv és ruha, Meg az úti láda. Messze mentünk mi a háztól, A Kárpát ölébe; Meg-meg csillant ezért anyánk Könye a szemébe. A ruhánkat előszedte ; Nem volt az oly módos, Mint most az a német strinfli És a kalap — tótos. Minden fehérneműinket Megigazította, S hogy jó legyen, a kalácsot Maga dagasztotta. Beh jó is volt, be jól Ízlett Az a honi fajta . . . A czukorban édes anyánk Csókja érzett rajta. Jöttekmentek a levelek, Vájjon hol is lakunk ? Mindenünnen hazafelé Nézett az ablakunk. Lénárd Ede. m. Karczolatok az életből ellesve. — Irta: Bohém. — I. — Uram öcsém, tegye le azt a lapot, ki a fene olvas nyáron újságot. — Báálint! hozzál kártyát, táblát! (Bálint tardlira felterit). — Ejnye ! Ejnye! Mondd meg a gazdád­nak, hogy különb kártyát is adhatna, hisz ezzel már a malom alatt is játszottak. — Hiába, kiment a 21 a divatból, nem le­het tiszta átjátszott kártyát kapni. — Uram öcsém — oszt! — Hogy méltóztatik játszani ? Illusztrálva ? — Úgy soha sem játszottam! — Hogy lehet az? Ma már mindenki azt játszik. — Hm! Kedves uramöcsém, én már 48- ban is bummerlire játszottam, hát tudja, én a megszokásaimból nem igen szoktam engedni! — Nagyságos uram, van egy terczem! — Terez, az itt is van, törölje csak le. — Alsó! — Felső, aduba. — Nagyságos uram, van egy kunsztom. I HTHTTir TO rmnn szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapju­II §1 I I 1/ I I I / V J IJ szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, es öltönyeinket. V , IK I I I / \ ■ P Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek.^ Ké­iluijlll uUtJlJlJl szít sikkesszabásu egyenruhákat ; raktáron tart mindennemű egyenruha- ati czíkkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) —

Next

/
Oldalképek
Tartalom