Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-31 / 70. szám
XXXiV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap augusztus Its 31. 70-ik szám. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félívre 4 kor. — Négyedévre 2 kor •Oj Egyes szám éra 20 fillér.------------ .... . ... SZ ERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak ^zatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. A boldogság alapja. Az ember élete folytonos küzdelmek sorozata valódi vagy képzelt ellentétek irányában. E küzdelem czélja „éna-jének érvényesítése; más szóval az emberi „én“ létjogot követel magának a rajta kivül eső dolgok rendjében. Vágyai keletkeznek, melyeket megvalósítani törekszik. A létjog tudata, vágyainak teljesedése, vagy teljesedésük valószinüsége jól eső érzelemmel tölti el. Ezen érzelem: a boldogság. Közvetlen, vagy közvetett utakon, tudatosan, vagy nem, de minden ember e őzéiért küzd, ezt keresi. Öntudatában idea keletkezik a boldogságról s ezen idea képezi benső világának, — érzelmi és értelmi életének — középpontját. Ezen idea hatása alatt alakul meg nézete a rajta kivül eső dolgokról, melyek összeségben véve reá nézve a külső világot képezik. A boldogság érzelme az egyén benső világának szinezetétől, — kedéiyi diszpozi- cziójától függ első sorban, a minek lélektani előidéző okai viszont jellembeli tulajdonságok és az ezekből eredő indulatok és vágyak, melyek a kedélymozgalmakat hozzák létre. Ha ezek olyan természetűek, hogy nem hozzák az egyént legyőzhetlen ellentétbe a külső világgal, mely akaratától független léttel bir, akkor benső világa és a külső között természetes összhangzás áll elő. Ez az összhangzás e kedéiyi diszpo- ziczió azon alap, melyen a boldogság löl- ! épül. Függ másodsorban az egészséges képzelő tehetségtől, mely a jelent a múlt kel- lemeivel és a jövő reményeivel helyesen kapcsolja össze. A kinek lelkületében az a i diszpoziczió meg van és képzelőtehetsége egészséges, az boldog lesz a kunyhó fedele alatt is, mig ellenesetben a fényes palotában j sem. Midőn erre az eredményre jutunk, azon jogosult kérdés támad: hatalmában van-e az i egyénnek a kedéiyi diszpozicziót a boldogságra megszerezni, vagy nem ? Ha a physikai organisatió hibáiból eredő, vagy átöröklött kedéiyi bajokat számításba nem veszszük, s az ember szövevényes mikrokozmusába a lélektan világánál egy pillantást vetünk, a felelet e kérdésre igenlő. Mert a jellembeli tulajdonságok, melyktől a kedéiyi mozgalmak függnek, oly természetűek, hogy a nevelés és önnevelés által szerezhetők és módosithatók. A képze!ő-te- [hetségen pedig, mely a boldogság érzelmének éltető eleme, uralkodni hatalmunkban van. Tekintsük azonban közelebbről a jellembeli tulajdonságokat, mint a boldogság ! tényezőjét. I ___ Az ember nem maga van a világon, hanem társadalomban él, millió és milliókkal osztozik a létben. Egyéniségének érvényesítésével és vágyainak irányításánál tehát nemcsak természeti jogait és az „éneiének kellemes vagy kellemetlen érzéseket ! kell tekintetbe vennie következőleg, ideáját a boldogságról nemcsak ezeknek tekintetbe vételével kell megalkotnia, hanem a fenálló erkölcsi rendre tekintettel is, mely a többség és az egyén egymáshozi viszonyát kiszabja. Ellenkező esetben az egyén összeütközésbe jön eme világrenddel, ami pedig okvetlen bukását okozza. Ebben van pedig az élet tragikuma: a boldogtalanság. Ézt csak azon ember kerüli ki, akinek jellemében kötelességérzet, méltányosság, emberszere'et képezik a sarkpontot, szóval, a ki valódi erkölcsi jellemmel bir. Az erkölcsi jellemmel biró ember nem önző a dolog természeténél fogva; nem képzeli magát a világ középpontjának, boldogságának súlypontját sem önmagában, hanem önmagán kivül keresi, p. o. családjában, nemzetében, emberszeretetben, vagy vallásos hit által eléje táruló misztikus világban, stb. Legyen ő bármilyen kicsiny vagy nagy körbe helyezve, tanult vagy tanulatlan, magasabb erkölcsi vágyak vezetik lelkét s az ezeknek visszahatásaként elő„Szilánkok.“ US, — Irta: Szilágyi Ivor. — Karámi, a gazdag gyáros és többszörös milliomos, épen az imént fejezte be ebédjét. Gyomrának terjedelme teljesen arányban állott az elfogyasztott anyag mennyiségevei. Az ö gyomra előtt pedig tisztelettel emelhetne kalapot minden becsületes és jól táplált — polgári has Karámi ur különben is csak vagyonával és gyomrának terjedelmével tudta mások hódolatát magának biztosítani. Kényelmes karosszékében hátradőlve, rágyújtott egy finom szivarra. Csodák csodája és hallatlan merészség . . . a szivar megtagadta az engedelmességet mindenható urának, ki őt tüzhalálra szánta és . . . és — nem szeleit! Karámi urat e nem várt meglepetésre éktelen düh fogta el. 0 kénytelen egy ilyen megaláztatást elviselni! 0, ki előtt lehull a tartózkodó, piruló szemérem leple, ö, kinek nincsen parancsszava, mert szemének pillantásából, arcz- izmának egy rándulásából már kitalálják óhaját, ő, kinek módjában áll megszentségteleniteni erényt, becsületet. A bűnt, gazságot mindenki nemes tettnek, igazságnak, erénynek hirdeti, ha ő akarja, mert mindenkit elkápráztat, meg szódit aranyainak csábitó csillogásával. Ő, aki . . , Vastag nyakán kidagadtak az erek a nagy erőlködéstől, hiába! A szivar nem akart szelelni ! Karámi ur boszusan, de egyszersmind mély megvetéssel dobta el az ellenszegülőt. Más szivart vett ki tárczájából. Ez aztán már pompásan bevált ! IJg}7 látszik, hogy a szivar sem egyenlő mind ! Némelyiknek egészen más felfogása van a hatalomról, mint a többinek. Egyik daczosan áll ellen annak, a másik megadással, sőt készséggel engedi át magát — eszközül. A gyáros most már vidáman pöfékelhetett ! Elővette a lapot és olvasni kezdett. Tekintete eleinte mohó falánksággal csúszott végig az apró betűkön, a tőzsdei tudósítás rovatának számait ravasz mosolylyal nézte végig. A Karámi ur szájában füstölgő szivar villogó szeme kicsinylően, szánakozva nézett a földön heverő társra, ki mintha talán megbánta volna előbbeni makacsságát, vagy mintha res- telnó még nézni is amannak szolgai alázkodá- sát, szégyenkezve gurult az asztal alá. Nem sokára ugyanaz a sors érte a büszkén kérkedőt is, mert a gyáros ur, elszunditva, kiejtette szájából a hűséges szivart és az oda hullott kigunyolt társa mellé. A földre esett szivar füstölgött még egy ideig, aztán kialudt. Karámi ur orrát most már nem csiklandozta a fölszálló füst, gyakori prüsszentésre ingerelve azt, tehát nyugodtan aíhatott. * * * A fényesen, pazarul bútorozott terembe három megtépett, sápadt, beteg alak lépett, nagymerészen, hivatlanul. Szemökben valami bűvös fény szikrázott. Nem jelentette be őket senki; nem is küldték be a névjegyeiket — mégsem állták utjokat. Karámi ur megijedt. — Hát kihalt az egész cselédsereg, hogy nem tartóztóztatta föl senki azt a három kellemetlen vendéget ?! — Kik vagytok? — kérdezte gyönge, remegő hangon. Érezte, hogy vére mind hangosabban dobogó szivére tolul és hogy agyát tompa kábultság fogta el. Az egyik alak megszólalt. Hangja rideg volt, fagyos, kimért. Egész magatartása merev tisztelet parancsoló. Úgy nézett ki, mint egy király, kinek bíborát megtépték, meghasogatták, bepiszkolták, de kinek nemes büszkeségét nem tudták megtörni ! Szép volt! Még szebb volt külsejénél a lelke, mely az arczán, vonásain, tekintetében visszatükröződött . . . Szép volt és nagy lelkű — nemes! Úgy nézett Tényleg csak zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be Szövetből készült legjobb szabása Hol papi öltönyök és reverendák ____szít sikkesszabásu egyenruhákat; Sz atmár, Deák-tér. (Városház-épület.) = hazai és angol gyártmányú gyapjú- tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. dák & legszebb kivitelben készülnek. — Kólegszebb raktáron tart mindennemű egyenruhaVegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
